Gyermek- és ifjúsági feladatok az önkormányzatokban
Kiadja a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány és a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága
Készítette az Állampolgári Tanulmányok Központja, 1996
Fábry Béla, dr. Havasi Zsolt, Jánosi István, Pető István és Szépkúti László észrevételei kerültek felhasználásra
Bevezető
A következő oldalakon az önkormányzatok gyermek- és ifjúsági feladataival foglalkozó önkormányzati szakembereknek – képviselő-testületi és bizottsági tagoknak, polgármesteri hivatali tisztviselőknek kívánunk módszertani tanácsokat adni ahhoz, hogy hatékonyabban tudják ellátni tennivalóikat.
Már itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az önkormányzatnak ez az ügyköre meglehetősen speciális szemléletet igényel: a munka jó része nem hatósági feladatok teljesítését kívánja, sokkal inkább „lakossági” tevékenységként végzendő. A partnerek köre és jellege is más: a gyermek- és ifjúsági korosztályokkal kapcsolatos feladatok ellátása során az önkormányzat szinte teljes intézményrendszere érintett, még azok is, amelyeknek első pillantásra semmi közük a gyermek- és ifjúsági ügyekhez. Egy játszótér létesítése kapcsán azonban nem elegendő a településrendezési vagy az építési ügyek intézőivel való kapcsolattartás, hanem be kell vonni számos fontos partnert: a rendőrséget (őrzés, védelem), a közlekedési, a környezetvédelmi hatóságot, s még említést se tettünk a lakosság közösségeiről, szervezeteiről, amelyekkel érdemes és kívánatos egyeztetni mindazt, ami néhány hónap múlva a gyerekek szabadidő-töltését szolgálja.
Az önkormányzat gyermek- és ifjúsági feladataival foglalkozók az egyik legszélesebb kapcsolati körben mozognak: az önkormányzati intézményrendszer legnagyobb szelete, a közoktatás (beleértve az óvodákat is), a szociális ügyek, a közművelődési és a sportintézmények „közönsége” nagyrészt gyermek vagy fiatal, s talán az ő „szervezettségük” a legnagyobb az önkormányzat hatókörében működő civil szervezeteket tekintve is. A kifejezetten korosztályi civil szervezetek mellett ott állnak az ún. támogató szervezetek (egyesületek, alapítványok), s az egyházak, a felekezetek, de még a korosztálynak termelő vagy szolgáltató gazdasági társaságok is részei annak az összetett kapcsolatrendszernek, amelyben a település gyermek- és ifjúsági ügyei „történnek”.
S igazából ez utóbbi a lényeg: történnek-e a dolgok, vagy a közhatalom helyi megtestesülése hajlandó-e, képes-e, alkalmas-e arra, hogy a lakosság 25-30%-át kitevő „polgárság” életére, életkörülményeire érdemi és jótékony befolyással legyen.
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához próbálunk a következőkben segítséget adni.
1. Az új feladat
Az önkormányzati törvény 1994-es módosításával megjelent új feladat ellátása egyszerre állította könnyű és nehéz helyzet elé az önkormányzatokat.
Egyfelől az 1990 óta eltelt idő nem volt annyira hosszú, s nem történtek olyan alapvető személyi változások, hogy a gyermek- és ifjúsági feladatok ellátásának szakembergárdája ne lett volna meglehetősen rövid idő alatt újra kialakítható. Ezt erősíti az is, hogy a mai önkormányzati gyermek- és ifjúsági tevékenység nagyságrendekkel több civil szervezetre, kezdeményezésre számíthat, mint amennyire az öt évvel ezelőtt formálisan megszűnt ügykör. Végül a feladat „feltámasztása” lehetővé tette azt, hogy pontosabban körülhatárolható legyen, hol vannak az egyes, a gyermek- és ifjúsági korosztályokat érintő, létező önkormányzati ügykörök (tanügyigazgatás, gyámügy, közművelődés, sport stb.) határai. E határok mentén – e határokon kívül – lehet kiépíteni a régi-új ügykör funkcióit, egyszersmind biztosítani e határok átjárhatóságát, vagyis az ügykörök nagyfokú kooperációját, amelyben az önkormányzati idők alatt önkormányzati igazgatási tapasztalatot szerzett szakemberek rendkívül sok segítséget adhatnak a gyermek és ifjúsági területen dolgozóknak.
Másfelől azonban – elsősorban az önkormányzati működés és gazdálkodás helyzete és sajátosságai, nemkülönben a gyermek- és ifjúsági korosztályok ellátására rendelkezésre álló források szinte teljes felszámolódása, illetve elapadása miatt – az ügykör mozgástere biztosan szinte kizárólag az önkormányzat által „kigazdálkodott” források, illetve néhány célpályázat (Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács, Belügyminisztérium, Gyermek és Ifjúsági Alapprogram) és a szűkös saját bevételek keretei között alakítható ki. A feladat tartalma és ellátásának formája is szükségképpen teljes egészében újraszervezendő, hiszen az önkormányzati működésben még kevesebb olyan „hatósági” feladat képzelhető el a gyermek- és ifjúsági ügykörben, mint a központi kormányzat tevékenységében. A szándék egyébként sem az volt, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztályok ügyei hatósági jellegű kezelésben részesüljenek; talán e feladatban bontakoztatható ki leginkább az önkormányzat szolgáló-szolgáltató jellege, – aminek a köztisztviselők körében való elfogadtatása kemény próba elé állítja az ezzel foglalkozókat.
