Hét ország (Szlovénia, Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Jugoszlávia és Magyarország) kárpát-medencei magyar beszélőközösségeinél egy egységes szempontrendszer alapján levezetett terepkutatás keretében kérdőíves módszerrel felmérés készült a magyar nyelv állapotáról egynyelvűségi és különböző kétnyelvűségi helyzetekben.2 Jelen munkában a kutatás azon részeredményeit elemezzük, amelyek azt mutatják, mekkora az analitizáló (széttagoló) és szintetizáló (tömörítő) nyelvi megoldások aránya a vizsgált beszélőközösségeknél, és vannak-e különbségek az egyes régiók között a két megoldás preferenciájában.

A magyar nyelv egyik közismert jellemzője a tömörítő hajlam. A magyarban, globálisan nézve, többnyire összetételek (összetett vagy képzett szavak) használatosak, amikor az analitikusabb nyelvekben széttagoló szerkezetek (két- vagy többtagú kapcsolatok) a megszokottabbak. Ugyanakkor a magyarra kevésbé jellemző tömörítéssel ellentétes tendencia, a széttagolás vagy analitizálódás is kimutatható a magyar nyelvben a környező indoeurópai nyelvek hatására (Lanstyák-Szabómihály 1997:74). A szintetikus és analitikus szerkezetek többnyire nem úgy állnak egymással szemben, mint "helyes"-"helytelen" változatok. Bencédy (1994:19-20) is elveti a szembeállítást, és választóvonalként azt jelöli meg, hogy melyik forma szolgálja jobban a megértést. Általában azonban a széttagoló formákat a nyelvművelők idegenszerűbbnek, kevésbé "magyarosnak" tartják.

A magyarországi, többségi helyzetben élő egynyelvű magyarok nyelvhasználatában az analitikus tendencia hatása mint általános indoeuropeizmus érvényesül. Ez a hatás jelen van a kétnyelvű, kisebbségi helyzetű magyarok anyanyelvi nyelvhasználatában is, de a kétnyelvűségi helyzetből fakadóan párosul hozzá a többségi (szintén indoeurópai) nyelvvel való állandó kapcsolat. Így a muravidéki magyarok anyanyelve állandó kapcsolatban van a szlovén, az ausztriaiaké a német, a felvidékieké a szlovák, a kárpátaljaiaké az ukrán és az orosz, az erdélyieké a román, a vajdaságiaké pedig a szerb nyelvvel, és mindennapi beszédüket is, a legkülönbözőbb nyelvhasználati színtereken, mindkét nyelv alkalmazása jellemzi. Más szóval: Magyarországon csak az általános indoeuropeizmus serkenti az analitizáló tendenciát, a többi régióban ehhez társul állandó nyelvi kontaktus formájában a többségi - szintén indoeurópai - nyelv széttagolást erősítő hatása. Mindez indokolttá teszi azt a feltevést, hogy a kétnyelvű magyar beszélőközösségek esetében kifejezettebb a széttagoló nyelvi megoldások preferenciája az egynyelvű közegben élő magyarok nyelvhasználatához viszonyítva.

2. Módszer

2.1. Eljárás

Az analitikus/szintetikus szerkezetek használatában jelentkező gyakorisági eltérések feltérképezésére nyelvi változókat tartalmazó feladatokat használtunk. A nyelvi változók technikája olyan nyelvi jelenségekre alapoz, amelyeknél két vagy több változatban (formában) fejezzük ki ugyanazt a jelentést. A különböző formák nem agrammatikusak, de a változatok egyike összhangban van a nyelvi normával, a másik vagy a többi ettől eltér. Az eltérés lehet megbélyegzett (pl. suksük változat), de megítélése lehet semleges is, csak idegenszerűbbnek számít. Az egyik változat preferenciáját a beszélő részéről nyelvi és extralingvisztikai tényezők határozzák meg.3

Kutatásunkban az analitizálódási tendenciát kérdőíves módszert alkalmazva kilenc kéttagú nyelvi változó formájában megfogalmazott feladattal vizsgáltuk. A példamondatok a következők voltak:4

1. (a) Befizetted már az idei tagsági díjat?
   (b) Befizetted már az idei tagdíjat?
   
   Feladat: bekarikázni a természetesebbnek érzett mondatot.
   
   
2. (a) Unom már ezt a sok utazást busszal.
   (b) Unom már ezt a sok buszozást.
   
   Feladat: bekarikázni a természetesebbnek érzett mondatot.
   
   
3. (a) Tanító néni, fáj a fejem. Ki tudok menni?
   (b) Tanító néni, fáj a fejem. Kimehetek?
   
   Feladat: bekarikázni a természetesebbnek érzett mondatot.
   
   
4. Nem tudom, hogy a banki számláján mennyi pénz van.
   (a) jónak tartom.
   (b) rossznak tartom, jobb így: ...
   
   Feladat: mondatjavítás, amennyiben rossznak tartja a mondatot.
   
   
5. Ha szellőztetni akarok, így kérek engedélyt: Ki tudom nyitni az ablakot?
   (a) jónak tartom
   (b) rossznak tartom, jobb így: ....
   
   Feladat: mondatjavítás, amennyiben rossznak tartja a mondatot.
   
   
6. A repülőgépek megsértették Svájc..
   (a) légi terét
   (b) légterét Feladat: bekarikázni a mondatba jobban illő választ.
   
   
7. Fáj a fejem, mert a szomszéd egész délután ..
   (a) hegedűn játszott.
   (b) hegedült.
   
   Feladat: bekarikázni a mondatba jobban illő választ.
   
   
8. Mindjárt kész az ebéd, ..
   (a) ne légy türelmetlen!
   (b) ne türelmetlenkedj!
   
   Feladat: bekarikázni a mondatba jobban illő választ.
   
   
9. A tükör előtt hosszan ..
   (a) szépítette magát.
   (b) szépítkezett.
   
   Feladat: bekarikázni a mondatba jobban illő választ.

Az adatközlőknek tehát megítéléses (választásos) és szövegjavításos (produkciós) feladatokat kellett megoldaniuk. A választásos feladatoknál nyelvtani helyességi (grammatikalitási) ítéletet kell hozniuk, és a felkínált lehetőségek egyikére alkalmazniuk. A produkciós feladatok összetettebbek, mert ha az adatközlő rossznak ítéli a mondatot, a megfelelőbbnek tartott változatot önállóan kell megfogalmaznia. Az elsőnél a felismerés (az emlékezés egyszerűbb megnyilvánulása), a másodiknál ezenkívül a felidézés vagy reprodukció (összetettebb emlékezési folyamat) is szükségeltetik.

