III. A brucki tárgyalás (1921. március 14-15.)

Az első kétoldalú tárgyalás Csehszlovákia és Magyarország között 1921. március 14-én és 15-én zajlott le a háború előtti osztrák-magyar határon fekvő dél-ausztriai Bruck an der Leithában. A vendéglátói szerepet ehhez a történelmi jelentőségű találkozóhoz gróf Ottokar Harrach vállalta, aki erre a célra nemcsak a brucki kastélyát bocsátotta a felek rendelkezésére, hanem a delegációk teljes ausztriai ellátásáról is gondoskodott. /171/

A csehszlovák delegáció vezetője, Edvard Beneš külügyminiszter Pozsonyon keresztül érkezett Bruckba szlovákiai látogatásának keretében, ahová neje és a követségi tanácsos, Jan Masaryk társaságában már az előző napon megérkezett. /172/ A csehszlovák külügyminiszter egynaposra tervezett szlovákiai tartózkodásának programja keretén belül a Szlovákia közigazgatásával megbízott miniszter, Martin Mičura kíséretében meglátogatta Brezovát, illetve Bradlót, ahol megkoszorúzta Štefánik sírját. Bradlóból Beneš Pöstyénbe utazott, ahonnan este visszatért Pozsonyba. /173/ Március 14-én a delegáció további tagjai is megérkeztek Pozsonyba, köztük dr. Hotowetz gazdasági miniszter, dr. Krčmář egyetemi professzor, Dvořáček mérnök követségi tanácsos és néhány szakértő a vasúti és pénzügyi minisztériumból, akik megérkezésük után Benešsel és Jan Masarykkal együtt továbbutaztak Ausztriába, hogy találkozzanak a magyar miniszterelnökkel, Teleki gróffal és Gratz külügyminiszterrel. /175/ A magyar delegáció tagjai már egy nappal korábban megérkeztek Ausztriába.

A kétoldalú tárgyalások első körét március 14-én délután háromtól este hétig tartó megbeszéléssel kezdték. A résztvevők között csehszlovák részről ott volt a külügyminiszter, Edvard Beneš, aki abban az időben a miniszterelnöki posztot is betöltötte, valamint a gazdasági miniszter, Rudolf Hotowetz. Magyar részről jelen volt a miniszterelnök, gróf Teleki Pál és a külügyminiszter, Gratz Gusztáv. /176/ Ami a további közvetlen résztvevőket illeti, nem lehet pontosan megállapítani, ki vett még részt a találkozón. Valószínű, hogy a találkozó közvetlen résztvevője volt a követségi tanácsos, Jan Masaryk, illetve a találkozó kezdeményezője, Szapáry gróf is, aki a háromfordulós találkozó első ülését megnyitotta. Nehéz, illetve bizonytalan a két küldöttség pontos összetételének a megállapítása is, főleg a csehszlovák delegáció esetében.

A csehszlovák delegáció tagjai névsorának meghatározásában segítségünkre lehet a csehszlovák külügyminisztérium körtávirata /177/, a magyar fél által a brucki tárgyalásokról /178/ vezetett jegyzőkönyv /179/, illetve a napi sajtó. A csehszlovák külügyminisztérium körlevele nyolctagú delegációt említ mind a két oldalon, miközben a magyar küldöttségből Teleki, Gratz és Szapáry, a csehszlovákból pedig Beneš, Hotowetz és Jan Masaryk nevét sorolja fel. /180/ A távirat ugyan megadja a résztvevők számát, konkrét neveket azonban csak a delegáció főbb személyiségei, illetve annak politikai résztvevői esetében említ. A České slovo című napilap korábban említett idézete alapján kiegészíthetjük a névsort két további névvel: Krčmář és Dvořáček. A fent említett magyar forrás figyelembevételével elmondhatjuk: a három fő politikai személyiségen kívül a csehszlovák delegáció tagja volt még a már említett követségi tanácsos, Dvořáček, továbbá Krčmář és Zachystal. Ha a csehszlovák delegáció tényleg nyolc tagot számlált, két személy kiléte még megállapításra vár. A prágai delegáció személyi összetételét illetően meg kell jegyeznünk, hogy a tárgyaláson nem vett részt a volt miniszterelnök, Tusar annak ellenére, hogy részvételét a magyar fél kérte, és azt a csehszlovák fél előzetesen meg is erősített. /181/

Ezzel szemben a magyar delegáció névsora majdnem teljes bizonyossággal meghatározható. A fent említett jegyzőkönyv alapján a magyar delegációban - a fő politikai képviselők mellett - helyet kapott Tahy László, a magyar kormány prágai képviselője, az egész találkozót "tető alá hozó" Szapáry László gróf, továbbá az egyes minisztériumok szakértői, azaz Scitovszky /182/, a gazdasági minisztérium titkára, Walko /183/, a pénzügyminisztérium titkára és Berczelly /184/, az igazságügy-miniszter tanácsadója. Ha a magyar delegáció tényleg nyolc tagot számlált, ahogy azt a fent említett csehszlovák körtávirat jelzi, még egy név hiányzik a listáról. Ebben az esetben a České slovo március 16-i száma nyújthat segítséget, amely a magyar résztvevők között megemlíti "Török, a magyar külügyminisztérium politikai osztályának vezetője" /185/ nevét is, akivel együtt a magyar résztvevők névsora már teljessé válik. Török neve viszont nem jelenik meg a találkozóról szóló, a magyar fél által készített dokumentumok egyikében sem.

A két ország politikai vezetői első kétoldalú találkozójának főbb pontjait már meghatározták a korábbi - magyar részről Szapáry által, csehszlovák részről pedig elsősorban Beneš és Šámal kancellár által megtartott - előkészítő tárgyalások. Ezek közül az egyik - természetesen a magyar fél ösztönzésére - a területi kérdés volt, melynek kapcsán a magyar delegáció Millerand "lettre d'anvoi"-ára hivatkozott. A területi kérdést azonban a csehszlovák delegáció háttérbe szorította, helyet adva gazdasági és a mindennapi élet szempontjából fontos állampolgári, jogi, pénzügyi és kommunikációs kérdéseknek, tehát olyan kérdések kerültek szóba, amelyeknek megoldása a két ország legalapvetőbb működése, illetve mindenfajta, közöttük zajló érintkezés alapjait alkották, azonban a határkérdés az egész tárgyalás folyamán mindvégig jelen volt. /186/

A csehszlovák-magyar találkozó legfőbb és egyben talán egyetlen terjedelmesebb forrásanyaga a magyar fél által készített jegyzőkönyv. Ez viszont nem tekinthető a hagyományos értelemben vett jegyzőkönyvnek, hiszen az egyik résztvevő fél sem írta alá. Sajnos csehszlovák oldalról nem készült hasonló jellegű dokumentum, amellyel a magyar jegyzőkönyvet össze lehetne vetni. Ugyanakkor azok a részleges és tömör információk, amelyek fellelhetők különböző csehszlovák forrásokban, hasonló tartalmi szerkezetről tanúskodnak, mint a magyar dokumentum, amely viszont főképpen a területi kérdést követi kiemelt figyelemmel. A levéltári anyagokon kívül érdemes megvizsgálni a két ország napi sajtóját is. Az a tény, hogy a találkozó előkészítését mindkét fél, de főleg Csehszlovákia titokban tartotta nemcsak a nagy nyilvánosság, de még saját politikai elitje előtt is, illetve hogy mindez a találkozón megtárgyalt és utána is aktuális politikai kérdések figyelembevételével történt, nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a napi sajtóban közölt információk csak általánosságokra, illetve a gyakorlati jellegű kérdésekre szorítkoztak.

