„Én minden szépet önmagamba mentek”
|
A gyulai 1. sz. Általános Iskola 7. osztályában Árvai Józsefné által 1995. január 31-én az Életvezetési ismeretek és készségek program alapján tartott osztályfőnöki órát mutatjuk be videofelvétel alapján. Az egészséges, biztonságos élet témakörben tartott órán szó esett az igazi baráti közösség jellemzőiről, a stressz lényegéről és kezelésének módjairól. |
Az osztályterem leírása: A gyerekek U alakban összetolt asztalok körül ülnek, a tanár elöl, középen vezeti az órát.
Tanár: Gyerekek! Az elmúlt órán sok mindenről beszélgettünk, többek között a barátságról, a klikkről, a csoportalkotásról. Arról, ki hogyan érzi magát egyedül, ki vágyik arra, hogy társai legyenek, és milyen áron vállalja azt, hogy egy csoport bevegye maga közé pajtásnak, tagnak, barátnak. Szeretném, ha néhány szituációban megmutatnátok azt, miként köthetünk barátságot, illetve mit áldozhatunk fel vagy mit nem akarunk feláldozni azért, hogy barátok lehessünk. Mártiék, mutassátok be a szituációt a többieknek.
Öt gyerek a terem közepére áll. A középen álló kislány a kezét úgy tartja, mintha egy doboz cigarettát kínálna a többieknek.
Andi: De jó, hogy fölértünk, már nagyon elfáradtam.
Andrea: Én is. Inkább pihenjünk egy kicsit.
Andi: Nagyon szép a táj, de mi lenne, ha földobnánk egy kicsit a hangulatot?
Többen: Mivel akarod feldobni?
Andi: Hoztam cigit, kértek?
Andrea: Á, nem! Én inkább nem rontom az egészségemet!
Andi: De miért? Nem árthat meg! Vegyetek!
Márti: Inkább neked is azt ajánlom, hogy szokjál le róla.
Anikó: Szerinted ez a barátságnak a jele, hogy veled együtt cigizzünk?
Andi: Velem tarthatnátok!
Andrea: Nem, mert ha elszívunk egyet, akkor jön a második, harmadik, negyedik, és már nem tudunk róla leszokni.
Andi: Dehogynem! És te?
Eszter: Jó, én kipróbálom.
Andi: Tessék, vegyél! Akkor ti nem kértek?
Anikó: Én veled maradok, mert a barátnőd szeretnék lenni, de nem próbálom ki.
Andrea: Én akkor inkább elhagyom a csoportot!
Andi: Jó, akkor menjél, ha ilyen gyáva vagy!
Márti: Én nem ajánlom neked! Inkább te se próbáld ki többet.
Andi: De nincs itt senki, úgysem tudják meg soha. Nem? Akkor vegyél, Eszter! Eszter vesz a cigarettából.
T.: Ki mondana erről a helyzetről véleményt? Szeretném az állásfoglalásotokat hallani. Andrea elhagyta a csoportot. Elutasította, nem vett benne részt. Te mit szólsz hozzá?
Diák: Helyesnek tartom a döntését, már csak azért is, mert az egészségét meg akarja védeni, és az volt az ár, hogy nem lehetett a barátja, hát elhagyta a csoportot.
T.: Eszter vett a cigarettából, szeretett volna a csoporthoz tartozni. Szeretett volna a barátnőjük lenni, tehát ő elfogadta. Mit szóltok hozzá?
D.: Hogy ilyen áron nem lehet barátnak lenni. Meg hogyha valakiket csak egy bizonyos dolog köt össze, akkor azok nem barátok.
T.: Anikó hogyan foglalt állást? Velük maradt, de nem próbálta ki a cigarettázást, tehát megmaradt csendes tagnak.
D.: Én is ezt tettem volna, mert jó barát akarnék én is lenni, de az egészségemet nem rontanám el miatta.
T.: Azt nem tudom még, hogy könnyű-e azt megtenni, hogy ott maradni és mégis kívül maradni az eseményeken.
D.: Attól függ, hogy milyen az, aki kínálja a cigarettát, hogy mennyire erőszakos.
T.: Tehát, hogy így is elfogad, vagy egyszerűen elzavar. Márti hogyan foglalt állást?
D.: Márti benn maradt, de kitartott a saját véleménye mellett. Szerintem ő jól tette.
T.: És még mit tett azonkívül?