A kilenc feladat egy 75 kérdést tartalmazó kérdőív részeként szerepelt, és az adatfelvételt, régiónként egységes elvek alapján, betanított kérdezőbiztosok végezték. Az adatközlők önállóan töltötték ki a kérdőívet, szükség esetén a kérdezőbiztos kiegészítő magyarázattal szolgált.

Az eredmények statisztikai feldolgozása a MiniStat programcsomaggal (Vargha, 1999) történt. Az alkalmazott c2-próba kimutatja, hogy egyazon személyektől kapott válaszoknál (összefüggő mintánál) van-e statisztikailag jelentős eltérés a változatok preferen*iájában, illetve különbözik-e jelentősen a változatok használati aránya az egyes régiókban (független minták között).

2.2 Minta

Az adatokat 846 személy szolgáltatta. A Muravidéken 67, Ausztriában 60, a Felvidéken 108, Kárpátalján 144, Erdélyben 216, a Vajdaságban 144 és Magyarországon 107 adatközlő volt.

A kétnyelvű magyar beszélőközösségeknél a kvótaminták rétegeit településtípus, iskolai végzettség, életkor és nem szerint azonos szempontok alapján állítottuk össze. Arra törekedtünk, hogy az alanyok fele városlakó, fele falusi legyen, fele szórvány-, fele pedig tömbhelyzetben éljen, fele alsó- és középfokú, fele pedig főiskolai vagy egyetemi végzettségű legyen, és a nők és férfiak aránya megközelítse az 50-50%-ot. A magyarországi mintánál a településtípust nem variáltuk, így az egynyelvű csoport adatait két falu (Ikrény és Szatymaz) és egy nagyközség (Veresegyház) lakosai szolgáltatták.

Az azonos mintaválasztási szempontoknak köszönhetően a csoportok, bár a fontosabb szociolingvisztikai jellemzők alapján nem mindig egyenértékűek, viszonylag jól összehasonlíthatók. A statisztikai összehasonlítással kapcsolatban felmerült problémákról másutt már bővebben szóltunk (Göncz 1998; Göncz 1999a; Göncz 1999b)5.

3. Eredmények és megbeszélés

Az 1. táblázat az egyes régiók eredményei mellett a kétnyelvű régiók összevont eredményeit, valamint az egész Kárpát-medencére vonatkozó eredményeket is tartalmazza. Minden négyzetben a felső szám azt mutatja, hogy a megfelelő régió adatközlőinek hány százaléka preferálja az analitikus (A) (széttagoló, idegenszerűbb), illetve a szintetikus (Sz) (tömörítő, "magyarosabb") változatot, az alsó szám pedig a válaszadók számát jelzi. A hiányzó válaszokat nem vettük figyelembe, így a minták nagysága ezek összegével csökkent.

1. táblázat: Analitikus (A) és szintetikus (Sz) nyelvi változatok preferenciája a Kárpát-medence magyar beszélőközösségeinél:

Mu=Muravidék, A=Ausztria, F=Felvidék, K=Kárpátalja, E=Erdély, V=Vajdaság, Mo=Magyarország, S kétny.=kétnyelvűek összesített eredményei.

Az eredményeket először a kilenc nyelvi változóra összesítve (A), majd példamondatokra lebontva is elemeztük (B). Mindkét esetben megvizsgáltuk az analitizáló és szintetizáló megoldások arányát az egész Kárpát-medencére összesített eredmények alapján, elemeztük az egynyelvű és kétnyelvű magyarok preferenciájában mutatkozó különbségeket, és külön összehasonlítottuk a kétnyelvű régiók eredményeit. Az (A) és (B) elemzés nem különül el mindig egyértelműen, mert az összesített eredmények elemzésekor esetenként az egyes feladatokban jelentkező preferenciára is hivatkoztunk.

A. Összesített eredmények elemzése

A.1. Analitizálódási tendencia a Kárpát-medence magyar anyanyelvű beszélőinél

Az 1. táblázatból látszik, hogy a kárpát-medencei magyar beszélőközösségek a válaszok 35,6%-ában a széttagoló tendenciát preferálják a tömörítő változatokkal szemben, míg a tömörítő megoldásokat átlagban 64,4%-ban részesítik előnyben a széttagoló megoldásokkal szemben. A 28,8%-os különbség a szintetikus megoldások "javára" statisztikailag magasan szignifikáns:X2= 620,46, f = 1, p < 0,00. Ez azt jelenti, hogy az analitikus és szintetikus megoldási lehetőségek közül sokkal gyakrabban a tömörítő, "magyarosabb" változatot választják. Az általános szinten domináló tömörítő tendencia azonban a tagsági díj/tagdíj változó esetében nem érvényes: az adatközlők itt 27,6%-kal jelentősen többen részesítik előnyben a széttagoló tendenciát (X2= 63,43, f = 1, p < 0,00).6

A.2. Analitizálódás az egynyelvű és kétnyelvű magyarok körében

A magyarországi magyarok megoldásaiban 12,7%-kal gyakoribb a tömörítő megoldások preferálása, mint a kétnyelvű magyaroknál. Ez a különbség statisztikailag magasan szignifikáns (X2 = 58,53, f = 1, p < 0,00), és kiinduló hipotézisünket támasztja alá: a kétnyelvű környezetben élő magyaroknál a széttagoló tendencia jelentősen erősebb.7

Minden kétnyelvű régió átlageredménye jelentősen eltér a magyarországi átlageredménytől, és minden esetben a kétnyelvű régióban kifejezettebb az analitizálódási tendencia. Ezeket a különbségeket a 2. táblázat tartalmazza.

A legnagyobb eltérés Magyarország és a Muravidék között van: a muravidékiek 20,3%-kal gyakrabban preferálják az idegenszerűbb analitikus formákat, mint a magyarországiak. A kárpátaljaiak 17,2%-kal, az erdélyiek majdnem 16%-kal gyakrabban részesítik előnyben az analitikusabb megoldásokat, mint a magyarországiak. 14,3% az eltérés Magyarország és Ausztria között, míg a legkevésbé térnek el a Vajdaság (4,1%) és a Felvidék (5,5%) eredményei, bár az utóbbi két eltérés is statisztikailag szignifikáns.

