1945

1945. április 13.

- Az SZLKP Központi Bizottsága kéri a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy dolgozza ki a szlovákiai magyarok kitelepítésének tervét. A KB szerint a kitelepítésnek 1945 őszén már be is kellene fejeződnie

- Az SZLKP KB úgy dönt, hogy beszünteti a magyar és német nemzetiségű személyeknek a pártba való felvételét.

- A Magyar Párt pozsonyi Nyerges utcai székházában ülésező, a betiltott párt vezetőségi tagjaiból, a megszűnt Magyar Hírlap és Magyar Néplap baloldali publicistáiból verbuválódott kilenctagú illegális Magyar Végrehajtó Bizottság levelet intéz a "Csehszlovák Nemzeti Bizottsághoz". (A levél címzettje feltételezhetően a Kassán megalakult csehszlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács.) A Magyar Végrehajtó Bizottság tiltakozik az ellen, hogy az új hatalom által hozott rendeletekben a szlovákiai magyarok egy szinten említtetnek a németekkel, valamint a Hlinka Gárda és Hlinka Ifjúsága tagjaival, "vagyis azokkal az elemekkel, akik ellen hat éven keresztül maguk is harcoltak". (A bizottság tagjai valószínűleg ugyanazok, akik a pozsonyi magyar értelmiségiek április 19-i Emlékiratát is aláírták.)

1945. április közepén

- A Lévai járás területéről a Nemzetbiztonsági Testület 80 magyar családot toloncol át erőszakkal a csehszlovák-magyar határon.

1945. április 16.

- A Nemzetbiztonság Országos Főparancsnoksága 281/1945. sz. parancsával elrendeli az 1938. november 2-a után Magyarországhoz csatolt területen letelepedett ún. "anyások" és az "exponált" szlovákiai magyarok összeírását.

1945. április 19.

- Pozsonyi magyar értelmiségiek egy csoportja (nagy valószínűséggel a Magyar Végrehajtó Bizottság tagjai) Emlékirattal fordul a csehszlovák kormányhoz és a Szlovák Nemzeti Tanácshoz. Tételesen felsorolják a Tiso-féle szlovák állam idején a magyarságot ért sérelmeket, és kérik a címzetteket, hogy a szlovákiai magyarság hatéves antifasiszta magatartására való tekintettel biztosítsák az alkotmányban lefektetett jogait. Az Emlékirat aláírói: Stelczer Lajos (a Magyar Párt igazgatója), dr. Neumann Tibor ügyvéd (a pozsonyi helyi szervezet elnöke), Garzuly Ferenc (a párt gazdasági osztályának vezetője), dr. Czibók János ügyvéd (a helyi szervezet tagja), Peéry-Limbacher Rezső (a Magyar Hírlap szerkesztője), Nyárai-Nemec Miklós (a Magyar Hírlap szerkesztője), Szalatnai Rezső (tanár és publicista), Mayer Imre tanár (a Toldy-kör alelnöke), Lukovich József (a Magyar Néplap szerkesztője). Az Emlékiratot, a Magyar Végrehajtó Bizottság kísérőlevelével együtt, a Czibók János, Garzuly Ferenc, Neumann Tibor és Szalatnai Rezső összetételű küldöttség adja át Gustáv Husák belügyi és Tomáš Tvarožek pénzügyi megbízottnak. (Az SZNT az Emlékiratot válasz nélkül hagyja.)

1945. április 20.

- Esterházy János kihallgatáson jelentkezik Gustáv Husák belügyi megbízottnál, aki őt letartóztatja, és átadja a biztonsági szerveknek. (A Memorandum, melyet Esterházy Husáknak átadott, elveszett.)

1945. április 21.

- Az SZNT kiadja 30/1945. sz. rendeletét a törvényhozó hatalomról Szlovákiában. Ennek 1. §-a értelmében a törvényhozó hatalmat Szlovákia területén az SZNT gyakorolja, összhangban a Csehszlovák Köztársaság elnökével és kormányával. Állami jellegű ügyekben a törvényhozó hatalmat a köztársaság elnöke gyakorolja, az SZNT-vel való megegyezés alapján.

1945. áprilisában

- A magyaroktól elkobozzák a tulajdonukban lévő rádiókészülékeket.

1945. május 3.

- A Nemzetbiztonsági Testület megkezdi a pozsonyi magyarok és németek kilakoltatását lakásaikból és internálásukat. A kilakoltatást indokló végzésen többek között ez áll: "Ön kétséget kizáróan magyar (német) nemzetiségű, ezért jelenléte Pozsony városában az államérdekre való tekintettel nem kívánatos." Lakásaikat azonnali hatállyal lefoglalják, elkobozzák minden ingó vagyonukat, és a patrongyári gyűjtőtáborba, valamint a Duna túlsó partján fekvő Pozsonyligetfaluba, az elmenekült németek által üresen hagyott lakásokba, illetve a volt katonai barakktáborba internálják őket. Deportálnak sok olyan zsidót is, aki 1938 előtt magyar nemzetiségűnek vallotta magát. (Az internálótábort 1946 augusztusában számolják fel.) - Ezzel egy időben Szlovákia más térségeiben is kezdetét veszi a magyarok letartóztatása és internálása a szentgyörgyi, dunaszerdahelyi, ipolysági, korponai, érsekújvári, komáromi, párkányi, szeredi, stubnyai, késmárki, kralováni és bodrogközi internálótáborokba. (A korabeli sajtó szerint hasonló céllal működő táborok voltak még Nyitranovák, Eperjes, Varannó és Vihnyepeszerény mellett is.)

1945. május 4.

- A nyitrai székhelyű nyugat-szlovákiai területi katonai parancsnokság utasítja a dél-szlovákiai járási nemzeti bizottságokat, hogy a magyarokat és németeket "vallási, politikai vagy faji hovatartozásra való tekintet nélkül, tehát a cigányokat és a zsidókat is" - az antifasiszták kivételével - kényszerítsék arra, hogy 24 órán belül hagyják el az országot. (A parancsot lehetetlenség teljesíteni, bár akadnak nemzeti bizottságok, amelyek eszerint járnak el.)

1945. május 5.

- A kormány Edvard Beneš 1944. december 4-i 18/1944. sz. alkotmánydekrétuma alapján kiadja 4/1945. sz. rendeletét "a nemzeti bizottságok megválasztásáról és azok hatásköréről". A kormányrendelet 6. §-a szerint azokban a községekben és járásokban, ahol a lakosság többsége "államilag megbízhatatlan", nem alakulhat nemzeti bizottság. Ezeken a helyeken közigazgatási bizottságok lesznek kinevezve az "államilag megbízható" lakosság képviselőiből.

- A Belügyi Megbízotti Hivatal körlevélben utasítja a magyarlakta vidékek járási nemzeti bizottságait és járási komisszárait, hogy azonnal utasítsanak ki az országból minden olyan magyart, aki 1938. november 2-a után telepedett le a Magyarországhoz csatolt területeken. (Az említetteket május 26-tól kisebb-nagyobb csoportokban, többnyire ingóságaiktól is megfosztva teszik át a határon. Az életfenntartásukhoz szükséges eszközökből csak annyit vihetnek magukkal, amennyi az utazás alatti létfenntartáshoz szükséges. Az ún. anyásokon kívül vannak közöttük csehszlovák állampolgárok is. Az ily módon kitelepítettek pontos száma ismeretlen, Balogh Sándor 20-30 ezerre becsüli a számukat, Juraj Zvara szlovák történész szerint 1945. június 30-ig 31 780 magyar kénytelen így elhagyni Szlovákia területét.)

1945. május 6.

- Edvard Beneš köztársasági elnök és a csehszlovák kormány Kassáról Pozsonyba teszi át székhelyét.

1945. május 8.

- A német hadsereg feltétel nélkül leteszi a fegyvert, s ezzel Európában véget ér a II. világháború. -Jozef Tiso és a szlovák kormány az ausztriai Kremsmünsterben az amerikai hadsereg fogságába esik.

1945. május 9.

