Szlovákia adófizető polgárainak 2002-ben először nyílt alkalmuk arra, hogy adójuk 1 százalékát valamelyik - általuk kiválasztott - nonprofit szervezetnek adományozzák. A törvény minél szélesebb körű alkalmazása érdekében a Fórum Információs Központ és a 1. Slovenské neziskové servisné centrum alkotta konzorcium felkarolta a kezdeményezést, és elkészítette a lakosságot és civil szervezeteket tájékoztató információs kampányát. Sikeres volt-e a kampány? Milyen mértékben informálta az embereket, s ami még fontosabb, milyen mértékben mozgósította az adófizetőket, hogy éljenek törvény adta jogukkal?

Ezekre a kérdésekre kereste a választ az alábbiakban bemutatásra kerülő szociológiai felmérés, amelyet a Fórum Társadalomtudományi Intézet készített az Információs Központ megrendelésére. A standard kérdőíves felmérés 2002. július 2-tól 9-ig zajlott. A reprezentatív mintát 1043 felnőtt, azaz 18 éven felüli szlovák állampolgár alkotta. A magyar nemzetiségűek a minta 10,3 százalékát tették ki. Az adatgyűjtéssel a Focus ügynökséget bíztuk meg.

1. Mennyire tájékozottak az emberek?

A megkérdezettek 71 százaléka tudott arról, hogy adója 1 százalékát nonprofit szervezetnek adhatja /*/ (a továbbiakban: az 1%-ról), 29 százalékuk viszont nem hallott erről a lehetőségről.

A tájékozottságról árnyaltabb képet nyújt az 1. ábra.

1. ábra. Értesültek az 1%-ról - iskolai végzettség, kor és nemzetiség szerinti bontás

Az eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy a tájékozottság mértéke a növekvő iskolai végzettséggel egyenes arányban emelkedik. Míg az alapiskolai végzettségűeknek csupán a fele értesült az 1%-ról, a szaktanintézeti végzettségűeknek már csaknem a háromnegyede, az érettségizettek 88 százaléka, a felsőfokú végzettségűeknek pedig 92 százaléka.

Az 1. ábrából az is kiderül, hogy a korcsoportok tájékozottsága sem egyforma. A 35-55 évesek a legtájékozottabbak, 78 százalékuk tudott az 1%-ról. A 18-34 évesek nem sokkal tájékozatlanabbak (75%), az 55 éven felüliek viszont mindkét fiatalabb korcsoporthoz képest jóval tájékozatlanabbak, hiszen csak 54 százalékuk értesült az 1%-ról. Az eltérő tájékozottság hátterében azonban rejtett tényezőként újfent jelen van az iskolázottság, ugyanis a három korcsoport közül épp a legtájékozottabbak, vagyis a 35-55 évesek a legiskolázottabbak, míg a legtájékozatlanabbak, az 55 éven felüliek a legkevésbé iskolázottak: 50 százalékuk csupán alapiskolai végzettséggel rendelkezik.

Tovább szemlélve az 1. ábrát azt látjuk, hogy a szlovák nemzetiségűek 72 százaléka, a magyar nemzetiségűek 69 százaléka értesült az 1%-ról. Bár a szlovák és a magyar nemzetiségű lakosság tájékozottsága között alig van különbség, feltételezhető, hogy ez esetben is szerepet játszik az iskolázottsági tényező, ugyanis a szlovákok között kétszer annyi a felsőfokú végzettségű, mint a magyarok között.

Summa summarum tehát leszögezhetjük, hogy a megkérdezettek tájékozottsága az 1%-ról a vizsgált változók közül alapvetően az iskolai végzettségtől függött. A felsőfokú végzettségűek, érettségizettek, 35-55 évesek, de még a 18-34 évesek is átlagon felüli tájékozottsággal rendelkeztek, míg az alapiskolai végzettségűek és az 55 éven felüliek átlagon aluli tájékozottsággal. Ugyancsak elmondható, hogy a szlovákok és a magyarok tájékozottsági szintje alig különbözött egymástól, de a magyarok voltak tájékozatlanabbak.

