Bihariné Holéczi Ágnes–Gerőcsné Czeglédy Irén–
Lévai András–Pluhár Krisztina

A környezeti nevelés iskolai programja a budapesti Szűcs Sándor Általános Iskolában

Talán nincs messze az az idő, amikor a természet megőrző szeretete és tisztelete, mikro- és makrokörnyezetünk megóvása nem divatos program, hanem az egész emberiség alapvető életformája, élet- és világszemlélete lesz. Ennek a célnak mihamarabbi megvalósulása érdekében csatlakozott a budapesti Szűcs Sándor Általános Iskola egy szakembereket és pedagógusokat foglalkoztató programhoz. Írásukban az iskolában folyó környezeti nevelési szakmai, pedagógiai és módszertani munkáról, erről a majd mindenkit megmozgató csapatmunkáról számolnak be a szerzők.

Iskolánk pedagógiai programja

Sajátos környezeti adottságú, lakótelepi iskolánk Budapest északi részén, Újpesten működik. Peremhelyzetünkből adódóan megtalálható itt egymás mellett az egyre romló, visszaszoruló és egyre szemetesebb természetes környezet és a színességében is sivár, az elmagányosodás melegágyát képező lakótelepi betonerdő. E sajátos „földrajzi környezet”, illetve a lakótelepen élő gyerekek egyre súlyosabb szociális helyzete indított bennünket az iskola pedagógiai programjának olyan alakítására, hogy az lehetőséget adjon a gyerekeink megóvására az érzelmi elsivárosodástól, továbbá arra, hogy megtanítsuk őket a közvetlen környezetükben lévő természeti és ember alkotta értékek megismerésére és megbecsülésére.

Iskolánk pedagógiai programja a törökbálinti kísérleti iskolában kimunkált értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógiára (ÉKP) épül. Tanulócsoportjaink egy része ugyan a hagyományos oktatási formában szerzi ismereteit, de nevelési célkitűzéseink pillérei a környezeti értékközvetítő pedagógia alapértékei. A gyakorlatközeli pedagógiai koncepcióba szervesen beépül az iskola környezeti nevelési programja, és mindez természetes módon illeszkedik a NAT szelleméhez is. Az alább megfogalmazott gondolatok az iskola pedagógiai programjának részét alkotják. Megvalósításukban az elsőtől a nyolcadik osztályig, az életkori sajátosságoknak megfelelően mindenki részt vállal. A gyerekek gondolkodásmódjának megváltoztatása mellett az iskolán túlmutató ötletek megvalósításával a közvetlen lakókörnyezetet is befolyásoljuk. (Pl. hulladékgyűjtő-udvar üzemeltetése, az iskola közelében lévő Farkaserdő takarítása, a közterületek parkosítása.)

Pedagógiai programunkban az alábbi konkrét környezeti nevelési célokat foglaltuk össze:

1. Igényes környezeti kultúra kialakítása a tantermekben, az iskola belső terében, az iskola körül. (Funkcionális és aktuális dekoráció, derűs hangulatú, virágokkal díszített belső terek, ápolt parkok kialakítása.)

2. A helyes fogyasztási szokások kialakítása (étkezési, vásárlói szokások felmérése, megfigyelése, módosítása).

3. Takarékos és figyelmes anyaghasználatra nevelés (energiatakarékosság, papír újrahasznosítása, komposztálás stb.).

4. A természeti és mesterséges környezet esztétikumának alakítása.

– A lakókörnyezet és a közeli természeti környezet adottságainak megismerése.

– Meghatározott terület rendszeres ellenőrzése, rendbetétele az iskolában és az iskola körül.