A találkozó első fordulóját annak kezdeményezője, a magyar fél, azon belül Szapáry gróf nyitotta meg, aki köszöntötte a résztvevőket, és kifejezte a két ország közötti javuló viszony fölött érzett örömét. Ezután a magyar miniszterelnök, Teleki vette át a szót, és azt javasolta, hogy a csehszlovák fél álljon elő a találkozó konkrét programját célzó javaslatokkal, és felszólította Benešt, hogy "általánosságban vázolja fel az európai helyzettel kapcsolatos nézeteit". /187/ Beneš válaszában hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia politikája a béke politikája, melyből az következik, hogy a tárgyalás alapjának a békeszerződést tekinti, és az ebből következő kérdések megoldásának kétféle módját látja: a kérdéseket nemzetközileg vagy a két ország közötti megegyezés segítségével lehet megközelíteni. Beneš az utóbbi megoldást részesítette előnyben, rámutatva annak gyakorlatban való megvalósítására Csehszlovákia és Ausztria esetében. Ezt követően Beneš azt ajánlotta, hogy még a tényleges megbeszélés előtt a két fél határozza meg, milyen módon lesz a trianoni békeszerződés megvalósítása belefoglalva a tárgyalás programjába. Továbbá hangsúlyozta a konkrét procedurális kérdések rögzítésének szükségességét azzal a céllal, hogy mindjárt az elején megvizsgálják, egyetért-e a két fél az általános kérdésekben, így kerülve el az esetleges kényes kérdések szülte félreértéseket.

A tárgyalás procedurális kérdéseivel kapcsolatban Beneš - tekintettel a megfelelő, közös érdekek kifürkészését elősegítő légkör megteremtésének szükségességére - a következőket ajánlotta:

1. a megoldásra váró problémák összegyűjtése, és ezek témakörök szerinti csoportosítása;
   
2. az egyes kérdéskörökért felelős bizottságok felállítása, és ezeknek megfelelő kompetenciákkal való felruházása.

Beneš a következő kérdéskörök felállítását ajánlotta:

1. a nemzeti kisebbségeket, a nemzetiség és az állampolgárság megválasztását és az állami hivatalnokok alárendeltségét illető kérdések;
   
2. pénzügyi jellegű kérdések, tehát a nosztrifikációval, értékpapírokkal, háború előtti tartozásokkal, pénzváltásokkal kapcsolatos kérdések, amelyeket a békeszerződés csak nagy általánosságban rendez azzal, hogy ezek részleteit az érintett felek kétoldalú tárgyalásokon véglegesítsék;
   
3. a kommunikációval kapcsolatos kérdések - a két ország közötti közlekedés, tarifák, nemzetközi csatlakozások és a fuvarozás szabályozásának kérdése;
   
4. gazdasági és kereskedelmi jellegű kérdések, amelyek csak részben rendeződtek a békeszerződés által, a kereskedelmi jellegű kérdések közül pedig főleg exporttal és importtal kapcsolatos kérdések;
   
5. egyéb kérdések - az államhatárral kapcsolatos kérdések, amelyek viszont közvetlenül a békeszerződés hatáskörébe tartozva függetlenek a találkozótól, és amelyeknek a megoldását nemzetközi összetételű bizottságra kell bízni. /188/

A magyar külügyminiszter általánosságban helyeslően reagált a Beneš által vázoltakra, ugyanakkor megjegyezte, hogy szívesen fogadna egy, a két ország közös érdekeit kereső párbeszédet, és hangsúlyozta a magyar fél hajlandóságát érzékenyebb kérdések megtárgyalására is. A tárgyalás gördülékenységének épp a metodológia megválasztása vált akadályává. A Beneš által szorgalmazott szintetizáló módszert - amely a francia analizáló módszerből kiindulva az egyszerű kérdésektől a bonyolultak felé haladva fokozatosan vázolja a végső megoldás lehetőségeit és módjait - a magyar oldal kezdetben teljesen elutasította, de a későbbiek folyamán is, amikor kénytelen volt elfogadni, fenntartásokkal kezelte, és lényegében az egész tárgyalás alatt hangsúlyozta annak veszélyét, hogy a normalizációs folyamat éppen a kétoldalú megbeszélésekre rákényszeríttet tárgyalási módszer okozta - számára előnytelen - pozíció miatt futhat zátonyra.

A magyar tárgyaló fél ugyanis nem tartotta lehetségesnek a tárgyalások eredményes folytatását, amíg a politikai kérdések meg nem oldódnak, tehát az adott esetben számukra a békeszerződés határmegállapításának korrekciója jelentette volna a Csehszlovákiával kialakított jobb kapcsolatokat eredményező kétoldalú tárgyalások sikerét, és ugyanebben látták az új magyar külpolitikai irányvonal közvélemény általi elfogadásának zálogát. Magyarország részéről ez a hozzáállás érthető volt, ugyanúgy, ahogy Csehszlovákiának ezzel ellentétes véleménye. A találkozóra mindkét oldal, ahogy azt a fentiekben láthattuk, a legnagyobb titokban készült, éppen a mindkét országban tapasztalható, a másik ország iránt táplált ellenséges érzelmek miatt. Az egyik fél szemszögéből a másik országban meglévő "háborús" hangulat és a belpolitikai helyzet - amely a gyűlölt államforma és a megbukott uralkodói család, bár valóságosan csak részleges, a bíráló szemszögéből teljesnek tűnő támogatottságának jegyében állt - adott okot a közeledés elutasítására, a másik oldal pedig szomszédját is felelősnek tartotta az elmúlt két év során tapasztalható igazságtalanságokért. A két fél vezetői tehát - átvágva a gordiuszi csomót - megpróbálták közvéleményüket egyrészt kész tények elé állítani, azaz hogy az ország vezető politikusai egy tárgyalóasztalhoz ültek, másrészt meggyőzni azt a békés egymás mellett élés, és a közös problémák egyenrangú párbeszéd segítségével történő megoldásának szükségességéről.

A továbbiakban Gratz külügyminiszter Beneš javaslataira reagálva megpróbálta érzékeltetni, milyen szempontok szerint értékeli a magyar fél a békeszerződést, illetve felvázolta a magyar kormány nehéz helyzetét a nyilvánosság előtt, amikor a tárgyalások tényét kell megindokolnia. Ezzel rámutatott arra, hogy a tárgyalások során a politikai kérdések mellőzésével a magyar fél újabb áldozatot kell, hogy hozzon, ami a Magyarországon tapasztalható általános hangulat, illetve a tárgyalások folytatásához szükséges megfelelő légkör kialakításának szempontjából rendkívül kockázatos lehet. A politikai jellegű kérdések kapcsán a magyar fél szorgalmazta, hogy kormányszinten tárgyalják meg a Szlovákiából elűzött magyarok, illetve az amnesztia kérdését, mivel ezeket - a magyar fél szerint - nem elég a bizottságok szintjén rendezni. Gratz külügyminiszter továbbá azt javasolta, hogy még a gazdasági jellegű kérdések előtt határozzák meg a politikai kérdések megtárgyalásának alapelveit. /189/ Beneš válaszában hajlandónak mutatkozott konstruktívan hozzáállni a menekültek kérdéséhez, de előnybe helyezte annak bizottsági szinten való kezelését, ezenkívül továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a tisztán pénzügyi és gazdasági jellegű kérdések élvezzenek előnyt a kisebbségek kérdésével szemben, mivel Beneš szerint az utóbbi már rendezve van a békeszerződés kisebbségek védelméről szóló 1919. szeptember 10-én kelt egyezménye által. A határkorrektúra kérdését illetően pedig Beneš azt ajánlotta, hogy azt a tárgyalás jó légkörének kialakítása érdekében tegyék félre, és hozzátette, hogy ez a kérdés a békeszerződés alapján egyébként is a delimitációs bizottság hatáskörébe tartozik (a magyar fél határkorrekcióra vonatkozó elképzelései egyébként messze túlhaladták a határ-megállapítási bizottság céljait és hatáskörét). Beneš egyértelműen elzárkózott a magyar fél azon kérdése elől, hogy mi lenne Csehszlovákia reakciója abban az esetben, ha Magyarország a Nemzetek Szövetségétől kérné a határ korrekcióját /190/, illetve semleges értelemben nyilatkozott ennek a kérdésnek az esetleges kétoldalú, harmadik felet mellőző és mindkét ország nyilvánossága számára elfogadható rendezésével kapcsolatban. /191/