A megrendelő arra is kíváncsi volt, hogy a megkérdezettek milyen forrásokból szerezték be információikat.
Amennyiben leszámítjuk a megkérdezettek azon 29 százalékát, akiknek semmiféle értesülésük sem volt az 1%-ról, kiderül, hogy a megkérdezettek elsősorban a televízióból, sajtóból, valamint ismerőseiktől, rokonaiktól szereztek tudomást az 1%-ról. Az eredmények részletes ismertetése a 2. ábrán látható.

2. ábra. Elsősorban honnan szereztek tudomást az 1%-ról? (N=741)

A 2. ábrán három különböző eredményt tüntettem fel. Egyrészt látható, hogy a teljes minta - ez esetben az a 741 megkérdezett, akik tudtak az 1%-ról - milyen mértékben tájékozódott a felsorolt információforrásokból. Másrészt ugyanez látható a szlovák, harmadrészt pedig a magyar megkérdezettek esetében.

A legtöbben, azaz a megkérdezettek fele a televízióból szerzett tudomást az 1%-ról, 16 százalékuk a sajtóból, 13 százalékuk ismerősöktől, rokonoktól, 5-5 százalékuk a rádióból vagy egy konkrét szervezettől. 4 százalékuk a kérdőívben feltüntetett lehetőségeken kívüli forrásokból merítette információit. Vannak, akik nem emlékeznek rá, honnan tájékozódtak, s azok vannak a legkevesebben, akik az óriásplakátokról és az internetről szerezték be információikat. Tehát a klasszikus tömegkommunikációs eszközökből és a "megbízható forrásból", azaz az ismerősök, rokonok szájából elhangzó információk bizonyultak a leghatékonyabbaknak.

Kevés módosítással mindez a magyarokra is érvényes. Ugyanúgy, mint a szlovákok, a magyarok is elsősorban a televízióból tájékozódtak, de a televízióból tájékozódó magyarok részaránya lényegesen kisebb: a szlovákok 54 százalékához képest 41 százalék.

A szlovákok számára a második legfontosabb információforrás a sajtó (16%), majd az ismerősök, rokonok (12,4%). A magyaroknál is ez a két forrás követi a televíziót, de egyrészt nagyobb hangsúlyt kap, mint a szlovákoknál, másrészt egyenértékű, egyenrangú információforrásként van jelen, hiszen mindkettőt a megkérdezett magyarok 21 százaléka preferálta.

A szlovákok számára a következő legfontosabb hírforrás a rádió, csaknem 6 százalékuk ebből tájékozódott. Ezzel szemben a magyaroknak csupán 1,4 százaléka értesült a rádióból az 1%-ról, sokkal inkább konkrét szervezetek által tájékozódtak. Az óriásplakát és az internet a szlovákok elenyésző részének szolgált információforrásul, a magyarok pedig egyáltalán nem említik.

Végezetül érdemes felsorolni, hogy kik azok, akik az egyes információforrásokból átlagon felüli, valamint átlagon aluli mértékben tájékozódtak.

A televíziót leginkább az 55 éven felüliek (58%), az alapiskolai (57%) és a szaktanintézeti végzettségűek (58%) említik, a magasabb iskolai végzettségűek már kevésbé (46%), de legkevésbé a magyarok (41%). Az utóbbi egyik feltételezhető oka - korábbi médiafelméréseinkre támaszkodva - az, hogy a szlovákiai magyarok inkább nézik a magyarországi tévécsatornákat, mint a hazaiakat.

A sajtó a magyarok számára a legfontosabb (20,5%), majd a felsőfokú végzettséggel rendelkezők említik a leggyakrabban (19%). Legkevésbé az alapiskolai végzettségűek (14%).

Az ismerősök, rokonok által újfent a magyarok szerezték be legnagyobb mértékben információikat (20,5%), majd a felsőfokú végzettségűek (18%), legkevésbé pedig a szaktanintézetet végzettek (9%).

A rádiót leggyakrabban az alapiskolai végzettségűek említik (8%), legritkábban a felsőfokú végzettségűek (1%) és a magyarok (1,4%).

Konkrét szervezettől leginkább a felsőfokú végzettségűek értesültek (8%) és a magyarok (6,8%), legkevésbé az 55 éven felüliek (2%).