A környezeti nevelés programja az iskolai munkatervnek is szerves részét alkotja, az ezzel kapcsolatos iskolai szintű éves feladatokat az alábbiak szerint határozza meg:

– a dán tankönyv kipróbálására¹ és a témához kapcsolódó más feladatok elvégzésére az egyik ötödik osztálynak egy tanórát biztosítottunk a technikaóra terhére. A tankönyveket még két osztály, egy harmadik és egy nyolcadik próbálja ki környezetismeret, illetve osztályfőnöki órák keretében. (Kérésünk a program irányítóihoz, hogy azt a két napot, amit a tíz nap terhére biztosítunk, két féléves elosztásban tervezzék be: a témanapot őszre, az állatkerti vetélkedőt tavaszra.)

– A tavalyi téltemető programot csak olyan formában tudjuk megvalósítani, hogy a szervezett előadások kivételével a délutáni tanórákat nem terheli.

– Kétszer jelenik meg a Zöldalma című újság, és továbbra is rendszeresen, a tavalyihoz hasonló feltételekkel jelentkezik a Körlánc rádió.

(Részlet az iskola munkatervéből.)

Természetesen az osztályok munkatervében, a szaktanárok tanmeneteiben mindenki elképzelésének megfelelő feladatokkal, ötletekkel egészíti ki ezt a feladatkört.

Földrajzi helyzetünk és iskolánk útkeresése vezetett bennünket a környezeti nevelés szükségességének felismerésére, mely számtalan lehetőséget teremt a gyerekek személyiségének sokoldalú fejlesztésére. Tudjuk, a környezetvédelmi tevékenység általában csoportos cselekvést, igazi csapatmunkát igényel, közösségformáló, természettudományos szemléletet alakító, felelős, előrelátó magatartást alakít ki, és mindezek mellett nagyon sok új ismeretet is ad. Ráadásul mindezt úgy teszi, hogy közvetlenül a környezetben, igen változatos helyszíneken valósul meg (pl. nyitott égbolt iskolák, erdei iskolák stb.).

A környezeti nevelés színterei

Érdekes és a nevelésnek is új színtereket adó környezetvédő tevékenységünk átszövi az egész iskola oktatási-nevelési rendszerét. A környezeti nevelés tantárgyköziségénél fogva nem csak a természettudományos órák feladata. Mivel elsősorban nevelésről, szemléletformálásról – nem csupán környezetvédelemről – van szó, így majd minden pedagógus kihasználhatja a témában rejlő lehetőségeket.

A mi iskolánkban három szinten folyik ez a környezetvédelmi nevelés: az ökológia tantárgy (egy speciális 5. osztályban) keretében, a szaktárgyi órákon (természettudományos, humán, osztályfőnöki, művészeti), tanórákon kívül (témanap, szakkör, fakultáció, tábor, kirándulás, szabadidős tevékenység, ünnepélyek, akciók... stb.).

Ökológiaóra: Az idén kísérleti céllal bevezettük egy ötödikes osztályban a környezeti nevelés tantárgyat, amelynek célja a később részletezett dán–magyar oktatási program kipróbálása a tanórán. Ez a kísérleti tárgy természetesen nem veszi le a felelősséget a többi tantárgyat tanító tanár válláról, hiszen mindannyiunk felelőssége az újszerű környezeti szemlélet kialakítása. Nemcsak szemlélődő, hanem tevékeny embereket szeretnénk nevelni. Olyanokat, akik ha felmérték a problémát, nem azt kérdezik: „Miért nem csinálnak már valamit?”, hanem azt: „Mit tudok én tenni?”

A szaktárgyi órákon keressük a direkt és indirekt környezeti nevelési lehetőségeket. A történelemoktatásban fontos nevelési cél a jövőért érzett felelősség múltbéli példáinak megjelenítése, és a magyar irodalom órán is izgalmas fogalmazás kerekedhet ebből a címből: Milyennek képzelitek el 20 év múlva országunkat? Tudatos irányítás nélkül is megjelennek a környezetet veszélyeztető problémák a dolgozatokban.