Mindennek figyelembevételével az önkormányzatok gyermek- és ifjúsági feladatai – hosszú távon – az alábbiak szerint fogalmazhatók meg:
Fel kell mérni, át kell tekinteni, össze kell foglalni, milyen a gyermek- és ifjúsági korosztályokhoz tartozók egyéni és kollektív helyzete az önkormányzat illetékességi területén. Ennek a helyzetelemzésnek nemcsak a fennálló állapot leírását kell tükröznie, hanem azt a változást – általában csökkenést, visszafejlődést, leépülést, ugyanakkor új pozitívumok megjelenését – is, amelyet egyfelől a gyermek- és ifjúsági célú vagyon (intézmények, létesítmények, támogatások stb.) felszámolódása, a rendelkezésre álló pénzeszközök megszűnése, a kedvezményrendszer szinte teljes erodálódása, a tanácsi-önkormányzati gyermek és ifjúsági ügykör megszűnése, másfelől az új-alakuló gyermek és ifjúsági civil szféra, az egyéni és közösségi kezdeményezések, az egyházak és felekezetek aktivitásának növekedése, s – valljuk be – a társadalmi lelkiismeret-furdalásból eredő egyedi „gyermek- és ifjúságmentő” lépések képviselnek.
A felmérésnek természetesen tartalmaznia kell a gyerekek és a fiatalok élethelyzetének más ügykörök által meghatározott alakulását is: a közoktatás, a gyermek- és ifjúságvédelem, valamint a gyámügy, a szociális igazgatás és ellátás, a sport, a művelődés területén.
Végezetül a felmérésnek kiemelkedően fontos eleme azoknak a civil megnyilvánulásoknak a feltérképezése, amelyek az önkormányzat szövetségesei lehetnek a gyermek és ifjúsági ügykör ellátásában.
A helyzetelemzés természetesen nem egyszeri feladat: folyamatosan végzendő. Ugyanakkor pusztán az, hogy e helyzetelemzés időről időre megszületik, s nyilvánosságra kerül, jelzi a lakosságnak – s nemcsak gyermek és ifjúsági rétegeinek – az önkormányzat figyelmét, elkötelezettségét.
E helyzetelemzés birtokában az önkormányzatnak el kell tudnia dönteni, hogy képes-e, s milyen mértékben képes vállalni azokat a feladatokat, amelyeket a következőkben sorolunk fel. Ennek megfelelően kell elkészülniük azoknak a terveknek, amelyek szerint az önkormányzat lépéseket kíván tenni a gyermek- és ifjúsági korosztályok életkörülményeinek javítása érdekében.
A gyermek- és ifjúsági korosztályokhoz tartozó lakosok, az egyének számára hozzáférhető „hatalmi szolgáltatás” ez
– életviteli,
– érdek- és jogérvényesítési,
– pályaorientációs, családalapítási, munkavállalási,
– mentálhigiénés,
– szabadidő töltési kérdésekben.
E feladat ellátásában különös jelentősége van az önkormányzat intézményeinek, a szomszédos és a hasonló adottságokkal rendelkező önkormányzatok együttműködésének, a szolgáltatás közös fenntartásának, valamint a külső szakemberek fokozott bevonásának.
E feladat is szolgáltatás, elsősorban azonban az önkormányzati hatalomgyakorlás színterein belül, a különböző ügykörökkel való kapcsolat szintjén valósul meg. Alapvetően arra irányul, hogy az önkormányzati jogszabályalkotás és államigazgatási intézkedési rendszer működésében felhívja a figyelmet a speciális gyermek- és ifjúsági szempontokra, érdekekre és jogi előírásokra. Ilyen jellegű kezdeményezések már működnek néhány önkormányzatnál (szószóló, ombudsman, települési gyermek-és/vagy ifjúsági önkormányzat stb.), a feladat újdonsága abban van, hogy meg kell teremteni ennek olyan intézményes formáját, amely a képviselőtestület, a bizottságok és az apparátus körében is felhatalmazással, legalábbis javaslattételi és véleményezési joggal rendelkezik. E feladat túlmutat azon, hogy a képviselő-testület újonnan gyermek- és ifjúsági bizottságot hoz létre vagy valamely meglévő bizottság ügykörébe beépíti a gyermek és ifjúsági feladatokat is. Az önkormányzati hatalomgyakorlás minden elemében találhatók ugyanis olyan témakörök, amelyeknek jelentős gyermek- és ifjúsági vonatkozásai vannak.
A település, a régió területén, s illetékességi körében (tanügyigazgatás, gyámügy, gyermek- és ifjúságvédelem, művelődés, sport stb.) az önkormányzat alapvető érdeke, hogy függetlenül a szakmai érvektől és megfontolásoktól, megszervezze azt a civil-társadalmi kontrollt, amely a gyermek- és ifjúsági korosztályok érdekérvényesítési törekvéseiből ered, s amely támogatója lehet az önkormányzat törekvéseinek is. (Itt most nem tartjuk lehetségesnek kifejteni az érdekegyeztetés könnyen belátható, ám annál bonyolultabban leírható társadalmi-politikai jelentőségét.) Természetes – és bíztató -, hogy az önkormányzati szinten történő érdekegyeztetés sokkal inkább egyedi és konkrét ügyekben valósítható meg, mint a központi kormányzat szintjén. Ugyanakkor az érdekegyeztetési mechanizmus kiépítése sokkal nehezebb, mert a települések döntő többségében hiányzik a tagolt gyermek- és ifjúsági szervezeti, illetve támogatói struktúra, amely kellő társadalmi és szakmai legitimációt adna az önkormányzattal tárgyaló feleknek. Ezért a települések jelentős részén minden bizonnyal olyan, a lakosság egészéből merítő érdekérvényesítő partneri rendszert kell szorgalmazni, amely valóságosan tükrözi a korosztályok és támogatóik érdekeit, ugyanakkor nem esik egybe a település pártviszonyaival. Az érdekegyeztetés hagyományos, a felhatalmazott szervezetek útján történő működtetése elsősorban a városi, a megyei önkormányzatok hatókörében és partnerségével képzelhető el. Minderről külön fejezetben részletesebben is szólunk.