A másik két információforrás, az óriásplakát és az internet általi tájékozódás minden kategóriánál minimális. Tendenciaként semmiképp sem kezelhető, inkább csak érdekességként említem, hogy a magyaroknál egyik sem jelenik meg, az internet pedig leginkább a felsőfokú végzettségűeknél kap hangsúlyt (2,4%).

2. Adakoztak-e az emberek?

A kampány elsődleges célja az volt, hogy az ország lakosai közül minél többen adakozzanak. S hányan tették ezt meg? Az 1. táblázat részletesen ismerteti felmérésünk erre vonatkozó eredményeit.

1. táblázat. Ön átutalta valakinek adója 1 százalékát?

Az 1. táblázat második oszlopa az összes megkérdezett válaszainak megoszlásait tartalmazza. Újra megjelenik a megkérdezettek azon 29 százaléka, akik nem tudtak az 1%-ról. További 24 százalékot tesznek ki azok, akik ugyan értesültek az 1%-ról, de nem adófizetők, tehát az 1% sem érinti őket. E két csoport mellett igazából a harmadik csoport a legérdekesebb számunkra, az összes megkérdezett azon 28 százaléka, akik adófizetők, tudtak is az 1%-ról, de nem adakoztak. Ugyanis épp ők azok, akik adójuk 1 százalékával hozzájárulhattak volna a nonprofit szervezetek működéséhez, de nem ezt tették. Az adófizetőknek csupán a 19 százaléka adakozott.

A harmadik oszlop már csak annak a 488 adófizetőnek a válaszmegoszlásait tartalmazza, akik tudtak az 1%-ról. Az adatok alapján elmondható, hogy az érintettek 60 százaléka nem élt a törvény adta lehetőséggel. Azon 40 százalékuk közül, akik éltek vele, a legtöbben (13%) annak a szervezetnek adakoztak, amelynek szolgáltatásait családjuk valamelyik tagja igénybe veszi.

A jogosultak 60 százaléka tehát nem adakozott. E tény megállapításán túl szemléljük meg alaposabban a nem adakozók csoportját (3. ábra).

3. ábra. Jogosult és tájékozott személyek, akik nem adakoztak (N=488)

A nem adakozó adófizetők részaránya annál magasabb, minél alacsonyabb az iskolai végzettségük és minél fiatalabbak. Ez a két összefüggés fordítva is érvényes: minél magasabb a megkérdezett iskolai végzettsége, annál jellemzőbb rá az adakozás, továbbá minél idősebb a megkérdezett, annál inkább adakozik. Az 55 éven felüliek csaknem fele, a felsőfokú végzettségűek csaknem 60 százaléka adakozott.

A nemzetiség szerinti bontásból az derül ki, hogy a szlovákok közül többen adakoznak (40%), mint a magyarok közül (30%), ugyanis az előbbieknél a nem adakozók részaránya 60 százalék, az utóbbiaknál 70 százalék.

A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, miért nem adakozott a jogosult személyek 60 százaléka.

2. táblázat. Miért nem adakoztak? (N=292)

A 2. táblázatban feltüntetett válaszmegoszlások jelzik, hogy a jogosult személyek különböző okok miatt nem adakoztak, s ezek közül egyik sem meghatározó. Annyi azonban elmondható, hogy nem igazán a nonprofit szervezetek iránti bizalomhiány miatt nem adakoztak - bár ez is előfordult -, sokkal inkább tudatlanságból, kényelemből, lustaságból, bár relatív, ki mit tart adminisztratív szempontból igényesnek.

3. Kinek adakoztak?

Az összes megkérdezett 20 százaléka, a jogosult személyeknek pedig a 40 százaléka adakozott. A 3. táblázat azt tartalmazza, hogy az adakozók milyen mértékben támogatták az egyes területeken működő szervezeteket.

3. táblázat. Milyen területen működő szervezetet támogatott? (N=196)

Az adakozók 30 százaléka az egészségügyet, csaknem 20 százalékuk az iskolaügyet támogatta, s 10 százalékon felüli a sportot támogatók részaránya is. A többi terület 10 százalékon aluli támogatottságot élvezett. Legkevesebben a tudományos szervezeteknek adakoztak.

