T. Sápos Aranka

A Tőketerebesi járás oktatási helyzete a 19. században és a 20. század elején

Aranka T. Sápos                                                                                         371(437.679=945.11)"18/19"

The educational situation of the Trebisov district in the 19th century and at the beginning of the 20th century

Schooling in the Trebisov district in the 19™ C and at the beginning of the 20™ C. The impact of Ratio Educationis (1777) on the further formation of education. The Act on Peoples' School (1868). Religious schools (Roman Catholic, Reformed, Greek Catholic, Israelite). State schools, village schools, private schools. Formation of the number of school teachers and students. The level of basic education. The ability to read and write.

A népművelés alapfeltételét a történelem során mindig az iskolák biztosították. Zemplén vármegyében már a legrégibb időkben is fellelhetők az iskolák nyomai. A kereszténység egyre erőteljesebb térhódításának következtében monostorok, apátságok, prépostságok épültek a vármegyében, melyek a hittérítésen, betegápoláson kívül neveléssel is foglalkoztak. Mint iskolai székhelyek az Árpádok korában a községi plébániák, a zempléni és zombori főesperességek, továbbá a többi egyházi intézetek, nevezetesen a szerencsi apátság, a leleszi, darnói és turuli (toronyi) prépostságok szerepeltek. A szerencsi monostori iskola alapítói bencés szerzetesek voltak, akiknek iskolája 1294-ben már létezett. A leleszi prépostság 1180 táján alakult, s iskolája a mohácsi vészig (1526) fennállt a premotreiek vezetésével. Hasonlóan a premontreieké volt a darnói iskola, melynek első említése 1336-ból való.1 Felsőbb fokú iskola nyomát is megtaláljuk 1526-ig Sárospatakon a Szent Ágostonrendi szerzetesek kezében.2 Az iskolák fölött a főfelügyeleti jog természetesen a királyé volt, aki azt az egyházi hatóságok által gyakorolta. Már az 1548. évi országgyűlés is elismeri a főpapok nevelésügyi hatáskörét. A tanítást természetesen így a lelkészek végezték, külön tanítói állások idővel nagyobb községekben jöttek létre. A szerzetesrendek mellett a plébániák is működtettek iskolákat. Plébániai iskolák természetesen mindazon községekben léteztek a mohácsi vész előtt, ahol lelkészségek fennálltak.

A pápai jegyzékek szerint a legkorábban működő iskolák a régióban a következő községekben voltak: Bácska, Barancs, Battyán, Bély, Boly, Céke, Gálszécs (1337), Királyhelmec, Lasztóc (1342), Nagytárkány, Nagykövesd, Perbenyik, Ruszka, Tőketerebes (1330), Véke, Zemplén.3

A római katolikus iskolákon kívül a mohácsi vész előtt a görög katolikus ruténeknek is voltak plébániai iskoláik (1352-ből), ezekről azonban nem maradtak fenn részletesebb adatok. Ami biztosnak mondható, ahol "orosz" jövevények megtelepedtek és lelkészségeket szerveztek, ott iskolákat is alapítottak.

26 T. Sápos Aranka

A 16. században a mohácsi vész és a reformáció térhódítása miatt sok római katolikus iskola megszűnik, egy részüket átveszik a protestánsok, és új iskolákat létesítenek. Tőketerebesen, Homonnán, Szerencsen, Tállyán 1530-1531 körül megszűnnek a szerzetesi iskolák, s így azokat a protestánsok vezetik tovább.

A 17. század, az ellenreformáció kora felszámolja a protestáns iskolák többségét. Az egyházaknak a fennmaradásért és hatalomért folytatott küzdelmeit megérzik az iskolák Zemplén vármegyében is. Amelyik felekezet hatalomhoz jutott, az azonnal megszüntette a másik iskoláját. A kegyurak vallási meggyőződése is sokat ártott, mert ha megvonták az anyagi támogatást, az iskolák is kénytelenek voltak bezárni kapuikat.4

1777-ben Mária Terézia kiadja a Ratio Educationist, amely a "nemzeti művelődés egységének" eszméjével igyekezett összhangba hozni az iskolatípusokat, kevés eredménnyel, de bizonyos irányt mutatott az iskolák szervezetében, tananyagában. A korabeli iskoláknál a hangsúly mindinkább az állami felügyelet fontosságára helyeződött. Ebben a században a zsidó iskolák nyomait is megtaláljuk a vármegyében, ezek közül a mádi volt a legjelentősebb.

Az iskolalátogatás nem volt kötelező, a Ratio Educationis csak óhajtotta, hogy a gyermekek látogassák az iskolát. Négyféle elemi iskola működött: falusi, mezővárosi, nagyvárosi és egyházi. Tanították a vallást - mindenkor a lelkész -, az írott és nyomtatott betűket, a szótagolást, az olvasást és a számolás elemeit.5 Ez a kör bővült iskolatípusok szerint a német, latin nyelv, természettan, mérés, rajzolás, ének, levélírás, naptárkészítés stb. tantárggyal.

A Zemplén vármegyében - a Ratio Educationis alapján - 1777-től megindult iskolaszervezési munkálatok közben több intézkedés történt:

1.1778-ban a királyi helytartótanács felszólította a vármegyét, hogy az elemi népiskolákról (schola natinalia) a kassai tankerületi főigazgatóságnak jelentést tegyen.