Ezzel a csehszlovák állásponttal a magyar fél továbbra sem értett egyet, és hangsúlyozta, hogy a politikai jellegű kérdések mellőzése nem nyugtathatja meg a magyarországi közvéleményt. Beneš válaszképp figyelmeztetett, hogy nincs más megoldás, mint hogy a magyar delegáció a parlament tudtára adja, hogy a határ kérdéséről nem lehet tárgyalni, és hogy ennek kapcsán mindkét félnek a saját nyilvánosságával kell szembenéznie, amelyet előre fel kell készíteni. Ezek után Beneš biztosította a magyar felet, hogy nem tesz olyan javaslatot, amely ne szolgálná Magyarország érdekeit. /192/ A magyar fél, pontosabban Teleki miniszterelnök erre megállapította, hogy mivel a területi kérdések úgyis összefüggenek a gazdasági jellegű kérdésekkel, a kezdetben eltekinthetnének a határrendezés kérdésétől, és rögtön rátérhetnének a gazdasági kérdések megvitatására, amelyek a gazdasági érdekeken keresztül fokozatosan a területi kérdésekig vezethetnék a tárgyalást. Beneš viszont még ezt a javaslatot sem fogadta el. /193/

A csehszlovák-magyar kétoldalú tárgyalások első ülésén a procedurális kérdések tekintetében az egyes kérdéskörökért felelős bizottságoknak a másnapra való összehívásával kapcsolatos döntésen kívül nem született szélesebb körű politikai konszenzus. Ugyanakkor Beneš Telekinek az első, az általános európai politikai helyzetre vonatkozó kérdésére adott válaszában azt hangsúlyozta, hogy az általa vezetett csehszlovák diplomácia egy felújítható szerződéseken alapuló közép-európai rendezést szorgalmaz, amely az országok közötti megbékélést szolgálná. Emellett Beneš azon meggyőződésének adott hangot, hogy belátható időn belül a gazdasági jellegű kérdések előnyt fognak élvezni a politikaiakkal szemben, és emiatt a szóban forgó politikai kérdések megoldásához csak később lehet majd hozzáfogni. A csehszlovák külügyminiszter ezt azzal egészítette ki, hogy elképzelései szerint a Közép-Európán belül újjáépített kapcsolatok következtében csökken az olyan szövetségnek a jelentősége, mint amilyen például a kisantant. /194/

A két delegáció március 15-én délelőtt, illetve délután megtartotta a politikai tárgyalások következő két körét. Ezen a magyar "jegyzőkönyv" szerint a csehszlovák oldalról csak Beneš, a magyar oldalról pedig Teleki miniszterelnök és Gratz külügyminiszter vett részt. A délután során, a politikai tárgyalásokkal párhuzamosan üléseztek az alábbi bizottságok is: /195/

1. a jogi kérdésekkel foglalkozó bizottság, Berczelly, Krčmář és Zachystal részvételével;
   
2. a pénzügyi kérdésekkel foglalkozó bizottság Walko, Krčmář és Plocar részvételével;
   
3. a közlekedési bizottság Scitovszky, Dvořák és Krčmář részvételével;
   
4. a gazdasági jellegű kérdések bizottsága, ismét Scitovszky, Dvořák és Krčmář részvételével. /196/

A politikai tárgyalások második napját - azon belül is a délutáni ülést - talán még inkább jellemezték a procedurális, a gazdasági, illetve politikai jellegű kérdések prioritásával kapcsolatos nézetkülönbségek, mint az első nap ülését. A második ülést a magyar külügyminiszter kezdte az előző tárgyalási nap összefoglalásával. Gratz ugyan elismerte Benešnek a tárgyalás vezetésére vonatkozó ajánlatainak helyességét, de hangsúlyozta, hogy ez a módszer csak Csehszlovákia számára előnyös /197/, mivel - ahogy Gratz fogalmazott - a határkorrekció a csehszlovák oldalon csak a "légkör feloldódása" után képzelhető el, amit viszont a gazdasági kérdések megoldása válthat ki, ezzel szemben Magyarországon a gazdasági kérdések nem kerülhetnek szóba, amíg nem kerül sor legalább részleges határkorrekcióra. /198/

A magyar delegáció szorgalmazására tehát a második tárgyalási napon is a politikai, illetve területi kérdések kerültek a párbeszéd előterébe. Beneš ugyan teljesen egyetértett a Gratz által vázolt helyzettel, de újra elutasította a határkorrekció kérdéséről való tárgyalás lehetőségét, és figyelmeztetett, hogy ha Magyarország a területi kérdésről tárgyalásokat kezdene, az a dolgok akkori állása alapján semmiképpen sem vezetne sikerhez. Beneš hozzátette, hogy egyelőre nem tehet mást, mint hogy megkéri a magyar felet, hogy bízzon az "ő lojalitásában" /199/ és azon ígéretében, hogy az "adott szavát megtartja". /200/ Beneš szerint Magyarország érdeke azt kívánja, hogy a szomszédjaival való kapcsolatok javítását minél készségesebb hozzáállással segítse elő, amivel a antanttal szembeni pozícióját is javíthatja, éppen úgy, ahogy azt Magyarország első lépésként máris teszi a Csehszlovákiával való kétoldalú tárgyalások által. Nagyon érdekes még Beneš kijelentése a két állam kölcsönös igényeivel, illetve a kisebb jelentőségű akadályokkal kapcsolatban, amelyek - összehasonlítva az alább említett államokkal - a két állam viszonyai rendezésének útjában állnak. Beneš ugyanakkor a magyar jegyzőkönyv tanúsága szerint kijelentette, hogy bár Csehszlovákia számára fontos valamennyi közép-európai régióban fekvő állammal való megegyezés, a Magyarországhoz fűződő kapcsolatok kiemelt fontosságúak, mert Csehszlovákia számára - szövetségeseivel, Romániával és Jugoszláviával ellentétben - Magyarország a nyugat szerves része. Beneš éppen ezt a geopolitikai tényezőt jelölte meg a két állam közötti legfontosabb kötelékként. Ebből következtetve Beneš felhívta tárgyalópartnerei figyelmét, hogy számukra egyszerűbb a Csehszlovákiával való megegyezés, mint déli vagy keleti szomszédjával. Csehszlovákia és Magyarország közös szükségleteit Beneš ezután gazdasági szempontból is indokolta. Az Európán belüli új határok megállapításának elveivel, illetve a magyar félnek a határok retusálását a közeljövőben végbemenő folyamatként való értelmezésével kapcsolatban Beneš azon meggyőződésének adott hangot, hogy a határok megállapításánál a kizárólagosan etnikai szempontok helyett történelmi, földrajzi, gazdasági és etnikai szempontok rendszerét kell figyelembe venni. Ehhez Beneš hozzátette, hogy a trianoni határokat ő sem tartja a legmegfelelőbbeknek. /201/

A délutáni ülés a délelőtt folyamán zajlott szakértői bizottsági tárgyalások sikeres menetének hatására kezdődött, amit elsősorban a csehszlovák külügyminiszter fogadott örömmel, azt ajánlva, hogy a szakértői bizottságok közül kettő ülésezzen Prágában, kettő pedig Budapesten. A szakértői bizottságok működésének megkezdésére Beneš már egy április elejei időpontot reálisnak tartott; ezenkívül azt ajánlotta, hogy a bizottságok által megtárgyaltak kerüljenek az egyezmény szövegébe - a szövegértelmezésből adódó esetleges nézeteltérések elkerülése érdekében - a két ország nyelvén kívül franciául is. Ezeket a javaslatokat a magyar fél ellenvetés nélkül elfogadta. /202/