Érdekességként idézzük egy tanulónk fogalmazásának részletét:

„A levegő nagyon tiszta Újpesten is, hiszen mindenütt bicikliutak vannak, és a város okban kisebb távokra mindenki ezzel jár. (Családok bringóhintóval.) Az autók sem szennyeznek. A gyárak a városokon kívül vannak, és környezetkímélő módon dolgoznak. A Szilas-patak betonteknőjét kiszedték a lakók (az önkormányzattal együtt) és nádat, sást telepítettek a partjára. A többi élőlény már jött magától! Azóta autózúgás helyett békamuzsika szól esténként....”

A természettudományos tárgyak keretében direktebb módon foglalkozunk az egészséges életmóddal, természeti és épített értékeink védelmével. Az osztályfőnöki órákon is fontos feladat az ilyen irányú szemlélet kialakítása.

Néha bizony hasznos kilépni az iskola falai közül, a tankönyv mellől. A tanórán kívüli tevékenységünk egyik formája a témanap (projektnap). A nyugat- európai oktatásban jól ismert és alkalmazott módszer hazánkban az erdei iskola mozgalommal terjed. Az „erdei iskolát” otthoni étkezéssel és szállással a közvetlen környezetünkbe helyeztük. Ennek anyagi hasznán kívül fontos eszmei értéke is van. A helyi problémák jobban motiválják a gyerekeket, „mobilabbak” vagyunk a városban, megoldást is jobban találunk a megszokott környezetben, többször is visszatérhetünk a helyszínre. Ez az újszerű forma bevált, és az ÉKP-ba is illeszthető.

Tanulmányi kirándulásainkat, táborainkat is ebben a szellemben szervezzük. A zempléni természetkutató tábor a táj növényeit, állatait vizsgálja az élőhelyén. A vízi vándortáborban nemcsak a testüket építik a gyerekek, hanem a Tisza szépségeit is megismerik, miközben a környezet védelmére is odafigyelnek. Télen sítábor nevel az egészséges életmódra.

„Denevér” barlangász szakkörünk a budapesti barlangok természeti értékeit kutatja.

Délutáni elfoglaltságként szakköri, fakultációs, szabadidős foglalkozáson kertet művelnek gyermekeink.

Ünnepeinkkel, akcióinkkal is próbálunk hagyományt teremteni, felhívni a figyelmet a környezetvédelemre.

Álljon itt az 1995/96-os tanév akcióinak, ünnepeinek naptára.

szeptember: „szemétszüret”, osztálytakarítás

október: dekorációs verseny

november: fogászati verseny

december és egész télen: madáretetés

február: versenyek

március: „Téltemető–Tavaszváró” címen környezetvédelmi hét, „Ballagók fája”

április: állatkerti akadályverseny a Föld napja alkalmából,

rajzverseny a madarak és fák napján

május: iskolaudvar rendezése, „zöldítés”, parlagfűritkítás (verseny)

június: tanulmányi kirándulások

július: táborok

A környezeti nevelési programmal párhuzamosan egy évvel ezelőtt elindítottunk egy egészséges életmódra nevelő programot is, amelynek keretében a gyerekek étkezési szokásait kívánjuk pozitív irányban befolyásolni. Testnevelés tagozatos iskolaként egészséges életmódra nevelés már korábban is folyt nálunk, az utóbbi években az egészséges, helyes életmód, életvitel kérdéskörével éppen a környezeti neveléssel összefüggésben más szempontok szerint, más módszerekkel foglalkozunk. Következetes nevelői munkával szeretnénk a gyerekeken keresztül a családokra is hatni.