2. 1780-ban a helytartótanács arra kérte a vármegye illetékeseit, hogy iskoláikat vegyék számba. Az iskolák összeírása terén Zemplén vármegye már ezt megelőzően intézkedett. Az 1773. évi összeírás csupán a Varannói járás iskoláit írta ösz-sze, de más iskolák is érintve voltak, tehát megyei jellegűnek tekinthető.

Soós Pál járási szolgabíró összeírásából tudjuk, hogy a régió mely falvaiban működtek iskolák, és hány tanuló látogatta őket.

1.  Katolikus iskolák működtek: Tőketerebesen (1773) - az iskolát 6 tanuló látogatta, az írást és olvasást tótul (szlovákul) tanították. A tanító javadalmát a pálos szerzetháztól kapta. Nagyazarban (1771) télen 6 gyermek járt iskolába. Pelejtén (1760), Cékén (1740) létezett iskola, de tanítója nem volt. Gálszécsen (1760) 8, Parnón (1759) 10, Szilvásújfalun (1768) 7 tanuló járt rendszeresen iskolába. Király-helmecen 14 fiú és leány látogatta az iskolát. írást, olvasást és hitoktatást tanultak. Nagykövesden a tanítói állás nem volt betöltve, így senki sem látogatta az iskolát. Leleszen az iskolába 30 gyermek járt. Magyarul tanultak írni, olvasi és latinul deklinálni és konjugálni. Hetenként kétszer hittant is oktattak.

2.  Református iskolák működtek: Kazsuban 1772 óta állt fenn az iskola épülete, de tanító nem volt. Hardicsán (1770) 4 tanuló, Zemplénben (1766) 10 tanuló, Csarnahón (1770) 4 tanuló, Nagytoronyén (1769) 6 tanuló járt iskolába, s ezek magyarul írni és olvasni tanultak. Ladmócon (1777) 35 tanuló látogatta az iskolát, s itt nemcsak írni és olvasni, hanem latinul "declinálni" is tanultak. Csarnahón 20, Nagy-

A Tőketerebesi járás oktatási helyzete... 27

bariban 10, Borsiban 12, Ladmócon 18, Nagytoronyén 8, Kistoronyén 14 tanuló vett részt az oktatásban. Kisgéresben 20 tanuló, Szentesben pedig 16 tanuló sajátította el az írás és olvasás alapjait.

3. Görög katolikus iskolák: A vármegyében összesen 38 községben volt görög katolikus iskola, ebből a régió területére a következők estek: Terebesen (1770) 4 tanuló járt iskolába, aki olvasást és katekizmust tanult, Gálszécsen (1750) 10 tanuló tanult olvasni, Sztankócon (1763) 5 tanuló imádkozni és katekizálni tanult, Szécsud-varon (1765) 4 tanuló volt, akiket írásra és imádkozásra tanítottak, Bacskón (1766) 5 tanuló járt iskolába, a tanítás tárgyát olvasás és ima képezte. Bodzásújlakon (1770) orosz ábécét és zsoltárokat tanult 7 gyermek, Vécsén (1751) 2 tanuló járt iskolába, hol olvasást és katekizmust tanult. Hardicsán (1773), Nagyruszkán (1769), Isztáncson (1769), Tárnokán (1770) volt iskola, de nem volt tanító.

Az összeírások alapján a 18. században a régióban mind a három legnagyobb felekezet működtetett iskolákat, melyekben az írás, olvasás és a hittan tanításán volt a hangsúly. Új görög katolikus egyházközségek létesítésével együtt újabb iskolák alakultak Zemplén vármegye területén a 17. század végén és a 18. század folyamán (sok helyen ezek közül már jóval korábban is működtek), például az alábbi településeken: Bodrogszerdahely (1789), Kisdobra (1757), Leleszpólyán (1777), Bacskó (1788), Sztankóc (1805), Szécsudvar (1820), Vécse (1790), Zebegnyő (1743), Bodzásújlak (1784), Cselej (1764), Hardicsa (1796), Isztáncs (1777), Kol-baszó (1711), Gálszécs (1753), Lasztóc (1770), Magyarizsép (1770), Nagyruszka (1790), Szécskeresztur (1700), Tőketerebes (1730), Céke (1770), Nagytoronya (1828), Velejte (1766), Zemplén (1796).

A 17. és 18. században a görög katolikus iskolák gyarapodása mellett a római katolikus iskolák száma is növekedett. Az új parókiák mellett természetesen iskolák is létesültek, a következő helyeken: Barancs (1755), Céke (1779), Gálszécs (1729), Imreg (1753), Lasztóc (1712), Nagyazar (1718), Nagykázmér (1718), Parnó (1718), Pelejte (1762), Szilvásújfalu (1744), Tőketerebes (1763), Battyán (1719), Boly (1777), Királyhelmec (1757), Lelesz (1722), Nagykövesd (1763), Nagytárkány (1771), Rad (1636).6

Az összeírások alapján a 18. században a régióban megközelítőleg 77 felekezeti iskola működött, melyből római katolikus 29, görög katolikus 34, református 14 volt. Természetesen az összeírások csak nagy vonalakban utalnak az iskolák számára, de ha pontos adatok birtokában lennénk, akkor sem tudnánk követni az iskolát látogató diákok számát, műveltségük színvonalát. Megállapíthatjuk azonban, hogy a régiónak majdnem minden falvában meg volt az esély az alapműveltség elsajátítására, az írni-olvasni tudás megszerzésére.