Az ülés további menete során ismét felszínre kerültek az ellentétes nézetek, és tulajdonképpen az összes forduló közül az utolsó folyt leginkább az éles viták jegyében. A magyar delegáció a találkozó végének közeledtével, annak nyomása alatt, illetve felbátorodva a szakértői bizottságok által teremtett, a gyakorlati kérdések megoldásával kapcsolatos lehetőségen, ismét megpróbálta rábírni tárgyalópartnerét a saját szemszögéből fontosnak tartott kérdések megvitatására vagy legalább annak elkezdésére. Tehát ismét a politikai jellegű kérdések domináltak, amelyek kétoldalú tárgyalások általi halaszthatatlan megoldását Magyarország még nagyobb hangsúllyal a gazdasági jellegű teendők elé követelte. A magyar külügyminiszter, rámutatva a bizottságok hatékony működésének kérdésére, figyelmeztette tárgyalópartnerét, hogy az éppen megalakított szakértői bizottságok olyan kérdéseket boncolgatnak, amelyek feltételezik a két ország közötti rendezett politikai kapcsolatokat, és hogy ezeknek a kérdéseknek a kezelése sokkal hatékonyabb lenne, ha a bizottságokban két, politikai értelemben baráti állam szakértői ülnének, mintha két olyan állam képviselőiről lenne szó, akik bár gazdaságilag "baráti" kapcsolatokat tartanak fenn, politikailag ellenséges viszonyban állnak. Beneš ismételten elutasító álláspontjára reagálva a magyar politikusok kilátásba helyezték, hogy leállítják a gazdasági egyezményekről való tárgyalást, és "jelezték, hogy nincsenek érdekelve a tárgyalások folytatásában". /203/ Beneš erre figyelmeztette a magyar felet, hogy Csehszlovákia már "megegyezett az összes szomszédjával" /204/, míg Magyarország - a Csehszlovákiával való megegyezés híján - a teljes elszigeteltségben maradna. A magyar fél viszont arra alapozta követeléseit, hogy a magyar piac létfontosságú a csehszlovák gazdaság számára, és továbbra is ragaszkodott azon álláspontjához, miszerint területi engedmények hiányában nem köthetőek gazdasági jellegű egyezmények. Amikor Beneš a magyar delegáció eljárását ultimátumként értékelte, a magyar fél válaszában figyelmeztetett, hogy az adott körülmények között, amikor Magyarországnak a számottevő csehszlovákiai magyar kisebbség tényével kell kiegyeznie, a magyar politikai színtéren, illetve a magyar nyilvánosság előtt lehetetlen a Csehszlovákiával való bármilyen politikai egyezményt keresztülvinni. Ebben a feszült légkörben hangzott el Teleki miniszterelnök javaslata, hogy először tárgyalják meg a semleges kérdéseket, azokat pedig, amelyeknek erősebb politikai töltetük van, tehát a gazdaság-politikai jellegűeket, egy szélesebb körű gazdasági egyezménnyel együtt - amelyekkel a magyar fél megpróbált biztosítékokat szerezni arra, hogy sor kerül a politikai kérdésekre is - halasszák későbbi időpontra. /205/

A két delegációnak a tárgyalás procedurális kérdéseire, illetve a kérdéskörök prioritására vonatkozó ellentétes nézetei ellenére az első kétoldalú csehszlovák-magyar találkozó nem nevezhető kudarcnak. A magyar politikai képviselet szem előtt tartva a két ország közötti megegyezés szükségességét - még ha mindkét országot is más-más célok elérése ösztönzött -, illetve a közép-európai, háború utáni bizonytalan gazdasági helyzetet, amelyben a gazdasági jellegű kérdések nem csak Csehszlovákiában kaptak kiemelt szerepet, tisztában volt azzal a ténnyel, hogy az elkezdett külpolitikai irányvonalat folytatniuk kell még akkor is, ha annak csak gazdasági jellegű eredményei lesznek. A kétoldalú tárgyaláson résztvevő magyar politikusok azzal is tisztában kellett, hogy legyenek, hogy a tárgyalás sikere egyben az általuk létrehozott politikai irányvonal megerősítése, illetve pozitív jelzés más országok, elsősorban az antanthatalmak felé. Épp ezért Magyarország végül is megelégedett Beneš ködös és kétségtelenül taktikai ígéreteivel, amelyeket a Szapáryval való, illetve a kormány szintű találkozókon tett. Ugyanakkor érdekes a délutáni ülés jegyzőkönyvében az esetleges határkorrekcióra vonatkozó rész, amelyben a magyar delegációból Teleki gróf magyarázatot kért Beneštől a délelőtti ülés alatt tett kijelentésére, amelyben Beneš, megpróbálva tárgyalópartnereit a területi kérdés későbbre való halasztásának szükségességéről meggyőzni, lojalitásáról biztosította a magyar felet. Beneš válaszában először felhívta a magyar fél figyelmét az ügy bizalmas voltára, amelynek megsértése, tehát a nyilvánosságra kerülés lehetetlenné tenné a kérdés megtárgyalásának bármilyen lehetőségét. /206/ Beneš ez után kijelentette, hogy akkor látna valamiféle esélyt a határ esetleges korrekciójáról folyó megbeszélésre, ha a Nemzetek Szövetségének ellenőrző bizottsága egy magyarországi látogatása során kielégítőnek tartaná az ottani szlovák kisebbség helyzetét. /207/ Ezzel a témával kapcsolatban szóba került még Kárpátalja kérdése is, amelyet a magyar fél a találkozó elejétől kezdve kiemelt figyelemmel kezelt, és azon aggodalmának adott hangot, nehogy az adott terület Oroszország kezére kerüljön. Beneš viszont éppen azt hangsúlyozta, hogy Kárpátaljának Csehszlovákiához való tartozása a garancia arra, hogy az orosz államhatár nem nyúlik be a közép-európai térségbe. /208/

A tárgyalások második napjának további fontos pontja - Magyarország akkori legégetőbb politikai kérdése - a királykérdés volt. Ezzel kapcsolatban Beneš megismételte változatlan, a Habsburg-restaurációt ellenző álláspontját, és kijelentette, hogy a Habsburgok magyarországi visszatérésével Csehszlovákia a puszta létében érezné magát fenyegetve. Beneš ehhez hozzátette, hogy "még egy olyan helyzet esetén is, amikor egy magyarországi nemzeti királyság vagy köztársaság ötszázalékos veszélyt jelentene Csehszlovákia számára, és a legitim királyság pedig ennél csak fél százaléknál nagyobb veszélyt képviselne, Csehszlovákia indokoltnak látná az ez ellen való fellépést". /209/ Gratz miniszter viszont biztosította Benešt, hogy a kérdés nem aktuális, mivel Magyarországon még nem érett meg a helyzet a királykérdés végleges eldöntésére. /210/ A jegyzőkönyv szerint a politikai jellegű kérdések megtárgyalása során szóba került még az irredenta propaganda, amelytől viszont a magyar kormány elhatárolódott, továbbá a magyar emigránsok Csehszlovákia általi támogatása, melyet a magyar delegáció egyértelműen elítélt, s ezenkívül a hadsereg kérdése - ennek kapcsán a magyar fél megígérte, hogy a hadsereg létszámtöbbletét a trianoni szerződés ratifikációs folyamatának befejeztével leszereli. /211/

Az első csehszlovák-magyar kétoldalú találkozó - a procedurális kérdések körüli nézeteltérés ellenére - sikeresnek mondható. A találkozó fő célja a két ország közötti gazdasági és az esetleges politikai együttműködés mértékének meghatározása volt, bár az egyik ország a gazdasági együttműködés létrejöttének feltételeként a politikai kérdések megoldását szabta, míg a másik fél a politikai kérdésekről való tárgyalás lehetőségét a gazdasági egyezmények létrejöttéhez kötötte. Gazdasági szempontból azonban mindkét ország rá volt szorulva egy jól működő, szigorú szabályokra támaszkodó együttműködésre. Ennek elérése szempontjából fontos lépésnek tekinthető a szakértői bizottságok megalapításáról született döntés. A szakértői bizottságok a két ország együttélésének legalapvetőbb szabályait voltak hivatottak lefektetni az állampolgári-jogi, illetve gazdasági és közlekedési kérdések rendezése által, amely kérdések az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését követő időszakban még messze megoldatlanok voltak. A politikai síkon tapasztalható bizonyos ellentétek ellenére éppen a két ország közötti, de az egész közép-európai térséget is érintő gazdasági konszolidáció lehetősége jelentette a motivációt, illetve a garanciát a gazdasági együttműködés kiépítésére, amelynek szükségességét immár az új magyar politikai vezetés is belátta. Érthető, hogy az akkori körülmények között az akárcsak részleges politikai konszenzus elérésére sem volt lehetőség, főleg nem a két ország legelső kormány szintű találkozóján, viszont azzal, hogy a csehszlovák oldal ezt a lehetőséget taktikai megfontolásokból nem zárta ki, biztosított egy bizonyos fokú együttműködést, amelynek híján a két ország nem lett volna képes teljes mértékben stabilizálni gazdasági helyzetét. A kétoldalú kapcsolatok felvétele irányában tett lépések közé tartozott természetesen a prágai, illetve a budapesti diplomáciai képviseletek nagykövetségi rangra való emeléséről született döntés is, amelynek végrehajtására ugyan csak egy évvel később került sor, viszont a követségek kölcsönös elismerésének szándéka is nagyban hozzájárult a magasabb szintű párbeszéd megteremtéséhez. /212/

