1.1. A címben jelzett téma kifejtése első pillantásra egyszerűnek tűnik, hiszen látszólag csak összegezni kell azokat a statisztikai adatokat, amelyek a megközelítően 5,5 milliós lélekszámú Szlovákiában folyó magyar nyelvű képzésre vonatkoznak. A helyzet azonban ennél sokkal összetettebb, hiszen a nagyszámú magyar nemzetiségű lakos jelenléte miatt többen tudnak az országban magyarul, mint ahányan intézményes keretek között sajátítják el a nyelvet. A magyar nyelv tanulásával kapcsolatban mindazokat az élethelyzeteket fel kellene térképezni, amelyek magyar-szlovák vagy egyéb viszonylatban a lakosság egy részének bilingvizmusához vezet. Tudatában vagyok annak, hogy elöljáróban tisztázni kellene azt is, a kétnyelvűségnek milyen típusaival számolhatunk az országban, s milyen történelmi tényezők vezettek a jelen állapotok kialakulásához. Ezekkel a kérdésekkel mégsem foglalkozom, mert hosszabb kitérőt igényelnének.

1.2. Szlovákia Európa legfiatalabb államai közé tartozik. Közvetlen jogelődje a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság volt, amely 1993. január 1-jén két részre szakadt. Ebből jött létre a Cseh Köztársaság, valamint a Szlovák Köztársaság (Szarka 1993, 216). A mintegy hetvenéves múltra visszatekintő Csehszlovákia az első világháborút követően az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után jelent meg Európa térképén, jelentős részeket és magyar lélekszámot olvasztva magába a korábbi felső-magyarországi területekből. Az újonnan létrehozott csehszlovák állam magyar ajkú lakosságának többsége területileg zárt tömböt alkotott, s csak a mesterségesen meghúzott államhatárok választották el az anyaországi magyarságtól. Ez elvileg kedvezett a magyar iskolahálózat fenntartásának (is). Más részük a Felvidék különféle régióiban - főként városaiban - már akkor szigethelyzetben volt, amikor megtörtént a területek leválasztása Magyarországról. Az ő háború utáni sorsuk a viszonylag gyorsan végbemenő természetes asszimiláció lett, melyhez az új államhatalom is segédkezet nyújtott. A határaink közvetlen közelében élő kisebbségek jelentős hányada a kedvezőtlen helyzet ellenére megtartotta nyelvét és kultúráját, amelyben nagy támaszt jelentett az anyanyelvű iskolahálózat fenntartása. A magyar iskolák megmaradása, illetőleg megszüntetése körüli bonyodalmakat jelen tanulmányban nem kívánom részletezni. Azt helyettem megtették már sokan mások. Helyette csak utalok a legfrissebb munkákra.

A szlovákiai magyar iskolahálózat múltjával és jelenével az utóbbi időben két nagyobb tanulmány is foglalkozott (Dolník 1997, László 2000). Mindkét szerző arra az alapvető megállapításra jutott, hogy a kisebbségben élő szlovákiai magyarság felnövekvő generációinak egy része az oktatás különféle szintjein nem az anyanyelvén szerzi meg a szükséges tudást. László Béla külön is szót ejt egy 1990-ben készült minisztériumi tanulmányról, amely arra enged következtetni, hogy sokkal kisebb az olyan szlovák nemzetiségű diákoknak a száma, akik magyar iskolába járnak, mint azoké a magyar nemzetiségű gyermekeké, akiket szüleik szlovák iskolába íratnak. Érdekes kérdés, mik lehetnek egyik, illetőleg másik esetben az iskolaválasztás motívumai. Erre azonban a jelen munkában nem kívánok kitérni, csak utalok a főbb szempontokra. A fentebbi kérdéssel kapcsolatos főbb motívumok között három tényezőt említhetünk. Az első kettőt szubjektívnak, a harmadikat objektívnak mondhatjuk.

1.2.1. A magyar nemzetiségűek esetében közismert az a félelem, hogy a magyar iskola elvégzése után beszűkülnek az érvényesülés, ezen belül a továbbtanulás lehetőségei. Ezen túl az esetek jelentős részében okként szokás említeni a vegyes házasságokat, ahol a szülők többnyire előnyben részesítik a szlovák iskolát. A harmadik tényező - ahogy már fentebb utaltam rá -, tulajdonképpen objektívnak tekinthető. Ebben az esetben az adott településen vagy közvetlen közelében nincs magyar iskola, ezért kényszerülnek a szülők gyermeküknek szlovák iskolát választani.

