Németh Erzsébet

Hogyan jutalmazzunk?

– A jutalom alkalmazásának előnyei és hátrányai
a pedagógiában –

A szerző elméletileg sokoldalúan megalapozott vizsgálatsorozatának bemutatásával segítséget nyújt az iskoláknak ahhoz, hogy körültekintően jutalmazzanak. Következtetései alapján a pedagógusok kedvezően befolyásolhatják tanítványaik belső motivációit, teljesítményeinek mennyiségét és minőségét.

A hatvanas és nyolcvanas évek tájékán végzett szociálpszichológiai kutatások igazolták, hogy külső jutalommal manipulálni lehet a feladatot végző személy feladat iránti érdeklődését, belső motivációját. Kísérleti személyek adott feladathoz való viszonyulása extrinsic (külső) jutalommal oly módon befolyásolható, hogy a feladat végzéséért adott jutalom nem áll arányban az intrinsic (belső) motivációval. Ez a jelenség kétféleképpen idézhető elő:

– vagy úgy, hogy egy nehéz, monoton, unalmas munka elvégzéséért aránytalanul kevés jutalmat adunk, s ekkor a kísérleti személy a feladatot egy idő után önmagában is érdekesnek fogja találni,

– vagy pedig úgy, hogy a kísérleti személyt egy önmagában érdekes feladat elvégzéséért megjutalmazzuk. Ebben az esetben a személy elveszti a feladat iránti érdeklődését, s annak elvégzése munkává válik számára.

Mindkét esetben megváltozik a feladathoz való attitűd.

A feladat „nagyságához” mérten csekély jutalom esetén növekszik a belső motiváció, túljutalmazás esetén pedig csökken.

Az alábbi dolgozat az említett kutatások kapcsán azt a kérdést vizsgálja, hogy amennyiben a külső jutalmak valóban negatívan befolyásolják a spontán érdeklődést, miért olyan elterjedt a pedagógiai gyakorlatban ezek használata? Milyen funkciója lehet a jutalomnak a tanulás-tanítás folyamatában? Hogyan hat a külső jutalom a feladatban nyújtott teljesítményre?

A szerző vizsgálatsorozatában nyolcvanhárom első osztályos (6-7 éves) gyermeknél különböző típusú jutalmakat tartalmazó beavatkozási módok hatására fellépő teljesítmény, valamint a feladat iránti érdeklődés változását vizsgálta.

Elméleti háttér

Az első megfigyelések az ötvenes évekből származnak. Harlow és munkatársai főemlősökre vonatkozó kutatásaik során említést tesznek arról, hogy fordított kapcsolatot fedeztek fel a külső ösztönzők és az összetett feladatokban nyújtott teljesítmény között.

A külső ösztönzők és a belső motiváció változása

Festinger és Carlsmith (1959) kognitív disszonancia elmélete szerint, ha a jutalom nem egyenlő értékű a feladat elvégzéséhez szükséges energiával, akkor a személy az ilyenkor keletkező kellemetlen érzések (kognitív disszonancia) csökkentése érdekében megváltoztatja a feladathoz való attitűdjét.

David L. Ransen (1980) öt különböző hipotézist gyűjtött össze a belső motiváció csökkenésének magyarázatai közül.

– Az ok helyének megváltozása. Azok a jutalmak, amelyekkel a személy túlzott mértékben indokolhatja önmaga számára, hogy miért teljesíti a feladatot, az ok helyének eltolódását idézik elő. A személy belső oktulajdonítás helyett hajlamos lesz viselkedését külső tényezők hatásának tulajdonítani (Green és Lepper, 1974).

– Az észlelt kontroll elmélet szerint a külső ösztönző negatív hatása abban áll, hogy a kísérleti személy kompetenciaérzését aláássa, mivel ebben az esetben a feladat teljesítését nem saját belső motivációjának, hanem a külső jutalom hatásának tulajdonítja. (Swan és Pittman, 1977; Zucherman, Porac, Latkin, Smith és Deci, 1978)

– A reaktencia Brehm (1966) által felállított elmélete szerint a személy averzíven reagál, ha szabadságának csökkenését tapasztalja. A reaktencia célja a cselekvés ellenőrzésének, illetve szabadságának visszaállítása.