Összefoglalva: a kétnapos csehszlovák-magyar találkozó konkrét eredményei közé tartozott a szakértői bizottságok megalapításáról szóló megegyezés, a két ország képviseletének követségi szintre való emeléséről szóló döntés, ezenkívül a csehszlovák oldal előzetes garanciája arra, hogy a magyar nemzetiségű katonaszökevények és repatriánsok visszatérhetnek Csehszlovákiába (ez a pont viszont a későbbi, bizottsági, illetve a Mariánské Lázněban tartott második kormány szintű tárgyalás sarkalatos kérdésévé vált). Továbbá Csehszlovákia számára alapvető fontosságúak voltak a magyar oldal konkrét biztosítékai, illetve ígéretei a Magyarország szempontjából kényes politikai kérdésekben. A királykérdés ügyében megnyugtatták a csehszlovák felet, hogy az - mivel annak rendezése egyelőre nem aktuális - nem jelent veszélyt Csehszlovákia számára; emellett a magyar fél ígéretet tett a Csehszlovákia ellen irányuló irredenta propagandától való elzárkózásra, valamint biztosította tárgyalópartnerét, hogy a hivatalos magyar kormányzat a trianoni békeszerződést tekinti kiindulási alapnak. /213/ Gazdasági szempontból nagy jelentőséggel bírtak a kereskedelmi és közlekedési kérdések rendezésének főbb pontjairól született döntések, amelyek részleteiben való kidolgozása már az egyes kérdésköröknek megfelelő szakértői bizottságokra várt. A gyakorlati kérdések terén előrelépést jelentett a Pozsonyban, illetve Kassán létrehozandó útlevélosztállyal kapcsolatos megegyezés, amely a két ország közötti, elsősorban a Szlovákiában élő magyar kisebbség személyi forgalmának megkönnyítését célozta, mivel addig a Magyarországra utazó csehszlovák állampolgárok vízumának kiadása a prágai útlevélosztály hatáskörébe tartozott. /214/

A csehszlovák és a magyar külügyminiszter találkozója természetesen nem csak az érintett két országban váltott ki óriási visszhangot; ezt csak felerősítette a találkozó előkészítésének gondos eltitkolása. Az osztrák 8 Uhrblatt például úgy ír a találkozóról, mint a két ország közötti háborús politikának a megszüntetéséről, amelyet Gratz külügyminiszter a Habsburg-kérdésnél is fontosabbnak tart. /215/ A két ország politikai képviselőinek találkozója természetesen Magyarországon váltott ki nagy meglepetést, ahol annak bizalmas kezelése szó szerint információs káoszhoz vezetett, bár egyes újságírói körökben már néhány nappal a találkozó előtt /216/ felbukkant a hír, amely valószínűleg a magyar külügyminisztériumnak még a találkozó előtt szétküldött körtávirata által szivárgott ki. /217/ Az a tény, hogy a magyarországihoz hasonló tájékoztatást a csehszlovák külügyminisztérium csak három nappal a találkozó befejezése után küldött szét képviseleteinek, nem csak Magyarországon járult hozzá az információs vákuumhoz. /218/ Emiatt a budapesti csehszlovák képviselet rendkívül kellemetlen helyzetbe kerülve egyáltalán nem tudta kielégíteni a kétségtelenül nagy jelentőséggel bíró és meglepő esemény iránt érdeklődő újságírókat. A képviselet sajtótájékoztató osztályának vezetője csak "Beneš miniszter legutóbbi kijelentésére hivatkozhatott, amelyben a trianoni békeszerződés feltételeinek pontos teljesítését és megváltozhatatlanságát hangsúlyoztza". /219/ Az effajta általános információk közreadásának viszont az lett a következménye, hogy azokat "nem fogadták bizalommal, és ezáltal meggyőző erejüket vesztették". /220/

Az információhiány miatt a magyar sajtóban különböző - a valós tényektől többé vagy kevésbé elrugaszkodott - híresztelések láttak napvilágot, amelyek azért, mert csak találgatásokra épültek, a találkozó témáját illetőleg Magyarország akkori legaktuálisabb problémáját - Nyugat-Magyarország kérdését - jelölték meg a tárgyalás legfőbb témájául, mi több, tudni vélték, hogy a tárgyalások a csehszlovák-magyar határ esetleges, a trianoni békeszerződés életbe lépése utáni korrekciójáról is folynak, ami viszont nem is volt olyan messze a valóságtól. /221/ Pontos információk viszont csak a tárgyalások befejeztével kerülhettek a nyilvánosság elé. Mindezek ellenére a magyar sajtó - mindent összevetve - pozitívan reagált a történtekre.

Az adott körülmények között a találkozó eredményével mindkét fél elégedett lehetett. A budapesti csehszlovák küldött a Gratz külügyminiszternél március 22-én tett látogatása után arról számolt be, mennyire pozitív benyomást tettek a Csehszlovákiával folytatott tárgyalások a magyar delegációra. Ugyanilyen hangnemben beszélt a lengyel kormány budapesti képviselője is, aki a csehszlovák küldöttnek elmondta, hogy "Gratz mennyire pozitívan értékelte elsősorban Beneš külügyminisztert". /222/ A találkozó Teleki általi pozitív értékeléséről pedig a csehszlovák küldöttnek - személyes benyomására alapozva - Johnson, az angol követségi tanácsos beszélt. /223/

Érdemes teljes terjedelmében idézni a magyar külügyminiszternek a Times /224/ bécsi tudósítója számára adott interjú teljes szövegét, mivel amellett, hogy képet alkothatunk a külügyminiszternek a tárgyalásról szerzett általános benyomásairól, találhatók benne bizonyos hasonlóságok a magyar jegyzőkönyvben foglaltakkal, ennek pontjaival, illetve ez a szöveg foglalja össze legjobban és legautentikusabban a brucki találkozót:

"Benešsel, a csehszlovák külügyminiszterrel folytatott brucki tárgyalások kielégítők voltak, úgy eredményeikben, mint lefolyásukban, és komoly lépést jelentenek a megbékélés irányába, amely nélkül a közép-európai viszonyok konszolidációja elképzelhetetlen lenne. Azt viszont senki ne gondolja, hogy Magyarország - amikor erre az útra lépett - megváltoztatta arról a trianoni békéről alkotott véleményét, amely magyarok millióit szakította el a magyar földtől. Magyarország, jogos érzelmeit háttérbe szorítva, elsőként és elsősorban azt szeretné elérni, hogy a háború következményeitől szenvedő kontinensen ne keltsen újabb ellenségeskedést, hanem a lehetőségekhez mérten a mostani problémákat próbálja meg enyhíteni, mert különben az a veszély fenyeget, hogy Európának az a része, ahol élünk, teljes gazdasági, majd később szociális és politikai anarchiába süllyed. Bár nemzetünk céljai fontosak számunkra, nem szeretnénk azokat olyan eszközök segítségével elérni, amelyek az európai civilizációt fenyegető veszélyt hordoznak magukban. A brucki találkozón nyíltan és őszintén beszéltünk Csehszlovákia és Magyarország gazdasági és politikai közeledésének feltételeiről. Leszögezhető, hogy abban, amit Beneš miniszter úr a megegyezés feltételeként megjelölt, nincs semmi, amit magyar szemszögből elfogadhatatlannak lehetne nevezni, más oldalról úgy gondolom, hogy dr. Beneš is mérlegelni fogja az országaink közötti viszony javításának általam megnevezett feltételeit. Még akkor is, ha ebben az irányban természetesen nem született konkrét megegyezés - hiszen az ellenségeskedést nem lehet egy kézmozdulattal barátsággá változtatni -, a brucki tárgyalás lefolyása azt a reményt kelti, hogy az országaink felelős személyiségei megismétlik a mostani találkozót, ahol a megkötött szálakat sikerül tovább erősíteni. /225/ A magyarok Szlovákiában, illetve csehszlovák állampolgárok Magyarországon elkövetett politikai bűneit illető amnesztiáról született megegyezés bizonyítékként szolgálhat arra, hogy a feszültség némileg enyhült, és hogy mindkét fél a kölcsönös vádaskodások és ellenségeskedések időszakának befejezésére törekszik. A Csehszlovákia felé tett közeledő lépéseket Magyarország kész megtenni Románia és Jugoszlávia felé is. Nem rajtunk múlott, hogy ilyen irányú törekvéseink épp Csehszlovákiánál találtak meghallgatásra, inkább arról lehet szó, hogy Beneš miniszter úr - a jelek szerint - tisztában van az európai politika szükségleteivel vagy talán azzal, hogy a nyugati kultúra jegyei, amelyek Ausztrián kívül az összes utódállam közül Csehszlovákiában és Magyarországon vannak leginkább jelen, egy olyan kapcsot jelentenek a két ország között, amelyet még a háború keltette gyűlölködés sem tudott elszakítani." /226/