D.: Megpróbálta lebeszélni Andit.
T.: És sikerült?
D.: Nem.
T.: Végül is tulajdonképpen csoportosíthatunk. Volt tehát, aki azonosult ezzel a cigarettázó társasággal; volt, aki elhagyta őket. Volt, aki maradt ugyan, de félrehúzódott, passzív taggá vált. És volt olyan is, aki maradt, és megpróbálta a cigizőket pozitív irányba terelni. Neked melyik a legszimpatikusabb?
D.: Szerintem az, aki megmondta az ő igazát, hogy ő elmegy, és inkább nem tartozik a csoporthoz. D.: Az, aki lebeszélte őket róla, mert azt ajánlotta Andinak, hogy ő se próbálja ki többet.
T.: Olyan állásfoglalásra szerettelek volna benneteket provokálni, hogy az a legkönnyebb, hogy elmegyek és otthagyom a csoportot. De ha megpróbálok tenni valamit annak az érdekében, hogy ők se cigarettázzanak, ha megpróbálom lebeszélni, befolyásolni őket, valami jó felé irányítani őket, ebben az esetben egy kicsit többet teszek annál, mint azt, hogy egyszerűen csak elmegyek.
Van a baráti közösségnek egymásra hatása? Tudnak egymásra hatni a barátok?
D.: Attól függ, hogy mennyire összetartóak.
T.: Mitől lehet egy baráti társaság összetartó, jó közösség vagy jó csoport?
D.: Összetartja őket a szeretet, segítenek egymáson, és jóban, rosszban kiállnak egymás mellett.
T.: Felolvasnád az ehhez kapcsolódó jelmondatot?
D.: „Semmi jó dolog nem kellemes, ha nincs benne társunk.” (Seneca)
T.: Tehát jobb együtt, jobb közösen valamit tenni. A másik eset az, amikor ha valami rosszra akarnak bennünket rávenni, inkább megtesszük azt, csak befogadjanak a barátságukba. Erről mi a véleményed? Benne vagy?
D.: Nem.
T.: Ha benne lennél, akkor mivé válna ez a társaság?
D.: Befogadnának, de olyan áron, hogy rosszat tegyek.
T.: Hogyan nevezzük az olyan baráti társaságot, amelyben inkább a rosszban tartanak össze?
D.: Cinkosságot vállalnak, és klikknek nevezzük a társaságot.
T.: És minek hívjuk azt a másik társaságot, amelyik valami pozitív dolog, valami jó érdekében szövetkezik? Mi például milyen megmozduláson vettünk részt karácsony előtt?
D.: Közösség. Felléptünk a daganatos gyerekekért alapítványnak a műsorában.
T.: Milyen nagyobb jelentőségű pozitív közösséget tudnátok még megemlíteni, akik valamilyen nemes cél érdekében csoportosulnak, barátkoznak?
D.: Például összegyűlnek, és rendet raknak a környezetükben, a szemetet összeszedik. A természetvédők.
D.: A békéért, a Vöröskereszt.
D.: Valakinek az anyukája beteg, és a gyerek barátai kitakarítanak.
D.: Vagy egy sportrendezvény, ahol az egészségüket védik: bicikliznek, futnak, úsznak stb.
D.: Egy idős hölgynek segítenek az átkelésnél a zebrán, vagy segítenek a szatyrokat vinni.
T.: A barátságról mint olyanról elég sokat beszélgettünk, és azt gondolom, hogy „A csapás jó alkalom az erény megmutatására”, idézzük szintén Senecától. Mit jelent ez? Mikor dől el, hogy a barátság elég erős-e?
D.: Például történik egy rossz dolog, és akkor hogyan tartanak össze a barátok, segítenek-e abban a rosszban.
T.: Egy verset emlegettünk azzal kapcsolatban, hogy miként lehet rossz egy barátság – ha egyáltalán barátság –, és miben vesznek együtt részt azok a gyerekek, akik szövetkeztek egy rossz tett elkövetésére.
D.: Arról szólt, hogy gyerekek összegyűltek, és egy varangyos békát botokkal megöltek. Utána bent voltak a szobában, és jól érezték magukat, hiszen megöltek egy rút állatot.
T.: Szereti valaki a békát? Laci, te szereted?
D.: Van olyan, amelyik kedves és szép. A zöld leveli béka.
T.: És a varangyos béka?