– A versengő válaszok behaviorista hipotézise szerint (Riess és Suschinszky, 1975–1976) a vonzó jutalom elvonja a figyelmet, gátolja a szociális odafordulást az egyébként érdekes feladattól (például oka lehet a figyelem elterelődésének az értékeléstől való szorongás).

– A kognitív forgatókönyv magyarázói (Abelson és Lanyer, 1976–1978) szerint a gyermek a fejlődése során tapasztalja, megtanulja, hogy általában nem az érdekes és kellemes feladatokért kap jutalmat. Ha valamit a felnőttek túl nagy odafordulással, ösztönzéssel kezelnek, az valószínűleg kellemetlen, munka jellegű tevékenység. Amennyiben tehát extrinsic jutalmat adunk intrinsic motivált cselekvés elvégzéséért, akkor ez egy jól begyakorolt forgatókönyvet aktivál: a tevékenység leértékelés éhez vezet, illetve azt eredményezi, hogy a későbbi intrinsic motiváció csökken.

A jutalom jellegzetességei és a belső motiváció

A leggyakrabban használt kísérleti eljárás során a kutatók különböző típusú jutalmak intrinsic motivációra gyakorolt hatását vizsgálják. Első lépésként megmérik a kísérleti személy alapmotivációs szintjét, amelynél hajlandó a feladatot elvégezni külső kényszer nélkül (alapszint). Ezután valamilyen jutalmat magában foglaló beavatkozást végeznek. Végül újra megmérik a kísérleti személy motivációs szintjét. Az érdeklődésben bekövetkezett változást a jutalom motivációra gyakorolt hatásának tekintik.

A jutalom alábbi jellegzetességei különböző módon befolyásolják a belső motivációt. Ezek a következők.

A jutalom várt, illetve nem várt jellege. Amennyiben a kísérleti személy tud a jutalomról, és várja azt, viselkedése lényegileg különbözik annak a kísérleti személynek a viselkedésétől, aki a jutalmat teljesen váratlanul kapja. Smith (1974), Lepper (1973) és Deci (1971) kutatásaiból kiderül, hogy csak az elvárt jutalom hat rombolóan az intrinsic motivációra: ha a jutalom meglepetés a kísérleti személy számára, akkor a feladathoz való viszonya nem módosul.

A teljesítményfüggő, illetve teljesítménytől független jutalom. Deci (1972) nem talált káros hatást meg nem feleltetett jutalmak esetében, míg a teljesítményfüggő, arányos (kontingens) jutalmak rontották a kezdeti motivációt. Azonban Lepper és Greene (1974) szerint mind a teljesítményfüggő, mind az egyszerűen csak a feladat elvégzéséért kapott jutalmak rontják a motivációt. Ross és kollégái (1975) bebizonyították, hogy érdeklődésromboló hatása elsősorban az arányos jutalmaknak van.

A jutalom feltűnő jellege. Ross a jutalom szembetűnő voltát változtatta. Egyik esetben a felkínált jutalmat dobozzal letakarva az asztalon hagyta, míg máskor gondosan elrejtette. A feladatvégző kedv romlása csak abban a helyzetben volt megfigyelhető, amikor a jutalom látható volt, annak ellenére, hogy ugyanazt a jutalmat ajánlotta fel a kontrollcsoportnak is.

A jutalom két aspektusa. Deci (1975), a kognitív értékelés elméletének megalkotója különbséget tesz a jutalom két funkciója között: „Minden jutalomnak (a visszajelentést is beleértve) két aspektusa van: egy kontrolláló és egy információs aspektus... e két aspektus viszonylagos súlya meghatározza, hogy melyik folyamat fog működésbe lépni. Ha a kontrolláló aspektus a föltűnőbb, az el fogja indítani az okság észlelt helye folyamatának változását. Ha az információs aspektus a feltűnőbb, a kompetencia és az öndetermináció folyamatainak érzéseiben indul meg változás.” Minden esetben kontrolláló funkciót jelent a büntetés, valamint nagyon feltűnő az ellenőrző szempont anyagi jutalmak esetén (pénz, édesség, matrica stb.).