2. táblázat: Különbségek Magyarország és a kétnyelvű régiók között az analitikus/szintetikus változók preferálásában:

A magyarországi eredményektől való eltérés alapján a kétnyelvű régiók két csoportja különíthető el. Az elsőbe a Muravidék, Kárpátalja, Erdély és Ausztria sorolható, míg a Felvidéken és Vajdaságban jelentősen kisebb az eltérés a magyarországi nyelvhasználattól a vizsgált nyelvi jelenséget illetően.

A.3. Különbségek az analitizálódási tendenciában a kétnyelvű régiók között

A kétnyelvű régiók közül a széttagolási tendencia leginkább a Muravidéken, legkevésbé a Vajdaságban érvényesül. A kétnyelvű beszélőközösségek rangsora az analitizálódás erősségét illetően a következő: 1. Muravidék (44,8%); 2. Kárpátalja (41,7); 3. Erdély (40,4%); 4. Ausztria (38,8%); 5. Felvidék (30,0%); 6. Vajdaság (28,6%). Hogy ezek a különbségek statisztikailag jelentősek-e, az a 3. táblázatból látható.

3. táblázat: Különbségek a kétnyelvű régiók között az analitizálódási tendencia erősségében:

A táblázatból látszik, hogy a széttagoló tendencia a Muravidék-Kárpátalja, Ausztria-Kárpátalja, Ausztria-Erdély, valamint a Felvidék-Vajdaság és Kárpátalja-Erdély viszonylatában nem különbözik. Az eredmények itt is a már említett szabályosságot tükrözik: az analitizálódás erősségét illetően a kétnyelvű régióknál két csoport különül el: a tendencia kifejezettebb a Muravidéken, Kárpátalján és Erdélyben, valamint Ausztriában, és a felsorolt régiókhoz viszonyítva kevésbé kifejezett a Felvidéken és Vajdaságban (bár e két utóbbinál is jelentősen erősebb, mint az egynyelvű közegben élőknél).8

B. Nyelvi változók szerinti elemzés

A 4. táblázatban feltüntettük az alkalmazott kilenc nyelvi változó analitikus változatait a széttagolás erősségének sorrendjében. A táblázatban azt is feltüntettük, hogy egyes nyelvi változóknál minden régióban mekkora az átlagos analitizálódás, és statisztikailag jelentősek-e a régiók közötti különbségek (x2 és p).

4. táblázat: A széttagoló tendencia erőssége feladatonként, átlagosan és régiók szerint:

A táblázatból látható, hogy a széttagolási tendencia a Kárpát-medencére összesített eredményekben az egyes feladatoknál az elhanyagolhatóan alacsony 4,2% és az igen magas 63,8% között jelentkezett. Minden analitikus változat elfogadásának gyakorisága a hét vizsgált régiót összehasonlítva statisztikailag jelentősen különbözik.

A továbbiakban a kilenc nyelvi változónál kimutatott széttagolási tendencia részletesebb elemzését adjuk meg.Ezeknél, a folyamatosabb olvasást elősegítendő, két régió közötti eltérésekre utaló x2-eket csak a végjegyzetekben tüntettük fel.

1. tagsági díj/tagdíj 9

A Kárpát-medence szintjén az adatközlők válaszainak 63,8%-ában a széttagoló tendencia érvényesül, míg a szintetikus megoldást csak 36,2%-ban preferálják. A hét régió eredményeinek összehasonlítása (c2 = 69,97, f = 6, p < 0,00) azonban arra utal, hogy a válaszok megoszlása régiónként jelentősen különbözik. Ezt a különbséget elsősorban az okozza, hogy a tagsági díj szókapcsolatot a tagdíj összetétellel szemben a magyarországi adatközlőknek mindössze 28,6%-a részesítette előnyben. Ezzel szemben a kétnyelvűeknél ez a százalék 63,7 (Erdély) és 75,4 (Muravidék) között van, ami egyértelműen arra utal, hogy a széttagoló tendencia a kétnyelvűek csoportjában szignifikánsan erősebb, mint egynyelvű környezetben. A magyarországi eredmények minden más régió eredményétől statisztikailag szignifikánsan különböznek. A kisebbségi magyar beszélőközösségek között alig vannak különbségek, csupán a tendencia szintjén (p < 0,10) mutatkozik különbség Erdély és Muravidék, valamint Erdély és Vajdaság között: mindkét esetben Erdélyben a széttagolást kevésbé preferálják.

2. utazás busszal/buszozás 10

A Kárpát-medence vizsgált magyar beszélőközösségei megközelítőleg 40%-ban preferálják az utazás busszal kéttagú szókapcsolatot a -z(ik) igeképzővel ellátott buszozik származékszóval szemben. Az egyes régiók között jelentős eltérések vannak (x2 = 68,37, f = 6, p < 0,00). Az előző példához hasonlóan itt is a magyarországi eredmények utalnak a legkevésbé az analitizálódásra (az adatközlők mindössze 19,6%-a preferálja a széttagolást a tömörítéssel szemben). Ez az arány jóval magasabb a kétnyelvű beszélőközösségek esetében, ahol 27,7% (Vajdaság) és 67,7% (Muravidék) között mozog. A magyarországiak eredményei csupán a vajdaságiakétól nem különböznek jelentősen, viszont az összes többi régióban kifejezettebb az analitizálódás, mint Magyarországon. A kétnyelvű régiók közül az alacsony vajdasági preferencia csupán a felvidéki (31,5%) eredményektől nem különbözik jelentősen, viszont az összes többi kisebbségi régiótól szignifikánsan eltér a kevésbé kifejezett széttagolás irányába. Viszonylag alacsony a széttagolási tendencia Kárpátalján is: 37,8%. Így, a kisebbségi régiókat figyelembe véve, két csoport különböztethető meg: Vajdaság, Felvidék és Kárpátalja (ezeknél alacsonyabb a széttagolási tendencia érvényesülése), valamint Ausztria, Erdély és Muravidék, ahol jelentősen többen (az adatközlők 50,8; 52,3 és 67,7%-a) preferálják az analitikus változatot.