Kapcsolódás más környezetvédelmi programokhoz

A lakókörnyezetünkért való aggodalom és tenni akarás indított bennünket arra, hogy felvegyük a kapcsolatot más olyan csoportokkal, szervezetekkel, melyek hasonló indíttatásból tevékenykednek a környezet megóvásáért. Bekapcsolódtunk a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalomba. A gyerekeknek az a feladatuk, hogy válasszanak környezetükben fellelhető természeti értéket, ezt rendszeresen figyeljék, vegyék védnökség alá és óvják meg, ha szükséges. Védhetnek bármit, ami a természet része: folyót, patakot, fát, az iskolaudvar egy részét stb. Csatlakoztunk a „Zöld Szív” folyómegfigyelési programjához is. A Dunát és a Szilas-patakot vizsgáltuk. Előre elkészített feladatlap alapján a 4-5 fős csoportok megfigyelték a folyó, illetve patak élővilágát, a part állapotát, a növényekkel borítottság mértékét, a meder szélességét, állapotát, az aljzat anyagát, a víz sebességét. A vízmintát szűrték, hőmérsékletét, pH-értékét mérték, mikroszkóppal vizsgálták. A séta után az iskolában dolgoztuk fel a kapott adatokat. Rajzokat, térképet, tablókat készítettek a tanulók. A mérési tapasztalatokat riportban foglalták össze és a Körlánc iskolarádió adásán keresztül az iskola többi tanulójával is megosztották.

Az egyik program hozta a másikat, kapcsolódtunk az ELTE „Varangy Akció” csoportjához, hiszen a folyómegfigyeléssel összefügg a békamegfigyelés és -számlálás. A Puky Miklós és Kéri András vezette csoport 34 fővárosi és környéki kisvíz (köztük a Naplás-tó, a Szilas-patak...) veszélyeztetettségét, kétéltű- és hüllőállományának változását vizsgálja tíz éve. A neoténiás pettyes gőték populációja és a környezeti körülmények közötti összefüggést vizsgálják vízkémiai módszerekkel.

A mi csoportunk békát számlált szaporodási időszakban, a Szilas-pataknál és a Dunakeszi környékén lévő tőzegtónál. Maroknyi gyerekcsapat elsőstől a nyolcadikosig bokáig süppedve a mocsárban, lelkesen számolta a zöld- és barnavarangyokat, az erdei békát, a mocsári teknős előfordulását. Így nemcsak az oktatáshoz kapcsolódó ismereteket szerezték meg, hanem egy kérdőív segítségével megtanulták az információrögzítést és a terepgyakorlatba is belekóstolhattak. Nem mérhető, de talán a legfontosabb haszon az volt, hogy az egyik kislány, aki „Fúj de ronda béka!” felkiáltással kezdte a mérést, a végén azt mondta: „Nem is olyan csúnya, inkább kedves!”

Az Európai Levegőszennyeződési Projekt tel savas esőt mérünk már több éve. Nagyon jó munkafüzetet mellékelnek a programhoz, amely a kémia, földrajz, biológia tantárgyakhoz is jól használható. Egy őszi hónapon át, októbertől novemberig mérjük az eső savasságát, következtetéseket vonunk le arra vonatkozóan, milyen hatást gyakorol ez az élőlényekre. Megvizsgáljuk a környéken fellelhető zuzmófajokat, a fákon lévő borítottságukat. Ez a növénytársulás nagyon érzékeny a levegő szennyezettségére, tehát indikátor (jelző) élőlény. A szakköri tanulók a vizsgálati eredményeket elküldik a koordinátornak, végül Norvégiában összegzik és feldolgozzák az adatokat. Az elkészült légszennyezettségi térképeket visszakapjuk az egész európai helyzet értékelésével.

Bekapcsolódtunk a ”Hé-Rák„ csoport programjába is, kövirákokat számlálni, de őszintén bevallva, itt kudarcot vallottunk. Ez az ízeltlábú is vízszennyezettségre érzékeny, indikátor faj. Mi egyetlen vizsgálódáskor sem találkoztunk vele. Ezért ezt a tevékenységet nem folytattuk tovább. Nem tudjuk, hogy ügyetlenségünk, a szennyezett Duna vagy a rossz napszak okozta-e kudarcunkat.