A 19. században megfigyelhetjük az iskolák fejlődését és számuk növekedését. A vármegyében nagyobb településeken óvodák és leányiskolák is létesültek. Az új Ratio Educationis Publicae 1806-ban már gondol a nőnevelésre,7 és elrendeli az iskoláztatást 6-12 éves korig, a vasárnapi ismétlőiskolával együtt. Mind a katolikus, mind a protestáns iskolák egységesebb szervezést mutatnak, az előbbi az új Ratio Educationis Publicae alapján, az utóbbi önkormányzati jogánál fogva.

A vármegye elemi iskolái között, színvonal tekintetében, első helyen az izraelita iskolák állnak, s ezek után következnek az állami,8 községi, református, római katolikus, ágostai hitvallású evangélikus és a görög katolikus iskolák. Az 1868. évi

28 T. Sápos Aranka

nagyszabású iskolatörvény Zemplén vármegyében is fellendítette a nevelésügyet. Rohamosan haladt előre a népoktatás a vármegye nem magyar ajkú lakosságának körében is. A görög katolikus lakosságú rutén9 és tót10 (szlovák) falvak egész soraiban épültek az új iskolák. Számos helyen bővítették a római katolikus, evangélikus, református és izraelita iskolákat, s ezzel együtt növekedett a tanerők száma is.

Magyarországon az általános tankötelezettséget az 1868. évi XXXVIII. te. írta elő.11 Ez a törvény hosszú évtizedekre meghatározta az elemi népoktatás szervezetét, magában foglalva a 6 évfolyamos elemi iskolát, a 3 évfolyamos általános és gazdasági ismétlőiskolát, valamint a 4 évfolyamos polgári iskolát. Zemplén vármegyében 1872-ben felépül az első két állami iskola Kazsu és Mád községben, megindul a felekezeti iskolák "elközségesítése", illetve az állami és társulati iskolák tömeges szervezése.

A dualizmus időszakában - négy évtized alatt - az alapfokú oktatásban dolgozó pedagógusok száma megkétszereződött, úgyszintén az állami és községi elemi iskolák aránya 1907-ig az 1868. évi néhány százalékról több mint 22%-ra nőtt, a felekezetieké pedig 95%-ról 76%-ra csökkent.12 A vasárnapi iskolák továbbfejlesztésével épültek ki az iparos- és kereskedőtanonc-iskolák a 19. század végére. Az 1868-as népoktatási törvény hívta életre a polgári iskolákat. Gyors terjedésükre jellemző, hogy számuk az ország akkori területén az 1880. évi 101-ről 1915-ig 538-ra emelkedett.

A tanügyi statisztika a következő képet mutatja Zemplén vármegyében13 a népoktatási törvény életbe lépése után:

I.  1869 - a vármegye összlakossága 292 711 fő. Ebből a tanköteles gyermekek száma 48 063. Vallási megoszlásuk: 17 53 római katolikus, 15 413 görög katolikus, 22 görögkeleti, 9678 református, 1001 ágostai hitvallású evangélikus, 4096 izraelita. Anyanyelvi megoszlás: magyar 21 653, tót (szlovák) 15 340, rutén 9635, német 1435. A 48 063 tanköteles közül tényleg iskolába járt 21 894. Az anyanyelvet tekintve: magyar 9250, német 291, tót (szlovák) 7201, rutén 5152. A tankötelesek 45,61%-a járt iskolába. Összesen 439 tanító volt. Ebből főállású 408, segéd 31. A 439 tanítóból képesített volt 137, képesítetlen 302. Magyarul folyékonyán beszélt 205, keveset 64, nem beszélt magyarul 170 egyén. A vármegye 447 községe közül 91 községben nem volt iskola.

II.  1879 - a vármegye összlakossága 292 871 fő. Ebből a tanköteles gyermekek száma 55 162. Ezek közül iskolába járt 33 594. Az iskolába járók vallási megoszlása: 12 178 római katolikus, 11 223 görög katolikus, 5397 református, 785 ágostai hitvallású evangélikus, 4011 izraelita. Az anyanyelvet tekintve: magyar 12 551, német 1316, tót (szlovák) 12 943, rutén 6790 fő. Iskolába járt a tankötelesek 60,82%-a.

A vármegyében 451 népiskola működött. Az iskolák tanítási nyelv szerinti megoszlása a következőképpen alakult: magyar 203, tót (szlovák) 85, rutén 63, magyar-német 3, tót (szlovák)-magyar 50, rutén-magyar 47. A tanítók száma összesen 484 volt. Ebből képesített 229, képesítetlen 255. Főállású 462, segéd 22. Magyarul folyékonyán beszélt 337, keveset 54, semmit 93 egyén. A vármegye 447 községe közül 83 községben nem volt iskola.