3. ki tudok menni/kimehetek 11

Az analitikus ki tudok menni változatot, az összesített eredményeket figyelembe véve, az adatközlőknek mindössze 4,2%-a részesíti előnyben a szintetikus kimehetek változattal szemben. Bár a csoportok közötti eltérések igen kicsik (a felvidéki 0,9% és az erdélyi 7,9% között vannak), a x2 = 14,26, f = 6 mutatja, hogy 5%-os szinten szignifikánsak. Az egynyelvűek nem különülnek el a kétnyelvűek csoportjától. Csupán Erdélyben mutatkozott kifejezettebb széttagoló tendencia, mint a Felvidéken és a Vajdaságban, és egy árnyalattal erősebb (10%-os szinten), mint a Muravidéken és Magyarországon. Kárpátalján is erősebb a széttagolás, mint a Felvidéken. A Felvidéken - az összes többi régióhoz viszonyítva - 0,9%-kal a legkevésbé kifejezett az analitizálódás ennél a változónál.

4. banki számla/bankszámla 12

A széttagoló tendenciát a kárpát-medencei magyar beszélőközösségek vizsgált tagjainak 59,8%-a részesíti előnyben a szintetizáló változattal szemben. A x2 = 57,85, f = 6, p < 0,00 mutatja, hogy az egyes régiók adatközlői között jelentős eltérések vannak: erre utalnak a kárpátaljai 74,1% és a felvidéki 37,7% közötti nagy eltéréseket tükröző eredmények is. A magyarországi egynyelvű csoport 63,6%-ban preferálja az analitizálódást, és az ötödik a rangsorban a régiók között, vagyis nem különül el a kétnyelvű csoportoktól. A legkifejezettebb az analitizálódás elfogadása Kárpátalján (74,1%), és ez csupán a muravidéki és ausztriai eredményektől nem különbözik, viszont statisztikailag jelentősen eltér minden más régió eredményétől. A Muravidéken a széttagolás erősebben érvényesül, mint a Felvidéken és Vajdaságban, de más régióktól nem különül el. Ausztriában, Erdélyben és Magyarországon kifejezettebb a széttagolás, mint a Vajdaságban és a Felvidéken, a két utóbbi pedig nem különbözik egymástól. E változónál tehát Kárpátalján és a Muravidéken érvényesül legerőteljesebben a széttagoló tendencia, a legkevésbé pedig a Felvidéken (37,7%) és a Vajdaságban (41,9%), míg a többi régió e két csoport között van, de közelebb a kárpátaljai és muravidéki eredményekhez.

5. ki tudom nyitni/kinyithatom 13

Az összesített eredmények alapján az analitizálódást az adatközlők 19,7%-a részesíti előnyben a tömörítéssel szemben. A régiók között statisztikailag jelentős különbségek vannak (x2 = 16,53, f = 6, p < 0,05). Az eltérést elsősorban az Erdélyben kapott eredmények okozzák: Erdélyben ugyanis e változónál erősebben érvényesül a széttagolás preferálása, mint a Felvidéken és Kárpátalján, és a tendencia szintjén erősebb, mint Ausztriában és a Muravidéken. Más régiók között nincsenek statisztikailag jelentős különbségek. Valójában tehát a széttagolási tendencia e változónál Erdélyben a legkifejezettebb, ennél Kárpátalján és a Felvidéken jelentősen kisebb, a többi régió pedig Erdély, valamint Kárpátalja és a Felvidék között helyezkedik el.

6. légi teret/légteret 14

A Kárpát-medencére összesített eredmények alapján a széttagolási tendenciát az adatközlők 28,7%-a részesíti előnyben a szintetikus változattal szemben. A régiók közötti jelentős különbséget (x2 = 56,20, f = 6, p < 0,00) két eredmény okozza: a magyarországi igen alacsony (9,3%) és a kárpátaljai igen magas (50,7%) analitizálódás. E két csoport eredményei minden más régió eredményétől jelentősen különböznek. Kárpátalján az analitizálódás nemcsak a magyarországinál erősebb, hanem a felvidékinél, a vajdaságinál, az ausztriainál és a muravidékinél is. Ugyanakkor Magyarországon nemcsak a kárpátaljainál jut kevésbé kifejezésre, hanem a felvidékinél, a vajdaságinál, az erdélyinél, az ausztriainál és a muravidékinél is. Ez annyit jelent, hogy az egynyelvű magyarországi magyarok eredményei itt is jelentősen elkülönülnek a kétnyelvű csoportok eredményeitől, akiknél e változót illetően erősebb az analitizálódási tendencia. A kétnyelvű csoportoknál a széttagoló tendencia nagyjából azonos erősségű, egy nagyon erőteljes eltéréssel: Kárpátalján megközelítőleg kétszer olyan gyakori a széttagolás preferálása, mint a többi kétnyelvű régió esetében.

7. hegedűn játszani/hegedülni 15

Az összes vizsgált beszélőközösség adatközlőinek 20,7%-a preferálta a hegedűn játszani analitikus formát a hegedülni tömörítéssel szemben. Az egyes régiók között jelentős különbségek vannak (x2= 16,01, f = 6, p < 0,05). A legkifejezettebb a széttagolási tendencia Kárpátalján (30,6%), a legkevésbé kifejezett Magyarországon (15,9%). Ez a különbség statisztikailag szignifikáns. Kárpátalja jelentősen különbözik Erdélytől és a Vajdaságtól, és a tendencia szintjén Kárpátalján még az ausztriainál is erősebb a széttagolási tendencia. Erős az analitizálódás a Felvidéken is (26,9%), erősebb, mint Erdélyben és Magyarországon. Mindezeket figyelembe véve a hegedűn játszani szószerkezetet leginkább Kárpátalján és a Felvidéken preferálják a hegedülni tömörítéssel szemben, jelentősen erősebben, mint Magyarországon, Erdélyben és (részben) a Vajdaságban.