- Edvard Beneš köztársasági elnök pozsonyi rádióbeszédében kijelenti, hogy "a németek és magyarok túlnyomó részének el kell tőlünk mennie. Ez végérvényes elhatározásunk... Népünk már nem élhet németekkel és magyarokkal közös hazában."

1945. május 10.

- A csehszlovák kormány elhagyja Pozsonyt, s még ugyanezen a napon Prágába repül. (Edvard Beneš május 12-én tér vissza a prágai várba.)

1945. május 11.

- Klement Gottwald miniszterelnök-helyettes rádióbeszédében a kormány nevében nyilatkozva kijelenti: "A németeket és magyarokat, akik olyan súlyosan vétettek nemzeteink és a köztársaság ellen, állampolgárságuktól megfosztottnak tekintjük, és szigorúan megbüntetjük. A nemzeti bizottságok ehhez máris lássanak hozzá."

1945. május 15.

- Az SZNT kiadja 33/1945. sz. rendeletét a "fasiszta bűnösök, a megszállók, az árulók és kollaboránsok megbüntetéséről s a népbíróságok létesítéséről". A rendelet I. részében meghatározza a bűntettnek minősülő cselekményeket, illetve az egyes bűncselekményekre kiróható büntetés mértékét. A II. részben a bűnösök megbüntetésére létrehozza Szlovákia területén a pozsonyi székhelyű Nemzeti Bíróságot (Národný súd), valamint a járási és helyi népbíróságokat, s meghatározza az egyes bíróságok jogkörét. A rendelet bűncselekménynek minősíti már azt is, ha valaki az 1938-ban Magyarországhoz csatolt területen együtt dolgozott a magyar hatóságokkal, a magyar hatóságok szolgálatában állt mint köztisztviselő, magyar politikai pártban, gazdasági, szociális vagy kulturális intézményben viselt tisztséget, vagyis bűntettnek minősít olyan cselekményeket is, amelyek elkövetésük idején semmiféle jogszabályt nem sértettek.

1945. május 16.

- A Magyar Végrehajtó Bizottság levélben kéri a Belügyi Megbízotti Hivatalt, hogy amennyiben a szlovákiai magyaroknak ell kell hagyniuk az ország területét, a Tiso-rendszer idején működött Zsidó Központ mintájára járuljon hozzá egy kivándorlási iroda felállításához.

1945. május 18.

- Az SZNT Elnökségének határozata kizárja a magyar nemzetiségű személyeket a politikai pártokból és megtiltja további felvételüket. Kivételt csupán az aktív antifasiszta harcosok kaphatnak. (Ez főleg a magyar kommunistákat érinti, hiszen a kommunista pártnak 1945 derekán 2155 magyar tagja van.) - Gustáv Husák belügyi megbízott kitiltja Szlovákia területéről az összes magyarországi sajtóterméket.

1945. május 19.

- Edvard Beneš köztársasági elnök kiadja 5/1945. sz. dekrétumát "az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek érvénytelenségéről, továbbá a németek, a magyarok, az árulók és a kollaboránsok, valamint egyes szervezetek és intézetek vagyoni értékeinek nemzeti kezeléséről". A dekrétum 1. §-a érvénytelennek nyilvánít bármilyen vagyoni átruházást és vagyonjogi ügyletet, ha azt 1938. szeptember 29-e után, "a megszállás, nemzeti, faji vagy politikai üldözés nyomása alatt hajtották végre". A dekrétum 2. §-a értelmében nemzeti kezelés alá kerül az "államilag megbízhatatlan" személyeknek a Csehszlovák Köztársaság területén lévő vagyona, miközben a 4. § szerint államilag megbízhatatlannak kell tekinteni többek között "a német vagy magyar nemzetiségű személyeket".

1945. május 20-21.

- Az SZLKP első pozsonyi területi konferenciáján Štefan Bašťovanský, a párt pozsonyi területi titkára kijelenti, hogy "a magyar területeken ellenséges erők tolakodtak be az SZLKP-ba, és a magyar elvtársak a párt nemzetiségi kérdésre vonatkozó mai irányvonalának megvalósításakor nem tanúsítottak kellő éberséget és következetességet". A konferencia szerint "ezeket a fasisztákat ki kell szállítani Magyarországra, s a párt programjának megfelelően meg kell kezdeni az övezet elszlovákosítását, a belső telepítést". A jelenlévő magyar nemzetiségű küldöttek szerint közöttük nincsenek fasiszták, s nem szavazzák meg a magyarok kitelepítéséről és belső széttelepítéséről szóló határozatot. Többen kijelentik, hogy a konferenciának nem kommunista, hanem fasiszta jellege volt.

1945. május 21.

- Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter San Franciscóban kijelenti: "Csak azokra a magyarokra fognak büntetést kiróni, akik összeesküdtek a Csehszlovák Köztársaság ellen, és akik a nácik oldalán harcoltak; azok a magyarok, akik barátsággal viseltettek Csehszlovákia ügye iránt, az országban maradhatnak, és a köztársaság állampolgárainak valamennyi jogát élvezhetik."

1945. május 23.

- A csehszlovák kormány, bízva abban, hogy a nagyhatalmak jóváhagyják a német és a magyar kisebbség egyoldalú kitoloncolását Csehszlovákiából, a belügy-, külügy- és a nemzetvédelmi miniszter alkotta bizottságot szervez a kitelepítés előkészítésére.

1945. május 24.

- A 90%-ban magyar hívőkből álló református egyház szlovák vezetésű s az államhatalom támogatását élvező kassai székhelyű ún. Szervező Bizottsága (lelkészi elnöke Ján Tomašuľa, világi elnöke Vojtech Ozorovský [Ozorovský Béla], titkára Andrej Maťašík [Maťašík András]) "szabályrendeletek" sorát adja ki. Újjászervezi a szlovákiai egyházmegyéket (6 "magyar" és 3 "szlovák" egyházmegyét hozva létre), s élükre ideiglenes adminisztrátorokat nevez ki. A szlovákot nyilvánítja az adminisztráció nyelvévé nemcsak az állami hivatalokkal, hanem a Szervező Bizottsággal való kapcsolattartásban is. Azokba a "szlovák jellegű" gyülekezetekbe pedig, amelyekben az istentiszteletet magyarul tartják, elrendeli "a szlovák államnyelvet bíró" lelkészek helyezését. A lelkészek számára kötelezővé teszi a szlovák nyelvvizsgát, s még a segédlelkészek kinevezését is a politikai megbízhatóság és a csehszlovák állampolgárság igazolásától teszi függővé.

1945. május 25.

- Az SZNT ülésén Gustáv Husák ismerteti a Belügyi Megbízotti Hivatalnak a magyarok kitelepítésére készített tervét. A terv szerint a magyarok kitelepítése két szakaszban történik. Az első szakaszban kiutasítják az országból azokat, akik 1938 november 2-a után telepedtek le a Magyarországhoz csatolt területeken, akik vétettek a köztársaság ellen, fasiszta szervezet tagjai voltak, valamint azokat, akiket büntetőjogilag felelősségre vonnak vagy kisebb vétkekért ítélnek el. A második szakaszban kerül sor a magyar lakosság tömeges kitelepítésére és a magyarországi szlovákok repatriálására.

- Az SZNT kiadja 43/1945. sz. rendeletét "az ügyvédekre vonatkozó némely előírások megváltoztatásáról és kiegészítéséről". A rendelet 6. §-a értelmében az ügyvédek és ügyvédjelöltek névjegyzékébe nem vehetők fel a német és magyar nemzetiségű személyek.

- Az SZNT kiadja 44/1945. sz. rendeletét "az állami és közalkalmazottak szolgálati viszonyának rendezéséről", melynek 2. §-a értelmében az aktív antifasiszták kivételével azonnali hatállyal és a munkaviszonyból származó bárminemű jogigény nélkül el kell bocsátani állásukból a német vagy magyar nemzetiségű állami és közalkalmazottakat. A nyugalmazott német és magyar nemzetiségű állami és közalkalmazottak 1945. május 31-i hatállyal nyugdíjjogosultságukat is elveszítik. A nemzetiség megállapításánál mérvadó a származás, a családi érintkezésben használt nyelv és az 1938. október 6-a után bevallott nemzetiség.