Az Állatkert tel is sikerült jó kapcsolatot kiépítenünk, minden évben április 21-én, a Föld napján az iskola minden diákja és a tanári kar kivonul egy állatkerti akadályversenyre: az „állati jó suli-buli”-ra. Ezt a napot játékos tanulással töltik el a gyerekek. Az elsősök színeznek, a másodikosok emlős- és madármegfigyelést végeznek, a 3–8. osztályosok pedig ötfős csapatokban az erre az alkalomra szerkesztett feladatlap kérdéseire válaszolnak. A kérdések az évfolyamoknak megfelelő tananyaghoz kapcsolódnak, de az állatkerti állatok és növények tulajdonságairól szólnak. A versenyt eredményhirdetés és jutalomosztás zárja, és Lajos, a borneói orangután örökbefogadása teszi emlékezetes ünneppé ezt a napot.

Nagyon sok információról értesülünk, és jó ötleteket kapunk a Havas Péter által szerkesztett Körlánc környezeti nevelési projekt füzeteiből és a Geiszler János vezette Hírlevél című iskolahálózati kiadványból.

Rendszeresen szervezünk papír-, telefonkönyv és szárazelemgyűjtést.

Tanulóink minden évben kimagasló eredményeket érnek el a Herman Ottó - és a Kaán Károly -versenyeken. A Levegő Munkacsoport által meghirdetett ELÉG Energiapályázat országos döntőjén második helyezést értünk el. Ez azért nevezetes siker számunkra, mert az egyik tanulónk – akinek tanulási problémái voltak - különdíjat nyert az „Energiaház” modelljével. Sok tanulónk ért el sikert a környezetvédelmi munkájával, olyanok is, akik a tantárgyi órákon nem mindig jeleskednek.

Gyermekeink lelkesen tanulmányozzák az állatok és a növények életét, védelmét. Sikerült elérnünk, hogy a környezeti problémákra nyitottak legyenek.

Noha a Föld globális problémáit lehetetlen egy kis iskolából megoldani, megpróbáljuk egyszerűsíteni és az iskolánkra szűkíteni a feladatot: mi az, amiben egy városi, sőt lakótelepi ember tevékenyen munkálkodhat az ügy érdekében, a Földet elborító szemét, a nyersanyaghiány, az energiapazarlás, a rossz vásárlási szokások ellen mit tudunk mi tenni, hogy gyerekeink számára ne csupán szemétszedéssé degradálódjon tevékenységünk.

Kapcsolódás egy dán–magyar projekthez

Tanácstalanságunkban a szerencse sietett segítségünkre. Egy két évvel ezelőtt indult dán–magyar hulladék-újrahasznosítással foglalkozó projekthez kapcsolódva megtaláltuk azt a formát, mely oktatható tananyaggá rendezi ezt az égető problémát. Kilenc másik iskolával – Csobod Éva irányítása mellett – megpróbáljuk Sren Breiting dán professzor könyveit adaptálni saját oktatási rendszerünkbe. A Nyugat-Európában alkalmazott projekt módszerrel mi elsősorban az ún. témanapokon foglalkoztunk. A témanapok hihetetlenül széles lehetőséget adnak a projekt módszer alkalmazására. A gyerekek tevékenykedtetésére számtalan formát találunk.