8. ne légy türelmetlen/ne türelmetlenkedj 16

A x2 = 21,21, f = 6, p < 0,01 arra utal, hogy a vizsgált régiók között jelentős eltérések vannak. Az analitizálódást legkevésbé a Vajdaságban (34,3%) és leginkább a Muravidéken (58,5%) preferálják. A magyarországi egynyelvű adatközlők válaszai nem különülnek el egyértelműen a kétnyelvű csoportok válaszaitól. A Muravidéken erősebb az analitizálódási tendencia, mint a Vajdaságban, Erdélyben, és Magyarországon; Ausztriában pedig kifejezettebb, mint a Vajdaságban és Erdélyben, és 10%-os szinten erősebb, mint Magyarországon. Kárpátalján kifejezettebben preferálják a széttagolást, mint a Vajdaságban, és egy árnyalattal jobban, mint Magyarországon. Felvidéken is kifejezettebb a széttagolás, mint a Vajdaságban. A kapott eredmények alapján tehát a Vajdaság, Erdély és Magyarország képez külön csoportot, e régiókban kevésbé preferálják a széttagolást, míg erősebb széttagolási tendencia jellemzi a Muravidéket, Ausztriát, Kárpátalját és a Felvidéket.

9. szépíti magát/szépítkezik 17

A kárpát-medencei magyar beszélőközösségek körében az adatközlők 38,2%-a az analitikus szépíti magát és 61,8%-a a szintetikus szépítkezik nyelvi megoldást preferálja. A csoportok közötti igen jelentős eltérésre utal a x2 = 122,65, f = 6, p < 0,00. A széttagoló formát leginkább az erdélyiek (62,7%) és a muravidékiek (59,7%), a legkevésbé a vajdaságiak(17,5%) és a felvidékiek (19,6) részesítik előnyben, és az utóbbiakhoz igen közel áll a magyarországiak eredménye is (20,0%). Az egynyelvűek és a kétnyelvűek csoportjai tehát nem különülnek el egymástól. Az erdélyiek eredményei csupán a muravidékiek eredményeivel rokoníthatók, és minden más régiótól jelentősen eltérnek a kifejezettebb széttagolás irányába. A Muravidéken a széttagoló tendencia nemcsak ugyanolyan erős, mint Erdélyben, de nem különbözik jelentősen az ausztriai eredményektől sem, viszont erősebb, mint Kárpátalján, Magyarországon, a Felvidéken és a Vajdaságban. Ezen kívül Kárpátalján is viszonylag erős az analitizálódás, és jelentősen kifejezettebb, mint Magyarországon, a Felvidéken és a Vajdaságban. A vajdasági, a felvidéki és a magyarországi eredmények nem különböznek jelentősen.

A fentiek alapján tehát a régiók két csoportja különíthető el: az első csoportba tartozik Erdély, Muravidék, Ausztria és Kárpátalja, ezeknél jelentően erősebb a széttagoló tendencia; a másodikba pedig Magyarország, Felvidék és a Vajdaság, ahol a széttagoló tendencia jelentősen kevésbé tükröződik e változó esetében.

 

Az eredmények értékelésénél mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az alkalmazott eljárásnak, minden kétséget kizáróan, vannak bizonyos hiányosságai. Emiatt a kapott eredményeket igen körültekintően kell kezelni. Egyrészt a kérdőíves módszerrel nyert eredmények a beszélők nyelvhasználatáról csak korlátozott érvényű információkat nyújtanak (nem helyettesíthetik a spontán nyelvi mintákat), másrészt az alkalmazott kisszámú nyelvi változó - ezek esetünkben különben is csak néhány különböző státusú nyelvi jelenséget fednek le - nem képezi reprezentatív mintáját a széttagoló tendencia sokféle lehetséges megnyilvánulásának. Azt azonban mégis figyelemre méltónak tartjuk, hogy az azonos eljárással kapott adatok számos esetben rendszerszerű eltérésekre utalnak az egyes régiók között, s ezek a különbségek fontosabbak, mint a kapott abszolút értékek.

5. Következtetések

1. A vizsgált kárpát-medencei magyar beszélőközösségek kilenc nyelvi változónál megközelítőleg 36%-ban a széttagoló és 64%-ban a tömörítő megoldásokat preferálják. A szintetikus megoldások "javára" mutatkozó különbség statisztikailag magasan szignifikáns.

2. Az analitizálódási tendencia a kétnyelvű környezetben élő magyaroknál átlagban majdnem 13%-kal erősebb, mint az egynyelvű magyarországi magyaroknál. Minden kétnyelvű régióban jelentősen gyakrabban részesítik előnyben a széttagoló nyelvi változatokat, mint Magyarországon. Ez hipotézisünket igazolja.

3. A kétnyelvű magyar beszélőközösségek rangsora az analitizálódás átlagos erősségét illetően: 1. Muravidék (44,8%); 2. Kárpátalja (41,7%); 3. Erdély (40,4%); Ausztria (38,8%);5. Felvidék (30%); és 6. Vajdaság (28,6%). Az egynyelvű magyarországi magyar beszélőknél ez az arány 24,5%.

4. A kétnyelvűségi helyzetben élő magyaroknál, az egynyelvűségi helyzetben élőkhöz viszonyítva, a széttagoló tendencia legkifejezettebb a tagsági díj/tagdíj; utazás busszal/buszozás és a légi tér/légtér nyelvi változóknál.

5. A széttagoló nyelvi változatok preferenciájának rangsora: 1. tagsági díj (63,8%); 2. banki számla (59,8%); 3. ne légy türelmetlen (40,2%); 4. utazás busszal (39,9%); 5. szépíti magát (38,3%), 6. légi tér (28,7%); 7. hegedűn játszani (20,7%); 8. ki tudom nyitni (19,7%); 9. ki tudok menni (4,2%).

6. Minden széttagoló változat elfogadási arányában statisztikailag jelentős eltérések vannak a vizsgált régiók között. A tagsági díj analitikus megoldást kétnyelvű magyar beszélőközösségben jelentősen gyakrabban részesítik előnyben az egynyelvű magyarokhoz viszonyítva. A ne légy türelmetlen megoldást különösen a Muravidéken, Ausztriában és a Kárpátalján preferálják a ne türelmetlenkedj megoldással szemben. A banki számla leggyakrabban a kárpátaljaiaknál és a muravidékieknél használatos, ritkán a Felvidéken és Vajdaságban, az utazás busszal pedig a Muravidéken, Erdélyben és Ausztriában, ugyanakkor a Felvidéken és a Vajdaságban, és különösen Magyarországon jelentősen ritkábban jelentkezik, mint a többi régióban. A szépíti magát változat elsősorban az erdélyiek és a muravidékiek eredményeit jellemzi, míg Magyarországon, a Felvidéken és a Vajdaságban a szépítkezik a gyakoribb. A légi tér analitikus forma különösen Kárpátalján gyakori, de a többi kisebbségi régióra is jellemzőbb, mint Magyarországra. A hegedűn játszani változatot leggyakrabban Kárpátalján preferálják a hegedül megoldás helyett, a ki tudom nyitni és a ki tudok menni változatot pedig leginkább Erdélyben.