Egy ilyen, a politikai körök és a nyilvánosság kizárásával, titokban előkészített és megtartott politikai lépés után, amilyen a csehszlovák-magyar kétoldalú találkozó volt, természetesen várható volt, hogy mindkét ország parlamentje - képviselői felszólalásokon keresztül - egyenesen a résztvevőktől, azaz a külügyminiszterektől fogja követelni a találkozóval kapcsolatos tájékoztatást, amelyről a politikába beavatatlan nyilvánossághoz hasonlóan csak a tárgyalások megkezdése után a sajtón keresztül értesült. Ennek ellenére, eléggé meglepő módon, a csehszlovák Nemzetgyűlésben a brucki találkozó nem is került terítékre, legalábbis nem képviselői felszólalások keretén belül. Ennek okát valószínűleg abban kell keresnünk, hogy a törvényalkotókat a csehszlovák-magyar találkozóról időben tájékoztatták. Azt, hogy ez mikor és milyen módon történt, a gyorsírásos jegyzőkönyvekből nem lehet pontosan megállapítani, mivel ezek nem tesznek említést semmiféle, a képviselőket a brucki tárgyalásról tájékoztató hírről. Ennek ellenére a képviselők kaphattak valamiféle felvilágosítást. Erről tanúskodik Svetlík képviselőnek a költségvetési és alkotmányos bizottság által készített, a rendkívüli szlovákiai megyei különadóról szóló jelentéssel kapcsolatos beszéde, amely a képviselőház 66. ülésén 1921. március 31-én hangzott el. /227/ Svetlík képviselő a fenti témáról kialakult vita során többek között megjegyezte: "Tisztelt képviselőház, néhány nappal ezelőtt beszámolót hallhattunk arról, hogy a külügyminiszter úr Bruckban találkozott. Teleki miniszterrel és más magyar politikussal." /228/ A gyorsírásos jegyzőkönyvben viszont nem szerepel a képviselő által említett hírközlés, tehát ennek formáját és tartalmát nem áll módunkban feltárni. A képviselőházi hírvivő a képviselőket, Svetlík képviselő utalásából kiindulva, valószínűleg vagy március 16-án, tehát a képviselőház 65. ülésén, vagy 15-én, a 64. ülésen tájékoztathatta a csehszlovák-magyar találkozóról. Még a csehszlovák-magyar találkozó megkezdéséről szóló tájékoztatás szövegének hiányában is - a képviselő bíráló hangvételű szavaiból - következtethetünk annak felületes és általános jellegére. Azonkívül, hogy Svetlík tévesen gondolta a brucki kastély tulajdonosának a "szlovák nép kizsákmányolóját" /229/, Dréher Antalt, ami figyelmetlenségének tudható be, a találkozóval kapcsolatos szavai, amelyek így hangzottak: "paktum, amelyről nem tudjuk, miről szól" /230/, arra enged következtetni, hogy még a parlamenti tájékoztatás ellenére sem oszlottak teljesen szét Benešnek a magyar partnereivel tartott találkozóját övező szóbeszédek.

A csehszlovák parlament reakciójával ellentétben a brucki találkozó részleteit azonban a Magyar Nemzetgyűlés képviselői interpelláció keretén belül tárgyalta, éspedig Pallavicini György képviselő jóvoltából, aki Baranya kérdésével kapcsolatos felszólalásában felszólította Gratz külügyminisztert, hogy magyarázza meg a csehszlovák-magyar kétoldalú találkozó körülményeit, és számoljon be annak tartalmáról. /231/ Gratz válaszában a találkozó indokoltságát hangsúlyozta, hivatkozva miniszteri tisztségbe lépésének programjára, ahol egyértelműen leszögezte annak szükségességét, hogy az érzelmek ellenére normalizálódjanak a gazdasági kapcsolatok a szomszédos államokkal, és emlékeztetett korábbi nyilatkozatára: "Kijelentettem..., hogy kész vagyok minden alkalmat megragadni arra, hogy szomszédainkkal politikai tekintetben bizonyos modus vivendi jöjjön létre, gazdasági tekintetben pedig a kölcsönös érdekeknek megfelelő szorosabb megállapodások is létesüljenek." /232/ A magyar külügyminiszter ugyanakkor hangsúlyozta, hogy küldetésének tekinti enyhíteni Magyarország háború utáni, a kisantant létrejöttében kicsúcsosodó elszigeteltségét. Gratz szerint a brucki találkozó ennek a politikai irányvonalnak a szerves részét képezi /233/, más szóval a brucki találkozó a fent vázolt külpolitikai irányelvek megvalósításának első lépcsőfokát képviseli. /234/ A brucki találkozó során megtárgyalt kérdéseket illetőleg Gratz csak általánosságban beszélt arról, hogy ezek két csoportba oszthatóak: az első csoportba azok a kérdések tartoznak, amelyekre a két ország közötti viszonytól függetlenül kell megoldást találni, a másik csoport kérdései pedig a csehszlovák-magyar viszony szempontjából meghatározó jellegűek. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a két ország közötti viszony valójában még nincs meghatározva, sem nemzetközi-politikai, sem gazdasági szempontból. A problémák megoldásának szükségességére - Gratz szerint - a "mindennapi élet követelményei" /235/ mutatnak rá. Azt, hogy konkrétan milyen kérdések kerültek szóba a brucki találkozón, a külügyminiszter nem árulta el. Az általa második csoportba sorolt kérdésekről, amelyeket politikai kapcsolatok kialakulásának alapfeltételeként jelölt meg, Gratz ismét csak nagy általánosságban annyit mondott, hogy ezeket a csehszlovák külügyminiszterrel egy teljesen nyílt párbeszéd keretén belül tárgyalták meg, amely során a felek minden részletre kiterjedően, még a legérzékenyebb problémákat is érintve, ismertették álláspontjaikat. Ez a tény - Gratz szerint - önmagában is bizonyítja a két ország közötti feszültség csökkenését. A megtárgyalt ügyek közül Gratz csak a diplomáciai képviseletek nagykövetségi szintre való emelését és a kétoldalú amnesztiáról született keretegyezményt említette. Figyelemre méltó volt a külügyminiszternek az interpellációra adott válasza végén tett kijelentése, miszerint Magyarország kész hasonló tárgyalásokat kezdeni többi szomszédjával is. /236/