Ha a jutalom pozitív visszajelentés (dicséret, biztatás), akkor annak az információs aspektusa érvényesül. Míg az első esetben romlik az intrinsic motiváció, az utóbbiban nő.

A személyiségjellemzők, a jutalom és a belső motiváció

Míg a bemutatott kutatások a jutalmak variálásával manipulálták az érdeklődést, addig a következők a személyek valamilyen tulajdonságát választották független változónak, és az intrinsic motivációban beállt változást ennek a hatásnak tulajdonították. Így megvizsgálták az extrinsic jutalom érdeklődésromboló hatását különböző korú, nemű és személyiségű kísérleti alanyokon.

A nemek között általában nem találtak szignifikáns különbséget, kivéve Deci és munkatársai (1972–1975) eredményeit: miszerint a nők eltérően reagálnak a pozitív verbális visszacsatolásra, illetve Smith (1974) ezzel ellentétes eredményei. Ransen (1980) mind a nemet, mind az életkort fontos differenciáló tényezőnek tekinti. Független változónak bizonyos személyiségvonásokat választ. Megállapítja, hogy „azoknak a fiúknak csökken leginkább a motivációjuk, akiknek figyelme kevésbé terelhető el, ezenkívül ez az összefüggés a korral erősödik”. Lányoknál szignifikáns különbséget nem észlelt.

Maehr és Stallings (1972) azt találták, hogy a kimagasló teljesítményű kísérleti személyek sokkal inkább ajánlkoztak önként nehéz feladatokra, ha az értékelés belső volt, és inkább vállalkoztak könnyebbre, ha az értékelés külső volt.

Haywood és Switzky kimutatták, hogy másképpen reagálnak a jutalmazásra a belső motivációjú és a külső motivációjú gyerekek. Belső jutalmazásos helyzetben a belső, külső jutalmazásos helyzetben a külső motivációjú gyerekek teljesítettek jobban.

Az extrinsic jutalom hatása a teljesítményre

A kutatások homlokterében az extrinsic jutalom motivációt módosító hatásának vizsgálata állt. Találhatunk azonban a szakirodalomban a feladatvégzők teljesítményére vonatkozó utalásokat is. Az igen korai Harlow kutatások mellett például Lepper nél a következő megjegyzést találjuk: „teljesítményromboló hatás csak abban a helyzetben volt megfigyelhető, ahol a jutalom elöl volt...”

Azonban a kérdéskör további vizsgálatakor, amennyiben elfogadjuk, hogy a jutalomnak hatása van a teljesítményre, fontos elválasztanunk egymástól a teljesítmény minőségi és mennyiségi mutatóit. A fent írt megállapítás ugyanis kizárólag a minőségi mutatókra érvényes. Lepper (1973) arról számol be, hogy jutalmazás hatására a gyerekek kevésbé érdekes rajzokat készítettek. McRaw, Condry és Chambers (1978) adatai szerint a jutalmazás problémamegoldó helyzetek egész sorában rontja a teljesítményt. Schwartz (1982) hosszú kísérletsorozatban vizsgálta, hogy milyen hatással van az arányos megerősítés a viselkedés formai elemeire: megállapítja, hogy a jutalmazás sztereotip válaszokat eredményez még akkor is, ha nem ez a jutalom kritériuma.

Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kísérleti pszichológia más területeinek kutatási adatai egyértelműen bizonyítják: a megerősítés hatására a válaszgyakoriság ugrásszerűen megnő (operáns kondicionálás – Skinner, 1957), azaz a teljesítmény mennyiségi mutatói növekednek. E mellett a változás mellett azonban a megerősítés hat a viselkedés formai jegyeire is, mégpedig oly módon, hogy az eredetileg változatos viselkedésformákat redukálja és sztereotip válaszminta kialakulását idézi elő. A kioltás a válaszok variabilitását növeli.