1.2.2. Szlovák identitású gyermekeknél csak ritkán fordul elő, hogy magyar iskolába járnak. Ilyenkor legfőbb okként említhető a vegyes házasság, valamint a családban fellelhető magyar gyökerek. Egészen kivételes esetekben fordul csak elő, hogy nemzetiségileg vegyes területeken szlovák családok gyermekeiket azért adják magyar iskolába, hogy elsajátíttassák velük az ott élő kisebbség nyelvét. /1/ Napjainkban ugyancsak egészen ritka kivételnek számít, hogy az adott településen nincs szlovák iskola, s ezért a szülők a szlovák azonosságtudatúnak nevelt gyermeket kénytelenek magyar iskolába járatni. Ez utóbbi valóban objektív tényezőnek tekinthető.

1.3. Gyakorlati tapasztalatok alapján bátran megállapíthatjuk, hogy a szlovákiai magyarság az elmúlt nyolcvan év alatt kétnyelvűvé vált. Ez alól csak néhány idős ember számít kivételnek. Ám a bilingvizmus meghatározásakor kevésbé szigorúnak számító elméletek alapján az ő esetükben is feltételezhetjük a kétnyelvűséget.

Tanulmányomban a magyar nyelv elsajátításával kapcsolatban két dologra kellene választ keresnem. Az egyik kérdés az lenne, kik és milyen módon tanulják intézményes keretek között a magyar nyelvet a szlovák ajkú közösség tagjai közül. Ezt a típusú nyelvelsajátítást a szociolingvisztika terminológiájával élve elit kétnyelvűségnek is nevezhetjük (Kiss 1995, 215). A másik megválaszolandó kérdés a népi kétnyelvűség területére visz bennünket (Kiss 1995, 215). Ez Szlovákiában a magyar nyelv tanulásával kapcsolatban azokat a szlovák ajkú egyéneket érinti, akik elsősorban nem személyes döntésük alapján tanulják a magyar nyelvet, hanem életkörülményeikből fakadóan képesek valamilyen szinten magyarul kommunikálni. Ők többnyire a magyar kisebbség által lakott területeken kerülnek kapcsolatba a magyarral mint idegen nyelvvel. A nyelvi alapokat zömmel nem iskolában szerzik meg. A családok, lakóközösségek többnyelvűsége, esetleg baráti kapcsolatok segítik hozzá őket a nyelvismerethez. Szlovákiában szlovák-magyar relációban is alapvetően közösségi kétnyelvűséggel számolhatunk (Kiss 1995, 216). Az elit kétnyelvűség felé tesznek lépéseket azok a Pozsonyban tanuló levéltár szakos hallgatók, akik tanulmányi kötelezettségüknek tesznek eleget a magyar nyelv alapjainak elsajátításakor.

A vegyes házasságokban, a kétnyelvű környezetben elsajátított magyarnyelv-ismeretről nincsenek direkt statisztikai adataim. Nehezíti a jelenség feltérképezését, hogy a népszámlálásokkor felvett adatok között nem teljesen fedik egymást a nemzeti identitásra és az elsődleges szocializációt biztosító anyanyelvre vonatkozó válaszok. Továbbá azt is megállapíthatjuk, hogy Szlovákiában a magyar nyelv anyanyelvi szintű ismerete nem mindig jár együtt a magyar etnikummal való azonosulással. Másképp fogalmazva ez azt jelenti: a statisztikai adatokból kibontható következtetések az esetek egy részében csak sejteni engedik, hogy a magyarul (is) tudó szlovákiai lakosok egy részének melyik nyelv szolgálta az elsődleges szocializációját: a magyar-e, a szlovák, a cigány valamelyik változata vagy esetleg valamilyen más nyelv.