A két ország törvényhozó testületeinek, illetve a sajtónak az előbbiekben ismertetett reakciói arról tanúskodnak, hogy a csehszlovák-magyar találkozó egyik országban sem keltett különösebb társadalmi visszhangot. A nyilvánosság negatív reakciójától és annak a két ország kormányát fenyegető lehetséges hatásaitól tartó előzetes aggodalmak, amelyek főleg a magyarországi törékeny kormányhatalom szempontjából tűntek indokoltnak, bár kissé eltúlzottnak bizonyultak, semmiképpen sem voltak indokolatlanok, hiszen a két ország közvéleményét uraló ellenséges hangulat szempontjából lehetetlenség volt akár a politikai élet, akár a nagy nyilvánosság reakcióját pontosan megjósolni. Mindenesetre az esemény egészen más visszhangot is kiválthatott volna - és itt a sokkal súlyosabb következményekre gondoljunk -, ha annak előkészítése a nyilvánosság, illetve a hivatalos diplomáciai és politikai apparátus bevonásával történik. A tárgyalás légkörét az is nagyban megváltoztathatta volna, ha az csehszlovák vagy magyar területen kerül megrendezésre, ahol egy ilyen esemény biztosan nem folyt volna le a mindkét fél számára kellemetlen incidensek nélkül. A brucki találkozó a két ország külpolitikájának szempontjából, de alapjában véve az egész közép-európai régió kontextusában is jelentős eseménynek számít, mivel annak eredményétől függött egyrészt a két ország politikai kapcsolatainak jellege, másrészt a két ország közvéleményének a másik ország irányában tanúsított ellenséges magatartás jövőbeni alakulása is, tehát annak radikalizációja vagy éppen enyhülése. Mindenesetre mindkét ország a gyakorlatban győződhetett meg arról, mennyire időszerűtlen saját politikáját a másik fél szemszögéből elfogadhatatlannak tekinteni - ez viszont mindkét fél számára hasznos tapasztalatot jelenthetett egy esetleges, következő találkozó előkészítése során. A Csehszlovákia és Magyarország közötti párbeszéd, illetve együttműködés folytatását nemcsak a bizottságok működése és a következő kormány szintű találkozó megrendezése tette próbára, hanem elsősorban a néhány nappal később bekövetkező, Károly excsászar első magyarországi restaurációs kísérlete, amely váratlanul megzavarta Magyarország kül- és belpolitikai helyzetét.

Jegyzetek

171. OL, KÜM, K 64. 48. t. 1921. 4. cs.
     
172. Za hranicemi: Vyjednávání s Maďary. České slovo, 13. évf. 1921. 64. sz. 3. p.
     
173. Uo.
     
174. Uo.
     
175. Uo.
     
176. Papers and documents II. 221. sz. 225. p. (Minutes of a conference between the Hungarian Prime Minister Count Teleki, the Hungarian Minister for Foreign Affairs, Dr. Gratz, and the Czecho-Slovak Minister for Foreign Affairs, Dr. Beneš, at Bruck a/d. Leitha. Bruck, le mars 1921.)
     
177. AMZV, Politické zprávy Budapešť 1921, 82. sz. vagy AMZV, Telegramy odeslané 1921, č. 4971 - 4994; Girsa miniszterhelyettes által a csehszlovák külképviseleteknek március 17-én és 18-án küldött körtávirat.
     
178. Papers and documents II. 221. sz. (Minutes of a conference between the Hungarian Prime Minister Count Teleki, the Hungarian Minister for Foreign Affairs, Dr. Gratz, and the Czecho-Slovak Minister for Foreign Affairs, Dr. Beneš, at Bruck a/d. Leitha. Bruck, le 14 mars 1921. Protocole de la premiére séance du lundi, 14 mars 1921. Ouverture a 3 heures de l'apres-midi.) A neveket illetően lásd 230-231. p.
     
179. Bruck an der Leitha cseh megnevezése Most nad Litavou, a cseh dokumentumok többnyire ezt a megnevezést használják.
     
180. AMZV, Politické zprávy Budapešť 1921, 82. sz. vagy AMZV, Telegramy odeslané 1921, č. 4971 - 4994; Girsa miniszterhelyettes által a csehszlovák külképviseleteknek március 17-én és 18-án küldött körtávirat.
     
181. A magyar fél kérését illetőleg lásd Papers and documents II. 157. sz. 177-183. p. (Notes of the unofficial Representative of the Hungarian Government, Count Szapáry, on his interview with the Czecho-Slovak Minister for Foreign Affairs, Dr. Beneš, on February 26, 1921. Prague, février 1921.)
     
182. A legnagyobb valószínűség szerint Scitovsky Tiborról van szó, aki 1920. június 5-én a külügyminisztériumból, ahol a miniszter tanácsadójaként dolgozott, átment a kereskedelmi minisztériumba, ahol államtitkári posztot vállalt. Lásd Pritz Pál: i. m. 492. p.
     
183. Walko Lajos (Budapest, 1880. október 30-Visegrád, 1954. január 10.) politikus, miniszter. Jogi tanulmányai befejeztével közgazdaságtant hallgatott a lipcsei és berlini egyetemen. Rövid banki gyakorlat után 1911-től a pénzügyminisztériumban dolgozott. 1922. június 16-1926. október 15. között a Bethlen-kormány gazdasági minisztere volt. 1925. március 17-1930. december 9. között a külügyminisztériumot vezette. 1924-ben rövid ideig (február-március) a pénzügyminiszteri posztot is vállalta. A Bethlen-kormány alatti ténykedésével nagyban hozzájárult az ország gazdasági stabilizációjához, illetve a 250 millió koronás külföldi kölcsön beszerzéséhez. A kormány tagja maradt még Bethlen miniszterelnök lemondása után is, és 1931. augusztus 24-től Bethlen utódjának, Károlyi Gyula kormányának pénzügyminisztere volt.
     
184. Papers and documents II. 157. sz. 179. p. (Notes of unofficial Representative of the Hungarian Government, Count Szapáry, on his interview with the Czecho-Slovak Minister for Foreign Affairs, Dr. Beneš, on February 26, 1921. Prague, février 1921) vagy uo. 134. p. (The Minister for Foreign Affairs, Dr. Gratz, to the Representative of the Hungarian Government in Prague, Mr. Tahy. Code telegram No. 16. Budapest, February 23, 1921), itt viszont nem szerepel Szapáry neve a résztvevők között.
     
185. Konference v Mostu nad Litavou. České slovo, 13. évf. (1921) 63. sz. 1. p. Lehetséges hogy Török Béláról van szó, aki 1920. augusztus 8-tól II. o. követségi tanácsosi poszton a Magyar Királyság külügyminisztériumának alkalmazottjaként dolgozott (lásd Pritz Pál: i. m. 463-464. p.). Török részvételéről a brucki tárgyaláson beszámol a Tribuna 1921. március 16-i száma is (Československý stát: Porady ministra Beneše s Telekim a Gratzem. Tribuna, 3. évf. 63. sz. 2-3. p.), amely közli, hogy a csehszlovák delegáció az első tárgyalási napon találkozott "a magyar miniszterelnökkel, Telekivel, a külügyminiszterrel, Gratzcal és a külügyminisztérium politikai osztályának vezetőjével, Törökkel."
     
186. AMZV, Politické zprávy Budapešť 1921, 82. sz. vagy AMZV, Telegramy odeslané 1921, 4971 - 4994 sz.; Girsa miniszterhelyettes által a csehszlovák külképviseleteknek március 17-én és 18-án küldött körtávirat.
     
187. Lásd Papers and documents II. 221, sz. 225. p. (Minutes of a conference., Protocole de la premiére séance du lundi, 14 mars 1921. Ouverture a 3 heures de l'apres-midi.)
     
188. Uo. 226-227. p.
     
189. Uo. 227-228. p.
     
190. A Papers and documents II. 221. sz. 229. p. (Minutes of a conference., Protocole.) szerint Beneš válasza szó szerint így hangzott: "En bien je refuserais net."
     
191. Uo. 228. p.
     
192. Uo. 230. p.
     
193. Uo. 229. p.
     
194. Uo. 230-231. p.
     
195. Papers and documents II. 221. sz. 233-241. p. (Notes on the conversation at Bruck between the Prime Minister of Hungary, Count Teleki, the Hungarian Minister for Foreign Affairs, Dr. Gratz, and the Czechoslovak Minister for Foreign Affairs, Dr. Beneš. Bruck a/d. Leitha, March 15, 1921.) A második nap jegyzőkőnyveit illetőleg megmaradt a magyar eredeti is (lásd OL, KÜM, K 64. 41. t. 1921. 124. sz.). Az angol fordítással ellentétben az eredeti, gépírásos dokumentumon nincs feltüntetve az elkészítés pontos dátuma. Az anyagon csak a külügyminisztérium által való beiktatás dátuma szerepel (március 22.).
     
196. Lásd Papers and documents II. 231. sz. 229. p. (Minutes of a conference., Protocole.)
     
197. A dokumentumban konkrétan a parlamentben tapasztalható helyzetről van szó (OL, KÜM, K 64. 41. t. 1921. 124. sz. 1. p. vagy Papers and documents II. 224. sz. 234. p. (Notes on the conversation at Bruck.)
     