Egyik ilyen alkalommal a „Téltemető–Tavaszváró” ünnepi hetünkben pl. kézművesnapot szerveztünk. Volt a programban nemezelés, kiszebábkészítés, papírhajtogatás stb. is. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogyan kerül a környezeti nevelés feladatai közé a néphagyományok megismerése. A távolinak tűnő népszokások felelevenítése kiváló alkalom a környezeti nevelés céljainak megközelítésére. Gondoljunk csak arra, hogy a parasztemberek életmódja mennyire természetfüggő és a mai fogyasztásra orientálódott társadalommal szemben mennyire visszafogott volt. Vagy gondoljunk arra, milyen anyagokat használtak a paraszti világban mindennapi eszközeik, játékaik vagy a népszokások attribútumainak elkészítéséhez. Az agyag, a fa, a kender, a kukoricaháncs stb. csupa természetes anyag. Szinte alig volt szemetük, hiszen csaknem minden másodlagos állati és növényi hulladékot felhasználtak (csontok, kukoricafosztás stb.). Mi lenne tehát alkalmasabb a természettel való harmonikus együttélés, a természetre utaltság (ellentétben a későbbi korok természetkizsákmányoló szemléletével szemben) alázatának elfogadására, mint a néphagyományok bemutatása. A népszokásokban (az emberek szokásainak a természet ritmusaihoz való igazítása) nyilvánvalóan benne rejlik a természetközeliség, a természettől függés érzése.

E gondolatiság elmélyítésére, rögzítésére használjuk a kiszebáb, a hímes tojás, az adventi koszorú, a különféle ünnepi alkalmak papírdíszeinek készítését, közben a gyerekek szórakozva-tanulva, kellemesen töltik az idejüket. Ugyanakkor a néphagyományok, a népi játékok felelevenítése a „belsőnk környezetének” nevelésére, egy sajátos mentálhigénés kultúra átadására is lehetőség. Különösen akkor, ha sikerül ezeknek a szokásoknak a derűjét is átadni gyerekeinknek. A bennük rejlő játékosság, derű, a napi hajszában megállásra, ünneplésre késztetés a ma embere számára is példa értékű. Ennek is köszönhető, hogy szinte valamennyi tanulónk részt vehet a tanulási folyamatban: információt gyűjthetnek és dolgozhatnak fel a diákok.

A témanapokon az osztályfőnökök, tanítók, szaktanárok maguk választhatják ki a témákat, a munkaformákat lakóhelyünk szemétlerakóinak feltérképezésétől kezdve a hulladéklerakás, -újrahasznosítás témáján keresztül akár a kérdőíves felmérésekig. Egy-egy témanap alkalmával az osztályok előzetes kutatómunkát végeznek az általuk választott területen. A hozzá kapcsolható ismeretszerző tevékenység játékos formában valósul meg, és tudatosan ösztönözzük őket egy korszerű környezetvédelmi szemlélet kialakítására.

Iskolarádión, faliújságon, plakátokon és a diákönkormányzat segítségével tájékoztatjuk a gyerekeket a többiek munkájáról. Természetesen az osztályfőnökök is tevékeny részt vállalnak a témanap tevékenységeinek irányításában.

A témanapokon eddig a következő programokat szervezték a tanulók tanáraikkal:

Intézmények meglátogatása

– üzem- és gyárlátogatások (Szentendrei Papírgyár, Chinoin, szennyvíztisztító telep, szemétégető, Fővárosi Csatornázási Művek, víztisztító üzem stb.)

– múzeumlátogatás

– állatkerti séta (Az összegyűlt hulladék sorsa)

– IKEA (Az elhasznált csomagolóanyagok újrahasznosítása)

– önkormányzat

Az iskola környékének és a lakótelepnek a vizsgálata

– a Szilas-patak vizsgálata

– a Farkaserdő állapotának felmérése, zuzmókeresés, hulladéktérkép készítése

– kérdőíves felmérés az itt élő emberek körében a kutyatartási, szemetelési és vásárlási szokásokról

– szeméttérkép készítése az iskola környékéről

– útkereszteződésben forgalomszámlálás, a teherautók számának összehasonlítása a személyautókéval

Iskolai kísérletek

– újrapapír készítése

– hulladékok csoportosítása (újrahasznosíthatóság), játékok, használati tárgyak készítése