A tagsági díj és a légi tér analitikus megoldások egyértelműen elkülönítik egymástól az egynyelvű és a kétnyelvű beszélőket (a kétnyelvűeknél jelentősen gyakrabban használatosak), és ugyanez jellemző az utazás busszal változatra is, Vajdaság kivételével, ahol megközelítőleg ugyanolyan arányban (viszonylag ritkán) preferálják ezt a változatot, mint Magyarországon.

Jegyzetek

1. Az itt ismertetett kutatások 1995-1997-ben a Research Support Scheme of the Higher Education Support Program (ösztöndíjszám: 582/1995) támogatásával folytak. A tanulmány 1999 szeptemberében készült, amikor a szerző az MTA Domus Hungarica ösztöndíjasaként Budapesten a Nyelvtudományi Intézetben tartózkodott. Az elemzést a kutatócsoport tot 99.mst adatfile-jával végeztem.

2. A terepkutatás egy átfogóbb vizsgálat része, amelynek összefoglaló eredményei A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén könyvsorozatban jelennek meg. A sorozatból eddig három kötet látott napvilágot: Csernicskó István: A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján) 1998-ban, Göncz Lajos: A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban) 1999-ben, és Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában 2000-ben. A vállalkozás jellegéről és céljairól, a kutatásban résztvevő munkatársakról l. bővebben Kontra Miklós Sorozatszerkesztői előszavát az említett kötetekben (pl. Csernicskó 1998, 13-15).

3. Az újabb szociolingvisztikai kutatásokban Lanstyák-Szabómihály (1997:75-80) a magyar-szlovák kétnyelvűséget kutatva a következő változatok használatának gyakoriságát vizsgálták: jelöletlen birtokos jelzős szóösszetétel : birtokos jelzős szószerkezet (pl.: nőnap/nők napja); jelentéssűrítő összetétel : minőségjelzős szókapcsolat (pl.: tagdíj/tagsági díj); fosztóképzővel és essivusi-modalisi képzővel ellátott főnév : névutói szerkezet (pl.: maradéktalanul/maradék nélkül); z(ik) vagy -l igeképzővel ellátott főnév : határozós szószerkezet (pl.: buszozás/utazás busszal). Ők említik, hogy a széttagoló tendencia megnyilvánulásaként fogható fel a redundáns névmások használata (1997:90, pl.: látlak/látlak téged) és a hasonlítással kapcsolatos esetek is (1997:96, pl.: magasabb nála/magasabb, mint ő). A redundáns névmások preferenciája érdekes módon az elvárással ellentétben kifejezettebbnek bizonyult az egynyelvű magyarországi magyaroknál, mint a kétnyelvű környezetben élő vajdasági magyarok esetében (Göncz 1998: 129-130).

4. A teljes kérdőívet közli Göncz 1999a: 219-236. Az 1 (a) - 9 (b) példamondatokban az itt dőlt betűvel szedett nyelvi változatok a terepkérdőíveken álló betűvel voltak írva.

5. A szórványtelepülésnél a magyarok részaránya a lakosságban 10-30%, a tömbtelepülésen több mint 70%. Faluként az 5000-nél kevesebb lakosú települést, városként a 10 000-nél több lakost számláló helységet definiáltuk. Az egyes régiók településszerkezete és a magyarajkú lakosság eloszlása miatt ezeket a szempontokat kissé rugalmasabban kezeltük.

A csoportok nem különböznek végzettségben (alsó+középfok - felsőfok bontásban) és foglalkozásban (fizikai munkás - szellemi dolgozó), de a vajdasági csoportban több a nő és kevesebb a férfi, mint a felvidékiek, a kárpátaljaiak és az erdélyiek mintájában. Az elemzések kimutatták, hogy a nemnek viszonylag szerény és, különösen kisebbségi helyzetben, nem túl egyértelmű a hatása a vizsgált nyelvi jelenségekre. Az életkori különbségeket illetően a vajdasági minta átlaga megközelíti a 40 évet, a többi csoport átlaga pedig közelebb áll a 45-50. életévhez, ami ugyan statisztikailag jelentős különbség, de nem valószínű, hogy ebben az életkorban a variációk jelentősebben befolyásolnák a beszédviselkedést.

Az egyes mintákra jellemző az értelmiség túlreprezentáltsága, illetve kisebbségi helyzetben a kérdőív kitöltését elsősorban azok vállalták, akikhez a magyar nyelv közelebb áll. Emiatt az eredmények valószínűleg az átlagos nyelvhasználattól eltérnek a standardabb nyelvhasználat irányába.

6. Az összes többi feladatnál a különbség szignifikánsan a tömörítő tendencia irányában hat. Még a ne türelmetlenkedj/ne légy türelmetlen változónál is, ahol mindössze 8,6%-kal gyakoribb a szintetikus megoldás preferálása, a különbség statisztikailag jelentős (x2 = 6,08, f = 1, p < 0,05).

7. A szintetizáló tendencia előnyben részesítése az egynyelvűeknél, a kétnyelvűekhez viszonyítva, feladatonként változik: a legkifejezettebb a tagdíj/tagsági díj esetében (40,3%) és a legkevésbé kifejezett a kinyithatom/ki tudom nyitni esetében (1,2%). A különbséghez statisztikailag jelentősen a 9-es feladat (szépítkezik/szépíti magát) 20,9%-os különbséggel (x2 = 18,87, f = 1, p < 0,00), a 2-es feladat (buszozás/utazás busszal) 23,3%-os különbséggel (x2 = 21,06, f = 1, p < 0,00), és leginkább az 1-es feladat (tagdíj/tagsági díj) 40,3%-os különbséggel (x2 = 64,51, f = 1, p < 0,00) járul hozzá. A többi változónál, bár az egynyelvűek előnyben részesítik a tömörítő megoldást, az eltérések statisztikailag nem szignifikánsak.