Óvoda és közoktatás

2.1. A 2000/2001. tanévben 279 magyar tannyelvű óvoda működött. Ezen túl további 101 ún. alternatív intézmény - tehát szlovák-magyar óvoda - fogadta azokat a magyar ajkú gyermekeket, aki anyanyelvükön is részt vehettek a foglalkozásokon. Ennek megfelelően az említett intézményekben összesen 559 csoportban folytak magyarul (is) a foglalkozások. Az ide járó gyermekek száma 9511. Az óvodáskorúak valamivel több mint 7%-a magyar nemzetiségű. Nekik közel kétharmaduk intézményesített keretek között is alapvetően magyar nyelven szocializálódik. /2/

2.2.1. Az alapiskolában a statisztikák a korosztály 8,12%-át tartják nyilván magyar nemzetiségűként. Az intézmények közül 271 volt magyar tannyelvű, 29 pedig alternatív. A két iskolatípusban 2178 osztályban 42 980 gyereknek folyt az oktatás. Ez azt jelenti, hogy megközelítően 19-20 fős volt az átlagos osztálylétszám. Az így kapott átlag arra is utal, hogy az iskolák zöme kistelepülésen működik, lévén a szlovákiai magyarság nagy része tipikusan falulakó. Az arányok érzékeltetéséhez látnunk kell, hogy a szlovák és a magyar iskolák megoszlása jobban közelít a magyar ajkúak 11-12%-os országos arányához. /3/ Az iskolák viszonylag magasabb száma és ehhez képest a tanulólétszám viszonylag alacsonyabb volta is arra világít rá, hogy a magyar iskolák zöme kis településeken s az országos átlagnál alacsonyabb osztálylétszámokkal működik.

2.2.2. Szlovákia gimnazistáinak 7,1%-át tartják nyilván magyarként. A 137 szlovák gimnáziuma mellett 16 iskola magyar tannyelvű, további 8 pedig alternatív. A két iskolatípus 178 osztályában 4657 diáknak folyt részben, illetőleg teljes egészében magyarul az oktatás.

2.2.3. A szakközépiskolás korosztálynak 6,91%-a magyar. A diákoknak 22 iskolában van lehetőségük magyar nyelvű tanulmányok folytatására. Ám itt mindössze hét iskola magyar tannyelvű, a fennmaradó 15-ben pedig csak ún. alternatív módon folyik a magyar nyelvű oktatás. Ebben az iskolatípusban 88 776 tanuló folytatta középfokú tanulmányait, közülük azonban mindössze 3544 volt az olyan, aki részben vagy teljes egészében magyar nyelven részesült oktatásban. Ez éppen csak eléri a négy százalékot (3,99%). Megállapíthatjuk, hogy ebben az iskolatípusban a statisztikák által magyar nemzetiségűekként nyilvántartottak kevesebb mint fele részesül valamilyen mértékű anyanyelvű oktatásban. A népesség alulreprezentáltsága tehát itt nagyon jelentős.

2.2.4. A szaktanintézetekben a diákság 8,38%-át tartják nyilván magyar nemzetiségűként. A 368 szlovákiai szaktanintézet közül 336 szlovák, a fennmaradó öszszes többi - tehát 32 iskola - pedig magyar vagy részben magyar tannyelvű. Ez utóbbiak között mindössze 8 olyan van, amelyben teljes egészében magyarul folyik az oktatás. Még kedvezőtlenebb az összkép, ha az osztályok és tanulók számát vizsgáljuk. Eszerint 4083 osztályban 97 427 diák szlovákul, 408 osztályban 8411 diák magyarul vagy részben magyarul tanul. A teljes egészében magyar tannyelvű intézményekben viszont csak 89 osztály működik, ahol 1834 tanuló folytathatja tanulmányait. /4/

2.2.5. A speciális iskolákban a magyar nemzetiségűek részesedése 6,59%-os. Az e területen működő 377 iskola közül mindössze 31 a teljes egészében vagy csak részben magyar. Ebből 14 tisztán magyar, a többi 17 pedig szlovák-magyar tannyelvű. A 3212 szlovák osztály mellett 180 magyar vagy részben magyar tannyelvű csoportot indítottak a legutóbbi tanévben. A 29 324 szlovákul oktatott gyermekhez képest csak 1543 volt a magyarul (vagy magyarul is) tanuló diákok száma.

2.3.1. Nagyon érdekes összefüggésre figyelhetünk fel, ha egymás mellé állítjuk a különféle iskolatípusokban a tanulmányaikat magyarul folytatók adatait a magyar nemzetiségűekként számon tartottakéval. Ezt teszem a következő táblázatban.

