Szociális munka az iskolában
Az iskolai szociális munka, amely egyes nyugati országokban komoly
hagyományokkal rendelkezik, nálunk napjainkban kezd a társadalmi gyakorlat
szerves részévé válni. Nemrégiben megjelent egy válogatás, amely az
iskolában folytatható szociális segélynyújtást tette központi témájává.
A kiadó és a kötetet válogató-szerkesztő Budai István a lehetséges
olvasók széles körének – szociális munkásoknak, gyermekjóléti szakembereknek,
a szociális és a pedagógusképzésben részt vevőknek – szánta a kiadványt.
Számottevő hazai irodalom hiányában a szöveggyűjtemény úttörő szerepet
vállalva igyekszik bemutatni az iskolai szociális munka elveit, területeit
és módszereit.
A kötet első tanulmánya, Jeanne M. Giovannoni munkája
a „gyermek” fogalmának meghatározását kísérli megadni a gyermek fejlődési
perspektívái, a társadalomban elfoglalt helye és a törvény általi
meghatározása szerint.
A következő – szintén bevezetőnek szánt – tanulmány
(írója: Bognár Mária) a gyermeki szükségletek rendszerét foglalja
össze Abraham H. Maslow elmélete alapján. Ezen elmélet szerint
az embert különböző szükségletei ösztönzik cselekvésre, ezek a szükségletek
hierarchikus viszonyban állnak egymással. A fiziológiai szükségletek,
a biztonság és a szeretet iránti igényt követve a negyedik lépcsőfokon
a kompetencia (a megbecsültség igénye), az ötödiken pedig az önmegvalósítás
igénye áll. Bognár Mária szerint az iskolai tanulás legerőteljesebben
„a szükséglethierarchia negyedik lépcsőjén, a valamihez értés, a valaminek
tudása, a valamiben kompetenssé válás folyamatában van jelen – hiszen
az iskola erre a célra létrehozott intézmény”.
Alfred Kadushin dolgozata a gyermekjóléti
szolgáltatások kérdéskörével foglalkozik. A gyermekjóléti szolgáltatásokat
eddig már sokan sokféleképpen csoportosították. Az egyik csoportosítás
– amely csak két nagy kategóriában gondolkodik – a gyermekeknek a
saját otthonában, illetve az otthonán kívül nyújtottak szerint rendezi
a szolgáltatásokat. Egy másik felosztás szerint léteznek segítségnyújtó,
kiegészítő és helyettesítő szolgáltatások. Egy harmadik csoportosítás
a gyermekjóléti szolgáltatásokat aszerint osztályozza, hogy melyik
szervezet támogatja azokat, és kinek a védnöksége alá tartoznak.
Carel B. Germain tanulmányában, amely az Ökológiai szemlélet
az iskolai szociális munkában címet viseli, az iskolában végzendő
szociális munka két legfontosabb feladatának az elsődleges megelőzést
és az iskolára gyakorolt hatást tekinti. Az írás kiindulópontja az
a definíció, amely szerint „a szociális munkásnak a gyakorlat bármely
területén kettős és egyben szimultán funkciója van: egyfelől megerősíteni
az emberekben azokat a személyiségi vonásokat, amelyek képessé teszik
őket arra, hogy megbirkózzanak a problémákkal, másfelől a környezet
minőségét tökéletesíteni”.
Marjorie McQueen Monkman dolgozata az egyének és a környezet
közötti tranzakciók elméletére alapozva tekinti át az iskolai szociális
munka legfőbb jellemzőit. A szerző szerint a szociális munka központi
feladata a küzdelmet vállaló magatartás kialakítása és a problematikus
környezet megváltoztatása. Az egyén és a környezet kölcsönhatásával
kapcsolatosan az írás nemcsak egy (elméleti) modellt közöl, hanem
gyakorlati példákon mutatja be annak alkalmazását.
A Vétkeseket nem kereső iskola című tanulmány – Joy Johnson
munkája – az iskolai konfliktusokról szól, a konfliktusokat konstruktívan
kezelő problémamegoldó folyamat lépéseit tárgyalja. A szerző végső
konklúziója szerint az iskolában dolgozó személyek – az igazgatótól
a portásig – munkája gyakran az együttműködés hiánya miatt nem eléggé
eredményes, viszont „a szociális munkás holisztikus szemlélete sokszor
képes pozitívabb interakciókat lehetővé tenni, és kifejleszteni egy
olyan életteret, amely minden egyes személy számára gondoskodást és
támogatást képes nyújtani”.
Sally G. Goren tanulmánya azt kísérli
meg, hogy útmutatóul szolgáljon azoknak a szociális munkásoknak, akik
az iskolarendszer útvesztőjének „csodaországában” érzik magukat. (Az
írás címe: Az iskolai szociális munka Csodaországa, avagy hogyan tanult
meg Alice küzdeni.) A szerző olyan kérdésekre keresi a választ, mint:
hogyan kell a szociális munkásnak észrevétetnie magát, hogyan teheti
életképessé és értékessé magát.
A kötet nyolcadik írása egy interjú, amelyet Kozma Judit
készített az USA-ban élő Josephine Joelson nal, aki ebben
a beszélgetésben több évtizedes – főként iskolai szociális munkásként
szerzett – tapasztalatait osztja meg az olvasóval. Az interjúból jól
nyomon követhetőek a szociális és a pedagógiai munka alapvető különbségei
és találkozási pontjai.
A németországi iskolai szociális munka sajátosságait ismerhetjük
meg Heinz J. Kersting tanulmányából. Az ottani iskolai szociális
munka jelentőségére jellemző, hogy az egykori NSZK-ban 1980-ban 120
Gesamtschuléban már 450 szociális munkás dolgozott.