A Tőketerebesi járás oktatási helyzete... 29

III.  1899 - a vármegye lakosainak száma 327 604 fő. A tankötelesek száma 59 762, ebből az iskolát látogatta 46 270 fő, a tankötelesek 76%-a. Vallási hovatartozás szerint így oszlottak meg: római katolikus 15 994, görög katolikus 16 870, református 8274, ágostai hitvallású evangélikus 1142, izraelita 3990. Az anyanyelvet tekintve: magyar volt 21 920, német 734, tót (szlovák) 15 628, rutén 7931, egyéb 57.

Az iskolák száma a vármegyében 457. Ebből magyar tanítású nyelvű 277, tót (szlovák) 28, rutén 20, tót (szlovák)-magyar 91, rutén-magyar 41.

A tanítók száma a vármegyében 439, ebből képesítetlen 89. Főállású 522, segéd 6. A nyelvet tekintve: tiszta magyar 404, hibásan beszél magyarul 91, keveset 19, semmit 14. A vármegye 451 községe közül az 1899. évben 77 község tankötelesei iskolahiány miatt nem részesültek rendszeres oktatásban.

IV.  1904 - a népoktatás a következő fejlődést mutatja: A tanköteles gyerekek száma 65 108. Ebből iskolába járt 55 180, vagyis a tankötelesek 85%-a. Magyar volt 28 220, német 734, tót (szlovák) 17 328, rutén 8898. Elemi iskolák száma: 473. Tanítási nyelvét tekintve: magyar 329, tót (szlovák) 9, rutén 13, tót (szlovák)— magyar 90, rutén-magyar 32. A tanítók száma a vármegyében összesen 602. Ebből magyar anyanyelvű 589, keveset beszélt magyarul 10, nem beszélte a magyar nyelvet 3. Képesített volt 578, képesítetlen 24. 64 kisközség tanköteles gyermekei nem részesültek oktatásban. A vármegyének volt: 1 állami tanítóképző intézete, 2 polgári leány-, 2 polgári fiú-, egy felsőbb leány-népiskolája, 473 elemi iskolája, 8 iparos tanonc-, 1 kereskedő tanonc-, 1 cukorgyári munkásképzője, 31 gazdasági ismétlő iskolája és 31 kisdedóvó intézete. A vármegyében levő összes népoktatási intézetekben működő tanárok, tanítók, tanítónők, óvónők és óraadók száma összesen 726 volt.

Sajnos, a vizsgált régió iskoláiról ilyen jellegű részletes kimutatással nem rendelkezem. Amiről számot adhatok ezen a téren, azt a "Zemplén" naptáraiban felsorolt iskolák kimutatásai alapján állítottam össze. Az innen gyűjtött adatok a következőket árulják el a régió iskoláinak és tanárainak számáról:

1896-ban az iskolák száma 78, a tanárok száma 91 fő,

1900-ban az iskolák száma 90, a tanárok száma 107 fő,

1905-ben az iskolák száma 95, a tanárok száma 114 fő,

1911-ben az iskolák száma 74, a tanárok száma 128 fő.

A falvankénti és iskolatípusonkénti lebontás a következő képet mutatja a régióban 1896-ban, 1900-ban, 1905-ben.

Evangélikus, református iskolák megoszlása településenként 1896-ban:

1.  Biste                                              9. Garany                          17. Őrös

2.  Kistoronya                                  10. Kistárkány                    18. Kiskövesd

3.  Szőlőske                                    11. Nagytárkány                 19. Véke

4.  Ladmóc                                      12. Nagygéres                    20. Királyhelmec

5.  Zemplén                                     13. Leleszpólyán                21. Gálszécs

6.  Mihályi                                        14. Ágcsernyő                     22. Hardicsa

7.  Szürnyeg                                    15. Kisgéres                       23. Cselej

8.  Bodzásújlak                               16. Szomotor

30 T. Sápos Aranka

Római katolikus iskolák megoszlása településenként 1896-ban:

1.  Mihályi                                      9. Boly                            17. Pamó

2.  Céke                                       10. Szentmária                 18. Visnyó

3.  Bodzásújlak                            11. Szinyér                       19. Magyarizsép

4.  Barancs                                  12. Zétény                        20. Szilvásújfalu

5.  Lelesz                                     13. Királyhelmec

6.  Battyán                                   14. Gálszécs

7.  Bély                                        15. Nagyazar

8.  Nagykövesd                            16. Pelejte

Görög katolikus iskolák megoszlása településenként 1896-ban:

1.  Nagytoronya                         11. Bodrogszerdahely 21. Cselej

2.  Borsi                                     12. Gálszécs                    22. Upor

3.  Ladmóc                                13. Zebegnyő                    23. Isztáncs

4.  Lasztóc                                 14. Bacskó

5.  Kol baszó                              15. Vécse

6.  Velejte                                  16. Techna

7.  Kiszte                                   17. Szécskeresztúr

8.  Bodzásújlak                          18. Hardicsa

9.  Leleszpólyán                         19. Nagyruszka 10. Kisdobra                               20. Sztankóc

Állami iskolák                             Községi iskolák                Magániskolák

1.  Csörgő                                    1. Perbenyik                     1. Bodzásújlak

2.  Kásó                                       2. Bodrogvécs

3.  Szolnocska                             3. Egres

4.  Szinyér

5.  Gálszécs

6.  Tőketerebes

7.  Kazsu

8.  Kelecseny

1. táblázat. Iskolák és tanítók száma 1896-ban

,14

Evangélikus, református iskolák megoszlása településenként 1900-ban:

1.  Nagytoronya                            13. Bodzásújlak                25. Királyhelmec

2.  Kistoronya                              14. Garany                       26. Kisazar

3.  Szőlőske                                 15. Kistárkány                  27. Hardicsa

A Toketerebesi járás oktatási helyzete..