– patakból hozott vízminta elemzése

A megszerzett ismeretekről, tapasztalatokról az osztályok beszámolót, tablókat készítettek. A mérési adatok, érdekességek a Körlánc adásaiban hangzottak el. A gyerekek személyes élményeikről újságcikben számoltak be, ezek közül a legjobbak a Zöldalma újságban jelentek meg. Ezek a tevékenységek messze túlmutatnak az iskola falain, hiszen a programok résztvevői a társadalmi környezetet is bevonják a megismerés folyamatába. Rendszeres kapcsolatban állnak az itt lakókkal, a helyi önkormányzat képviselőivel. Tanulóink a témanap után kiállítást, újságot készítenek lakókörnyezetük állapotának bemutatására. Így szerveződött egy maroknyi gyerekújságíró kis csapata, akik a „Zöldalma Újság”-ot szerkesztik, a „Körlánc” iskolarádió műsorát adják, mely heti műsoridőben sugározza adásait. Mindez az adaptáció nagyon jól illeszkedik a NAT „Földünk és környezetünk” című műveltségterületéhez.

Az említett fakultatív foglalkozásokon túl az egyes témák a NAT közös követelményeinek is megfelelnek, és azokat kereszttantervként is tanítjuk.

Hulladékgyűjtő-udvar

Gazdaságunk érdekében fontos a szelektív hulladékgyűjtés, hulladékkezelés, újrahasznosítás és az energiatakarékosság. A környezeti nevelés ezeknek a céloknak a megvalósításában hatékony segítséget nyújthat.

Eddigi munkánk egyik legnagyobb eredményének tekintjük, hogy kezdeményezésünkre iskolánk mellett szelektív hulladékgyűjtő-udvar létesült. Mivel évek óta foglalkozunk a hulladékproblémával, halaszthatatlanná vált valamiféle megoldás keresése. Tanulóinkkal az iskolában keletkezett hulladékot szelektíven gyűjtött ük, de – a papír és az ételmaradék kivételével – az elszállítás együttesen, ömlesztve történt. Ezt a hibát a gyerekek is észrevették, és a legközelebbi diákönkormányzati ülésen a környezetvédelmi felelősök felvetették: mit ér a szelektív hulladékgyűjtés, ha a külön gyűjtött anyagok sorsa ugyanaz, mint a szemété?

Mit lehet tenni? A bennünket, nevelőket is foglalkoztató kérdés fölött már nem hunyhattunk szemet. A gyerekekkel közös töprengés vezetett bennünket egy lakossági kezdeményezésre létrehozott hulladékgyűjtő-udvar nyomára, amit a főváros XVI. kerületében működtettek.

Felvettük a kapcsolatot a hulladékgyűjtő-udvar fő szervezőjével. Meghívtuk az akkortájt iskolánkban rendezett kerületi pedagógiai fórumra, ahol a környezeti neveléssel foglalkozó szakemberek mellett más helyi, fővárosi és parlamenti politikusok is megjelentek, illetve ahová a Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat képviselője is hivatalos volt.

Ezen a fórumon a gyerekek ismét fölvetették a szelektív hulladékgyűjtés gondolatát, ami az éppen bevezetés előtt álló „szemétdíj” kapcsán nagyon is aktuális volt. A vendégeink közötti vita során került szóba a hulladékgyűjtő-udvar megoldási alternatívaként arra, hogy a szelektív módon gyűjtött hulladékkal csökkenthető a szemét mennyisége, és ezáltal a „szemétdíj” is kevesebb lehet.

Jó megoldásnak kínálkozott tehát a hulladékgyűjtő-udvar létrehozása, és kiválóan beleillett az iskola környezeti nevelési koncepciójába. Az udvar kialakításának ötletét mind a IV. kerületi önkormányzat, mind pedig az említett hulladékgyűjtő-udvar megteremtője támogatta, aki annak a szándékának is hangot adott, hogy iskolánk udvarán kialakítana egy hasonló lakossági hulladékot. Az iskola udvarán egy lebontott fölvonulási épület helye alkalmasnak látszott hulladékgyűjtő-udvar létesítésére. Több sikertelen próbálkozás következett, hogy megfelelő kivitelezőt és működtetőt találjunk. Ennek egyszerű oka az, hogy a felajánlott kivitelezők, illetve az üzemeltetők nem tudták garantálni az összegyűjtött hulladék folyamatos újrafeldolgozását. Végül a IV. kerületi önkormányzathoz fordultunk segítségért. A REM Kft. volt az a cég, amely biztosította azokat a feltételeket, amelyeket az iskola és az önkormányzat kért a hulladékgyűjtő-udvar létrehozásával kapcsolatban.