D.: Az nem annyira.
T.: És ha neked nem tetszik az a varangyos béka, az azt jelenti, hogy bántanod kell?
D.: Nem.
T.: Lehet, hogy esetleg mi sem tetszünk mindenkinek? Feltételezhető. Én elolvasnám a verset emlékeztetőül.
Kosztolányi Dezső:
A rút varangyot véresen megöltük
Óh, iszonyú volt.
Vad háború volt.
A délután pokoli-sárga.
Nyakig a vérbe és a sárba
dolgoztunk, mint a hentesek,
s a kövér béka elesett.
Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
A lába türkisz, a hasa zafír,
a bőre selymek fonadéka,
S regés kincsével elterült
a gazdag, undok anya-béka.
Botokkal nyomtuk le a földre,
az egyik vágta, másik ölte,
kivontuk a temető-partra,
ezer porontya megsiratta,
s az alkonyon, a fáradt alkonyon
véres szemével visszanézett.
Kegyetlenül, mereven álltunk,
akár a győztes hadvezérek.
Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.
Szép harc után. A szájunk mosolyog.
Maró fogunk az undort elharapja,
s gőggel emeljük a fejünk magasra,
mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.
T.: Nagy jelentőségű egy békának az agyonütése, az agyonkínzása?
D.: Csak a porontyainak nagy jelentőségű az elvesztése.
T.: Tehát te azt érzed a versből, hogy talán az, hogy a béka elpusztult, az nem túl nagy jelentőségű számunkra, de ott maradtak a porontyok anya nélkül.
D.: Kihal egy nemzedék. És lehet, hogy abból az anyabékából rengeteg sok béka lett volna. Meg nem lesz, aki felnevelje a kis békákat.
T.: Azonkívül gondoljunk arra, hogy a nagy tettek miből fakadhatnak?
D.: A kis tettekből.
T.: Tehát ezekből az apró gonoszságokból esetleg ki fog nőni a nagy gonoszság. Talán, aki nem sajnálja a békát, nem sajnálja az állatokat, s az később nem fogja sajnálni a barátját sem, esetleg általában az embereket sem. Talán van olyan gyerek, aki ha végignézte ezt a békaharcot, megretten, megdöbben, eliszonyodik. Lehet ez felnőtt, lehet ez gyerek is, attól függ, hogy ki milyen érzelemvilágú. Van, aki sajnálja a békát, és van, aki utálja, és örül, ha megszabadul tőle. De az előbb megállapodtunk abban, hogy mi magunk sem vagyunk mindenki számára szépek és szimpatikusak, nincs jogunk megítélni azt sem, hogy a béka, amely szintén egy érző élőlény, életet vagy halált érdemel-e. Az életre szavazzunk.
Mi a fogalmazás címe, amire elő kellett készülnötök?
D.: A két fő érzelem, mely a stressz hiányáért vagy jelenlétéért felelős, a szeretet és a gyűlölet.
T.: Mit jelent az, hogy stressz? Találkoztunk már ezzel a szóval.
D.: Igen, találkoztunk vele, és azt jelenti, hogy félelem, szorongás, ijedtség, öröm, meglepetés.
T.: A stresszmentes állapotot minek nevezhetjük?
D.: Az a halál.
T.: Tehát akkor az életünkhöz hozzátartozik a stressz?
D.: Igen.
T.: Vannak azonban pozitív és negatív stresszek. Illetve mit kell tennünk a stresszel mint olyannal? Mert hallottatok már olyat is biztosan – ha máshol nem, a népmesében –, hogy az örömtől és a bánattól is megszakadt a szíve. Két véglet ez, de mégis ugyanannak a dolognak a két szélsőséges megnyilvánulása. Az öröm és a bánat egyaránt stressz. Ezekkel a stresszekkel együtt kell élnünk. Mit kell megtanulnunk, hogy együtt tudjunk velük élni? A rossz foggal mit kell csinálni?
D.: Ki kell húzni.
T.: Akkor a stresszt is ki kell húzni, ki kell küszöbölni az életünkből? Az előbb azt mondta Anikó, hogy a stresszmentes állapot egyenlő a halállal. Mindig kikerülhető a stressz?
D.: Van, amikor igen, van, amikor nem.
T.: Inkább nem kerülhető ki. Az előbb elsoroltatok néhány stresszt: öröm, bánat, szorongás, félelem, halál és előtte esetleg betegség. Van, amikor az utóbbiakkal is szembe kell néznünk?