31

4.  Csarnahó

5.  Ladmóc

6.  Zemplén

7.  Mihályi

8.  Kolbaszó

9.  Biste

10.  Imreg

11.  Szürnyeg

12.  Magyarsas

16.  Nagygéres

17.  Pólyán

18.  Ágcsernyő

19.  Kisgéres

20.  Bodrogszentes

21.  Szomotor

22.  Őrös

23.  Kiskövesd

24.  Véke

28.  Magyarizsép

29.  Lasztóc

Római katolikus iskolák megoszlása településenként 1900-ban:

1.  Mihályi

2.  Nagykázmér

3.  Céke

4.  Imreg

5.  Szürnyeg

6.  Garany

7.  Barancs

8.  Nagytárkány

9. Lelesz

10.  Bácska

11.  Battyány

12.  Bély

13.  Nagykövesd

14.  Boly

15.  Rad

16.  Szentmária

17.  Szinyér

18.  Zétény

19.  Királyhelmec

20.  Nagyazar

21.  Kisazar

22.  Pelejte

23.  Parnó

24.  Visnyó

25.Szilvásújfalu

Görög katolikus iskolák megoszlása településenként 1900-ban:

1.  Csörgő

2.  Borsi

3.  Zemplén

4.  Lasztóc

5.  Kolbaszó

6.  Céke

7.  Velejte

8.  Kasó

9.  Kiszte

10. Bodzásújlak

Izraelita iskola 1900-ban: 1. Királyhelmec

Állami iskolák

1.  Csörgő

2.  Legénye

3.  Velejte

4.  Szolnocska

5.  Szinyér

6.  Tőketerebes

7.  Kazsu

8.  Cselej

9.  Kelecseny

11.   Pólyán

12.  Kisdobra

13.  Vécse

14.  Szécsudvar

15.  Szécskeresztúr

16.  Hardicsa

17.  Nagyruszka

18.  Sztankóc

19.  Magyarizsép

20.  Upor

21.  Isztács

Községi iskolák

1.  Perbenyik

2.  Bodrogszerdahely

3.  Egres

4.  Kozma

Magániskolák 1. Bodzásújlak

32 T. Sápos Aranka

2. táblázat. Iskolák és tanítók száma 1900-ban15

Evangélikus, református iskolák

1.  Nagytoronya

2.  Kistoronya

3.  Garany

4.  Imreg

5.  Szürnyeg

6.  Ladmóc

7.  Szőlőske

8.  Csarnahó

9.  Nagybári

10.  Zemplén

11.  Mihályi

12.  Lasztóc

13.  Kolbaszó

14.  Biste

15.  Királyhelmec

megoszlása településenként 1905-ben:

16.  Kistárkány

17.  Ágcsernyő

18.  Bácska

19.  Bodrogszentes

20.  Kisgéres

21.  Szomotor

22.  Perbenyik

23.  Lelesz

24.  Pólyán

25.  Őrös

26.  Kiskövesd

27.  Nagygéres

28.  Magyarizsép

29.  Hardicsa

Római katolikus iskolák megoszlása településenként 1905-ben:

1.  Garany

2.  Barancsa

3.  Céke

4.  Magyarsas

5.  Mihályi

6.  Nagykázmér

7.  Velejte

8.  Királyhelmec

9.  Nagytárkány

10.  Bély

11.  Bácska

12.  Battyán

13.  Lelesz

14.  Nagykövesd

15.  Rad

16.  Boly

17.  Szentmária

18.  Véke

19.  Zétény

20.  Gálszécs

21.  Magyarizsép

22.  Szécskeresztúr

23.  Nagyazar

24.  Pelejte

25.  Parnó

26.  Visnyó

Görög katolikus iskolák megoszlása településenként 1905-ben:

1.  Nagytoronya                         14. Gálszécs

2.  Borsi                                     15. Zebegnyő

3.  Bodzásújlak                          16. Bacskó

4.  Céke                                     17. Magyarizsép

5. Zemplén                               18. Upor

6.  Lasztóc                                 19. Isztáncs

A Toketerebesi járás oktatási helyzete.