- Az SZNT kiadja 51/1945. sz. rendeletét az egyesületek feloszlatásáról és alapításáról. A rendelet 1. §-a feloszlatottnak nyilvánít minden egyesületet és társaságot a Magyarországtól visszacsatolt területen. A 2. § ezenkívül feloszlat minden egyesületet és társaságot Szlovákia többi területén, kivéve azokat a szlovák egyesületeket és fiókszervezeteiket, amelyek listáját a rendelet melléklete tartalmazza. Ezek közé tartoznak többek között a szlovák katolikus, evangélikus, pravoszláv, görög katolikus és zsidó vallási egyesületek, a jótékonysági intézmények, temetkezési vállalatok, a Matica slovenská, a Živena, a Slovenská liga, a múzeumi, tudományos és művészeti egyesületek, a dalárdák, a műkedvelő színjátszó csoportok, a filatelista, turista, egyes állattenyésztő és növénytermesztő egyesületek, a tűzoltóegyeletek, sportegyesületek. A feloszlatás sorsára kerül tulajdonképpen valamennyi egyesület, amely alapszabályzatából nem világos annak szlovák nemzeti jellege, vagy tagságának túlnyomó részét magyarok és németek alkotják.

1945. május 30.

- A magyar kormány jegyzékben tiltakozik a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál a szlovákiai magyarok üldözése miatt.

1945 májusában

- Kezdetét veszi a magyar oktatási nyelvű iskolák felszámolása Szlovákiában.

1945. június 3.

- Rimaszombatban hat járás kommunista pártjának küldöttei határozatot fogadnak el, amelyben a magyar kisebbség elmarasztalása után az ország magyartalanítását követelik: "Követeljük a magyarkérdés azonnali megoldását, mivel a magyarok a történelmi próbán nem állták meg a helyüket, mert kevés kivételtől eltekintve valamennyien elfogadták a feudális urak nagyúri politikáját. Követeljük, hogy haladéktalanul kezdjék meg a szlovák földművesek áttelepítését a szegény és hegyes vidékekről Szlovákia déli területeire, a magyar nagybirtokosok, telepesek és fasiszták földjeire, akiknek nincs mit keresniük Szlovákiában! ...magyarok nélküli Szlovákiát akarunk!"

- Jozef Lettrich, az SZNT elnöke hivatalosan kijelenti, hogy azok a zsidók, akik gondolkodásukkal és beszédükkel a magyarokhoz vagy a németekhez tartoznak, magyaroknak, illetve németeknek számítanak, s ezért osztozniuk kell a magyarok és németek sorsában.

. - Az SZNT kiadja 50/1945. sz. rendeletét "a vagyon nemzeti kezeléséről", amely értelmében az "államilag megbízhatatlan" személyek Szlovákia területén található teljes vagyonát az állam lefoglalja és nemzeti kezelés alá vonja. A rendelet 4. §-a értelmében államilag megbízhatatlanoknak számítanak többek között "a német és magyar nemzetiségű személyek, amennyiben nem igazolják, hogy aktívan részt vettek a Németország vagy Magyarország elleni harcban, vagy jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy újra sikerüljön kivívni a Csehszlovák Köztársaság, valamint a szlovák és cseh nemzet szabadságát".

- A magyar kormány tájékoztatása céljából elkészül a "Helyzetkép a szlovákiai magyarokról" című dokumentum, bemutatva azt a politikai hátteret (internálás, kitelepítés, jogfosztás), amelyben a szlovákiai magyarság él a háború befejezése óta. A dokumentum szerzői kérik az "anyaország" kormányát és pártjait, hogy védjék meg a szlovákiai magyarságot mindaddig, amíg a lakosságcsere meg nem valósulhat.

1945. június 6.

- Az SZNT kiadja 52/1945. sz. rendeletét, amely hatálytalanítja az első csehszlovák földreform során szerzett ingatlanok 1938. november 1-je után történt összes átruházását "a magyar állam által ideiglenesen megszállt területen". Az ingatlant a hozzá tartozó élő és holt felszereléssel együtt visszaadja az 1938. november 1-jei tulajdonosának. (Bár a rendelet nem említ nemzetiséget, mégis a magyarokat sújtja, mivel az 1919. évi csehszlovák földreform során a szlovák és cseh telepeseknek juttatott ingatlanokat 1938 után többnyire magyar nemzetiségűekre ruházták át.)

1945. június 9.

- Az SZNT Elnöksége Národná obroda című hivatalos lapjának közlése szerint Délkelet-Szlovákia több mint 20 községének iskolájában még mindig magyar nyelven folyik az oktatás.

1945. június 16.

- A csehszlovák kormány ülésén elhatározzák, hogy a németek kitelepítése mellett a magyarok kitelepítésének jóváhagyását is kérni fogják a győztes nagyhatalmak potsdami konferenciájától.

- Az SZLKP elutasítja a magyar antifasisztáknak a magyar iskolák megnyitása, valamint a magyar nyelvű sajtó engedélyezése érdekében benyújtott kérelmét.

1945. június 18.

- A pozsonyi 17. gyalogezred katonái a morvaországi Přerov vasútállomásán feltartóztatnak és legyilkolnak 270 szepességi (köztük 117 dobsinai illetőségű) német és magyar menekültet.

1945. június 19.

- Edvard Beneš köztársasági elnök kiadja a cseh országrészekben érvényes 16/1945. sz. dekrétumát "a náci bűnösök, az árulók és segítőik megbüntetéséről, valamint a rendkívüli népbíróságokról" (ún. "retribúciós dekrétum"), amely a "köztársaság fokozott veszélyeztetettségének" idejére visszamenőleges hatállyal bűntettnek nyilvánít olyan cselekményeket, amelyek elkövetésük idején nem sértettek törvényt. (A dekrétum 18. §-a a "köztársaság fokozott veszélyeztetettségének" időpontját 1938. május 21-től, a csehszlovák hadsereg részleges mozgósításától, egy kormányrendeletben később meghatározandó napig számítja.)

- Ugyanaznapi keltezésű az elnök 17/1945. sz. dekrétuma a Nemzeti Bíróságról. A dekrétumok értelmében a Nemzeti Bíróság és a népbíróságok határozatai ellen fellebbezési lehetőség nincs, az esetleges halálos ítéletet a bírósági döntés után két órán belül végre kell hajtani.

1945. június 21.

- Edvard Beneš köztársasági elnök kiadja 12/1945. sz. dekrétumát a "németek, magyarok, valamint a cseh és szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan elosztásáról". A dekrétum a földreform céljaira azonnali hatállyal és térítés nélkül előírja annak a mezőgazdasági vagyonnak az elkobzását, amely német és magyar nemzetiségű személyek, illetve a köztársaság árulóinak és ellenségeinek tulajdonában van, állampolgárságukra való tekintet nélkül. Kivételt csak azok a németek és magyarok kapnak, akik aktívan részt vettek a Csehszlovák Köztársaság egységének megőrzéséért és felszabadításáért vívott harcban. Német vagy magyar nemzetiségű személyeknek azok tekintendők, akik az 1929 óta tartott bármelyik népszámláláskor német vagy magyar nemzetiségűeknek vallották magukat, vagy pedig a németeket vagy magyarokat tömörítő nemzeti csoportok, alakulatok vagy politikai pártok tagjai lettek. Az elkobzott vagyont a Földművelésügyi Minisztérium mellett létesítendő Nemzeti Földalap kezeli és utalja ki szláv nemzetiségű személyeknek. (A dekrétum csak a cseh országrészekben lép érvénybe.)

1945. június 25. [27. ?]

- A csehszlovák hatóságok Esterházy Jánost és Csáky Mihályt átadják a szovjet katonai szerveknek.

1945. június 27.