Elsődleges szempont az volt, hogy az összegyűjtött hulladékok újrahasznosítását garantálni tudja. Az volt a kikötésünk, hogy veszélyes hulladékot ne gyűjtsenek. Mivel a hulladékgyűjtő-udvart lakóházak közvetlen szomszédságába építették, elfogadható rendezettségűnek, tisztíthatónak kellett lennie. Csak zárt gyűjtő konténereket használhatnak. Azóta a gyűjtőudvar működik, a REM Kft. állandó munkatársa segítséget ad az ideérkezőknek a hulladékok szétválogatásában. Csekély anyagi ellenszolgáltatás fejében átveszik az otthonokban már kidobásra szánt papír-, műanyag-, fém- és üveghulladékokat. Az üzemeltetők további tervei között szerepel a biohulladékok gyűjtése is.

A hulladékgyűjtő-udvar megnyitása új lendületet adott tanulóinknak ahhoz, hogy a már osztálykeretben tapasztalt szelektív gyűjtés hasznosságát családi életükben is meghonosítsák. A szülők ebben partnereknek tekinthetők, hiszen egy korábbi felmérésünk alapján a megkérdezett családok mintegy 82%-a akár ellenszolgáltatás nélkül is rendszeresen szétválogatná a háztartási hulladékokat, ha létesülne szelektív hulladékgyűjtő.

Hogyan tovább?

Sikereinken, növendékeink lelkesedésén felbuzdulva szeretnénk elérni, hogy iskolánk összekötő kapocs legyen a hulladékgyűjtő-udvar és a lakótelep között.

Egy holland példán felbuzdulva megpróbáljuk megszervezni, hogy a gyermekek kis csoportokban összeszedjék a papír-, műanyag-, üveg- és fémhulladékot. Előzetes értesítéssel, a hónap egy adott napján mindig elmenjen az a kis csoport a lakókhoz. Egy idő után talán már várnák őket, hogy ne kelljen kidobni ezeket a hasznos anyagokat. Még csak a tervezés szintjén van az ötlet, de megpróbáljuk megvalósítani. Természetesen ehhez is várjuk az önkormányzat segítségét, de eddigi rendkívül gyümölcsöző kapcsolatunkat látva, szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem maradunk magunkra most sem.

Jelenleg éppen itt tartunk. Tervezünk még egy Iskolakertet bionövényekkel, de ez távolabbi cél. Voltak köztünk, akik kezdetben kissé kétkedve fogtak munkához, de az elmúlt két év eredményei, a tanulókban végbement szemléletbeli változások mindenkit meggyőztek arról, hogy mindez megérte a sok fáradságot.

Kell-e nagyobb siker tanárnak, mint amikor tanítványa – a valamikor facsemetéket tördelő „bandavezér” – azt mondja: – Nem tetszik örülni, hogy már nem törnek ki a fák? Mert én szóltam a többieknek, hogy ne tegyék! – Vagy amikor felháborodott gyerekek jönnek delegációba: – Írjunk levelet a polgármester úrnak, mert kivágták a parkban a bokrokat!

– Gyűjtsünk pénzt a téli madáreleségre!

– Szedjük ki a parlagfüvet az iskola körül! (stb.)

Reméljük, egyre több iskolában, egyre szélesebb körben értik meg a környezeti nevelés fontosságát s a benne rejlő óriási lehetőségeket.