D.: Van.
T.: És meg kell tudnunk oldani a stresszt?
D.: Igen.
T.: Meg kell tudni oldani, fel kell tudni magunkban dolgozni! Mit ajánljunk ehhez egymásnak?
D.: Ha valaki beteg, arra kell gondolnia, hogy előbb-utóbb meggyógyul.
T.: Tehát akkor te a pozitív irányban gondolkodol. Én arra gondoltam, hogy van valamilyen stressz, és azt valamivel kezelni kell. Hogyan?
D.: Stresszkezelési technikákkal.
T.: Ajánlottunk egymásnak néhány ilyen stresszkezelési
technikát. De előbb nézzük meg, hogy kinek mit jelent a stressz. Van
a stressz feladatlapjának egy olyan állítása, hogy „Minden változás
okozhat feszültséget”. A válasz háromféle lehet: „igaz”, „hamis” vagy
„nem tudom”. Mit felelsz erre, Andrea?1
D.: Szerintem igaz. Okozhat.
T.: Hány gyereknél „igen” a válasz? Van, akinél nem? (Kb. öten jelentkeznek.) Zsolti az örökös „ellen”. Mit írtál, Zsolti?
D.: Nem muszáj, hogy a változás feszültséget okozzon. Attól függ, hogy hogyan érint.
T.: Lehet, hogy közömbös vagy a változással szemben, lehet, hogy örülsz neki, lehet, hogy izgalomba jössz tőle, attól függ. Én is azt gondolom, hogy nem minden változás okozhat feszültséget, de hajlamosak vagyunk rá. Az is változás, hogy elmegyünk kirándulni, felülünk a buszra, egy másik tájon leszállunk, szétnézünk, bemegyünk a házikókba, elhelyezkedünk. Okoz ez feszültséget?
D.: Szerintem igen.
T.: Milyen feszültséget okoz ez benned?
D.: Olyan jót, kellemeset.
T.: Az előbb állapítottuk meg, hogy minden stressz. Stressz az is, ami leblokkol, amitől rosszul érezzük magunkat, meg az is, ami jó nekünk. A stresszfeloldás pozitív módja a segítségkérés. Mit szólsz ehhez, Lajos?
D.: Szerintem ez igaz.
T.: Van neked kitől segítséget kérni?
D.: A barátaim.
T.: Kinek van más?
D.: A családom.
D.: Az is lehet stresszkezelés, hogy egy kedves házi állatot megsimogatunk, elvisszük sétálni.
T.: Igen. Mert az is segítségkérés, ha oda ülsz a kis állat mellé, és megsimogatod. Mert ilyenkor melléd simul az a kedves állat, ami lehet macska, kutya, bármi, és ez is segít azt a rossz hangulatodat elűzni. Vannak olyan szakemberek is, akik nagyobb problémánál segítséget nyújthatnak? Az iskolát kihagyjuk? (Úgy tűnik, hogy elég bizonytalanok a gyerekek.) Van olyan gyerek, aki tanártól kér segítséget?
D.: Ha nem értünk egy feladatot, és szeretnénk megoldani, akkor megkérdezzük.
T.: Tehát el tudjátok képzelni, hogy az iskolában egy tanár a stresszhelyzetben segítséget ad. Ha látja, hogy nagyon nem érted, nem tudod, akkor segít, és még egyszer elmagyarázza. Elképzelhető?
D.: Igen.
T.: Sőt, kívánatos is. Milyen szakemberhez lehet még fordulni?
D.: Pszichológushoz.
T.: Van-e még komolyabb probléma is, amikor a testnek van baja, esetleg valamilyen testi elváltozások vannak?
D.: A betegség kapcsán, orvoshoz fordulunk.
T.: Különböző orvosok vannak. A gyermekorvos majd megmondja nektek, hogy melyikhez forduljatok.
D.: Például a sok idegességtől lehet fekélyt is kapni.
T.: A stressz megnyilvánulási módjai közül tudtok-e valamelyikről? Kinél, milyen testi elváltozás jelentkezik akkor, ha stresszes állapotba kerül?
D.: Nekem elkezd izzadni a kezem, meg elpirulok.
D.: Megfájdul a fejem.
D.: Gyomorfájás.
D.: Hányinger.
D.: Nehéznek érzek mindent.
D.: Falfehér leszek.