Az adatok összevetéséből azonnal látható, hogy a szakközépiskolákban legtöbb az olyan magyar nemzetiségű diák, aki nem anyanyelvén tanul (2,91%). Ezt követi az óvoda (1,67%), a speciális iskola (1,59%), az alapiskola (1,52%), a gimnázium (1,38%). A szaktanintézetekben a magyar diákok 0,43%-a ugyancsak nem az anyanyelvén tanul. Ez tehát a hivatalos nyilvántartás alapján készült statisztika, amely nem tartalmazza azoknak az adatait, akiknél az iskolák valamilyen ok miatt nem a tényleges nemzeti hovatartozást rögzítették az erre vonatkozó rubrikák kitöltésekor. A fentebb ismertetett tényeket a szemléletesség kedvéért diagramban is összefoglaltam. Íme: /5/

2.3.2. Mindenképpen érdekes a jelenséget másik oldalról is megvilágítani. Ehhez a szlovákul tanuló diákokra vonatkozó százalékokat a szlovák iskolákban szlovák nemzetiségűekként nyilvántartottak százalékaival vetem egybe. Ez táblázatba foglalva a következő képet rajzolja ki.

Eszerint a legtöbb más nemzetiségű a szlovák speciális iskolákba jár (9,08%), ezt követi a szakközépiskola (4,08%), az alapiskola (2,83%), az óvoda (2,35%), végül a gimnázium (2,09%). A statisztikák tanúsága szerint a szlovák szaktanintézetekben találjuk a legkevesebb nemzetiségiként nyilvántartott diákot. Ők ebben az adatsorban mindössze 1,06%-ot képviselnek. Megjegyzendő, hogy a szlovákul tanuló más nemzetiségűek adatsora nem csupán a magyarokra vonatkozik, de a dolog természetéből fakadóan feltehetőleg mégis ők teszik itt ki a többséget. A jobb áttekinthetőség érdekében ezeket a számokat diagram segítségével is igyekeztem összehasonlíthatóvá tenni.

2.3.3. Az óvodákban, illetőleg az egyes iskolatípusokban a nemzetiségi megoszlásból a következő helyzetkép rajzolódik ki.

A fentebbi diagram adatai tehát nem az adott iskolatípusban tanulmányokat folytatók nyelvi kötődését, hanem az oda járó gyermekek nemzetiségi hovatartozását tükrözik. Ha azonban azt vesszük szemügyre, hányan részesülnek szlovák, illetőleg magyar nyelvű foglalkozásokban, némileg módosul a helyzetkép.

Megállapítható, hogy a két utóbbi diagram a bennük kirajzolódó tendenciák tekintetében nem, csak a százalékokban különbözik.

2.3.4. Külön érdekessége lehet vizsgálódásunknak a fenntartók szerinti körkép felvázolása. A magyar nyelvűség szempontjából három fenntartótípust említhetünk: az államot, a magánszférát és az egyházakat. A továbbiakban az említett bontásban folytatom az összefüggések feltárását.

Mielőtt az egyes fenntartókon belüli nemzetiségi arányokat megadjuk, érdemes pillantást vetni a különféle oktatási szintek és típusok tanulóinak fenntartók szerinti megoszlására. A következő táblázat, illetőleg az abból készült diagram segítségével ezeket az adatokat vehetjük szemügyre.

Az adatokból kiolvasható, hogy az állam minden intézménytípusban a legnagyobb fenntartó. Az egyházaknak a legjelentősebb szerep a gimnáziumokban jut (13,04%), s ennél jóval kisebb jelentőségük van az alapiskolában (3,92%), valamint az egyéb iskolatípusokban. Jelenlétük az óvodákban statisztikailag szinte elhanyagolható. A magánszféra leginkább a szakközépiskolákban (3,79%), a gimnáziumokban (3,24%) és a szaktanintézetekben (1,22%) nyert teret. Jelenlétük a többi helyen nem tekinthető számottevőnek.

2.3.5. Mindezek számbavétele után nézzük meg, milyen etnikai arányok mutathatók ki az egyes intézménytípusokban fenntartók szerinti bontásban! A százalékok számításánál viszonyítási alapnak az adott fenntartó intézményeiben nyilvántartott gyerekek összlétszámát tekintettem, s ehhez képest adtam meg a nemzetiségek szerinti bontás százalékait.