A 4. táblázatból az is kiderül, hogy milyen földrajzi hatáskörű szervezeteket támogattak.

4. táblázat. Hol működik az a szervezet, amelyet támogatott? (N=196)

A legtöbben - az adakozók 63 százaléka - a lakhelyükön működő szervezeteket támogatták, majd az országos hatáskörű szervezeteket. Ebből arra következtethetünk, hogy elsősorban azok számlájára adakoztak, amelyeknek tevékenységét ismerik, amelyekben megbíznak.

Érdekes adatokat tárt fel az adakozók nemzetiség szerinti elemzése. Ezeket a 4. és 5. ábra szemlélteti.

4. ábra. Milyen területen működő szervezetet támogatott? Nemzetiség szerinti bontás

Arról már volt szó, hogy a magyarok közül kevesebben adakoztak (30%), mint a szlovákok közül (40%). A 4. ábra alapján azt is leszögezhetjük, hogy a szlovákok a felsorolt területeket kisebb-nagyobb mértékben, de mindet támogatták, ugyanakkor a magyarok a felsorolt nyolc terület közül csak négyet, s ezek közül is leginkább kettőre koncentráltak. A magyarok az egészségügy, az iskolaügy, a kultúra és az egyház területén működő szervezeteket támogatták. A legtöbben (összesen 70%) az iskolaügyi és a kultúra területén működő szervezeteknek adakoztak, egyötödük az egészségügyi, 7 százalékuk pedig az egyházi szervezeteket támogatta.

5. ábra. Hol működik az a szervezet, amelyet támogatott? Nemzetiség szerinti bontás

A támogatott szervezetek földrajzi hatáskörét illetően a szlovákok és a magyarok között inkább a hasonlóság dominál, hiszen mind a szlovák, mind a magyar adakozók elsősorban a helyi és az országos hatáskörű szervezeteket támogatták. Egyetlen lényeges különbséget látunk: a magyarok közül háromszor annyian adakoztak több régiót átfogó hatáskörű szervezeteknek, mint a szlovákok közül.

Összegzés

Amennyiben az 1% adományozására irányuló kampányt két részre, egy információszolgáltató és egy perszuazív, azaz meggyőzésre irányuló kampányra bontjuk, akkor az első sikeresebbnek tűnik, mint a másik. Ugyanis míg a megkérdezettek 71 százaléka szerzett tudomást az 1%-ról, adakozni csak 20 százalékuk adakozott. Ha pedig csak a tényleges érintetteket, vagyis az adófizetőket vesszük, akkor még roszszabb az arány: azok közül, akik adófizetők, ugyanakkor értesültek is az 1%-ról, 60 százalék nem adakozott. Nem mintha eleve bizalmatlanok lettek volna a nonprofit szervezetek iránt, inkább tudatlanságból, feledékenységből s az adakozási folyamat adminisztratív igényessége miatt.

A jogosult személyek 40 százaléka adakozott. Leginkább olyan szervezeteket támogattak, amelyek szolgáltatásait családtagjaik is igénybe veszik, vagy olyanokat, amelyek tevékenységét jól ismerik Legtöbben az egészségügyi, iskolaügyi és sportszervezeteket támogatták, földrajzi hatáskör szempontjából pedig a lakhelyükön működő szervezeteket.
A magyar nemzetiségű adakozók részaránya még kisebb volt, 30 százalék. Ők iskolaügyi, egészségügyi, kulturális és egyházi szervezeteket támogattak, ezek közül is kimagasló mértékben azokat az iskolaügyi és kulturális szervezeteket, amelyek a lakhelyükön működnek.

Jegyzetek

*A tanulmányban az ad, adományoz, adakozik szavakat használjuk a könnyebb érthetőség miatt, azonban fontos tudni, hogy ez esetben nem adományról van szó, a törvény (366/1999. sz. törvény 48. paragrafusa) értelmében az adófizető polgároknak jogukban áll befizetett jövedelemadójuk 1%-áról valamely közhasznú tevékenységet folytató civil szervezet javára nyilatkozni. Az adományozásra más törvény vonatkozik.