T.: Ha relaxálsz, akkor gyorsan, könnyen kikapcsolódsz? Mit jelent az, hogy relaxálni?
D.: Pihenni.
T.: Hogyan szoktál te pihenni, relaxálni? Szoktál, Zsolt?
D.: Általában úgy szoktam, hogy leülök és bekapcsolom a magnót, hallgatok egy kis zenét.
D.: Én úgy is szoktam, ahogy Zsolti. Vagy van egy jó könyvem, leülök és elolvasom még egyszer. Vagy például esténként, ha zavart vagyok, akkor leoltom a villanyt, befekszem az ágyba. Még nem tudok elaludni, de még gondolkodom és feloldódok.
D.: Én is lefekszem, és hallgatom a rádiót vagy egy nyugtató programmal játszom.
T.: Tehát téged a számítógép nyugtat meg. Beszélgettünk a múltkor ilyesmiről a tanáriban, és volt, aki azt mondta, hogy ha ő leül az autó volánjához, és vezetni kezd, az megnyugtatja. Valakit meg a vezetés rendkívül feszültté tesz, mert figyelni kell az útra meg minden másra. Másnak meg éppen az a jó, hogy a vezetésre figyel, és a gondjaitól elmenekül. Hányan szeretitek megnyugtatásképpen, relaxációképpen a zenét? (Mindenki felteszi a kezét.) Miféle zenét?
D.: Régieset, megnyugtatót.
D.: Diszkózenét.
D.: Én szeretek minden zenét, kivéve az operazenét meg a heavy metalt.
T.: A heavy metalról mi a véleményetek?
D.: Túl hangos.
T.: Hallottatok arról, hogy van rejtett üzenet?
D.: Hogy a zenében különböző üzenetek küldenek a hallgatóknak.
T.: Általában mire szólítják, mire inspirálják őket?
D.: Olyan is van benne, hogy verd meg a családodat.
T.: Nem hiába mondják, hogy „heavy”, hogy kemény zene. Valami olyasmi van a szövegben elrejtve, ami agresszióra, esetleg brutalitásra ad tippet, utasítást. Erre sokan, akik csak a zenére hallgatnak, nem figyelnek fel. Éppen az a csel benne, hogy amíg a zenére hallgatnak – a zene olyan, mint a drog, hogy elandalítja vagy földobja a hallgatót –, közben a szöveget önkéntelenül mondogatják, és amit az ember önkéntelenül magában mondogat, az lassan beépül. Lehet ettől is függővé válni? Mi az a függőség? Mivel találkoztatok azzal kapcsolatban, hogy függőség?
D.: Például a drogoknál volt szó róla.
T.: Lehet valaki gyógyszerfüggő?
D.: Lehet. Ha például valaki azt gondolja, hogy nem tud aludni és mindig beveszi az altatókat, mikor nincs is rájuk szüksége.
T.: Tehát felírja az orvos az altatót valakinek, mert idegkimerültségben szenved. Az elkezdi szedni, és úgy rászokik, hogy akár el tud aludni, akár nem, automatikusan beveszi. Vagy esetleg nem figyel oda, amikor mondja az orvos, hogy ezt csak hat hétig szabad szednie, vagy nem figyel arra, amikor azt mondja, hogy három hét múlva tessék visszajönni, hogy megnézzék, hogyan alakult addigra az egészségi állapota. És ő csak szedi, szedi... Ekkor alakul ki a rossz szokás, a függőség.
A stresszkezelés módjairól beszéltünk, mondtátok az emésztési zavarokról, gyakori fejfájásról, hogy van ilyen nálatok. A veszekedés, az otthon elhagyása, a menekülés a feszült helyzetekből mindig káros. Erről hogyan szavaztatok? Ki írta erről az állításról azt, hogy „igaz”? (Amit a felvételből látni lehet, 5 gyerek teszi fel a kezét.) Ki írta azt, hogy „hamis”? (Senki nem jelentkezik.) Ki írta azt, hogy „nem tudom”? (Több gyerek teszi fel a kezét.) Úgy látom, ebben bizonytalanok vagytok. Akkor az, aki azt állítja, hogy nem kell elmenekülni, fejtse ki a véleményét arról, hogy miért nem kell, nem szabad elmenekülni a családból akkor sem, ha problémák és gondok vannak!
D.: Ott vannak a gyerekek.