33

7.  Kol baszó

8.  Velejte

9.  Kásó

10.  Kiszte

11.  Kisdobra

12.  Perbenyik

13.  Pólyán

Állami iskolák

1.  Csörgő

2.  Bodzságújlak

3.  Legénye

4.  Gercsely

5.  Bodrogszerdahely

6.  Szolnocska

7.  Szi nyer

8.  Gálszécs

9.  Cselej

10.  Kelecseny

11.  Tőketerebes

12.  Kazsu

20.  Szécskeresztúr

21.  Sztankóc

22.  Kazsu

23.  Nagyruszka

24.  Vécse

25.  Szécsudvar

Községi iskolák 1. Egres

Magániskolák

3. táblázat. Iskolák és tanítók száma 1905-ben16

4. táblázat. Iskolák és tanárok száma 1890 és 1911 között a régióban

34 T. Sápos Aranka

A csekély és egyben pontatlan adatok alapján is kijelenthetjük, hogy az 1868. évi népiskolai törvény a régióban fontos változásokat eredményezett. Míg az iskolák száma ingadozott, addig a tanítók száma fokozatosan növekedett. A felekezeti iskolák száma éppúgy növekedett, mint az állami iskoláké.

Az alapműveltség (írás-olvasás) a számok tükrében

A kiegyezés időszakában lezajlódó társadalmi, gazdasági és politikai fejlődés a társadalom kulturális igényeit is befolyásolta. Az iskolázottságon belül a legnagyobb figyelmet az elemi fokú oktatás igényelte, mivel 1869-ben Magyarország 6 éven felüli férfi népességének 40,8%-a, női népességének 25,01%-a tudott csak írni-olvasni. A rossz arány megszüntetése érdekében a kiegyezés után bevezették az általános tankötelezettséget, melyet az 1868. évi XXXVIII. te. írt elő.18 Ez a törvény hosz-szú évtizedekre meghatározta az elemi népoktatás szervezetét, magában foglalva a 6 évfolyamos elemi iskolát, a 3 évfolyamos általános és gazdasági ismétlőiskolát, valamint a 4 évfolyamos polgári iskolát.19 Az elemi népiskolai hálózat a kiegyezést követően negyed évszázad alatt gyorsan és folyamatosan fejlődött. Míg az iskolák száma 1869-ben 13 788 volt, 1890-re 16 805-re emelkedett, a tanítók száma pedig ugyanezen időszakban 17 794 főről 24 908 főre gyarapodott. így 1890-ben az ország 6 éven felüli népességének a férfiak esetében már 66,2%-a, a nőknél 46,99%-a tudott írni-olvasni.

A kiegyezés korabeli, sőt még a századforduló körüli helyzetkép is részleteiben sötétebb színárnyalatokat mutat: a kulturális alapismeret elsajátítása ebben az időszakban minden tekintetben - település, nemek, életkor, anyanyelv, vallás, foglalkozás, gazdasági-társadalmi tagozódás szerint stb. - rendkívül egyenlőtlen, szélsőséges volt.20 Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a fejlődés ütemét különféle - demográfiai, települési stb. - tényezők és körülmények is fékezték. A tanyai (és 1910-ig a hegyvidéki) települések szétszórtsága által okozott iskolázási nehézségek is kerékkötői voltak a népműveltség gyorsabb fejlesztésének.21

A népesség kulturális helyzetét általában az alábbi három vonatkozásban szokásos vizsgálni:

1.  az írni-olvasni tudás,

2.  a legmagasabb iskolai végzettség,

3.  az oktatásban való részvétel szerint.

A műveltségi színvonal valóságos és pontos felmérésére a népszámlálások alkalmasak.22 A népesség műveltségi színvonalának megállapítása során a múltban a népszámlálások elsősorban az írni-olvasni tudás alakulásának a feldolgozásával nyújtanak segítséget. Az írni-olvasni tudás népszámlálásonkénti színvonaláról számot adó kimutatások szerint Magyarországon 1869-ben a kulturális szint még alapelemeiben is rendkívül elmaradott helyzetben volt.23 A kiegyezést követő négy évtizedben az alapfokú oktatásban országos méretben jelentős előrelépések történtek. Kétszeresére növekedett az alapfokú oktatásban dolgozó pedagógusok száma. Az időszak kezdetén a legtöbb intézmény egyházi, felekezeti fenntartású volt, de hamar megindult a felekezeti iskolák "elközségesítése", illetve az állami, társulati is-

A Tőketerebesi járás oktatási helyzete... 35

kólák tömeges szervezése. Ennek tekintetében az állami és községi elemi iskolák aránya 1907-ig az 1868. évi néhány százalékról több mint 22 százalékra nőtt, a felekezetieké pedig 95 százalékról 76 százalékra csökkent.

Zemplén vármegye középső részén, a vizsgálat tárgyát képező régióban az 1900-1910-es népszámlálási felvételi lapok adataiból a 6 évesnél idősebb népesség írni-olvasni tudását emeltem ki. A 6 és 7 év közötti korosztály írni-olvasni tudása még nem valószínű, továbbá az írni-olvasni tudó összlakosság nincs lebontva férfi és női népességre. A melléklet táblázataiban az 1880-as évre is találhatunk számsorokat az írni-olvasni tudók nagyságáról településre lebontva, de ezen számsorok szintén nem váltak a vizsgálat tárgyává, mivel csak az összlakosság számával tudtam összevetni, ugyanis a 0-6 éves korig terjedő korosztály még nem rendelkezett az írás-olvasás képességével. így az adatok csak sejtetik az alapműveltség nagyságát.