8. A régiók összehasonlítását a kutatócsoport közös tot99.sys (SPSS) adatfile-jával is elvégeztük, diszkriminancia-analízist alkalmazva. Ezzel az eljárással megállapítható azoknak a speciális tényezőknek (kanonikus változóknak) a száma és összetétele, amelyek szerint az összehasonlított csoportok a leginkább különböznek egymástól. Bár nincs szándékunkban itt részletesen elemezni az így kapott eredményeket, mégis megjegyezzük, hogy ezek nagyon összecsengenek azokkal az egyszerűbb statisztikai eljárásokkal nyert eredményekkel, amelyekre ebben a tanulmányban hivatkozunk. A diszkriminancia-analízis három olyan jól értelmezhető tényezőt tárt fel, amelyek a hét összehasonlított régiót egymástól megkülönböztetik. Az I. kanonikus változóval két változó, a szépítette magát/szépítkezett és az utazás busszal/buszozás van jelentős korrelációban (R=0,841 és R=0,544), továbbá negatívan függ össze a banki számla/bankszámla változóval (R= -0,323). A II. kanonikus változót a tagsági díj/tagdíj változó (R=0,784) és a légi tér/légtér változó (R=0,604) definiálja leginkább. A III. kanonikus változóval a banki számla/bankszámla változó van legnagyobb korrelációban (R=0,670), de a légi tér/légtér (R= -0,393) és a ne légy türelmetlen/ne türelmetlenkedj (R= -0,377) is számottevő korrelációt mutat vele. A csoportcentroidok alapján az I. kanonikus változó leginkább a Vajdaságot (0,559), a Felvidéket (0,503) és Magyarországot (0,445) választja el Erdélytől (-0,643) és a Muravidéktől (-0,592). Ez annyit jelent, hogy a Vajdaságban, a Felvidéken és Magyarországon a szépítkezik és a buszozás norma szerinti változatok, míg Erdélyben és a Muravidéken a szépíti magát és az utazás busszal analitikus formák a használatosabbak, de egyben a Vajdaságban és a Felvidéken gyakrabban részesítik előnyben a bankszámlát is, mint a Muravidéken és Erdélyben. Más szavakkal: a Vajdaság, a Felvidék és Magyarország standardabb a szépítkezés és a buszozás, valamint a bankszámla változat gyakoribb használatában, mint Erdély és a Muravidék. A II. kanonikus változó szerint a csoportcentroidok Magyarországot különböztetik meg az összes többi régiótól (különösen Ausztriától és Kárpátaljától, legkevésbé Erdélytől). Magyarországra a tagdíj és a légtér használata jellemzőbb, a többieknél ehhez viszonyítva inkább a tagsági díj és a légi tér. A III. kanonikus változó Kárpátalját és Vajdaságot diszkriminálja, azzal, hogy az elsőhöz a Muravidék, és részben Magyarország és Ausztria, a másodikhoz a Felvidék és Erdély hasonlít. Kárpátalján a banki számla, Vajdaságban a bankszámla változat a gyakoribb. Az elmondottakból következik, hogy az első három jelentős kanonikus változó szerint a csoportokat leginkább a szépíti magát/szépítkezik, tagsági díj/tagdíj, légi tér/légtér és a banki számla/bankszámla változók különítik el, azzal, hogy az analitikus változatok közül a szépíti magát és az utazás busszal különösen Erdélyben és a Muravidéken, a tagsági díj és a légi tér Kárpátalján, a banki számla pedig leginkább Kárpátalján és a Muravidéken használatos.

9. Magyarország-Felvidék:x2= 36,55, f = 1, p < 0,00; Magyarország-Kárpátalja:x2 = 45,03, f = 1, p < 0,00; Magyarország-Erdély: x2 = 34,93, f = 1, p < 0,00; Magyarország-Vajdaság:x2= 45,78, f = 1, p < 0,00; Magyarország-Muravidék: x2 = 35,37, f = 1, p < 0,00; Magyarország-Ausztria: x2= 19,15, f = 1, p < 0,00; Erdély-Muravidék: x2 = 3,04, f = 1, p < 0,10; Erdély -Vajdaság: x2= 2,72, f = 1, p < 0,10.

10. Vajdaság-Felvidék:x2 = 0,43, f = 1, n. sz.; Magyarország-Vajdaság: x2 = 2,14, f = 1, n. sz.; Magyarország-Felvidék: x2 = 23,97, f = 1, p < 0,05; Magyarország-Kárpátalja: x2 = 9,59, f = 1, p < 0,00; Magyarország-Erdély: x2 = 31,50, f = 1, p < 0,00; Magyarország-Muravidék: x2 = 39,74, f = 1, p < 0,00; Magyarország-Ausztria: x2 = 17,42, f = 1, p < 0,00.

11. Erdély-Felvidék: x2 = 6,66, f = 1, p < 0,01; Erdély-Vajdaság: x2 = 5,36, f = 1, p < 0,05; Erdély-Muravidék: x2 = 3,37, f = 1, p < 0,10; Erdély-Magyarország: x2 = 3,19, f = 1, p < 0,10; Kárpátalja-Felvidék: x2 = 3,84, f = 1, p < 0,05.

12. Vajdaság-Felvidék: x2 = 0,42, f = 1, n. sz.; Kárpátalja-Felvidék: x2 = 33,24, f = 1, p < 0,00; Erdély-Felvidék: x2 = 19,65, f = 1, p < 0,00; Muravidék-Felvidék: x2 = 19,37, f = 1, p < 0,00; Ausztria-Felvidék: x2 = 13,07, f = 1, p < 0,00; Magyarország-Felvidék: x2 = 14,20, f = 1, p < 0,00; Kárpátalja-Vajdaság: x2 = 28,49, f = 1, p < 0,00; Erdély-Vajdaság: x2 = 15,39, f = 1, p < 0,00; Muravidék-Vajdaság: x2 = 15,56, f = 1, p < 0,00; Ausztria - Vajdaság: x2 = 10,12, f = 1, p < 0,00; Vajdaság-Magyarország: x2 = 10,75, f = 1, p < 0,00; Kárpátalja-Erdély: x2 = 4,04, f = 1, p < 0,05; Kárpátalja-Magyarország: . x2 = 3,23, f = 1, p < 0,10.