- Az Oktatásügyi Megbízotti Hivatal illetékes osztályának a levele véglegesen elutasítja Bíró Luciánnak, a komáromi bencés gimnázium igazgatójának a magyar nyelvű tanítás tanév végéig való meghosszabbítására vonatkozó kérelmét. (Ezzel megszűnik Szlovákia utolsó magyar tanítási nyelvű iskolája is.)

- Galánta magyar lakosai levelet intéznek a galántai járási komisszárhoz, amelyben a helyi magyar iskola bezárása ellen tiltakoznak. Panaszukat azzal indokolják, hogy mivel a kisváros lakosságának legalább kétharmada magyar nemzetiségű, a politikai eseményektől függetlenül "kulturális és demokratikus" joguk van a magyar nyelvű oktatásra.

1945. június 29.

- Moszkvában csehszlovák részről Zdeněk Fierlinger miniszterelnök és Vladimír Clementis külügyi államtitkár, szovjet részről Vjacseszlav Mihajlovics Molotov külügyminiszter aláírják a Kárpátalja átadásáról szóló csehszlovák-szovjet szerződést. Ennek értelmében "Kárpátontúli Ukrajna", összhangban lakosságának "kívánságával", egyesül Ukrajnával, az új csehszlovák-szovjet államhatár pedig megegyezik Szlovákia és Kárpátalja 1938 előtti közigazgatási határával. Valójában azonban Kárpátalján kívül a Szovjetunióhoz csatolnak 13, közigazgatásilag korábban Szlovákiához tartozó, színtiszta magyar lakosságú községet is. Ezek a következők: Bátka, Csap, Gálocs, Kisrát, Kisszelmenc, Kistéglás, Nagyrát, Palágy, Palágykomoróc, Palló, Szürte, Tiszaásvány és Tiszasalamon.

- A szovjet katonai szervek vonatra raknak, és Budapesten, Bukarestben, Jasin keresztül Moszkvába hurcolnak tizenegy letartóztatott pozsonyi magyar értelmiségit, a Magyar Párt vezető funkcionáriusait. Az elhurcoltak a következők: Esterházy János gróf, a párt elnöke; Neumann Tibor ügyvéd, a párt pozsonyi helyi szervezetének elnöke; Csáky Mihály gróf; Jabloniczky János ügyvéd; Teszár Béla; Párkány Lajos; Böjtös József; Vircsik Károly; Szüllő Sándor; Birnbaum Frigyes és Lászlóffy Ferenc.

1945. július 3.

- Az SZNT kiadja 67/1945. sz. rendeletét "a háborús események által okozott károk bejelentéséről". A rendelet 2. §-a értelmében a kártérítési kérelemben fel kell tüntetni többek között, hogy milyen állampolgárságú volt a kérelmező 1938. október 1-jén, valamint hogy milyen nemzetiségűnek vallotta magát 1938. október 1-jén és e napot követően. (Ezeknek az adatoknak a feltüntetése a magyar és német nemzetiségű kérelmezők számára reménytelenné teszi bármilyen kártérítés megszerzését.)

-Az SZNT kiadja 69/1945. sz. rendeletét "az államilag megbízhatatlan személyek magánalkalmazásból való elbocsátásáról", melynek 1. §-a kimondja, hogy a munkaadó a nemzeti bizottság hozzájárulásával, tekintet nélkül egyéb törvényes és szerződéses rendelkezésekre, azonnali hatállyal megszüntetheti a munka-, szolgálati vagy tanulói viszonyt bármelyik "államilag megbízhatatlan" személlyel.

- A csehszlovák kormány és Edvard Beneš köztársasági elnök hivatalosan felkéri a győztes nagyhatalmakat, hogy a rövidesen összeülő potsdami konferenciájukon tűzzék napirendre a csehszlovákiai németek és magyarok kitelepítésének az ügyét.

- A Demokrata Párt központi orgánuma, a Čas újabb magyarországi területek Csehszlovákiához való csatolását követeli. Szükségesnek tartja a pozsonyi hídfő kiszélesítését egészen a Lajta vonaláig, esetleg a Fertő-tóig. Mivel a régi csehszlovák-magyar országhatár itt csupán néhány kilométernyire húzódik Pozsonytól, ennek következtében a lap szerint "Szlovákia fővárosa a nehézlövegek hatósugarában fekszik".

1945. július 4.

- A Gustáv Husák belügyi megbízottal folytatott előző napi megbeszélés alapján a Magyar Végrehajtó Bizottság nevében Szalatnai Rezső írásos javaslatot terjeszt elő a Csehszlovákiai Magyarok Segélybizottságának a megalakítására. A javaslat szerint a Segélybizottság a Nemzetközi Vöröskereszttel, a Csehszlovák Vöröskereszttel és a Magyar Vöröskereszttel együttműködve élelmiszer-, gyógyszer- és pénzsegélyek juttatásával, továbbá orvosi ellátással segítené a magyar deportáltakat. Székhelye Pozsony, ideiglenes elnökségének az összetétele a következő: Szalatnai Rezső tanár, író; Limbacher-Peéry Rezső tanár, író; dr. Csáder Mihály orvos; dr. Czibók János ügyvéd; Fehér Ferenc szerkesztő, a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt volt területi titkára; Tankovics József tanító. Husák ígérete ellenére a Segélybizottság legalizálására nem kerül sor, illegálisan azonban megkezdi tevékenységét. Különféle adományokból származó pénzsegéllyel, ruhaneművel, élelmiszerrel, gyógyszerekkel látja el a rászorulókat, különösen az elbocsátott közalkalmazottakat, a nyugdíjuktól megfosztott idős pedagógusokat és özvegyeiket.

- Az SZNT hivatalos lapja, a Národná obroda "Szlovákiának természetes határokra van szüksége" című írásában Vladimír Clementis külügyi államtitkárra hivatkozva közli, hogy a kormány hamarosan benyújtja javaslatát Csehszlovákia határainak "kiigazítására". A lap kiemeli, hogy az igényelt területen fekszik a magyar nehéz- és hadiipar jelentős része (Diósgyőr, Ózd, Rudabánya, Salgótarján).

- A magyar kormány jegyzéket intéz a szovjet kormányhoz, amelyben beszámol a Csehszlovákiában kiadott magyarellenes rendeletekről és a magyarok elleni attrocitásokról, s kéri Moszkva beavatkozását.

1945. július 7-8.

- Turócszentmártonban tartja I. kongresszusát a Demokrata Párt. Elnökévé Jozef Lettrichet választják.

1945. július 10.

- A csehszlovák törvénytár (Sbírka zákonů a nařízení státu československého) 20/1945. és 21/1945. számmal republikálja Edvard Beneš Londonban kiadott 1940. október 15-i 2/1940. számú és 1945. február 22-i 3/1945. számú alkotmánydekrétumait "a törvényhozó hatalom ideiglenes gyakorlásáról." Ezek értelmében a köztársasági elnök törvényhozó hatalmat gyakorolhat mindaddig, míg meg nem alakul a Csehszlovák Köztársaság ideiglenes törvényhozó testülete. (E rendelkezések válnak az elnöki dekrétumok és alkotmánydekrétumok "alkotmányos" alapjává.)

- A Pénzügyi Megbízotti Hivatal kiadja 155/1945. Ú. v. sz. rendeletét "az állami nyugdíjak és ellátási illetmények, valamint a kegydíjak és adományok azon élvezőinek kötelező összeírásáról, akik a Magyarország és Németország által ideiglenesen megszállt területen élnek". A rendelet 6. §-a értelmében az összeírás nem vonatkozik többek között a német és magyar nemzetiségű személyekre, mivel ők az SZNT 44/1945. sz. rendelete értelmében már elveszítették igényüket nyugdíjuk és ellátási illetményeik folyósítására.

1945. július 16.

- A Demokrata Párt központi orgánuma, a Čas kifogásolja a zsidók szlovákellenes magatartását, amely abban nyilvánul meg, hogy változatlanul magyarul és németül mernek beszélni: "A kor parancsa, hogy Szlovákiában nincs helye a magyar és német nyelvnek, az, hogy az utcákon és a nyílt helyeken nem szabad elhangoznia, s mindaz, ami ezzel összefügg, mindenkire egyformán vonatkozik. Aki erre nem hallgat, kihívja a nép haragját..."