Amennyiben az önkormányzat még rendelkezik olyan vagyonnal, amely 1990 előtt kifejezetten a gyermek- és ifjúsági korosztályok számára rendeltetett (volt úttörőház, ifjúsági klub, ifjúsági ház, szabadidőközpont, sporttelep, sportpálya, tábor stb.), s az önkormányzatnak az a szándéka, hogy ezen ne változtasson, megfontolandó, hogy ennek működtetése, elsősorban szakmai irányítása az önkormányzat részéről megfelelő volt-e. Ennek elemzése alapján el kell dönteni, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztályokhoz tartozók rekreációját szolgáló intézmény(ek) jelenlegi irányítása – mind az önkormányzat, mind az intézmény vezetője – részéről – igényli-e, hogy alapvető feladatmódosításra, a felügyeletnek és a vezetésnek a gyermek és ifjúsági ügykörbe való áthelyezése indokolt-e, vagy inkább a közös felügyelet a célravezető, amelyben a gyermek és ifjúsági ügykör elsősorban szakmai-módszertani és érdekvédelmi funkcióval vesz részt.
Az bizonyos, hogy akár rendelkezik majd a gyermek- és ifjúsági ügykör gyakorlója intézményi háttérrel, akár nem, ennek a szakmai-módszertani és érdekvédelmi funkciónak érvényesülnie kell.
Ott, ahol a gyermek- és ifjúsági intézményrendszer felszámolódott (vagy valaha sem volt), az a feladat, hogy a szabadidős ellátás színterének megteremtése önkormányzati programmá váljon.
Tudjuk: a fentiekben felsorolt feladatok ellátásának fedezete elsősorban költségvetési forrás lehet. Hogy ez milyen mértékben áll a gyermek és ifjúsági ügykör irányítójának rendelkezésére, az természetesen elsősorban a költségvetésen, de legalább ennyire az önkormányzat döntésén is múlik, hiszen nem vitathatjuk el a képviselő-testület, az illetékes bizottság jogát arra, hogy a leírtaktól teljességgel eltérő tartalomban és formában határozza meg a feladatokat. Éppen ezért csak annyit vethetünk fel, hogy a gyermek és ifjúsági ügykör irányítását mindenképpen indokolt egy, lehetőség szerint csak ezzel foglalkozó önkormányzati köztisztviselő feladatává tenni. Ugyanakkor a személyi feltételek költségkímélő és tartalmilag is biztonságos megteremtését kínálja olyan, a településen bizonyára emiatt ismert állampolgárok szakértőként, tanácsadóként, közreműködőként való alkalmazása, akik a gyermek- és ifjúsági ügyek elkötelezettei, s törekvéseiknek az elmúlt időszakban nem találtak megfelelő kibontakoztatási terepet. Ugyanilyen módon számíthat az önkormányzat magukra a gyerekekre és a fiatalokra is, akik fejlettségüknek megfelelő feladatokban lehetnek az ügykör ellátásának támogatói.
2. Kérdések és szempontok
Azaz: a településen
– kik is a gyerekek és a fiatalok?
– életkor szerint hol a határ?
<%2>–<%0> hol kezdődik?
<%2>–<%0> hol végződik (például harminc év alatt)?
<%2>–<%0> a diákkor, mint speciális ifjúsági életkor
<%2>–<%0> élethelyzet alapján ki tekinthető fiatalnak?
<%2>–<%0> az oktatásban résztvevő?
<%2>–<%0> az első szakma megszerzéséig?
<%2>–<%0> az első munkahely megszerzéséig?
<%2>–<%0> az első lakás megszerzéséig?
<%2>–<%0> netán az önálló család alapításáig?
<%2>–<%0> Csak az önkormányzat területén lakó gyerekekkel és fiatalokkal kell törődni vagy az ott tanuló, dolgozó, de más településen lakó gyerekekkel, fiatalokkal is?
<%2>–<%0> Az önkormányzat által fenntartott intézmények hatókörébe mely gyermek-, ifjúsági csoportok tartoznak, illetve tartozhatnak?
<%2>–<%0> oktatás
<%2>–<%0> szakképzés
<%2>–<%0> pályakezdés
<%2>–<%0> munkanélküliség kezelése
<%2>–<%0> lakásprobléma
<%2>–<%0> szociális helyzet
<%2>–<%0> devianciák (drog, bűnözés, szexuális devianciák, prostitúció stb.)
<%2>–<%0> állampolgárrá válás, az érdekvédelem nehézségei
<%2>–<%0> szabadidő, a sportolás, művelődés lehetőségei
<%2>–<%0> speciális rétegek (fogyatékosok, gyermek- és ifjúságvédelem hatókörébe tartozók stb.) speciális problémái
<%2>–<%0> ifjúsági közösségek, szervezetek működési feltételei
<%2>–<%0> tehetséggondozás
Ismert-e ezeknek a problémáknak a jellege, terjedelme és mélysége?
Hogyan szerez tudomást a problémákról az önkormányzat?
Eljut-e a tényekről, a valóságról az információ a döntés-előkészítőkhöz, döntéshozókhoz?
Tisztázandó, hogy egy-egy probléma megoldásához az önkormányzatnak milyen eszközei vannak, mit várhat el a kormánytól, mire számíthat a civil szerveződésektől, az állampolgároktól, maguktól a fiataloktól?
<%2>–<%0> A tisztségviselők közül ki az érintett?