A diagramból kiolvasható, hogy az óvodák esetében a magyar nemzetiségűek aránya közelít a 12%-hoz A magyar nyelvű oktatás legmagasabb arányban a szaktanintézetekben folyik. Itt azonban egyszerre emlékeztetnünk kell arra a tényre, hogy ebben az iskolatípusban a legkevesebb a tisztán magyar tannyelvű iskolák és osztályok száma. Ezt követi az alapiskola és gimnázium, majd a speciális iskola. A sort a szakközépiskolák zárják.

2.3.6. A magánfenntartású magyarul (is) oktató intézmények között kiemelkedően magas értéket képviselnek a szaktanintézetek. Mégis azt kell mondanunk, hogy csak színezik az oktatás palettáját, hiszen ha visszaidézzük a fenntartók között képviselt súlyukat, akkor azonnal belátjuk, hogy az itt tanuló magyar diákok csekély száma ebben az iskolatípusban sem képes pótolni a statisztikailag körükben megmutatkozó hiányt. A gimnáziumoknak és a szakközépiskoláknak e csoporton belül sokkal szerényebb szerepük van.

2.3.7. A magyar nyelven folyó oktatást az egyházi fenntartók is mostohán kezelik. Ez kitűnik abból is, hogy egyetlen területen sem éri el az ott magyar nyelven tanuló diákok aránya az egyházaknak az egyes intézménytípusokban általában kimutatható jelenlétét. Még ott sem, ahol pedig az egyházak hagyományosan gyökeret vertek, így az alapiskolában és a gimnáziumban. Ezt jól szemlélteti az alábbi diagram is.

Felsőoktatás

3.1. Közismert tény, hogy a felsőoktatásban végleg beszűkül a tér az anyanyelvükön továbbtanulni szándékozó magyar diákok előtt. Bátran megállapíthatjuk, hogy ezen a szinten a magyar pedagógusok képzése jelenti az egyetlen szűk ösvényt. A rendelkezésemre álló adatok szerint Szlovákiában az államilag finanszírozott felsőoktatásban az említetten kívül más szakterületen magyar nyelvű tanulmányok folytatására nincs lehetőség. Ez alól az egyházi intézmények sem számítanak kivételnek.

Három intézményben folyik magyar szakkal párosított képzés: Pozsonyban a Comenius Egyetemen, Nyitrán a Konstantin Egyetemen, valamint a Bél Mátyás Egyetemen Besztercebányán. Ezek közül a legnagyobb létszámot a nyitrai székhelyű képzés teszi ki. /6/

3.2. Pozsonyban a magyar szakos hallgatók képzése az egyetem bölcsészettudományi karán folyik. A 2000/2001. tanévben évfolyamonként tíz és húsz között volt a beiratkozottak száma. Ezt tükrözik évfolyamonkénti bontásban az alábbi táblázat hozzávetőleges számai.

A fentebbi adatok pontatlansága az évközi lemorzsolódásból, külföldi ösztöndíjak elnyeréséből és egyéb, a hallgatók egzisztenciáját érintő személyes okokból adódik. Ennek ellenére a nagyságrendek megítéléséhez jó támpontnak tekinthetők. Pozsonyban korábban létezett magyar mint idegen nyelv szakos képzés is. Erre a tanszék olyan hallgatók jelentkezését várta, akiknek nem volt anyanyelve a magyar. 2001-ben 3 fő szerzett ezen a szakon diplomát. Az alsóbb évfolyamokon nem voltak beiratkozott hallgatók, de ismereteim szerint a következő tanévtől ismételten indítanak ez irányú képzést. A Comenius Egyetemen a magyar nyelv tanulását kötelezően írják elő a tantervek a történelem szakosoknak, hogy a levéltári anyagok tanulmányozása során boldoguljanak a magyar nyelvű szakanyagok olvasásával. Az itt folyó képzés négy féléves. /7/

3.3. A besztercebányai egyetemen három tanévvel ezelőtt indult meg a magyar szakosok képzése. Az egyetem információim szerint alapvetően magyar-német szakos műfordítói diplomákat ad ki a majdani végzés után. A három évfolyamon jelenleg összesen megközelítően 42 fő folytat tanulmányokat. 15-15 egyetemista jár az I. és III., 12 fő a II. évfolyamra. /8/ Az ide járó hallgatók közül kb. 11-en olyanok, akik a magyart nem tekintik anyanyelvüknek. Ezen kívül az egyetemnek ún. extern stúdiuma van Losoncon, ahol a hétvégeken folyik a képzés. Az itt tanulók létszáma 12 fő. A felfejlesztés alatt lévő tanszék tanárainak létszáma információim szerint öt fő. Ebből hárman magyar nemzetiségű szlovákiai oktatók, ketten pedig Magyarországról járnak át egyéni munkavállalóként, lévén az ő alkalmazásukra nincs államközi szerződés.