1945. július 17.

- Edvard Beneš köztársasági elnök kiadja 27/1945. sz. dekrétumát "a belső telepítés egységes irányításáról". A dekrétum a belső telepítés (kolonizáció) irányítására prágai és pozsonyi székhellyel előírja telepítési hivatalok (osídlovací úrad) létrehozását. A hivatal elnöke a kormányzatban tanácsadói jogkörrel bír, s a kormány javaslatára a köztársaság elnöke nevezi ki. A "belső telepítésnek" a dekrétum által is megfogalmazott célja "a Csehszlovák Köztársaság valamennyi térségének visszajuttatása az eredeti szláv elem birtokába".

1945. július 17-augusztus 2.

- A három győztes nagyhatalom, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia potsdami konferenciája a világháború utáni nemzetközi kérdések rendezéséről. Az értekezleten jóváhagyják a német lakosság kitelepítését Csehszlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról, de egyáltalán nem történik említés a csehszlovákiai magyarok esetleges áttelepítéséről Magyarországra.

1945. július 19.

- A magyar kormány a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának tájékoztatása alapján felkéri a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, járjon közbe a csehszlovák kormánynál a magyar nemzetiségű zsidók üldözésének megszüntetése érdekében.

1945. július 20.

- Edvard Beneš köztársasági elnök kiadja 28/1945. sz. dekrétumát "a németek, magyarok és az állam más ellenségei mezőgazdasági földjének cseh, szlovák és más szláv földművesekkel való betelepítéséről". A dekrétum értelmében a telepítés keretében a németektől és magyaroktól, valamint a cseh és a szlovák nemzet árulóitól és ellenségeitől elkobzott mezőgazdasági vagyonból földjuttatást a cseh és a szlovák, valamint más szláv nemzet tagja kérhet, aki állami és nemzeti szempontból megbízható. (A dekrétum csak a cseh országrészekben lép hatályba.)

1945. július 25.

- Az SZNT kiadja 82/1945. sz. rendeletét "az ügyvédek és közjegyzők bírói szolgálatba való felvételéről". A rendelet 1. §-a szerint bírói szolgálatba csak csehszlovák állampolgárságú, szláv nemzetiségű, nemzetileg és politikailag megbízható, valamint a szlovák nyelvet tökéletesen bíró ügyvéd vagy közjegyző vehető fel.

1945. július 26.

- A Národná obroda című lap nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy valamelyik koncentrációs táborban való részvétel "karriert biztosít" a zsidóknak, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűnek vallja magát a megmenekült zsidó. Pedig ennek a kérdésnek "perdöntőnek" kellene lennie.

1945. augusztus 2.

- Edvard Beneš köztársasági elnök kiadja 33/1945. sz. alkotmánydekrétumát "a német és a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának rendezéséről". A dekrétum 1. §-a szerint: "Azok a német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok, akik az idegen megszálló hatalom jogszabályai értelmében német vagy magyar állapolgárságot szereztek, az ilyen állampolgárság megszerzésének napján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat. A többi német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár a dekrétum hatályba lépésének napján veszti el csehszlovák állampolgárságát." A 2. § szerint csehszlovák állampolgárságuk csupán azoknak a németeknek és magyaroknak marad meg, "akik igazolják, hogy hűek maradtak a Csehszlovák Köztársasághoz, sosem vétettek a cseh és a szlovák nemzet ellen, vagy aktívan részt vettek a felszabadításukért vívott harcban, vagy pedig szenvedtek a náci és fasiszta terrortól". A 3. § értelmében a csehszlovák állampolgárságukat elvesztett személyek 6 hónapon belül kérvényezhetik állampolgárságuk visszaadását. E kérvényekről saját belátása alapján a belügyminiszter dönt. (A dekrétum hatályba lépésének ideje 1945. augusztus 10.)

1945. augusztus 7.

- Rákosi Mátyás levelet intéz J. V. Sztálinhoz, melyben kéri a szovjet pártvezető támogatását a csehszlovákiai magyarok kitelepítésének megakadályozása érdekében.

1945. augusztus 10.

- Az SZLKP érsekújvári alapszervezete a párt zsolnai konferenciájához címzett kérvényében magyar nyelvű pártsajtó kiadásának és terjesztésének engedélyezését kéri a magyar kommunisták számára.

1945. augusztus 11.

- Tiltakozásul a magyarok üldözése és kiutasítása ellen, magyar diákok egy csoportja Tornalján felrobbantja a politikai rendőrség laktanyáját. Az épületben nem tartózkodik senki, így emberéletben nem esik kár. A robbantás elkövetését Hancsovszky Béla 17 éves tanuló vállalja magára. - Edvard Beneš köztársasági elnök 50/1945. sz. dekrétumával államosítja a filmgyártást. A dekrétum az államosított filmgyárakért, filmlaboratóriumokért, filmkölcsönzőkért és filmszínházakért kártérítést helyez kilátásba, a kártalanítandók köréből viszont kizárja az "államilag megbízhatatlan", vagyis magyar és német nemzetiségű személyeket.

1945. augusztus 11-12.

- Zsolnán tartja országos konferenciáját az SZLKP, melyen megválasztják a párt új Központi Bizottságát és vezetőségét. Elnök: Viliam Široký, elnökhelyettes: Karol Šmidke, főtitkár: Štefan Bašťovanský. Jóváhagyják a pártnak a Szlovák Nemzeti Tanácsba és az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe delegálandó jelöltjeinek a listáját. Major Istvánt, a kommunista párt alapító tagját és egykori szenátorát - magyar származása miatt - nem választják be a Központi Bizottságba, és nem delegálják az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe sem.

1945. augusztus 14.

- A Čas című napilap közli a Nagytapolcsányi Járási Nemzeti Bizottság vezetőjének az írását, aki szerint a zsidók "nem tisztelték" a szlovák nyelvet, mivel magyarul vagy németül beszéltek, és magyarnak vagy németnek vallották magukat: "Ők voltak a szlovák nép legkegyetlenebb elnyomói." - Ugyancsak a Časnak nyilatkozik a Pozsonyi Nemzeti Bizottság iparügyi osztályának vezetője, aki nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy a zsidók nem vettek részt a nemzeti ellenállásban, és sokan közülük még ma sem beszélik rendesen a szlovák nyelvet. Ezért igazolniuk kellene, hogy a korábbi népszámlálások során milyen nemzetiségűnek vallották magukat.

1945. augusztus 16.

- Csehszlovákia, a II. világháború után első ízben, ideiglenes árucsere-forgalmi egyezményt köt Magyarországgal.

1945. augusztus 18.

- Besztercebányán tartja első közgyűlését a Szlovák Partizánok Szövetsége (Zväz slovenských partizánov), amelyen egységes és kemény fellépést sürgetnek a szlovákiai "magyar fasisztákkal" szemben. Az SZNT Elnökségéhez intézett beadványukban sürgetik a magyarok mielőbbi kitelepítését, ill. a lakosságcsere megkezdését, vagyonuk elkobzását, munkatáborokba hurcolását; kifogásolják, hogy a koncentrációs táborokból hazatérő magyar zsidók visszakapják a vagyonukat. Saját érdemeikre hivatkozva az ún. belső telepítés keretén belül részt követelnek a magyarok elkobzott vagyonából. (A magyarlakta területekre betelepített ún. partizánok pontos száma ismeretlen. 1948 tavaszáig a Pozsony és Tornalja közötti magyarlakta járásokba 1640 családot telepítettek, amelyek 15 853,2 hektár és 315 kat. hold földet vehettek át.)