<%2>–<%0> Melyik bizottság az illetékes?
<%2>–<%0> Melyik osztály, iroda a rendszergazda a polgármesteri hivatalban?
<%2>–<%0> Az önkormányzat intézményhálózata milyen problémák érzékelésére képes és milyenekre nem?
<%2>–<%0> Megfelelő-e, elegendő-e az intézményhálózat erre?
<%2>–<%0> Ismert-e a diákönkormányzatok, az ifjúsági szerveződések helyzete?
<%2>–<%0> Akar-e érdekegyeztetést velük az önkormányzat?
<%2>–<%0> Akarja-e az önkormányzat, hogy valamilyen szervezeti formában közvetlenül is megjelenjenek az önkormányzat életében?
Néhány gyakorlati példa arra, hogy ez miként lehetséges:
<%2>–<%0> Települési gyermek- és/vagy ifjúsági önkormányzat létrehozása
<%2>–<%0> Helyi gyermek és ifjúsági érdekegyeztető fórum (tanács) létrehozása és működtetése
<%2>–<%0> Helyi gyermek- és ifjúsági szószóló (helyi szakombudsman) megbízása
<%2>–<%0> Gyermek- és ifjúsági (al)bizottság felállítása
<%2>–<%0> Gyermek- és ifjúsági tanácsnok megválasztása
<%2>–<%0> Gyermek- és ifjúsági célú vagyonőr megbízása
<%2>–<%0> Ifjúsági információs és tanácsadó iroda felállítása és működtetése
<%2>–<%0> A diákönkormányzatok, gyermek- és ifjúsági szerveződések, ilyen ügyeket vállaló egyesületek és alapítványok vezetőivel, képviselőivel rendszeres konzultáció
<%2>–<%0> Települési, társulási diáktanács működtetése
<%2>–<%0> Diákpolgármester választása
<%2>–<%0> Diákpanasz tisztázó bizottság felállítása
<%2>–<%0> Adott szakfeladatokba ágyazottan vagy önálló feladatként jelenjen meg a gyerekek és az ifjúság ügye az önkormányzat mindennapjaiban?
<%2>–<%0> A képviselő-testület és a polgármesteri hivatal között miként alakuljon a munkamegosztás?
<%2>–<%0> Kell-e az egyes szakosztályok, irodák között gyermek- és ifjúsági szempontból koordináció?
<%2>–<%0> Miként szervezhető meg az önkormányzat szervezeti egységei, intézményei és a lakossági, civil szervezetek közötti együttműködés?
A fenti kérdések megválaszolása hozzájárulhat az önkormányzati gyermek és ifjúsági feladatok ellátását elemző korrekt helyzetfelméréséhez. A konkrét helyi feladatok megfogalmazása mindezek után a képviselő-testület felelőssége. A számos lehetséges feladatból külön is érdemes felhívni a figyelmet az alábbiakra:
<%2>–<%0> A gyermek- és ifjúsági, illetve az ilyen érdekeket képviselő közösségekkel, szervezetekkel közösen ki lehet alakítani az ifjúsági érdekegyeztetés helyi rendszerét, az érdekegyeztető fórumok szerep- és hatáskörét.
<%2>–<%0> Az önkormányzat döntéshozatali mechanizmusának (szervezeti és működési szabályzatának) átalakításával meg lehet teremteni annak feltételét, hogy az egyes döntések, rendeletek megszületése előtt a magát érintettnek tartó valamennyi társadalmi csoport, szervezet kifejezhesse véleményét, álláspontjával befolyást gyakorolhasson a döntések, rendeletek tartalmára.
<%2>–<%0> Rövid időn belül – önkormányzati támogatással – ki lehet alakítani a gyermek- és ifjúsági érdekeket képviselő – és együttműködésüket szervező – helyi szervezetek működési feltételeit legalább egy közös vitában megformált minimális normát felállítva és betartva.
<%2>–<%0> A korosztályi érdekeket képviselő szervezetekkel egyetértésben ki lehet dolgozni a szervezetek olyan önkormányzati támogatásának rendjét, amely
<%2>–<%0> normatív jellegű működési,
<%2>–<%0> normatív jellegű feladatvállalási,
<%2>–<%0> szerződésen nyugvó, megállapodásos és
<%2>–<%0> az érintettek bevonásával elbírált
pályázati támogatásokból áll.
Néhány konkrét, az érintett korosztályok számára viszonylag rövid időn belül érzékelhető előrelépést eredményező feladat:
<%2>–<%0> Az iskolai diákönkormányzatok működési feltételeinek megerősítése, tevékenységük támogatása
<%2>–<%0> A diákönkormányzatok vezetőinek demokráciára, jogaikra való szakmai felkészítés megszervezése
<%2>–<%0> Nyári táborozások normatív jellegű támogatása
<%2>–<%0> Étkezési térítési díjak és kedvezményeik – a szociális támogatásokkal összhangot teremtő – rendezése
<%2>–<%0> Iskolakezdési, tankönyv- és tanszertámogatás szisztematizálása
<%2>–<%0> A diáksport-egyesületek, -körök támogatási tapasztalatainak áttekintése és továbbfejlesztése
<%2>–<%0> Az önkormányzat által a civil szervezeteknek nyújtott támogatások tapasztalatainak összegzése, önkormányzati civil alap működtetése
<%2>–<%0> Önkormányzati ifjúsági alap létrehozása, funkciójának tisztázása, esetleg az éves költségvetés bizonyos százalékában történő megállapítása
<%2>–<%0> Civil ifjúságsegítők (egyházak, társadalmi szerveződések, alapítványok, más – az ifjúsággal viszonylag rendszeresen foglalkozók) szakmai konferenciájának megrendezése
1. Mi a polgármesteri hivatal (körjegyzőség) pontos címe?
2. A polgármester (alpolgármester/ek) neve?
3. Hány tagú a képviselő-testület? Név szerint kik ők? Kiket ismerünk közülük személyesen és kikről tudjuk, hogy a mi szándékainkat, tevékenységünket rokonszenvvel figyeli?