A következő tanulmány amerikai szerzőhármasa (Paula Allen-Meares–
Robert O. Washington–Betty L. Welsh) Az iskolai szociális munka
gyakorlati modelljei című írásban Alderson és Costin modelljeit
ismerteti. A modellek általában megszabják, hogy mit várnak a szociális
munkástól, vagy hogy mit tennének más szociális munkások az adott
körülmények között. „Modelleket azért találnak ki – írják a szerzők
–, hogy beilleszkedjenek egy sajátos gyakorlati keretbe, amelyet természetesen
a kor környezeti feltételeivel összefüggésben alakítanak ki.”
Gedeon Andor Dilemmák és nehézségek című
írása a Ferencvárosi Családsegítő Gyermekjóléti Szolgálat tevékenységét
mutatja be. Ez a szociális szolgáltatás 1992-ben indult, és rövid
idő alatt komoly eredményeket ért el.
A csepeli Burattino alapítványi iskola fejlesztési alternatíváját
Vég Katalin tanulmánya tárgyalja. A Burattino-iskola nemcsak
egy alternatív pedagógiai szisztémát kínál, hanem családsegítő hálózata
révén a szociális problémák kezelésének is az eddigieknél hatékonyabb
(és olcsóbb) formája kíván lenni. Az írás részletesen ismerteti a
gyermekek kiválasztásának, a felnőtt team összeállításának módjait,
az iskola szerkezeti egységeit (óvodai, elemi iskolai és középiskolai
tagozat) és végül a családgondozói tevékenységet.
A Belvárosi Tanoda tevékenységét az iskola igazgatójának, Győrik
Editnek nyilatkozatából ismerhetjük meg. Az interjút Lévai
Katalin készítette. A Belvárosi Tanoda olyan középiskola, amely
a különböző szociális háttérrel rendelkező – más iskolákból kiesett
– fiataloknak nyújt tanulási lehetőséget. Csak két számadat, amely
az iskola eredményeit jellemzi: a túljelentkezés 10–15-szörös, a lemorzsolódás
két év alatt egy fő.
A következő tanulmány – Tóth Éva munkája – a Ferencvárosi
Alternatív Általános Iskola és Speciális Szakiskola tevékenységét
ismerteti. A talán kevésbé ismert iskola a IX. kerületben élő hátrányos
helyzetű gyerekek komplex ellátását tekinti céljának.
A tanulmánygyűjtemény magyar blokkja után a válogatás ismét
nemzetközi terepre tér át.
Renée Shai Levine tanulmánya: Az iskolakerülés korai
megelőzése egy olyan kísérleti programot ismertet, amely a szülők
együttműködési készségére épít csoportprogramok keretében.
Paula Allen-Meares, Robert O. Washington
és Betty L. Welsh írása: Segítségnyújtás átmeneti helyzetekben
– ahhoz ad tanácsokat, hogy az új tanuló hogyan alkalmazkodjék megfelelően
az iskolai elhelyezésében beállt változáshoz.
A nehezen nevelhető fiatalokkal foglalkozó pedagógusok és szociális
munkások érdeklődésére tarthat számot a Werner Nickolai–Stephen
Quensel–Hermann Rieder német szerzőhármasnak a Nyolc gyakorlati
elv a nehezen nevelhető fiatalok pedagógiájához című írása.
P. Allen-Meares–R. O. Washington–B. L. Welsh amerikai
szerzőtrió három szövege zárja a kötetet. Az írások témája a segítő
tevékenység, a szociális szolgáltatás megtervezése, kivitelezése és
értékelése, beavatkozási szerepek az iskolai szociális munkában.
A válogatás értékei között először is a szisztematikusságot
kell megemlítenünk. A húsz tanulmány a témakör szerteágazó területeit
egységes koncepció alapján tekinti át. A kötet szövegei mindvégig
jól épülnek egymásra. (A könyv elején – alapvető magyarul megjelent
szakirodalom hiányában – a szerkesztő az Encyclopedia of Social Work
szócikkeiből szerepeltet részleteket.)
A könyv másik nagy erénye az anyag sokrétűségéből következik.
Ez a változatosság tematikailag és műfajilag egyaránt jellemző. A
kiválasztott írásokban a problémakezelés többnyire elméleti és gyakorlati
síkon egyszerre történik. Az iskolai szociális munka amerikai és németországi
modelljein túl a hazai gyakorlat eddigi eredményei is kirajzolódnak
a kötet lapjain.
A válogatás harmadik nagy értékét az írások végén található
kérdések és feladatok adják. „Ezekről ki-ki önmagában is elgondolkodhat,
de közös programok vitatémái is lehetnek, bízva abban, hogy jól alkalmazható
eljárásokat találunk a nem könnyen megoldható szociális problémákra”
– írja Budai István a kötet előszavában. Az adaptációnak ez
a formája kiválóan alkalmas a tananyag elsajátítására (a kiadvány
főiskolai tankönyv) és a személyes tapasztalatok felhasználására.
Megemlítendő, hogy a kötet létrejöttét a válogató-szerkesztő
munkáján kívül népes fordítógárda segítette elő színvonalas közreműködéssel.
Biztosak lehetünk abban, hogy a Szociális munka
az iskolában című válogatás hasznos (segéd)eszköze lesz a hazai gyakorlatnak
és képzésnek egyaránt.
Szociális munka az iskolában. Válogatás iskolai szociális
munkások, gyermekjóléti szakemberek, szociális és pedagógusképzésben
részt vevők számára. Főiskolai tankönyv. Válogatta és szerkesztette
Budai István Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1996. 196 o.
Deák Ferenc