- Az alakulófélben levő, budapesti székhelyű "Szlovákiából Kiutasított és Elmenekült Demokrata Magyarok Tanácsa" memorandummal fordul Dálnoki Miklós Béla magyar miniszterelnökhöz. Kéri a magyar kormányt, tegye lehetővé a Szlovákiában jogfosztott, elmenekült és áttelepített magyarok részére, hogy Budapesten érdekvédelmi szervezetet alapítsanak. A Tanács Balogh István miniszterelnökségi államtitkár szóbeli jóváhagyásával kezdi meg tevékenységét. Alapító tagjainak száma 26, fő szervezője Holota János volt csehszlovák nemzetgyűlési képviselő, Érsekújvár egykori polgármestere, valamint Jócsik Lajos, a Nemzeti Parasztpárt budapesti főtitkára és országgyűlési képviselője.

1945. augusztus 23.

- Az SZNT kiadja 104/1945. sz. rendeletét "a németek, magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan elosztásáról", amely kiegészíti az SZNT 4/1945. sz. rendeletét. A jogszabály a magyar nemzetiségű lakosok esetében továbbra is meghagyja az 50 hektár alatti mezőgazdasági ingatlant, elrendeli viszont azon társaságok és jogi személyek mezőgazdasági vagyonának elkobzását, amelyek részvényeinek többségét magyar vagy német nemzetiségű személyek birtokolják.

- Az SZNT kiadja 105/1945. sz. rendeletét "a munkatáborok létrehozásáról". A rendelet szerint a munkatáborba többek között azokat a személyeket oszthatják be, akiket az SZNT 33/1945. sz. rendelete alapján mint "fasiszta bűnöst", "megszállót", "árulót" és "kollaboránst" ítéltek el.

1945. augusztus 25.

- Edvard Beneš köztársasági elnök kiadja 47/1945. sz. alkotmánydekrétumát "az Ideiglenes Nemzetgyűlésről". Az alkotmánydekrétum 1. cikkelye kimondja, hogy amíg az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján nem alakul meg az Alkotmányozó Nemzetgyűlés, a törvényhozó hatalmat a köztársaság egész területén az Ideiglenes Nemzetgyűlés fogja gyakorolni. A 2. cikkely szerint azokban az ügyekben, amelyek Szlovákia alkotmányjogi helyzetével függnek össze, szükséges az Ideiglenes Nemzetgyűlés jelenlévő szlovákiai tagjai többségének egyetértése is.

- A kormány kiadja 48/1945. sz. rendeletét "az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztásáról", amely kimondja, hogy a képviselőket közvetve, delegátusok útján fogják választani. A kormányrendelet 6. §-a szerint azonban választók és delegátusok kizárólag cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű csehszlovák állampolgárok lehetnek, a 7. § szerint ugyanez vonatkozik a képviselőkre is. A rendelkezés tehát még az állampolgárságuktól meg nem fosztott magyaroktól is megvonja az aktív és passzív választójogot. Ugyanezek a kitételek szerepelnek a kormánynak a járási és tartományi nemzeti bizottságok megválasztásáról szóló 49/1945. sz. rendeletében.

1945. augusztus 28.

- A szlovák nemzeti bizottságok besztercebányai kongresszusán megválasztják az újjáalakuló SZNT képviselőit és a 300 tagú prágai Ideiglenes Nemzetgyűlés Szlovákiát képviselő 100 tagját. Magyar és német nemzetiségű képviselőt egyik törvényhozó szervbe sem választanak.

1945 augusztusában

- A Magyar Végrehajtó Bizottság "Memorandum a Szlovenszkó területén élő nem fasiszta dolgozó magyar lakosság számára modus vivendi létesítésének érdekében" címmel emlékiratot intéz az SZNT-hez. Ebben felsorolja a csehszlovákiai magyar lakosságot sújtó törvényeket és rendelkezéseket, majd javaslatot tesz az üldözöttek érdekképviseletét ellátni hivatott szerv, a "Magyar Tanács" felállítására. E tanácsot a demokratikus magyar lakossággal egyetértésben az SZNT Elnöksége nevezné ki. Felállításával egyidejűleg felfüggesztenék a magyar lakosságot sújtó egyes rendeletek végrehajtását. A Magyar Tanácsnak a magyarságot érintő kérdésekben tanácsadó joga volna minden hatóságnál. (A memorandumot az SZNT válasz nélkül hagyja.)

1945. szeptember 2.

- A magyar kormány jegyzéket intéz a Külügyminiszterek Tanácsához a csehszlovákiai magyarság ügyében. Nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását javasolja, amely az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió képviselőiből állna, s megvizsgálná a Magyarország és Csehszlovákia közötti vitás kérdéseket, ill. a csehszlovákiai magyarság helyzetét.

1945. szeptember 5.

- Karol Kmeťko nyitrai érsek levelet intéz az SZNT Elnökségéhez, amelyben a magyar és német lakosság tervbe vett kitelepítésével kapcsolatban egyoldalú kitoloncolás helyett kormányközi megállapodásokat javasol. Kéri, hogy az internált németek és magyarok humánus bánásmódban részesüljenek, valamint sürgősen helyezzék szabadlábra azokat, akik nem vétettek a nemzet és az állam érdekei ellen.

1945. szeptember 10.

- Az SZNT Elnökségi Hivatala kiadja 253/1945. Ú. v. sz. hirdetményét, mellyel közzéteszi a Megbízottak Testületének határozatát "a szlovákiai evangélikus egyház viszonyainak rendezéséről". A határozat kimondja, hogy a magyar evangélikus egyházközségek és szeniorátusok önállósága megszűnik, vagyonuk átszáll a szlovák egyházközségekre, a magyar lelkészek elbocsátandók (az esetleg kivételt kapókat szlovák etnikai területre kell helyezni), s istentiszteletek rendszeresen csak az állam nyelvén tarthatók.

1945. szeptember 12.

- A magyar kormány jegyzékben hívja fel az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányának figyelmét a csehszlovákiai magyar kisebbség fokozott mértékű üldözésére.

1945. szeptember 14.

- Az SZNT alakuló ülése. Elnökévé Jozef Lettrichet, a Demokrata Párt elnökét választják.

1945. szeptember 15.

- Vladimír Clementis külügyi államtitkár az SZNT ülésén kifejti, hogy a szlovákiai magyarok kérdését csak kitelepítésükkel lehet megoldani. Amint a szudétanémet-kérdésben egységes a cseh és a szlovák nemzet, éppúgy nincs nézeteltérés köztük a magyarkérdésben sem. A tervek szerint mintegy 400 ezer magyart kellene kitelepíteni, a fennmaradó 150-200 ezret pedig szét lehetne telepíteni egész Szlovákia területén.

1945. szeptember 18.

- Megalakul az új Megbízottak Testülete. Elnöke Karol Šmidke (Szlovákia Kommunista Pártja), tagjai többek között: Július Viktory (pártonkívüli) belügyi megbízott, Ladislav Novomeský (SZLKP) oktatás- és népművelésügyi megbízott, Ivan Štefánik (Demokrata Párt) igazságügyi megbízott, Martin Kvetko (DP) földművelés- és földreformügyi megbízott, Gustáv Husák (SZLKP) közlekedés- és közmunkaügyi megbízott.

1945. szeptember 19.

- Edvard Beneš köztársasági elnök kiadja 71/1945. sz. dekrétumát "azon személyek munkakötelezettségéről, akik elvesztették csehszlovák állampolgárságukat". A dekrétum 1. §-a a háború és a légi bombázások okozta károk helyrehozására és a háború által szétzilált gazdasági élet felújítása érdekében elrendeli azon személyek munkakötelezettségét, akik magyar és német nemzetiségük miatt elvesztették csehszlovák állampolgárságukat. A 2. § szerint a munkakötelezettség a 14-60 év közötti férfiakra és a 15-50 év közötti nőkre vonatkozik. A közmunkások kötelesek elvégezni minden, a járási nemzeti bizottság által közérdekűnek nyilvánított munkát. Végzésük ellen fellebbezési lehetőség nincs! (A dekrétum a cseh országrészekben lépett hatályba.)

1945. szeptember 24.

- Nagytapolcsányban zsidóellenes pogromra kerül sor.