4. Információk a képviselő-testület politikai összetételéről, tartós vagy alkalmi szövetségekről, koalíciókról, belső vitákról.
5. Melyik az a tisztségviselő, aki felelős a gyermek- és ifjúságügyi feladatok ellátásáért?
6. Hogy hívják azt a bizottságot, amelyik az önkormányzat gyermek- és ifjúsági feladatainak megvalósítását segíti elő? Ki az elnöke? Hány tagja van? Név szerint kik ők? Kiket ismerünk közülük személyesen és kikről tudjuk, hogy a mi szándékainkat, tevékenységünket rokonszenvvel figyeli?
7. A polgármesteri hivatalban mely osztály(ok) (csoportok, személyek) foglalkoznak gyermek- és ifjúsági ügyekkel? Hogy hívják ezeknek az osztályoknak (csoportoknak) a vezetőjét? Hogy hívják az önkormányzat (gyermek- és) ifjúsági felelősét?
8. Az önkormányzat a településen működő civil szerveződések (egyesületek, alapítványok, más közösségek stb.) közül melyekkel alakított ki együttműködést?
9. A helyi önkormányzatnak van-e (és milyen formában) rendszeres kapcsolata a településen működő civil szervezetekkel?
10. Az elmúlt évben az önkormányzat adott-e pénzügyi támogatást civil szervezeteknek? Mennyit? Milyen eljárás előzte meg a pénz odaítélését (például volt-e pályázat vagy kellett-e kérvényt írni, volt e személyes meghallgatás stb.)?
11. Kik döntenek a pénzügyi támogatások odaítéléséről? Szabnak-e valamilyen feltételt a támogatás elnyeréséhez?
12. A pénzügyi támogatásról el kell-e számolni és ha igen, akkor hogyan?
13. Milyen segítségre lehet számítani az önkormányzattól a pénzen kívül?
3. A törvény nyomában
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: önkormányzati törvény) számos lehetőséget kínál a gyermek és ifjúsági érdekek megjelenítésére, képviseletére és a települési önkormányzat munkájában ezek érvényesítésére.
Az önkormányzati törvény 8. §-ának (1) bekezdése előírja a települési önkormányzatoknak a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodást, 8. §-ának (5) bekezdése pedig a helyi önkormányzatok kötelességeként fogalmazza meg, hogy együttműködnek a helyi civil szerveződésekkel, támogatják azok munkáját. A 63/A § n) pontja a fővárosi önkormányzat feladatkörébe utalja többek között az ifjúsági feladatokat. A 70/A § a) a megyei önkormányzat feladatkörébe utalja a gyermeki és ifjúsági jogok érvényesítésével kapcsolatos feladatokat.
Az alábbiakban néhány olyan önkormányzati munkaformára hívjuk fel a figyelmet, amelynek működtetésében van lehetőség gyermek és ifjúsági szempontok, érdekek képviseletére és érvényesítésére.
1. Az önkormányzat működését a képviselő-testület által elfogadott szervezeti és működési szabályzat foglalja össze. Ebben számos olyan szervezeti körülmény megfogalmazást nyer, amely a gyermek és ifjúsági érdekek, vélemények megjelenését ösztönözheti vagy akadályozhatja. A szervezeti és működési Szabályzatban dől el többek között
– az önkormányzat szervei és tisztségviselői közötti munkamegosztás, a hatáskörök telepítése;
– a képviselő-testület bizottságainak száma, feladatköre, elnevezése;
– az önkormányzat tanácsnokainak száma, feladatköre
– a képviselő-testület (és bizottságai) ülésére rendszeresen meghívottak köre;
– a képviselő-testület (és bizottságai) ülésein résztvevők hozzászólási joga;
– az önkormányzat működésének nyilvánosságára vonatkozó szabályok.
Az önkormányzati törvény 8. §-ának (5) bekezdése szerint a képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatban rögzíti, hogy mely önszerveződő közösségek képviselőinek biztosít állandó meghívotti, tanácskozási jogú részvételt a képviselő-testület és bizottságai ülésén. A tanácskozási jogú állandó meghívotti státusz alapvetően meghatározza az érintett szervezet informáltságát és kompetenciáját a helyi önkormányzat ügyeiben.
2. Az önkormányzatnak jogában áll jogszabályt (helyi rendeletet) alkotni minden olyan ügyben, amelyre törvény felhatalmazza, illetve minden olyan helyi közügyben, amelyet törvény nem szabályoz. A helyi rendelet előkészítése során számos lehetőség kínálkozik a jogszabály majdani szövegének befolyásolására.
3. A helyi közszolgáltatásokat az önkormányzatok intézmények létrehozásával és működtetésével, egyedi ügyekben történő döntéssel működtetik. E döntések nagyobbik része (intézményalapítás és -megszüntetés dokumentumai, alapító okiratok módosítása, szerződéskötés nem önkormányzati szolgáltatókkal) a képviselő-testület ülésén születik meg, ezért a szervezeti és működési szabályzat keretei között van mód e döntések befolyásolására.
4. Az önkormányzat éves költségvetésének elfogadása előtt célszerű tisztázni, illetve konkretizálni azokat a forrásokat, amelyek a gyermek és ifjúsági korosztályokat, illetve szervezeteiket szolgálják.