3.4. Nyitrán az eddig működő három kar mindegyikén lehetett részben vagy az egyik szakból lényegileg teljes egészében magyar nyelven tanulmányokat folytatni. Az alapiskola 1-4. osztályára felkészítendő magyar nemzetiségű tanítók alapvetően teljes egészében magyar nyelvű képzésben vesznek részt. Nekik elvileg hivatalosan minden tantárgy oktatása magyarul történik, s a szlovák nyelvet is olyan személynél vehetik fel, aki tud magyarul, illetőleg magyar nemzetiségű. Csak akkor kell egy-egy tárgyat szlovákul hallgatniuk, ha nincs az adott szakterületen magyarul (is) (jól) tudó oktató. Erre az utóbbi években csak elvétve volt példa. Az ún. 1-4-esek a Pedagógiai Kar keretén belül folytatják tanulmányaikat, de az anyanyelvvel kapcsolatos tárgyaik oktatását a Bölcsészettudományi Kar Hungarisztika Tanszékének oktatói látják el. A Pedagógiai Kar magyar hallgatóinak száma az 1999/2000. tanévben 99 fő volt, ebből az első évfolyamos 26. Mindez azt jelenti, hogy a négy évfolyamos képzésben évfolyamonként 25-30 hallgató részesül.

A Bölcsészettudományi Karon magyar szakos képzés is folyik a legkülönfélébb szakpárosításokkal. Ezek közül néhány olyat is említek, amelyek Magyarországon ritkaságszámba mennek, illetőleg elő sem fordulnak: magyar-informatika, magyar-matematika, magyar-biológiai stb. A hallgatók száma évfolyamonkénti bontásban a következőképpen alakult:

A hallgatók száma: I. évfolyam 35 fő, II. évfolyam 28 fő, III. évfolyam 16 fő, IV. évfolyam 12 fő, V. évfolyam 16 fő

A 2000/2001. tanévben összesen tehát 107 fő nappali tagozatos magyar szakos beiratkozott hallgatója volt az egyetemnek. Ezen túl ún. extern stúdiumon is folyik képzés, amely helyileg részben Nyitrán, részben Komáromban zajlik kihelyezett formában.

Az extern stúdiumon összesen 50 fő folytathatja tanulmányait valamilyen egyéb szakkal párosítva. Nekik a magyar szakkal kapcsolatos összes tantárgy oktatása értelemszerűen magyar nyelven folyik.

A magyar szakkal kapcsolatos tantárgyak oktatását a bölcsészkaron működő Hungarisztika Tanszék végzi. Az itt tanító oktatók mindegyike magyar nemzetiségű. A tanszéken államközi szerződéssel magyarországi vendégtanár segíti a munkát.

A Hungarisztika Tanszék az utóbbi években olyan stúdiumokat is meghirdetett, amelyeket a természettudományi kar nem magyar szakos, de magyar anyanyelvű diákjai is felvehetnek. Az érdeklődésre jellemző, hogy az utóbbi kínálat iránt egy-egy szemeszterben kb. 10-15 természettudományi karra beiratkozott hallgató érdeklődött.

A nyitrai tanárképzésnek a mi szempontunkból két specialitása is van. Az egyik, hogy ún. univerzális tanárképzés folyik. Ez azt jelenti, hogy akik az 5-12-es képzésben vesznek részt, azok diplomájuk kézhezvétele után mind az alapiskola 5-8. osztályán, mind pedig a középiskolák 1-4. osztályán taníthatnak. A másik specialitás, hogy a magyar tagozat keretén belül elvileg mód van a másik szakon is bizonyos tantárgyakat magyarul hallgatni akkor, ha az adott szakterületen tevékenykedik olyan oktató, aki a kellő mértékben tud magyarul tanítani, illetőleg vállalkozik erre. 1999-ből származó becsült adatokkal rendelkezem erre vonatkozólag, amelyet László Béla kollégám bocsátott rendelkezésemre. /9/

4. Végezetül álljon itt egy olyan adatsor, amely megmutatja, hogy Szlovákia különféle egyetemein, főiskoláin hány magyar ajkú hallgató folytatott tanulmányokat az 1999/2000. tanévben, s ők az összes hallgatónak hány százalékát tették ki. Az alábbi táblázatban feltüntetett besztercebányai székhelyű Bél Mátyás Egyetem, a pozsonyi Comenius Egyetem és a nyitrai Konstantin Egyetem kivételével sehol nem folyik magyar nyelven még részképzés sem.