1945. szeptember 25.

- Edvard Beneš köztársasági elnök 81/1945. sz. dekrétuma "némely intézkedésekről az egyesületek terén" feloszlat minden német és magyar egyesületet Cseh- és Morvaország területén, és vagyonukat elkobozza.

1945 szeptemberében

- Mivel nem nyílnak meg a magyar iskolák, kezdetét veszi a magyar pedagógusok tömeges átköltözése Magyarországra. Noha a magyar elemi iskolákat törvényesen nem tiltják be, a magyar pedagógusok elbocsátásával az egész kisebbségi magyar iskolarendszer összeomlik.

1945. október 1.

- Edvard Beneš köztársasági elnök kiadja 88/1945. sz. dekrétumát "az általános munkakötelezettségről". A dekrétum értelmében közmunkára lehet kötelezni minden 16-55 év közötti férfit és 18-45 év közötti nőt, akik kötelesek ott dolgozni, ahol azt a köztársaság gazdasági érdeke megköveteli. A jogszabály értelmében elsősorban a munkanélkülieket kell közmunkára kötelezni (a munkájából elbocsátott magyar lakosság szinte egységesen ebbe a kategóriába tartozik). A munka időtartama egy év, amely jelentős indoklással legfeljebb hat hónappal meghosszabítható. A rendelkezések megszegése kihágásnak minősül, s 10 000 koronáig terjedő pénzbírsággal, illetve egy évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható.

1945. október 4.

- Edvard Beneš köztársasági elnök kiadja 105/1945. sz. dekrétumát "a közalkalmazottak működését felülvizsgáló tisztogató bizottságokról". A dekrétum 2. §-a szerint a közalkalmazottaknál fegyelmi vétséget jelent többek között a német vagy magyar nemzetiségűnek való jelentkezés, a németekkel vagy magyarokkal való politikai együttműködés, a szolgálaton kívüli társasági érintkezés a németekkel vagy magyarokkal, a német vagy magyar iskolákban tett vizsga, valamint gyermekeik beíratása német vagy magyar iskolába. A 3. § szerint az említett "vétségekért" a közalkalmazott akár azonnali elbocsátással is büntethető. Ugyanez vonatkozik a volt közalkalmazott nyugdíjasokra, akik nyugdíjuk megvonásával is büntethetők.

1945. október 12.

- Gustáv Husák a pozsonyi Nové slovo című lap hasábjain fejti ki álláspontját a magyarok kollektív bűnösségével és felelősségre vonásával kapcsolatban. Husák szerint a magyar és a német kisebbség "történelmi bűne" kellőképp meggyőzte a csehszlovák kormányt e kisebbségek kitelepítésének elengedhetetlen szükségességéről.

1945. október közepén

- Peéry Rezső pozsonyi tanár, író összeállítja a "Memorandum a csehszlovákiai magyarok helyzetéről" című emlékiratot, melyet Peéry és Szalatnai Rezső a prágai brit követ titkárának útján továbbítanak René Smith angol újságírónak, a brit külügyi hivatal közép-európai osztálya szakértőjének.

1945. október 18.

- A Belügyi Megbízotti Hivatal határozata szerint a magyarok csehországi közmunkáját (deportálását) össze kell hangolni Szlovákia belső telepítési, a déli magyarlakta járások kolonizációs terveivel. Ennek megkönnyítésére együttműködésre kéri a Szlovák Telepítési Hivatalt (Slovenský osídlovací úrad), és átadja neki a közmunkára kijelölt magyarok jegyzékét.

1945. október 18-21.

- Prágában tartja a háború utáni első, összességében XX. kongresszusát a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt. Vojtech Erban, pártjának a német- és a magyarkérdésben képviselt álláspontját ismertető beszámolójában kijelenti: "...nincs más megoldás, mint a németek és a magyarok kitelepítése." A kongresszuson elfogadott határozat értelmében a párt síkraszáll a Nemzeti Front politikájának támogatása, az államosítás és a Szovjetunióval való szövetség mellett. A párt elnökévé Zdeněk Fierlinger miniszterelnököt választják.

1945. október 20.

- Edvard Beneš köztársasági elnök kiadja 95/1945. sz. dekrétumát "a betétkönyvek, életbiztosítások és értékpapírok bejelentéséről", amely szerint az említett okmányok kötelező bejelentésekor fel kell tüntetni többek között birtokosuk nemzetiségét és állampolgárságát.

1945. október 22.

- A Megbízottak Testületének 129/1945. sz. rendelete szerint a földreform céljára térítés nélkül el kell kobozni azokat a mezőgazdasági ingatlanokat, amelyek tulajdonosai elhanyagolják földjük művelését vagy nem szolgáltatják be a kirótt gabonamennyiséget - nemzetiségre és állampolgárságra való tekintet nélkül. A rendelet kiemelten figyelmeztet a 33/1945. sz. elnöki alkotmánydekrétum alapján állampolgárságuktól megfosztott német és magyar nemzetiségű személyek földtulajdonának elkobzására.

- A Belügyi Megbízotti Hivatal részletes körlevelet ad ki a járási nemzeti bizottságok és a komisszárok (biztosok) számára "a csehszlovák állampolgárság 33/1945. sz. dekrétum szerinti rendezéséről", melyet az SZNT hivatalos közlönye, az Úradný vestník 287/1945. Ú. v. szám alatt közöl.

1945. október 24.

- Edvard Beneš köztársasági elnök dekrétumokat ad ki "a bányák és bizonyos ipari vállalatok" (100/1945), "bizonyos élelmiszeripari vállalatok" (101/1945), "a részvénytársasági bankok" (102/1945) és "magánbiztosítók államosításáról" (103/1945). A dekrétumok értelmében nem fizetendő kártérítés többek között azért az államosított vagyonért, amely a megszállás és a náci vagy fasiszta rendszer tényleges megszűntekor a Német Birodalom, a Magyar Királyság, a német és magyar közjog szerinti jogi személyek, a német náci párt, magyar politikai pártok és egyéb szervezetek, vállalatok, intézmények stb., valamint más német és magyar jogi személyek tulajdonában volt vagy van; továbbá német vagy magyar nemzetiségű természetes személyek tulajdonában volt vagy van.

1945. október 25.

- Edvard Beneš köztársasági elnök kiadja 108/1945. sz. dekrétumát "az ellenséges vagyon elkobzásáról és a nemzeti újjáépítési alapokról". A dekrétum 1. szakaszának 1. §-a szerint konfiskálni kell - ha ez még nem történt volna meg - a Csehszlovák Köztársaság javára mindazt az ingatlan és ingó vagyont, amely a német és magyar megszállás tényleges megszűntekor a Német Birodalom, a Magyar Királyság, a német és magyar közjog szerinti jogi személyek, a német náci párt, a magyar politikai pártok és egyéb szervezetek, vállalatok, intézmények stb., valamint más német és magyar jogi személyek tulajdonában volt vagy van; továbbá német vagy magyar nemzetiségű természetes személyek tulajdonában volt vagy van. A 2. szakasz előírja az elkobzott vagyon ideiglenes kezelésével és elosztásával kapcsolatos feladatok teljesítése céljából minden telepítési hivatal mellett Nemzeti Újjáépítési Alap (Fond národnej obnovy) létesítését.

- A csehszlovák hatóságok megkezdik a "közmunkára" kijelelölt szlovákiai magyarok csehországi deportálását. Az azt végrehajtó katonaság, rendőrség és csendőrség a magyar lakosság erős ellenállásába ütközik. Mivel sokan ellenszegülnek vagy elmenekülnek, ezért az akciót gyakran éjszaka, rajtaütésszerűen hajtják végre, több esetben fegyvert is használnak az ellenszegülőkkel szemben (pl. a Lévai járás Szete nevű falujában).

1945. október 27.

- Edvard Beneš kiadja 137/1945. sz. alkotmánydekrétumát "azon személyek őrizetbe vételéről, akiket a forradalmi időszakban államilag megbízhatatlannak tekintettek", amely szerint az államilag megbízhatatlan személyek, tehát a németek és magyarok őrizetbe vételét a törvényben engedélyezett időtartamon túlmenően is törvényesnek kell tekinteni.