A vizsgálat

A vizsgálat bemutatása

A vizsgálat célja: A jutalom hatásának vizsgálata a belső motivációra, az érdeklődésre, illetve a feladatban nyújtott teljesítményre.

Hipotézis: A jutalom rontja az intrinsic motivációt, de javítja a teljesítményt. Ez az összefüggés a jutalom feltűnő és vágyott jellegével erősödik.

A kísérleti személyek: 83 hat-hét éves (első osztályos) gyermek.

A vizsgálati anyag: Egymáshoz hasonló, kézzel rajzolt ábrák, amelyek úgy készültek, hogy 8 könnyen differenciálható és 8 nehezen fölfedezhető különbség legyen egy-egy ábrapáron. (Így nyolc fölötti megoldáshoz némi erőfeszítés szükséges.)

A vizsgálat leírása: A gyermekek feladata: a kiosztott 4 ábrapár összehasonlítása, az eltérő részletek bekarikázása. A feladat minden gyerek számára azonos volt, de a jutalmazás szempontjából három csoportot képeztünk:

– Az első csoport nem kap jutalmat.

– A második csoport minden jó megoldásért egy-egy korongot kap.

– A harmadik csoport szintén korongokat kap, de minden öt korong után húzhat egy zsákbamacskát, amely a tanári asztalon egy letakart kosárban van.

A vizsgálatot mindhárom csoport esetében napfényes időben, ebéd utáni nagyszünetben végeztük. A gyermekek napközisek.

Az első feladat elvégzése után a gyerekek választhatnak, hogy kimennek-e játszani az udvarra, vagy kérnek-e még hasonló feladatot. A gyerekekkel közöljük, hogy a további jó megoldásokért már nem jár jutalom.

Mérések: Az intrinsic motiváció mértékét a feladattal való spontán, jutalom nélküli foglalkozás mutatja: azaz hány feladatot kérnek még a gyerekek az elsőnek az elvégzése után. A teljesítmény mérésére az első feladatban jól megkülönböztethető részletek számát használtuk.

Az eredmények

Intrinsic motivációra vonatkozó eredmények

Az intrinsic motivációt a spontán jutalom nélkül végzett feladatok számával fejeztük ki.

– Az első (nem jutalmazott) csoportnál 28 főből 22-en kértek második, 21-en harmadik és 19-en negyedik feladatot.

– A második (szimbolikusan jutalmazott) csoportnál 29 főből 20-an kértek második, 18-an harmadik és 16-an negyedik feladatot.

– A harmadik (zsákbamacskával jutalmazott) csoportnál 26 főből 7-en kértek második, 7-en harmadik és 4-en negyedik feladatot (1. táblázat, 1. ábra).

Az eredmények alapján megállapíthattuk, hogy az első és a második csoport intrinsic motiváltsága között van némi (nem szignifikáns) különbség az első csoport javára. A harmadik csoport érdeklődése azonban a jutalom nélküli helyzetben zuhanásszerűen csökkent. Azok a gyermekek, akik az első, kötelezően elvégzendő feladat után megtartják érdeklődésüket, nagyrészt kitartanak. (Az összes további feladatvégzés jutalom nélküli helyzetnek tekintendő.)

A teljesítményre vonatkozó eredmények

A teljesítményt a csoportok első sorozatban nyújtott pontszámai alapján értékeltük.

Varianciaanalízist végeztünk (egy szempontos VA-független minták esete), amely kimutatta, hogy 5%-os szignifikanciaszinten a csoportteljesítmények jelentősen különböznek egymástól.

Ezután a mintákat páronként hasonlítottuk össze (Tukey-próba), aminek az alapján kimutatható, hogy az első és a második minta eredményei nem különböznek jelentősen, de a harmadik minta mind az első, mind a második mintához képest jelentős eltérést mutat. A harmadik csoporthoz tartozó gyerekek lényegesen jobb teljesítményt nyújtottak. Az első két csoport eredményei 7 pont, a harmadikéi 10 pont körül szóródtak. Figyelemre méltó a harmadik csoportnál a pontszámok alakulása: 26 gyerekből 13 pontosan 10 pontot gyűjtött.