T.: Tehát, ha felnőtt lennél, azért nem menekülnél el, mert ott vannak a gyerekek. És te, aki gyerek vagy, most elmenekülnél? Hányszor van a Csellengők-adásban, hogy X. Y. elment, eltűnt. Lehet, hogy azért ment el, mert otthon folyton veszekedtek.
D.: Én biztos nem mennék el.
D.: És akkor a következő gond elől is elmegy? Mindig nem lehet elmenekülni.
T.: Ha egyszer elmenekül, akkor hova tud menekülni? Van hova menekülni?
D.: Én próbálnék olyan helyre menekülni, ahol nem találnak meg.
D.: Értelmesebb, ha az, aki menekül a gondjai elől, a családjához menekül – legyen ez nagymamája, dédmamája, bárki. Ha esetleg elmegy egy olyan helyre, ahol elszigetelt, akkor már elég rossz a helyzet.
T.: Tehát, ha van nagyszülő, akkor egy gyerek esetleg oda elmenekülhet, ha az a nagyszülő olyan fiatal, olyan erős, olyan stabil, hogy oda lehet menekülni. De ez csak ideiglenes lehet. Nem? Általában ideiglenes. Van, amikor sajnos, végleges. De csak úgy elmenekülni a világba vagy valami gyerektársaságba, ahogy Attila kifejtette, az elég „cikis”. Mert lehet, hogy még rosszabb helyre menekülne, hiszen ezek a társaságok ide-oda csapódnak, törvényen kívül élnek, és a végén leginkább deviánssá teszik a hozzájuk menekültet. Mit jelen az a szó, hogy deviáns?
D.: A társaság ráveszi, hogy ő is legyen benne abban a rosszban.
T.: Ezt neveztük zűrnek. Igyekeznek belekeverni valamilyen zűrbe, amiből aztán nagyon nehéz lesz a visszaút. A másik az, hogy beszéltünk már drogokról és káros szenvedélyekről. Bánatukban, egymást vigasztalva, esetleg olyan dolgokra veszik rá, mint a közös drogozás. Mindenesetre ez nem megoldás. Mi tehát a megoldás? Hogy a stresszt kezelni kell, a konfliktust kezelni kell. A következő órán majd a konfliktuskezelési módokról lesz szó. Mert konfliktusok vannak, de fel kell azokat oldani. A különböző konfliktusokat különbözőképpen lehet feloldani. Lehet úgy is csinálni, hogy egy jót nevetünk, ahelyett, hogy elkezdenénk bosszankodni meg mérgelődni?
D.: Lehet.
T.: Mindenki másként szabadul meg a feszültségtől, és ti mondtátok, hogy többféleképpen lehet. Egyet azért értékeljünk ki. Az egyént ért stressz mértéke függ-e attól, hogy ki hogyan vezeti az életét? Tehát, ha téged stressz ér, függ attól, hogy te egyébként milyen életvezetést alakítottál ki magadnak vagy nem függ tőle?
D.: Szerintem függ tőle, mert ha valaki úgy fogja föl, hogy mindig idegeskednie kell, akkor a kisebb stresszt is nagyobbnak érzi.
T.: Tehát aki mindjárt pánikba esik minden apróságtól, aki azt a mintát látja esetleg otthon vagy a környezetében, hogy mindjárt a fejéhez kap, mindjárt bekap egy gyógyszert vagy bekap egy fél decit, akkor ebből az lesz, hogy ezt kezdi el utánozni a gyereke és a környezete is. Nem ez a módja sem a stressz-, sem a konfliktuskezelésnek. Hogy mi a módja, azt megbeszéljük a következő órán. Most azért még egyet szeretnék hallani a szeretettel és a gyűlölettel kapcsolatban írt gondolataitok közül.
D.: A világon a legjobb a szeretet. Ennél szebb szó nem létezhet, mint a szeretet. A barátságra és szeretetre mindenkinek szüksége van. A szeretet mindenkibe önbizalmat, örömöt önt. Az lenne a világon a legjobb, ha az emberek szeretnék egymást, és jobban összetartanának. A gyűlölet pedig pont a legrosszabb. Ha két család gyűlölködik egymással, az lehet, hogy a fiatalok számára ez szomorú eset. Gyűlölni egymást sosem szabad. Csak sok ember megfeledkezett erről. Jó az embernek, ha van megbízható, igaz barátja, bár mostanában már csak a kutya tartható még becsületes barátnak. Az, ha rosszat tett, bocsánatot kér a gazdától, és jóvá teszi a bűnét. Az emberek viszont sokszor nem kérnek bocsánatot egymástól és nem bocsátanak meg egymásnak. A szeretetről és a békességről viszont sokszor megfeledkeznek. Azt hiszik, ha háborúznak, akkor gazdagok és nagyobb hatalmúak lehetnek, pedig egyáltalán nem lesznek a háborútól gazdagabbak, inkább szegényebbek. A gyűlölködés sajnos szelekció az emberiségnek.
