A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja keretében önálló Szakrális Kisemlék Archívumot hozott létre 1998-ban Liszka József, jobbára a saját gyűjtéséből. Azt nehéz lenne eldönteni, hogy a szakrális kisemlékekkel való foglalkozásnak oka vagy következménye, hogy Liszka József a Szent képek tisztelete címmel 1995-ben publikált tanulmánygyűjteménye után újabb tanulmánykötettel jelentkezik, amelyben számos téma a korábban felvetettek folytatása. Ezt a szerző a kötetben mindig jelzi is. Legújabb kötete nyolc nagyobb tanulmányt, egy több ismertetésből álló könyvszemlét, mutatókat, magyar, német és szlovák nyelvű tartalomjegyzéket, valamint német és szlovák nyelvű rövid összefoglalásokat tartalmaz 222 lapon. Természetesen ábrák, fényképek, térképek is illusztrálják a leírtakat. A kötet bevezetőjeként is felfogható tanulmány - A képoszloptól a kápolnáig (Javaslat a szakrális kisemlékek magyar terminológiájára) - olyan használható eszközt kíván a kutatás rendelkezésére bocsátani, amely segítségével a hazai emlék-anyag egységes leírása, sőt a nemzetközi anyaggal való egybevetése is megoldható. Itt a recenzens sem jegyezhet meg mást, mint azt, amit a szerző maga is vár, hogy tudniillik még sokan és sokféle - tehát nem csak római és görög katolikus - anyagon is alkalmazzák az általa javasolt fogalmi apparátust. Csak a gyakorlat próbáján csiszolódva nyerhetnek e Liszka József által javasolt kategóriák igazolást vagy kiegészítést, módosítást. A második tanulmány - Szakrális kisemlékek és szerepük egy faluközösség életében - rögtön példát is ad arra, hogy az előző fejezetben felállított terminológiát, illetve típusmeghatározásokat követve egy konkrét falu, a Kisalföld szélén fekvő Kürt község szakrális kisemlékeit hogyan lehet áttekinteni. Harminc objektumról van szó, amelyek képekkel történő bemutatása mellett az eredetekre vonatkozó hiteles adatokat és a szóbeli hagyományban megőrzött változatokat is megadja a szerző. Mégsem egyszerű leltár az, amit az olvasó kap, mivel minden "tétel"-nél az adott kereszt, képoszlop, képesfa stb. egykori és mai használatáról is mindent leír a szerző, ami hozzáférhető volt számára. Ezekből a forrásokból függelékként közöl is néhányat. Úgy tűnik, a javasolt módszer, hogy tudniillik egy település szakrális emlékeinek teljességét kell vizsgálni "a hozzájuk kapcsolódó kultusszal, illetve hiedelem-, szokás- és népköltészeti anyaggal párhuzamosan" (i. m. 34. p.), követésre érdemes példa. A vizsgálatba bevonható témák köre nyilván még bővíthető vagy változtatható az adott községek esetében. Azt azonban már itt is felvethetjük, hogy érdemes lenne a szakrális objektumok és a falu térszerveződésének összefüggéseit is megvizsgálni. (Az itt közölt két térkép nem igazán ad eligazítást.) Végül is nem elhanyagolható kérdés, hogy bizonyos helyek (pl. temető, falu vége stb.) megkívánták-e a falu és határainak állandó és megszentelt kijelölését, avagy valamilyen esemény "emlékhelye" ad alapot a szoborállításához. Még ha ismerjük is az ezzel kapcsolatos általános szabályokat, amelyek Európa-szerte érvényre jutnak, a felekezeti különbségek pontosításához például a szakrális emlékek térszervező funkciójának adatolása csak bővíthetné az összehasonlításhoz felvehető ismérveket. Bartha Elek vonatkozó munkáinak eredményei így kiegészíthetőkké és még inkább általánosíthatóakká válhatnának.

A következő öt fejezet, noha különféle szentek tiszteletét vizsgálja, módszerében, felépítésében nagyon hasonlít egymáshoz: Adalékok Nepomuki Szent János kisalföldi tiszteletéhez (a kötetben jelenik meg először), Szent Vendel tisztelete a kisalföldi néphagyományban, Szent Donát szobrai a Csallóközben és Mátyusföldön, Szent Kristóf kisalföldi emlékei. A fejezetcímek a vizsgálat tárgyát és földrajzi körét megadják: ezen belül a szerző a fellelhető emlékanyag történeti-tipológiai vizsgálata révén keres választ arra, hogy adott szenthez fűződő megkülönböztetett tisztelet milyen úton-módon jutott el a vizsgált területre, ott mikor, hogyan és kik körében vált a legintenzívebbé. A Kürt község szakrális emlékei bemutatásánál kimódolt-kipróbált módszer az egyes szentek tiszteletének vizsgálatánál is bevált, sőt történeti és ikonográfiai aspektusokkal is bővült. Adatokban gazdag, körültekintően megírt szép tanulmányok ezek, amelyeknek azért is örvendhetünk, mert néhány kivételétől eltekintve a vallási néprajzi irodalom eddig amilyen sokat foglalkozott a Mária-tisztelettel, annál kevesebb figyelmet szentelt a szentek kultuszainak. Liszka József vonatkozó tanulmányai ebben a vonatkozásban fontosak a magyar népi vallásosság történeti és jelen vizsgálódásai számára. A kötet nyolcadik tanulmánya - Temetőink szakrális kisemlékei (A falusi és mezővárosi temetők kultúrája a Kisalföld szlovákiai részén) - abból a szükségletből született, hogy a vizsgált terület temetőinek a magyar szakirodalomban megszokott módszerű leírását adja. Jól tagolt pontos leírást, illetve összefoglalást kapunk itt is. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy e témakörben is lesz még mondanivalója a szerzőnek. A kötet befejező része lényegében irodalmi tájékoztatás a népi vallásosság tárgykörében megjelent hazai és külföldi publikációkról. Nem szokványos eljárás, hogy egy kutató tanulmányaival együtt közölje recenzióit is, ám az olyan áttekintés, mint A népi vallásosság kutatásának újabb eredményei a jugoszláviai magyarok körében vagy A szakrális kisemlékek kutatásáról a német nyelvterületen, illetve a Szakrális kisemlék Archívum Komáromban fölöttébb hasznosak. A szerző maga sem tagadja inspirációinak forrásait, illetve örömét afölött, hogy a tág értelemben vett népi vallásosság kutatása területén hol, mikor, milyen eredmények születtek. A téma iránt érdeklődő így ezúttal némi eligazítást is kap a szakterület művelésének jelenlegi helyzetéről. Amennyiben Liszka Józsefnek a Szent képek tisztelete (1995) és az Állíttatott keresztínyi buzgóságbul (2000) című kötetét, valamint egyéb publikációit számba veszszük, érzékeljük, hogy olyan kutatót kísérünk figyelemmel, aki témáit tudatosan választja meg, érzékeli a nemzetközi kutatási irányokat és a magyar kutatásban mutatkozó fehér foltokat, valamint természetesen - vagy talán nem is olyan természetesen - az eredményeket is. Megközelítései egyre öszszetettebbek, szintetizáló szándékot mutatnak, ám még nem haladják meg a leíró jelleget. A népi kegyességi gyakorlat feltárásához adott területre és kiváltképpen a 20. századra vonatkozóan jó alapokat rakott le Liszka József, így joggal várjuk, hogy a tartalmi következtetések levonására is sor kerüljön egyszer. Verebélyi Kincső