A vizsgálat idején tanúsított viselkedés jellemzői

A vizsgálat alatti viselkedés tekintetében a csoportok között jelentős eltérés mutatkozott.

Az első csoport mindvégig rendkívül élénken, érdeklődve végezte a feladatokat. Azok, akik az udvari játék mellett döntöttek, észrevétlenül távoztak. A tanári asztal körül nagy „nyüzsgés” támadt, mivel néhány gyermek egyáltalán nem óhajtott játszani menni azután sem, miután minden feladatot megoldott. Voltak, akik kimentek, de visszatértek, és rendkívül lelkesen igyekeztek nekem, illetve még dolgozó társaiknak „segíteni”. A csoport feladat iránti pozitív attitűdjének kialakulása a visszatérők és bennmaradók szuggesztív magatartásának is köszönhető volt.

A második csoport szintén élénk érdeklődést mutatott. A gyermekek nagy része a feladatra és nem a jutalomra koncentrált. Akik kimentek az udvarra, ezt hangosan bejelentették. Néhány kislány, a negyedik, utolsó feladat megoldása után további feladatot kért, illetve hangosan nyilvánította ki a feladat iránti lelkesedesét. A csoportra való hatás itt sem maradt el.

A harmadik csoport viselkedése jelentősen különbözött az előzőekétől. Itt is lelkesek voltak a gyerekek, de érdeklődésük csaknem kizárólag a jutalomnak szólt. A légkör sokkal fegyelmezettebb volt. A feladat elvégzése után karba tett kézzel várták az értékelést. A zsákbamacskahúzásnál sorban álltak. Ha kérdezni akartak, jelentkeztek. A kérdések is kizárólag a jutalomra vonatkoztak. A gyerekek rendkívül kíváncsiak voltak a zsákbamacskára, de miután megkapták, már nem érdekelte őket a szituáció. Aki kiment az udvarra, hangosan hívta a barátait.

Az eredmények értékelése

Elemeztük, hogy a vizsgálat kettős hipotézise – a jutalom hatása a belső motivációra és a teljesítményre – igazolódott-e.

A jutalom hatása a belső motivációra

Az extrinsic jutalom és az intrinsic motiváció kölcsönhatásával kapcsolatos kiinduló hipotézisünk szerint a jutalom csökkenti az érdeklődést, méghozzá olyan mértékben, amennyire a jutalom elvárt és óhajtott a gyermek számára. Ezek alapján azt feltételeztük, hogy amennyiben az egyéb körülmények állandóak, akkor az első csoport intrinsic motivációja lesz a legerősebb, ennél szignifikánsan csekélyebb érdeklődést fog mutatni a második csoport és még csekélyebbet a harmadik.

Ehhez képest az első és a második csoport attitűdje jelentős eltérést nem mutatott. Így megállapítható, hogy a szimbolikus jutalom nem okoz jelentős intrinsic motivációcsökkenést. A harmadik csoport viselkedése azonban szignifikáns különbséget mutatott. A csoport érdeklődése szinte kizárólag a jutalomnak szólt, és amikor ez elmaradt, a feladatvégző kedv is rohamosan hanyatlott. Megállapítható tehát, hogy a feltűnő, elvárt és meglepetést tartogató, arányos jutalom jelentős mértékben csökkenti az érdeklődést.

Az extrinsic motiváció mértékében különbség mutatkozott a lányok és a fiúk között.

Az általunk használt vizsgálati feladatsor nagyobb érdeklődést keltett a lányokban, mint a fiúkban, valamint a lányok az érdeklődésüket tovább megtartották.

A dolgozat első részében áttekintett elméletek alapján a jelenség magyarázata a következő.