A helyi érdekegyeztető fórumok sokat tehetnek annak érdekében, hogy az önkormányzat költségvetésében egyértelmű legyen: milyen keret van (lesz)
– az egyes szervezetek, közösségek működésének támogatására (például Civil Alap létrehozása),
– az egyes szakmai tevékenységek (oktatás, szociális ellátás, stb.) normatív támogatására
– az önkormányzat számára fontos célok (például diáksport, nyári táboroztatás, stb.) megvalósítóinak támogatására
– különböző pályázatok útján elosztásra kerülő projekt-támogatásokra
5. Az önkormányzat segítséget nyújthat a helyi gyermek- és ifjúsági kezdeményezések, közösségek, szervezetek működési feltételeinek megteremtésében. Ez lehetséges önálló épület rendelkezésre bocsátásával (lásd számos településen ún. civil ház működtetését) vagy az önkormányzati intézményekben (művelődési ház, iskola stb.) irodahasználat biztosításával.
6. Az önkormányzatnak jogában áll a számára kötelező feladatokat szolgáltatásokat nem saját intézményben, hanem más szolgáltatókkal kötött szerződés keretében ellátni. Ez azt is jelentheti, hogy a helyi gyermek és ifjúsági feladatok vagy más önkormányzati tennivalók olyan gyermek és/vagy ifjúsági szervezetekkel és közösségekkel is ellát(tat)hatók, amelyek az önkormányzattal kötött konkrét szerződés alapján konkrét feladatokat végeznek el az önkormányzat megbízásából. Az ilyen szerződés kiterjedhet akár konkrét intézmény(ek) üzemeltetésére is, mint ahogy erre számos példát ismerünk.
7. Az önkormányzat működése nyilvános. Ez azt is jelenti, hogy a ritkán – és csak törvényes feltételek megléte esetén – előforduló zárt ülések kivételével bárki részt vehet a képviselő-testület és bizottságai ülésein. Az önkormányzat működéséről, döntéseiről informálódni a legközvetlenebbül e fórumokon való részvétel útján lehet. A vendégek hozzászólását a képviselő-testület korlátozhatja.
A helyi képviselő-testület az önkormányzati törvény 18. §-ának (2) bekezdése alapján meghatározza azokat a helyi fórumokat, amelyeket az önkormányzat rendszeresen összehív a helyi közügyek megvitatásra. E helyi fórumok bármikor aktivizálhatók – a helyi szabályok keretei között – gyermek és ifjúsági problémák, javaslatok megvitatására, a fiatalabb generációk számára fontos kérdések közüggyé tételére.
A helyi önkormányzat évente egyszer köteles közmeghallgatást tartani, ahol a település bármely lakója, illetve a helyben érdekelt szervezetek képviselői a települést érintő bármilyen kérdésben kérdést intézhetnek az önkormányzat tisztségviselőihöz, javaslatot tehet különböző problémák megoldására. A közmeghallgatás során a felvetődő kérdésekre, javaslatokra érdemi választ kell adni. A képviselő-testület minden, a közmeghallgatáson felvetődött problémával köteles foglalkozni. Egy ilyen fórum alkalmas arra, hogy az év közben meg nem oldott, vagy válasz nélkül hagyott felvetésekre mindenképpen érdemi reagálás szülessék.
A közérdekű bejelentés javaslat és panasz intézményes lehetőségét az 1977. évi I. törvény biztosítja. A közérdekű bejelentés, javaslat vagy panasz az önkormányzathoz, vagy annak intézményeihez (bármely állami szervhez) intézett olyan írásos bejelentés vagy kezdeményezés, amelyet az önkormányzat nem hagyhat érdemi válasz nélkül. Amennyiben az önkormányzat közérdekű bejelentést vagy javaslatot kap, kénytelen annak tartalmát alaposan megvizsgálni, közérdekűségére tekintettel lenni.
Az önkormányzati törvény 45-51. §-a, valamint a helyi képviselő-testület által megállapított keretek között minden választópolgárnak joga helyi népi kezdeményezést szervezni, illetve helyi népszavazást indítványozni. A népi kezdeményezés rendszerint arra szolgál, hogy a képviselő-testület köteles legyen valamilyen helyi problémával foglalkozni. A helyi népszavazás valamilyen – általában a település egészét érintő konkrét – döntés meghozatalára irányuló kezdeményezés, vagy különböző döntési alternatívák közötti választás. Ennek megfelelően csak ritkán élnek vele és általában csak olyan ügyekben, amely az egész település sorsát hosszabb távra meghatározza (pl. elszakadás más településtől, egyesülés más településsel, stb.).
A nyomásgyakorlás egyik hasznos formája a helyi nyilvánosság útján (helyi televízió, rádió, újság) történő érdekképviselet. Tudnunk kell azonban, hogy a média független, működésére a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény, illetve a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény előírásai az irányadók.
Nem szokatlan ma már, hogy a döntéshozók befolyásolására a polgárok a demonstráció formáját választják. A demonstrációk jogszerűségének kritériumait a gyülekezésről szóló 1989. évi III. törvény, illetve a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény állapítja meg.
4. Munkaformák
A településen élő gyermekek és fiatalok érdekeinek érvényesítése az önkormányzati döntésekben nemcsak politikailag indokolt, hanem a település önidentitásának, megtartóképességének, külső jelenlétének fejlesztése szempontjából is jól kamatoztatható folyamat. Az egyes települések és az ott működő civil szervezetek fejlettségi szintjétől függően – ahogyan ezt már korábban is írtuk – az érdekegyeztetés, az érdekérvényesítési lehetőség olyan színterei teremthetők meg, amelyek segítségével az önkormányzat mind saját tevékenységének jobbítását, mind a település mikro társadalmi folyamatainak mind jobb irányba való terelését elősegítheti.