- Edvard Beneš ugyanezen a napon adja ki 143/1945. sz. dekrétumát, amely a büntetőeljárás során korlátozza azoknak a személyeknek a perlési jogát, akiktől a 108/1945. sz. elnöki dekrétum alapján elkobozták vagyonukat, korlátozva ezáltal a magyarok és németek perlési jogát is.

1945. október 28

. - Az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakuló ülésén megerősítik Edvard Benešt köztársasági elnöki funkciójában. Az egykamarás törvényhozó testület 300 tagja közül 100 képviseli Szlovákiát, magyar és német nemzetiségű tagja egy sincs. Beneš ünnepi beszédében megemlíti, hogy Magyarországon bizonyos körök ismét a revízióra készülnek, ezért szerinte az európai béke megőrzésének elengedhetetlen feltétele a magyar és német kisebbség kitelepítése.

1945. október 30.

- Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ülésén Štefan Bašťovanský, az SZLKP KB főtitkára beszédében síkraszáll amellett, hogy "a felújított Csehszlovákia szláv állam legyen és megszabaduljon irredenta német és magyar kisebbségétől".

1945. november 6.

- Megalakul Zdeněk Fierlinger második kormánya, amely összetételében szinte kivétel nélkül megegyezik az előzővel. Csupán az időközben az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökévé megválasztott Josef Davidot váltja fel miniszterelnök-helyettesi tisztségében Jaroslav Stránský, az új igazságügyminiszter Prokop Drtina (Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt).

1945. november 7.

- Az SZNT kiadja 130/1945. sz. rendeletét "a háborús események által okozott károk megtérítésére nyújtandó előlegről". A rendelet 1. §-a szerint kártérítési előleget csak csehszlovák állampolgárok kaphatnak, megfosztva ezáltal a segélytől az állampolgárságukat elveszített magyarokat és németeket.

- Karol Šmidke, a Megbízottak Testületének elnöke a szlovákai magyar kisebbséggel kapcsolatban azt a "demokratikus megoldást" javasolja, hogy cseréljék ki őket "a több százezer magyarországi szlovákért, akik vissza akarnak térni saját hazájukba. Ha a magyar fél makacsul és ravaszul elutasítja ezt a méltányos megoldást, amely összhangban van a nemzetek önrendelkezési elvével, akkor a demokráciaellenesség vádja minket nem érhet. Mi rendületlenül kitartunk ezen követelésünk mellett, amely kimagasló érdek, és úgy hisszük, hogy megvalósítása után nem lesz semmi ok, ami megakadályozná a baráti és jószomszédi viszonyt Magyarország és Csehszlovákia között."

1945. november 8.

- A Szlovák Telepítési Hivatal Elnöksége arra kéri a járási rendőrparancsnokságokat, hogy záros határidőn belül küldjék át a csehországi közmunkára vitt magyar férfiak pontos személyi adatait, tüntessék fel ingó és ingatlan vagyonukat, mert "előkészítik családjaik kiszállítását Csehországba".

1945. november 9.

- A Megbízottak Testülete elnöki hivatalának közlése szerint a Megbízottak Testülete "ragaszkodik a Nemzeti Front határozatában kifejtett állásponthoz, mely szerint politikai pártok ne szervezzenek és ne toborozzanak tagokat a magyar nemzetiségű polgárok között. Magyar nemzetiségű lakosok politikai pártban való tagságáról csupán a pártok központi titkárságai dönthetnek."

1945. november 11.

- A magyar kormány a szlovákiai magyarok helyzetének javítása, mindenekelőtt csehországi deportálásának leállítása reményében elhatározza, hogy tárgyalásokat kezd a csehszlovák kormánnyal a lakosságcseréről.

1945. november 12.

- A Belügyi Megbízotti Hivatal kiadja 297/1945. Ú. v. sz. határozatát "a nemzeti, állami és népi demokratikus megbízhatóságról szóló igazolvány kiadásáról", amely szerint megbízhatósági igazolvány német és magyar nemzetiségű személyek számára nem adható ki, kivéve, ha bizonyítják, hogy hűek maradtak a Csehszlovák Köztársasághoz, soha nem vétettek a cseh és a szlovák nemzet ellen, s vagy aktívan részt vettek a felszabadításukért vívott harcban, vagy szenvedtek a náci és fasiszta terror alatt, esetleg bizonyítják, hogy a köztársaság fokozott veszélyeztetettsége idején szlovák vagy cseh nemzetiségűnek vallották magukat.

1945. november 15.

- Ondrej Djuračka, a Szlovák Telepítési Hivatal németek és magyarok kitoloncolására szervezett alosztályának elnöke a Čas napilapnak nyilatkozva kijelenti: "Éppen az elmúlt napokban mentek el az első magyar szállítmányok, számbelileg 12 000 személy Cseh- és Morvaországba, ahol földművelésre, továbbá gyári és bányamunkára lesznek beosztva... Erre a lépésre a Telepítési Hivatal azok után szánta rá magát, miután sikertelenül kísérelte meg, hogy egyezségre jusson az illetékes magyar szervekkel a magyarok kitoloncolása ügyében... és miután az itteni magyarok az elnöki dekrétum értelmében elvesztették csehszlovák állampolgárságukat, tőlünk függ, hogy hová telepítjük őket." Djuračka szerint tervezik még a magyarok Észak-Szlovákiába történő áttelepítését, valamint a "magyar elemektől megtisztított" területek szlovákokkal való benépesítését. (Az említett 12 000 magyart a Somorjai, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Vágsellyei, Nyitrai, Verebélyi, Lévai, Érsekújvári, Ógyallai és Zselízi járásból deportálták Benešov, České Budějovice, Jičín, Kolín, Pardubice, Plzeň, Prága, Strakonice, Tábor, Jihlava, Moravská Ostrava, Brünn, Zlín, Olomouc, Hradec Králové, Kladno és Mladá Boleslav térségébe.)

1945. november 16.

- A Pozsonyi Nemzeti Bizottság Kerületi parancsnoksága kiadja 5612/1945. Pres. sz. hirdetményét a magyarok összeírásáról. A magyaroknak, mivel nem rendelkeznek csehszlovák állampolgársággal, tartózkodási engedélyt kell kérniük, s csak ennek birtokában tartózkodhatnak Pozsony területén.

1945. november 18.

- A Čas című lap közli Július Viktory belügyi megbízott felhívását, amelyben figyelmezteti a szlovákokat, hogy ne kössenek házasságot magyarokkal, mivel aki ezt megteszi, magyar nemzetiségű házastársával együtt ki lesz telepítve Csehszlovákiából.

1945. november 20.

- A magyar kormány jegyzéket intéz az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió budapesti képviselőihez, amelyben tájékoztatja őket a szlovákiai magyarságot ért sérelmekről, megismétli a nemzetközi vizsgálóbizottság kiküldésére irányuló kérelmét, s kéri Szlovákia magyarlakta területeinek nemzetközi ellenőrzés alá való helyezését. A jegyzékhez memorandumot is csatol a csehszlovákiai magyarságot sújtó elnöki dekrétumok és SZNT-rendeletek gyűjteményével.

1945. november 22.

- Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ratifikálja a Kárpátalja átadását kimondó csehszlovák-szovjet szerződést. (A csehszlovák törvénytár azonban csak 1946. október 21-én közli 186/1946. számmal.)

1945. november 28.

- A belső telepítést irányító prágai székhelyű Központi Betelepítési Bizottság ülésén a szlovákiai magyarok széttelepítésének kérdésével foglalkoznak. A megfogalmazott elképzelések szerint a csehszlovákiai magyaroknak és a magyarországi szlovákoknak a reciprocitás elvei alapján történő kicserélését követően a Csehszlovákiában maradó magyarok száma oly csekély lesz, hogy minden nehézség nélkül, kis csoportokban szét lehet majd őket telepíteni az egész ország területén.

folytatás