Az első és a második csoport között lényeges intrinsic motivációs különbség nem volt észlelhető tekintettel arra, hogy a szimbolikus jutalom (korong), amelyet ráadásul vissza is kellett adniuk a gyerekeknek (így nem hagyott olyan maradandó nyomot, mint pl. egy érdemjegy), nem rendelkezik akkora ellenőrző funkcióval, hogy jelentősen csökkentené a belső motivációt. A pozitív verbális visszacsatolás fokozza leginkább a kompetencia és az önmeghatározás érzését, így hatására az érdeklődés növekszik. Az arányos anyagi jutalmak viszont inkább ellenőrző funkciót hordoznak, így hatásukra a feladatvégző kedv csökken (Deci, kognitív értékeléselmélet, 1975). Úgy tűnik, ebből a szempontból a második csoportnak adott jutalom informáló és ellenőrző funkciója kiegyenlíti egymást, így hatása az intrinsic motivációra minimális.

A harmadik csoportra vonatkozólag a kiinduló hipotézisünk beigazolódott. Az érdeklődés ilyen arányú zuhanása azonban nem magyarázható egyetlen elmélettel. A viselkedéssor magyarázatául szolgálhat részben az ellenőrzés helyének megváltozása, illetve az a jelenség, hogy a személy a túljutalmazás hatására kognitív disszonanciát élt át. A feladattól való elfordulásban szerepet játszik a figyelem elterelődése is (behaviorista tábor „versengő válaszok” hipotézise). Fel kell tételeznünk, hogy a gyerekek figyelmét az áhított és meglepetést tartogató jutalom nagymértékben eltereli az érte végzendő feladat kellemes voltáról.

A harmadik megfigyelés, miszerint a lányok inkább érdeklődtek a feladat iránt, feltehetően a feladat jellegéből adódott. A fiúk a mozgással járó vagy gondolkodást igénylő feladatokat preferálják, szemben a rajzolással, színezéssel. Ha célba dobó vagy problémamegoldó feladatot választunk, a fiúk valószínűleg inkább érdeklődtek volna, és teljesítménymotivációjuk is erőteljesebb lett volna.

A jutalom hatása a teljesítményre

A teljesítmény vonatkozásában a kiinduló hipotézisünk szerint minél csábítóbb a jutalom, a gyerekek annál magasabb pontértéket igyekeznek elérni, azaz a teljesítményarányos, vágyott és látható jutalom okozza a legnagyobb mértékű teljesítménynövekedést.

Az első két csoport eredményei 7 pont körül szóródtak, amiből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a gyermekek csak az első látásra észrevehető különbségeket regisztrálták, további erőfeszítést a nehezebben megtalálható különbségek keresésére nem tettek.

A harmadik csoport szignifikánsan jobb eredményei mellett figyelemre méltó a sok 10 pontos eredmény. Ez azért érdekes, mert ha valaki egyszer észrevette az apró különbségeket is, akkor könnyen talált volna ilyenből még néhányat. A gyermekek azonban a maximális jutalom eléréséhez minimális erőfeszítést igyekeztek tenni, a gyermekek fele megelégedett a 10 pontos eredménnyel. Megállapíthatjuk, hogy az arányos jutalom növeli a teljesítményt: a kísérleti személy hajlandó a jutalom elérése érdekében erőfeszítést tenni, ami számszerűen kimutatható.

Következtetések:
Az arányos jutalmazás előnyei és hátrányai

Az első és talán legfontosabb következtetés, amit a bemutatott nemzetközi vizsgálatok, valamint a részletesen ismertetett kísérletsorozat alapján levonhatunk, a következő: jutalmakkal rendkívüli mértékben manipulálható a feladatvégző kedv és a feladat végzése során nyújtott teljesítmény. Különösen gondosan kell tehát megválasztanunk, hogy milyen módon jutalmazzunk iskolás korú gyermekeket, hiszen a különböző ösztönzők eltérő módon hatnak a belső motivációra, illetve a teljesítmény mennyiségi és minőségi mutatóira.