Sajnos, ebben a fejezetben nincs tér arra, hogy részletesebben foglalkozzunk a régió iskolázottságának a felmérésével. Eredményes és egyben sokatmondó lenne egy olyan kutatás, amely nyomon követné az iskolák számának növekedését 1868-1910 között, különös tekintettel az állami és egyházi iskolákra, és felmérné az iskolatípusokat, az iskolák diákjai számának fejlődését s egyben a diákokra eső tanárok számát is.

A táblázat adataiból megállapítható, hogy az 1900-as és 1910-es népszámlálások felmérésének alapján a vármegye és a régió lakosságának írni-olvasni tudása elmaradt az országos átlagtól, de a vizsgált terület lakosságának átlaga magasabb, mint a vármegyéé.

5. táblázat. A vármegye és a régió írni-olvasni tudó lakosainak százalékaránya

Miben rejlik az eltérés oka? A probléma gyökereit a vármegye gazdaságának fejlettségi szintjében kell keresnünk. Zemplén vármegye ugyanis azon vármegyék közé tartozott, amelyek gazdaságilag az ország elmaradottabb részét alkották. A fejlődés ütemét egyrészt demográfiai tényezők gátolták, másrészt a települések elhelyezkedésének a sajátosságai. A hegyvidéki települések szétszórtsága, amely a vármegye északi részén domináns, nehézségeket okozott az iskolahálózat kiépítésében és fejlesztésében. A negatív tényezők ellenére is fejlődésnek lehetünk tanúi a vármegyében, úgyszintén a régióban is. Azt, hogy a régió írni-olvasni tudó lakosságának az aránya magasabb a vármegye átlagától, a vizsgált terület fekvése is befolyásolta, ugyanis a régió a vármegye gazdaságilag frekventáltabb részén terült el, és a településhálózat kompakt s egyben könnyen megközelíthető is. Ezt a fejlődést látszik alátámasztani az a tény is, hogy a 88 településből 85-ben (1910) a lakosság írni-olvasni tudása 50 százalék fölött mozgott, míg 1900-ban csak 64 településen volt 50 százalék fölött az írni-olvasni tudók száma. (Lásd az egyes települések írni-olvasni tudók számát 1900, 1910-ben százalékban is a 6. táblázatban.)

36 T. Sápos Aranka

6. táblázat. írni-olvasni tudók száma települések szerinti felbontásban 1900-ban és 1910-ben

A Toketerebesi járás oktatási helyzete... 37

38 T. Sápos Aranka

Összegzés

Mivel a népművelés alapfeltételét a történelem során az iskolák biztosították, ezért kísérletet tettünk a régióban működő iskolák és tanítók számának a felmérésére. Természetesen az adatok nem minden esetben pontosak, így csak sejtetni engedik a régió iskolahálózatának a meglétét és jellemzőit. A pontatlanságok ellenére is kijelenthetjük, hogy az 1868. évi népiskolai törvény a régióban előnyös változásokat eredményezett. Ezt az eredményt látszott alátámasztani az a tény is, hogy a 88 településből 1910-re 85-ben a lakossság írni és olvasni tudása 50% fölött mozgott, míg 1900-ban csak 64 településen volt 50% fölötti az írni-olvasni tudók aránya.

Sajnos napjainkig nem történt kísérlet arra, hogy a régió iskolatörténetét feldolgozzák, annak ellenére, hogy ez a téma bővelkedik forrásanyaggal.

Jegyzetek

1.     Dudás Gyula: Adatok az oktatásügy történetéhez Zemplén vármegyében. In: Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez. Sátoraljaújhely, 1906.

2.     Dudás Gyula: i. m. 149. p.

3.     Dudás Gyula: i. m. 232. p.

4.     Várhelyi Imre-dr. Barna Géza: A népoktatás fejlődése. In: Csikvári Antal (szerk.) Zemplén vármegye. 1940, 149. p. /Vármegyei szociográfiák./

5.     Várhelyi Imre-dr. Barna Géza: i. m. 149. p.

6.     Dudás Gyula: i. m. 321. p.

A Tőketerebesi járás oktatási helyzete... 39

7.   Balogh Pál: Népfajok Magyarországon (1902) című munkájában aprólékosan foglalkozik Magyarország népeinek írni-olvasni tudásával. Szerinte a 19. században országos átlagban a népesség nagyobbik fele (1000 közül 520) nem ismeri a betűt. Az analfabéták közt a nők vannak többségben, a betűket ismerők közül a férfiak csak közel negyedrészét, a nők alig ötödrészét teszik ki a népességnek. A nők jelentős hányada s a férfi lakosság egy töredéke csupán olvasni tanul.

8.   Közoktatásügy. In: Borovszky Samu: Zemplén vármegye. Budapest, 1905. 225. p. - A vármegyében az első állami iskolát 1872-ben Kazsu községben alapították.

9.   Balogh szerint 1000 oroszra 869 anlafabéta esik. Saját vidékén az orosz nép mérlege (a Felvidéken) javul, s az analfabéták száma 850-re csökken (i. m. 1079. p.).