T.: Én azt gondolom, hogy senki sem tudta volna tökéletesebben megírni. Most a faliújságunkra nézek és Petőfitől látok ott néhány sort. A világ és én a címe az idézetnek.
„A teremtés legutolsó napján
Alkotott az Isten tégedet,
Elfáradt már akkor a munkában,
S így jelessé nem teremthetett.”
Mégis, akkor mi a kulcsszó, amivel megpróbálhatunk ebből a helyzetből kilépni? Mit kell elfelejtenünk, mit kellene elfelejtenünk?
D.: A gyűlöletet.
T.: Helyette mit kellene elővennünk?
D.: A szeretetet.
T.: A gyűlöletnek mi a feloldása?
D.: A megbocsátás.
T.: Fogok hozni egy könyvet nektek, meg fogom mutatni,
hátha kedvet csinálok az elolvasásához.2
Vegyétek elő azt a színes képet, amely tulajdonképpen az örömteli gyermekéleteteket hivatott ábrázolni.
A gyerekektől színes ceruzával készített rajzok kerülnek elő. A rajzokat a színek, a legkülönfélébb geometriai alakzatok – körök, háromszögek, négyszögek, sokszögek –, satírozások, vonalak sokasága jellemzi.
Feladat: A rajzokat átlósan le kell ragasztani fekete szigetelőszalaggal.
T.: Mi történt ezzel a színes, kedves képpel?
D.: Az élet örömeiben vannak rossz dolgok.
T.: Amik árnyékot vetnek erre a kedves, szép, színes gyermeki életetekre. Most próbáljuk meg feloldani ezt a stresszt. A gyerekek lehúzzák a fekete szalagot a képről.
T.: Hallottátok ezt a súrlódást? Mi történt?
D.: Hogy ott világosabb lett.
T.: Nézzétek meg, itt van a ragasztószalag. Mi maradt rajta?
D.: Rajta maradt egy kis papír.
T.: Mit jelent ez? D.: Ha stressz éri az embert, azután már hiába oldja fel, már nem lesz olyan, mint azelőtt.
T.: Nem igazán lesz olyan, de azért ki lehet javítani a képet? Persze, fogod a színes ceruzát és kijavítod. Tehát igaz, hogy stressz ért, igaz, hogy ezt megpróbáltad feloldani, de az is igaz, hogy maradt benned egy kis sérülés. Viszont ezt a sérülést, annál is inkább, mivel ti gyerekek vagytok, megpróbáljátok korrigálni. Ki lehet javítani?
D.: Igen.
T.: Mindig?
D.: Amíg élünk.
T.: Addig ki lehet. Tehát ha valamit rosszul döntöttünk el, ha valami rossz ér bennünket, van mód a korrekcióra?
D.: Attól függ, hogy milyen erős. Van olyan, amit nem lehet kijavítani.
T.: De azért akkor is vele kell tudni együtt élni. Igaz?
D.: Igen.
T.: És akkor esetleg olyan tevékenységeket kell keresni, amelyekkel ezt kompenzáljuk. Mit jelent az, hogy kompenzálás? Ha például elsózta egy kicsit a levest anyukád, akkor ezt hogyan fogja kompenzálni, hogy ehető legyen?
D.: Több levest csinál bele, még önt bele egy kis lét.
T.: Vagy ha ehetetlen a leves, akkor többet fogtok enni a másodikból. Tehát valami módon ezt azért meg kell próbálni helyre tenni, hogy ne maradjunk olyan sérültek, amit egész életünkben megérzünk. Ha csak lehet, kompenzáljuk, annál is inkább, mert hiszen még gyerekek vagytok. Köszönöm szépen, ezzel befejeztük a mai órát. Jól dolgoztatok, és igen mélyenszántó gondolatokat hallottam tőletek.