A nagyobb teljesítmény elérése érdekében az iskolákban gyakran használnak külső ösztönzőket, s ezek valóban előidéznek teljesítménynövekedést, azonban igen nagy kárt okoznak az intrinsic motivációban.

Érdemes elgondolkodnunk azon például, hogy abban az esetben, ha a gyerekeknek önmagában érdekes feladatot adunk, és bizonyos többletteljesítményt szeretnénk elérni, érdemes-e külső jutalmakat célul tűzni. Teljesítménynövekedést a belső ellenőrzés növelésével – dicsérettel, biztatással, az önértékelés növelésével – is el tudunk érni.

A belsőleg motivált tevékenységet (például rajzolás, színezés, különböző fejtörők, rejtvények, összerakásos játékok, mozgással járó ügyességi feladatok stb.) nem tanácsos kézzelfogható anyagi dolgokkal jutalmazni! Különösen káros ez akkor, amikor a cél a válaszok sokszínűsége, a kreatív megoldásokra ösztönzés. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet helye a tanulás-tanítás folyamatában a teljesítményarányos jutalmazásnak: nehéz, monoton, hosszan tartó feladatvégzés esetén helye van, helye lehet az arányos jutalmaknak.

A jutalom hatásaival foglalkozó szociálpszichológiai kutatások csaknem kizárólag a külső ösztönzők káros, teljesítmény- és motivációromboló hatására hívták föl a figyelmet. A korai, operáns kondicionálással foglalkozó tanuláselméleti kutatások viszont a külső megerősítések teljesítménynövekedést okozó hatását hangsúlyozták. Az általunk bemutatott vizsgálat a jutalom mindkét aspektusát vizsgálta, arra keresve választ, hogy milyen és mekkora szerepe van a jutalmazásnak a tanulás-tanítás folyamatában, mennyire lehetnek adott jutalmak bizonyos helyzetben funkcionálisak, illetve diszfunkcionálisak.

Irodalom

Deci, E. L.: Kognitív értékeléselmélet: az extrinsic jutalom hatása az intrinsic motivációra. In: Barkóczi I.–Séra L. (szerk.): Emberi motiváció II. Tankönyvkiadó, Bp., 1988. 333–361. o.

Deci, E. L.: Intrinsic Motivation. Plenum, New York, 1975.

Calder, J. B.–Staw B. M.: Az intrinsic és extrinsic motiváció önészlelése. In: Barkóczi I.–Séra L. (szerk.): Emberi motiváció II. Tankönyvkiadó, Bp., 1988.

Condry, J.: Az exploráció ellenségei: a saját kezdeményezésű tanulás szemben a más által kezdeményezett tanulással. In: Barkóczi I.–Séra L. (szerk.): Emberi motiváció II. Tankönyvkiadó, Bp., 1988. 361–391. o.

Festinger L.: A kognitív disszonancia elmélete. In: Hunyadi (szerk.): Szociálpszichológia I., Gondolat Kiadó, Bp., 1973.

Harlow, H. F.: Mice, monkeys, men and motives. Psychological Review, 1953. 60. sz. 23–32. o.

Lepper, M. R.–Green, D.: Turning Play into Work: Effects of Adult Surveillance and Extrinsic Rewards on Children's Instrinsic Motivation. In: Journale of Personality and Social Psychology, 1975. 31. sz. 479–486. o.

Ransen, D. L.: A jutalmazás motivációt csökkentő hatásának közvetítése kis- és középkorú gyerekeknél: egy mintához való hasonlítási modell. In: Barkóczi I.–Séra L. (szerk.): Emberi motiváció II. Tankönyvkiadó, Bp., 1988. 394–416.

Schwartz, B.: Megerősítéssel kialakított viselkedési sztereotípiák. Hogyan ne tanítsuk a szabályfelismerést? In: Barkóczi I.–Séra L. (szerk.): Emberi motiváció II. Tankönyvkiadó, Bp., 1988.

Skinner, B. F.: Az operáns viselkedés. In: Ádám György (szerk.): Pszichofiziológia. Gondolat Kiadó, Bp., 1972.