10.   "E nép átlagos többsége, mely sem nem ír, sem nem olvas (1000 tót közül 473) csupán relatív többség, mert elég nagy hányad jut azokra, kik nem írnak, de olvasnak (96). Annál feltűnőbb, hogy a tótok elemi műveltségének mérlege a Felvidéken, tehát saját nyelwidékükön romlik (itt az analfabéták arányszáma 477-re rúg), ellenben az Alföldön s Túl a Dunán, hol a tótok a magyarság közt élnek nyelvszigeteiken, az írástudók emelkednek (az Alföldön 513, Túl - a - Dunán 508 arányszámig)." Balogh Pál: i. m. 1079. p.; Demográfia. Budapest, KSH, 1996, 145. p.

11.   Ezen törvény értelmében a 6-11 éves gyermekek - amennyiben nevelésükről nem a szülői háznál vagy magánintézetekben gondoskodtak - nyilvános mindennapi iskolába voltak kötelesek járni, a 12-14 évesek pedig ismétlőiskolába.

12.   Magyarország népessége és gazdasága. Budapest, KSH, 1996, 12. p.

13.   Tanügyi statisztika. In: Borovszky Samu: Zemplén vármegye. 226. p.

14.   "Zemplén" naptára az 1896-ik évre. Sátoraljaújhely, 1896.

15.   "Zemplén" naptára az 1900-ik évre. Sátoraljaújhely, 1900.

16.   "Zemplén" naptára az 1905-ik évre. Sátoraljaújhely, 1905.

17.   "Zemplén" naptára az 1911-ik évre. Sátoraljaújhely, 1911.

18.   Az 1868. XXXVIII te. már kimondja, hogy ha egy községben legalább 30 tanköteles korú (6-12 éves) gyermek él, és nincs más működő felekezeti iskola, a község köteles elemi népiskolát felállítani.

19.   Magyarország népessége és gazdasága. Budapest, KSH, 1996, 12. p.

20.   Thirring Lajos: Magyarország népessége 1869-1949 között. In: Kovacsics József (szerk.): Magyarország történeti demográfiája. Budapest, 1963, 311. p.

21.   Thirring Lajos: i. m. 311. p.

22.   Klinger András: A népesség kulturális helyzete. In: Demográfia. Budapest, KSH, 1996, 145. p.

23.   Thirring Lajos: i. m. 309. p.

Irodalom

Ballagi Géza: Népesség. In: Zemplén vármegye közgazdasági és közművelődési állapota. Budapest, 1892.

Ballagi Géza: Zemplén vármegye. Budapest, 1893.

Balogh Pál: Népfajok Magyarországon. Budapest, 1902.

Balogh Pál: Statisztikai adatok Zemplén vármegye néprajzához. Sátoraljaújhely, 1908.

Borovszky Samu (szerk.): Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely Rendezett Tanácsú Város. Budapest, 1905. /Magyarország Vármegyéi és Városai./

Csikvári Antal: Zemplén vármegye. Budapest, 1940. /Vármegyei szociográfiák, XI./

Dudás Gyula: Adatok az oktatásügy történetéhez Zemplén vármegyében. In: Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez. Sátoraljaújhely, 1996.

Klinger András: A népesség kulturális helyzete. In: Demográfia. Budapest, KSH, 1996.

40 T. Sápos Aranka

Magyarország népessége és gazdasága. Budapest, KSH, 1996.

Thirring Lajos: Magyarország népessége 1869-1949 között. In: Kovacsics József (szerk.): Magyarország történeti demográfiája. Budapest, 1963.

Várhegyi Imre-dr. Barna Géza: A népoktatás fejlődése. In: Csíkvári Antal (szerk.) Zemplén vármegye. 1940. /Vármegyei szociográfiák./

"Zemplén" naptára az 1896-ik évre. Sátoraljaújhely, 1896.

"Zemplén" naptára az 1900-ik évre. Sátoraljaújhely, 1900.

"Zemplén" naptára az 1905-ik évre. Sátoraljaújhely, 1905.

"Zemplén" naptára az 1911-ik évre. Sátoraljaújhely, 1911.

A Magyar Korona országai 1900. évi népszámlálásának főbb eredményei. A népesség általános leírása községenként. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 2. Budapest, 1902.

A Magyar Korona Országai 1910. évi népszámlálása. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 41. Budapest, 1912.

Aranka T. Sápos

The educational situation of the Trebisov district in the 19th century and at the

beginning of the 20™ century

The author in her study examines the situation of education in the Trebisov district situated in the former Zemplén county. In her short historical survey, she states that the schooling of the population improved after the Ratio Educatio-nis issued by Maria Theresia, later the Act on Peoples' School in 1868 resulted significant changes in the region and influenced the organisation of basic education for long decades, including the 6-grade primary school, the 3-grade primary school and the 3-grade economic repeating school, and 4-grade higher elementary school. This result seemed to be supported also by the fact that in 1910 in 85 of 88 territories, the ability of population to read and write was over 50%, while in 1900 the rate of those who had the knowledge to read and write represented 50% only in 64 territories. During the dualism the number of pedagogues working in schools and education keeps raising. The author then gives a detailed information on the statistical data on schools from 1868, 1879, 1899 and 1904 by villages and religion (Roman Catholic, Greek Catholic, Reformed, Evangelic, Israelite).