Ez a szervezeti forma ma már két tucat településen létrejött, s hatékonyan vesz részt a település irányításában. A kezdeményezők alapvető szándéka az volt, hogy a demokratikus úton létrejött gyermek- és/vagy ifjúsági önkormányzat saját hatáskörrel, az önkormányzati szerv- és intézményrendszerben való tényleges jelenléttel, s ennek megfelelően önálló forrásokkal rendelkezve biztosítsa az érintett korosztályok érdekeinek érvényesítését.
Ez a megoldás elsősorban olyan településeken alkalmazható, amelyeken az önkormányzat – mint a helyi hatalom gyakorlója – és a civil szervezetek között már kialakult a párbeszéd, s eljött az ideje annak, hogy intézményes formában történjék meg a gyermek- és ifjúsági korosztályokat érintő önkormányzati (képviselő-testületi és közigazgatási) döntések előkészítése és értékelése.
A fórum létrehozását meg kell előznie olyan megállapodás megkötésének, amely kiköti az érdekegyeztetésben résztvevők elkötelezettségét a fórum fenntartásáért, s ennek keretében megszabja azokat az alapvető erkölcsi normákat, amelyek az érdekegyeztetésben résztvevőket vezetik az érdekegyeztetés mindennapi gyakorlata során.
Az érdekegyeztető fórum ezután pontosan meghatározott eljárási rend szerint működik, amelynek kialakításához adunk a következőkben mintát. Ez a minta – a központi közigazgatásba ágyazott Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács szerkezetét követve – háromoldalú érdekegyeztetést tételez fel: az önkormányzat (mint a közhatalom képviselője), a gyermek- és ifjúsági szervezetek és a gyermek- és ifjúsági korosztályokat támogató szervezetek, illetve képviselőik (mint a civil szféra képviselői) vesznek részt benne.
Az e feladatokkal – a civil szervezetekkel egyetértésben – megbízott személy elsődleges feladata az, hogy gyűjtse, fogadja, feldolgozza és az illetékes önkormányzati testületek, szervek, intézmények tudomására hozza mindazokat a panaszokat, észrevételeket, javaslatokat és véleményeket, amelyek a településen élő gyermekek és fiatalok élethelyzetét, életkörülményeit, tevékenységét illetően megoldást kívánnak. Természetesen e problémák között túlsúlyban lesznek az egyedi és egyéni problémák. Ez is indokolja azt, hogy az önkormányzat működési rendjének szerves része legyen a szószóló felszólamlási, kezdeményezési lehetősége, s választ is kapjon ezekre annak érdekében, hogy a hozzá fordulókat tájékoztathassa ténykedése eredményeiről. Ezt meg kell tennie legalább évenként összefoglaló jelleggel a képviselő-testület, lakossági fórum, érdekegyeztető fórum előtt.
A szószóló személyi alkalmassága mellett fontos követelmény, hogy feladata, lehetőségei, hatásköre és elérhetősége a település minden lakójának tudomására jusson.
Hangsúlyozzuk, hogy e megbízatásnak semmi köze nincs az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, illetve különbiztosaihoz, hiszen azokról külön törvény rendelkezik, s feladat- és hatáskörük is más.
Ilyen testület létrehozásának akkor van gyakorlati haszna, ha akár albizottságként, akár bizottságként működik, megteremtődnek számára azok az átjárási lehetőségek, amelyek az önkormányzati szervezetrendszerben a gyermek- és ifjúsági ügyek átfogó kezelését segítik – „ágazaton kívüli” gyermek- és ifjúsági ügyek ugyanis nincsenek, hiszen minden ilyen probléma valamely más ügykör diszfunkcionálása révén keletkezik.
Az albizottság elhelyezkedése a bizottsági struktúrában minden bizonnyal a közoktatási és a szociális ügyek „között” a legindokoltabb, hiszen e két területen jelentkezik a legtöbb korosztályi probléma. Ugyanakkor indokolt lehet – egyes témákban – az albizottság „kirajzása” azokba a testületekbe, amelyek alapvető fontosságú (költségvetés, településrendezés, privatizáció stb.) vagy rendkívüli ügyeket tárgyalnak, intéznek.
A tanácsnok a képviselő-testület tagja. Szakmai szempontból felügyeli a hatályos jogszabályokban megfogalmazott követelmények érvényesítését, e jogszabályok, illetve a képviselő-testület által megszabott feladatok végrehajtását gyermek- és ifjúsági ügyekben. Közreműködik a gyermek- és ifjúsági korosztályokkal foglalkozó önkormányzati intézmények fenntartói felügyeletében. A gyermekek és az ifjúság szempontjából koordinálja az önkormányzati bizottságok és a polgármesteri hivatal egyes szervezeti egységeinek munkáját. Részt vesz az önkormányzat bizottságainak a gyerekekkel és fiatalokkal kapcsolatos napirendet tárgyaló ülésein. Figyelemmel kíséri a település iskoláiban működő diáksportkörök és diáksport-egyesületek működését, javaslatot tesz támogatásukra. Figyelemmel kíséri és segíti az önkormányzat intézményeiben, illetve azok szervezésében zajló gyermek- és ifjúsági táborozást. Közreműködik az önkormányzat által a civil szervezeteknek nyújtott támogatások előkészítésében, javaslatot tesz a gyermek- és ifjúsági, illetve e céllal működő szervezetek támogatására. Megszervezi és működteti az önkormányzat kapcsolatrendszerét a gyermek- és ifjúsági, illetve e céllal működő szervezetek, valamint az iskolai diákönkormányzatok képviselőivel. A gyermek- és ifjúságvédelem területén szervezi az önkormányzat szervei, intézményei és a településen dolgozó állami, illetve civil szervezetek együttműködését. Előkészíti és a képviselő-testület elé terjeszti az önkormányzat gyermek- és ifjúsági, valamint gyermek- és ifjúságvédelmi cselekvési programját.