198. Uo. OL, KÜM., 1. p. vagy Papers and documents II. 234. p.
     
199. Uo.
     
200. Uo.
     
201. Uo. OL, KÜM., 2. p. vagy Papers and documents II. 235. p. ".the bounderies laid down in the Treaty of Trianon were not the best possible frontiers."
     
202. Uo. OL, KÜM., 3. p. vagy Papers and documents II. 235. p.
     
203. AMZV, Politické zprávy Budapešť 1921, 82. sz. vagy AMZV, Telegramy odeslané 1921, č. 4971 - 4994; Girsa miniszterhelyettes által a csehszlovák külképviseleteknek március 17-én és 18-án küldött körtávirat.
     
204. Uo. Csehszlovákia akkor már egyezményt kötött Ausztriával, Romániával és Bulgáriával. A Lengyelországgal való egyezmény az előkészítő stádiumban volt.
     
205. Uo. OL, KÜM. 3-4. p. vagy Papers and documents II. 235-236. p.
     
206. Papers and documents II. 237. p. (Notes on the conversation at Bruck.): ".this must be wholly confidential, for publication would preclude any success." Lásd KÜM, K 64. 41. t. 1921, 124. sz. 4-5. p.
     
207. Papers and documents II. 224. sz. 237. p. (Notes on the conversation at Bruck.): ".Dr. Beneš declared that Hungary would be compelled, by virtue of the Peace Treaty, to give minority rights to the 300 000 Slovaks. A neutral agency, - e. g., a League of Nations Commission - could ascertain these rights corresponded to the rights enjoyed by Hungarian minorities in Slovakia. Should the finding be in the affirmative, he would be willing to regard these 300 000 Slovaks as having been turned over to Slovakia even though they remained in Hungary, and to return to Hungary territory containing en equal number of Magyar populations. (Lásd OL, KÜM, K 64. 41. t. 1921. 124. sz. 5-6. p. a gépírásos dokumentumban.) A Magyarországon élő szlovákok számával kapcsolatban Beneš 380 000 személyt említett, mire Teleki figyelmezetette, hogy Magyarországon csak körülbelül 180 000 szlovák él. Ez az utóbbi adat megegyezik a csehszlovák külügyminisztérium körtáviratában szereplő adattal, ahol ez áll: "Beismerték, hogy Magyarország mai területén 200 ezer szlovák él." (AMZV, Politické zprávy Budapešť 1921, 82. sz. vagy AMZV, Telegramy odeslané 1921, 4971 - 4994 sz.; Girsa miniszterhelyettes által a csehszlovák külképviseleteknek, március 17-én és 18-án küldött körtávirat.). Ha pontosan meg szeretnénk állapítani, hogy ténylegesen milyen mértékben kerültek szóba a területi kérdéseken belül a Magyarországnak adott engedmények, fontos lenne összehasonlítani a magyar jegyzőkönyvet valamilyen csehszlovák oldalon készült feljegyzéssel vagy a kormány szintű találkozóról szóló jelentéssel. Érdekes viszont a csehszlovák külügyminisztérium brucki tárgyalásról szóló körtáviratának szövege: "Ezután meghívjuk a Nemzetek Szövetségének delegációját, hogy mérjék fel a nálunk lévő magyar, illetve a Magyarországon lévő szlovák kisebbség arányát." (Uo.)
     
208. OL, KÜM. 4-6. p. vagy Papers and documents II. 236-238. p.
     
209. OL, KÜM, K 64. 41. t. 1921. 124. sz. 8. p. és Papers and documents II. 239. p. (Notes on the conversation at Bruck.)
     
210. Uo. OL, KÜM. 7-8. p. vagy Papers and documents II. 239-240. p.
     
211. Uo. OL, KÜM. 9-10. p. vagy Papers and documents II. 241. p. és AMZV Politické zprávy Budapešť 1921, 82. sz. vagy AMZV, Telegramy odeslané 1921, 4971 - 4994 sz.; Girsa miniszterhelyettes által a csehszlovák külképviseleteknek március 17-én és 18-án küldött körtávirat.
     
212. A két képviselet nagykövetségi rangra való emelése csak 1922 elején történt meg. Az első teljes értékű budapesti csehszlovák diplomáciai képviselőt, Tahy Lászlót 1922. február 6-án nevezték ki, az első prágai magyar nagykövetet, Hugo Vavrečkát pedig március 6-án.
     
213. AMZV, Politické zprávy Budapešť 1921, 82. sz. vagy AMZV, Telegramy odeslané 1921, č. 4971 - 4994; Girsa miniszterhelyettes által a csehszlovák külképviseleteknek március 17-én és 18-án küldött körtávirat.
     
214. Poslední zprávy. České slovo, 13. évf. (1921) 64. sz. 9. p.
     
215. A Českého slovo, 13. évf. (1921) 64. sz. alapján (címoldal).
     
216. AMZV, Politické zprávy Budapešť 1921, 80. sz.
     
217. Ez pontosan március 11-én történt. Papers and documents II. 211. sz. 218. p. (The Minister of Foreign Affairs, Dr. Gratz, to Hungarian Diplomatic Missions abroad. Circular code telegram. Budapest, March 11, 1921.)
     
218. Csehszlovákia csak március 17-én és 18-án tájékoztatta képviseleteit (lásd AMZV Politické zprávy Budapešť 1921, 82. sz. vagy AMZV, Telegramy odeslané 1921, 4971 - 4994 sz.; Girsa miniszterhelyettes által a csehszlovák külképviseleteknek március 17-én és 18-án küldött körtávirat - ezt a budapesti képviselet március 19-én kapta kézhez, lásd AMZV, Politické zprávy Budapešť 1921, 86. sz.).
     
219. AMZV, Politické zprávy Budapešť 1921, 80. sz.
     
220. Uo.
     
221. Uo.
     
222. AMZV, Politické zprávy Budapešť 1921, 86. sz.
     
223. AMZV, Politické zprávy Budapešť 1921, 86. sz. Figyelemre méltó az angol követségi tanácsosnak a brucki találkozót mint az antanthatalmak által kezdeményezett eseményt beállító megjegyzése. Hasonló hír jelent meg a České slovoban is, amely az eredeti bécsi táviratból indult ki (Za hranicemi: Ke schůzce v Mostě nad Litavou. České slovo, 13. évf. (1921) 64 sz. 4. p.). Ez az álítás viszont nincs alátámasztva. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni a találkozót megelőző tényleges információs vákuumot, amikor a négy hónapig tartó titkos, hivatalos vagy nemhivatalos szintű előkészítő tárgyalások csak egy nagyon szűk kör számára voltak ismertek, tehát a találkozó hátterével kapcsolatban csak következtetésekre lehetett hagyatkozni.
     
224. Idézve a Českého slovo Napětí mezi Maďarskem a Československem se uvolnilo című cikke alapján (13. évf. [1921] 68. sz. 2. p.).
     
225. Eben a részben arra vonatkozó utalást találhatunk, hogyan tekintett a magyar delegáció a területi kérdés megoldására, pontosabban meg nem oldására. A szöveg hangvétele ugyanakor egybevág azzal a szemlélettel, ahogy a kérdést a magyar fél a tárgyalások alatt kezelte.
     
226. A gondolatmenet egybevág Benes következtetéseivel, miszerint a földrajzi-politikai szempontok miatt Csehszlovákia könnyebben szót ért Magyarországgal, mint más, a régióba tartozó országgal.
     
227. Těsnopisecké zprávy o schůzích poslanecké sněmovny Národního shromáždění republiky Československé. 1. volební období. 3. zasedání. Schůze 66.-85. (Od 31. března 1921 do 6. srpna 1921) [A csehszlovák nemzetgyűlés képviselőháza üléseinek gyorsírásos jegyzőkönyvei, 1. választási időszak, 3. ülésszak, 66-68. ülés.], Praha, 1921, a képviselőház 66. ülése 1921. március 31-én, 16-18. p.
     
228. Uo. 17. p.
     
229. Uo.
     
230. Uo.
     
231. Az 1920. évi február hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés Naplója. IX. köt. Budapest, 1921. A nemzetgyűlés 169. ülése 1921. március hó 19-én, 90-96. p.
     
232. Uo. 93. p.
     
233. Uo. 94. p.
     
234. Uo. 90-96. p.

(Cseh eredetiből fordította Bondor Sándor)