13. Erdély-Felvidék: x2 = 9,94, f = 1, p < 0,00; Erdély-Kárpátalja: x2 = 9,33, f = 1, p < 0,00; Erdély-Ausztria: x2 = 3,17, f = 1, p < 0,10; Erdély-Muravidék: x2 = 3,04, f = 1, p < 0,10

14. Kárpátalja-Magyarország: x2 = 47,42, f = 1, p < 0,00; Kárpátalja-Felvidék: x2= 19,70, f = 1, p < 0,00; Kárpátalja-Vajdaság: x2 = 19,56, f = 1, p < 0,00; Kárpátalja-Erdély: x2 = 18,10, f = 1, p < 0,00; Kárpátalja-Ausztria: x2 = 8,25, f = 1, p < 0,00; Kárpátalja-Muravidék: x2 = 8,12, f = 1, p < 0,00; Magyarország-Felvidék: x2 = 7,51, f = 1, p < 0,01; Magyarország-Vajdaság: x2 = 9,90, f = 1, p < .0,00; Magyarország-Erdély: x2 = 15,20, f = 1, p < 0,00; Magyarország-Ausztria: x2 = 11,01, f = 1, p < 0,00; Magyarország-Muravidék: x2 = 10,58, f = 1, p < 0,00.

15. Kárpátalja-Magyarország: x2 = 7,18, f = 1, p < 0,01; Kárpátalja-Erdély: x2 = 10,39, f = 1, p < 0,00; Kárpátalja-Vajdaság: x2 = 7,15, f = 1, p < 0,01; Kárpátalja-Ausztria: x2 = 3,21, f = 1, p < 0,10; Felvidék-Erdély: x2 = 5,15, f = 1, p < 0,05; Felvidék-Magyarország: x2 = 3,84, f = 1, p < 0,05.

16. Muravidék-Vajdaság: x2 = 10,55, f = 1, p < 0,01; Muravidék-Erdély: x2 = 6,25, f = 1, p < 0,05; Muravidék-Magyarország: x2 = 4,13, f = 1, p < 0,05; Ausztria-Vajdaság: x2 = 8,62, f = 1, p < 0,00; Ausztria-Erdély: x2 = 4,75, f = 1, p < 0,05; Ausztria-Magyarország: x2 = 3,10, f = 1, p < 0,10; Kárpátalja-Vajdaság: x2 = 11,21, f = 1, p < 0,01; Kárpátalja-Magyarország: x2 = 3,35, f = 1, p < 0,10; Felvidék-Vajdaság: x2 = 4,66, f = 1, p < 0,05.

17. Erdély-Muravidék: x2 = 0,19, f = 1, n. sz.; Erdély-Ausztria: x2 = 6,07, f = 1, p < 0,05; Erdély-Kárpátalja: x2 = 23,11, f = 1, p < 0,00; Erdély-Magyarország: x2 = 51,34, f = 1, p < 0,00; Erdély-Felvidék: x2 = 52,92, f = 1, p < 0,00; Erdély-Vajdaság: x2 = 68,75, f = 1, p < 0,00; Muravidék-Ausztria: x2 = 2,63, f = 1, n. sz.; Muravidék-Kárpátalja: x2 = 9,22, f = 1, p < 0,00; Muravidék-Magyarország: x2 = 27,07, f = 1, p < 0,00; Muravidék-Felvidék: x2 = 27,93, f = 1, p < 0,00; Muravidék-Vajdaság: x2 = 35,69, f = 1, p < 0,00; Kárpátalja-Magyarország: x2 = 8,21, f = 1, p < 0,00; Kárpátalja-Felvidék: x2 = 8,71, f = 1, p < 0,00; Kárpátalja-Vajdaság: x2 = 13,13, f = 1, p < 0,00.

Irodalom

Bencédy József 1994. A beszélt nyelv és a norma. In: Kemény Gábor-Kardos Tamás (szerk.): A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában. Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézete, 17-21.

Csernicskó István 1998. A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján). Budapest: Osiris Kiadó-MTA Kisebbségkutató Műhely.

Göncz Lajos 1998. A magyar nyelv használati színtereiről és néhány sajátosságáról a Vajdaságban. In: Lengyel Zsolt-Navracsics Judit (szerk.): Alkalmazott nyelvészeti tanulmányok. Közép-Európa. II. Veszprémi Egyetem: Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék, 121-136.

Göncz Lajos 1999a. A vajdasági magyarság területi és nemzeti kötődése. A 11. Élőnyelvi Konferencián elhangzott előadás, Bécs, 1998, október. Megjelenés alatt.

Göncz Lajos 1999b. A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban). Budapest-Újvidék: Osiris Kiadó-Forum Könyvkiadó-MTA Kisebbségkutató Műhely.

Kontra Miklós 1998. Gondolatok a (bVn) és a (bV) nyelvi változókról. In: Sándor Klára (szerk.): Nyelvi változó - nyelvi változás. Szeged: JGYF Kiadó, 9-22.

Lanstyák István 2000. A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest-Pozsony: Osiris Kiadó-Kalligram Könyvkiadó-MTA Kisebbségkutató Műhely.

Lanstyák István-Szabómihály Gizella 1997. Magyar nyelvhasználat - iskola - kétnyelvűség. Nyelvi változók a szlovákiai és magyarországi középiskolások néhány csoportjának magyar nyelvhasználatában. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó.

Vargha András 1999. MiniStat 3.1 verzió. Felhasználói kézikönyv. Budapest: Pólya Kiadó.

Megjegyzés:

E tanulmány 1. táblázatában a vajdasági, a magyarországi és a Kárpát-medencére összesített eredmények átlagai 8,5%-kal, 4%-kal és 4,6%-kal eltérnek a szerző könyvében (Göncz 1999b) a 7.7 táblázatban (173. p.) közölt százalékoktól. A banki számla/bankszámla változó esetében a könyvben felcserélve jelent meg az analitikus és szintetikus változatok használati aránya, a ki tudom nyitni/kinyithatom változónál pedig a szintetikus változat helyett az analitikus változat használati aránya ismétlődik. A tévedésekért a szerző a kutatásban részt vett munkatársak és az olvasók elnézését kéri.