Jegyzetek

1. Ezzel a jelenséggel Kassán magam is találkoztam. Tudni kell azonban, hogy a város szlogenjében is megfogalmazódik a tolerancia. Tehát itt a közhangulat is segíti a szülőket ebbéli döntésükben.
   
2. Csak arra vonatkozóan rendelkeztem adatokkal, hogy a foglalkozások hány óvodában folynak magyarul. A statisztikákban sem a csoportszámok, sem a gyermekek száma nem volt megadva bontásban. Ennek megfelelően csak az óvodák száma alapján lehetett megbecsülni az arányokat.
   
3. A 2447 alapiskolából 2142 szlovák. Közülük ötben németül folyik az oktatás, de ez utóbbiak nem a nemzetiségi oktatás részét képezik.
   
4. Megjegyzendő, hogy a szlovák Oktatási Minisztériumból beszerzett statisztika csak ebben az egy iskolatípusban részletezi osztályokra és tanulókra bontva is a teljes egészében magyar tannyelvű, illetőleg szlovák-magyar tannyelvű iskolákra vonatkozó adatokat. Másutt csak az iskolák számáról álltak rendelkezésemre a megfelelő statisztikák a szóban forgó bontásban.
   
5. A továbbiakban a diagramokon az egymást követő oszlopcsoportok a következő sorrendben utalnak az egyes intézménytípusokra: óvoda, alapiskola, gimnázium, szakközépiskola, szaktanintézet, speciális iskola.
   
6. A Pozsonyban folyó képzésről Vörös Ottó kollégámtól szereztem be a szükséges információkat, aki ott magyarországi vendégtanárként ténykedik. Ezért neki külön köszönettel tartozom.
   
7. A tanulmány elkészülte után kaptam az információt, hogy a 2001/2002. tanévre a Comenius Egyetem magyar szakára 31 jelentkezőt vettek fel.
   
8. Besztercebányán hasonlóan Pozsonyhoz a magyar nemzetiségűeken kívül magukat szlováknak vallók is többen felvették a magyar szakot. Közöttük azonban többen is vannak, akiknek egyik szülőjük magyar, s a nyelvet nem az alapoktól kezdve kell elsajátítatniuk. Ez utóbbi tényről pontos statisztikai adatokkal nem rendelkezem.
   
9. Ezúton szeretném megköszönni László Béla docens úrnak a segítségét, akitől a legfrissebb (becsült), ám elég pontosnak számító adatokat megkaptam.

Irodalom

• Bordás Sándor-Frič, Pavol-Haidová, Katarína-Hunčík Péter-Róbert Máté 1995. Ellenpróbák. A szlovák-magyar viszony vizsgálata szociológiai és etnopszichológiai módszerekkel Szlovákiában. Pozsony-Dunaszerdahely, Márai Sándor Alapítvány-NAP Kiadó.
  
• Dolník Erzsébet 1997. Sorsunk - iskoláink. A magyar anyanyelvű oktatás Szlovákiában. Magyar Tudomány, 1997. 4. sz. 438-448. p.
  
• Gyurgyík László 1994. Magyar mérleg. A szlovákiai magyarság a népszámlálási és a népmozgalmi adatok tükrében. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
  
• Gyurgyík László 2001. Népszámlálás - nemzetiségi vonatkozások. Új Szó, 2001. május 22.
  
• Kiss Jenő 1995. Társadalom és nyelvhasználat. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.
  
• Lanstyák István 2000. A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest-Pozsony, Osiris Kiadó-Kalligram Könyvkiadó-MTA Kisebbségkutató Műhely.
  
• László Béla 2000. A szlovákiai oktatásügy a kilencvenes években. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2000. 2. sz. 3-29. p.
  
• Szarka László 1993. A szlovákok története. Budapest, Bereményi Kiadó.