A vagyonőr akár a tanácsnok munkatársaként, akár a polgármesteri hivatal valamely szervezeti egységében elsősorban azért felelős, hogy az önkormányzat – s nemkülönben a civil szervezetek és az érintett korosztályokhoz tartozók – tisztában legyenek azzal: mi és milyen mértékben áll a gyermek- és ifjúsági korosztályok rendelkezésére a területen. E vagyonkör legfontosabb elemei:
– az önkormányzat költségvetésének előirányzatai,
– az önkormányzat által alapított vagy támogatott nonprofit szervezetek,
– az önkormányzat tulajdonában álló ingatlanok.
A vagyonőr a rendelkezésére álló vagy az illetékes (al)bizottság, a tanácsnok, továbbá a polgármesteri hivatal által rendelkezésére álló adatok alapján folyamatosan nyilvántartja a gyermek- és ifjúsági célú vagyonban történt változásokat, a felhasználás indokait és mértékét, s a megfelelő fórumokon eljár minden olyan esetben, amikor a gyermek- és ifjúsági célú vagyon gyarapítása vagy csökkentése érdekében van szükség a fellépésére. Fontos, hogy a vagyonőr bizonyos fundraising tevékenységet is folytasson, vagyis felkutassa és mozgósítsa azokat az anyagi lehetőségeket, amelyek a település gyermek- és ifjúsági céljait szolgálhatják. Egész tevékenységét nagy mértékben segítheti a civil szervezetekkel való együttműködés és rendszeres információcsere.
Az ország mintegy húsz településén már a nyolcvanas évek közepén-végén működni kezdtek ilyen irodák. A kilencvenes évek elején tevékenységüket az európai normákhoz igazították. Ugyanakkor számos más forma is létrejött, amely a gyermek- és ifjúsági korosztályokhoz tartozók, illetve a velük foglalkozók számára nonprofit jellegű információs és tanácsadó szolgáltatást nyújt. Az irodák döntő többsége az önkormányzat támogatását élvezi.
Ezek a találkozások a település életének is kiemelkedő eseményei lehetnek. Akár szigorúan „szakmai”, akár a település egészét érintő témakörben kerül sor efféle – rendszeres – tájékoztató vagy konzultációs összejövetelre, a képviselő-testület tisztségviselői, a bizottságok, az apparátus vezetői számára jó alkalmat biztosítanak a számvetésre, elhatározásaik és terveik társadalmi megmérettetésére és a javaslatok összegyűjtésére.
A gyermek- és ifjúsági korosztályok legnagyobb létszámú csoportjával, a diákokkal való párbeszéd kiemelkedő fontosságú. Most csak utalunk rá – hiszen a többször módosított, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény végrehajtása során az iskolafenntartó önkormányzatokra jelentős feladatok hárulnak –, hogy a települések, a településtársulások együttműködő partnerei lehetnek például a települési, társulási diáktanácsok, amelyeknek létrehozásában és működtetésében már eddig is számos településen találhatók jó kezdeményezések, kialakult a példaadó gyakorlat.
A diákpolgármester választása nemcsak hagyományos eseménye lehet a település közéletének, de lehetőséget teremt arra is, hogy – a gyermek- és/vagy ifjúsági önkormányzat keretei között vagy azok mellett – a település közoktatás irányításában érvényesíthetők legyenek a módosított közoktatási törvényben meglehetősen részletesen kimunkált egyéni és kollektív diák-, illetve diákönkormányzati jogosultságok.
A jogszabályban rendelkezésre álló jogorvoslati formák mellett az önkormányzatnak lehetősége van arra, hogy a fenntartóként hozzá érkező felülbírálati és törvényességi kérelmek elbírálása során igénybe vegye a diákpanasz tisztázó bizottságot; e bizottság feladata lehet az iskolában nem orvosolt diáksérelmek kivizsgálására és jószolgálati rendezésére települési, társulási diákfórum rendszeres megrendezése.
5. Fontosabb jogszabályok
1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról
1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról
1952. évi törvény a házasságról, a családról és a gyámságról
1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól
1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről
1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról
1977. évi I. törvény a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról
1986. évi II. törvény a sajtóról
1987. évi XI. törvény a jogalkotásról
1989. évi II. törvény az egyesülési jogról
1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról
1989. évi VII. törvény a sztrájkról
1989. évi XVII. törvény a népszavazásról és a népi kezdeményezésről
1989. évi XXXII. törvény az Alkotmánybíróságról
1990. évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról
1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról
1990. évi XXV. törvény a családi pótlékról és a családok támogatásáról
1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről
1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New York-ban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről
1991. évi XX. törvény a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről
1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről
1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról
1993. évi CX. törvény a honvédelemről
1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről
1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról
1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól
1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról
1995. évi LXIV. törvény a Gyermek és Ifjúsági Alapról, valamint a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról
1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról
1996. évi LXIV. törvény a sportról
1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről
106/1988. (XII. 26.) MT rendelet a lakáscélú támogatásokról
89/1990. (V. 1.) MT rendelet a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról
161/1994. (XII. 2.) Korm. rendelet a fővárosi és a megyei közigazgatási hivatalokról
12/1987. (VI. 29.) MM rendelet a gyámhatóságokról, egyes gyámhatósági feladatokról és a gyámhatósági eljárásról
11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről