A parlamenti választásoktól a Vezérlőbizottság létrehozásáig

A parlamenti választások után politikailag nagyon mozgalmas időszak következett Csehszlovákiában, amelynek egyik jellemzője volt, hogy minden párt igyekezett szervezettségét megerősíteni, társadalmi bázisát növelni. Több pártban szakadás következett be és új pártok is alakultak. A legnagyobb változáson a szociáldemokrata pártok estek át, amelyek az elkövetkező egy-két évben gyakorlatilag kettészakadtak. A balszárnyaik megalakították a Csehszlovákia Kommunista Pártját (CSKP) és csatlakoztak a III. Internacionáléhoz. A CSKP befolyása az elkövetkező időszakban nagyon jelentős volt a magyarlakta vidékeken. (105) A szakadás következtében a parlamenti erőviszonyok is változtak. A kisgazdapárt első kongresszusát csak a parlamenti választások után tartotta meg 1920. május 24-én Komáromban, ahol felvette az Országos Magyar Kisgazda Földmíves és Kisiparos Párt nevet, jelezve ezzel a megcélzott társadalmi bázis bővülését. Szent-Ivány Józsefet választották elnökké.(106) A párt taglétszáma gyorsan nőtt a parlamenti választásokat követő hónapokban. Júliusra már 170 helyi szervezete és mintegy 40 ezer tagja volt. Többezres tömegeket megmozgató gazda nagygyűlések szervezésével is növelte befolyását és támogatottságát országszerte.(107) A helyi kisgazdapárt szervezetek mellett fokozatosan területi szerveket, körzeteket hozott létre. A komáromi körzet az 1921. április 24-én Érsekújvárott 15-20 ezer ember részvételével megtartott nagygyűlés előtt alakult meg.(108) A párt 22 pontot tartalmazó programját azonban csak 1920 őszén tették közzé. A program nagy része gazdasági kérdésekkel foglalkozott, a gazdatársadalom érdekeinek hatékony védelmét szorgalmazta. A gazdák önszerveződését, a szövetkezeti mozgalom függetlenségét, a mezőgazdasági termékek szabad forgalmát, a termék beszolgáltatás leállításának szükségességét hangsúlyozta.(109) Csehszlovákia első éveiben súlyos belpolitikai és gazdasági problémák merültek fel. Különösen égető kérdés volt ebben az időben az erősödő kommunista mozgalom az agrárproletariátus körében, a szaporodó sztrájkok és bérkövetelések. A teljhatalmú minisztérium rendeletet bocsátott ki a mezőgazdasági munkások bérviszonyainak szabályozásáról.(110) A gazdák tiltakoztak a szabályozás ellen. Az 1920. június 7-én tartott komáromi gazda nagygyűlés egy küldöttséget menesztett a miniszterhez, hogy tiltakozzék a rendelet ellen.(111) A kisgazdapárt és a hozzá kapcsolódó gazdasági szervezetek együttműködése révén jött létre Komáromban - természetesen egy hatalmas gyűlés keretében - 1921. május 29-én a Szlovenszkói és Ruszinszkói Gazdák Szövetsége. A szövetség elnökévé Szent-Ivány Józsefet, ügyvezető elnökévé Szilassy Bélát választották.(112) Ez is a párt társadalmi bázisának megerősödését jelezte. A keresztényszocialista párt is igyekezett erősíteni pozícióját, szélesíteni társadalmi bázisát. 1920. szeptemberében létrehozta szlovák, majd később német szekcióját, az általa hirdetett őslakos összefogás jegyében. Bár ezek hatása a párt választási eredményeire és politikai vezetésére nézve a későbbiekben csekély jelentőséggel bírtak.(113) A szlovák osztály létrehozásával elsősorban a Hlinka vezette Szlovák Néppártot igyekeztek befolyásolni. Részben az autonómiáért való közös fellépésre rábírni, részben a magyarérzelmű szlovák választókat igyekeztek tőle elhódítani. A szlovák osztály létrehozásában részt vett az a keresztényszocialista csoport, amely korábban a néppártból vált ki. A keresztényszocialista párt szlovák osztályát magyarérzelmű szlovák értelmiségiek Petrásek Ágoston katolikus pap és Tvrdy Jenő zsolnai ügyvéd vezették. Egy közös autonómista blokk létrehozásának gondolata a néppárttal, váltakozó erőséggel jelen volt az egész két világháború közötti időszakban. Többször tárgyalásokra is sor került, megvalósulását azonban meggátolta a szlovákok félelme, hogy elkötelezzék magukat a magyarokkal történő közös politizálás mellett, továbbá a néppárt politikája legalább annyira magyar-, mint csehellenes volt. A keresztényszocialista párt 1920 őszén elfogadott programjában nagy hangsúlyt kapott szociális különbségek elleni fellépés, a szakszervezeti szervezkedés szabadsága, ugyanakkor hevesen támadták a kommunista eszméket. Központi helyet foglalt el a programba Szlovákia autonómiájának és a magyarok nyelvi, kisebbségi jogainak követelése. A többi párthoz hasonlóan az OKP a befolyásának növelésére különböző érdekvédelmi szervezeteket, szakszervezeteket hozott létre. A Keresztény Gazdák Országos Szövetsége 1920 szeptember elseje óta fél év alatt 137 vidéki szervezetet hozott létre 48 000 taggal. A keresztényszocialista kisiparosok és kiskereskedők 40 nagyobb és 16 kisebb helyi szervezetet alakítottak. Júliusban létrehozta a Keresztényszocialista Földmunkások Szövetségét. "A földmunkások, béresek, cselédek és zsellérek" számára lapot is adtak ki 1921 februárjától A Föld Népe címmel. A taglétszám itt, 1921 első negyedévében, elérte a 35 ezret.(114) Mivel mindkét párt elsősorban egy szűk magyar szavazóbázisra támaszkodott, befolyásuk kiterjesztésére irányuló törekvéseik, az egyes pártokhoz kacsolódó különböző szervezetek létrehozása, gyakran váltottak ki ellenérzéseket, feszültséget a két párt között, amelynek a sajtóban is hangot adtak. A magyarság megszervezése azonban nemcsak egyes pártok vonalán folyt, hanem megjelent egy "pártoktól független" kulturális szervezet is. A békeszerződés aláírásának másnapján, 1920. június 5-én jelent meg a Komáromi Lapok hasábjain egy nyilatkozat, amely bejelentette a Magyar Népszövetség (MN) megalakulásának szándékát. A szervezet megalakítása és a békeszerződés aláírása közötti összefüggés a nyilatkozatból is kitűnik. "Eddig az itteni magyarság elvi álláspontja mindig abban csúcsosodott ki, hogy a megszállás tényleges állapota, még nem végleges állapot. Csak az entente és Magyarország közötti szerződés aláírásával válik jogilag is befejezetté. Most már ez bekövetkezett. Ehhez kell tehát igazodni az itteni magyarság jövendő magatartásának és szervezkedésének is... Az még csak kérdés tárgya sem lehet, hogy e változott helyzetben is minden áron fenn akarjuk tartani magyarságunkat, megvédeni faji, kulturális, emberbaráti és gazdasági érdekeinket, szóval mindazon jogainkat, melyeket az entente és Cseh-Szlovákia között létrejött szerződés a nemzeti kisebbségek, tehát a magyarság részére is biztosított... Ezeket kívánja szolgálni a "Magyar Népszövetség" alakítására irányuló, városunkból mint az új állam egyik legnagyobb színmagyar vidékének központjából kiinduló mozgalom, mely az előzetes tervezet szerint távol tartva magát minden pártpolitikától, a magyarság mint nemzeti kisebbség ama jogait kívánja szolgálni, miket részére a cseh-szlovák köztársaság és a szövetséges főhatalmak között létrejött szerződés faji, nyelvi tekintetben, oktatási, közművelődési, emberbaráti, népjóléti, valamint gazdasági tevékenység kifejtése terén alaptörvényként biztosít."(115) Az új szervezet országos irodahálózatot kívánt létrehozni, amelyek feladata lett volna a magyarság helyzetére, sérelmeire vonatkozó adatok gyűjtése. A szervezés nagy erőkkel folyt szerte az országban. Az alakuló gyűlést július 4-re hívták össze Komáromba. A több ezres tömeg a főgimnázium udvarán gyűlt össze. Jelen voltak minden jelentős magyar szervezet, párt, és intézmény képviselői. Képviseltették magukat az egyes vármegyék (az északi szlováklakta részek is), jelentősebb városok. A gyűlés megválasztotta elnöknek Kürthy István nyugalmazott főispánt (Komárom), társelnökké Bittó Dénes nyugalmazott főispánt (Pozsony) és Körmendy-Ékes Lajos képviselőt (Kassa), főtitkárrá Tuba Jánost (Komárom). Az Elnöki Tanácsban helyet kapott a magyar pártok valamennyi parlamenti képviselője és szenátora és a magyar politikai élet vezető személyiségei. Közöttük találjuk Rakovszky Ivánt, aki Túróc megyét képviselte a tanácsban és Malcomes Bélát Bars megyéből.(116) Az új szervezet felső vezetésében elsősorban a közhatalomváltás előtti Magyarország, a történelmi osztály, képviselői kaptak helyet, akik a közigazgatási hierarchiában magas pozíciókat töltöttek be. Malcomes Béla a megalakulás után néhány nappal terjedelmes memorandumot nyújtott be a külügyminisztériumba a felvidéki propaganda(117) tárgyában. A hosszú elemzésében sorra vette az eddigi mozgalmak eredményeit, végigvonult az a szándék, hogy a további magyar szervezkedést központosítsák és a Magyar Népszövetség köré csoportosult személyeket bízzák meg annak vezetésével. A szlovákiai magyar pártok vezetőiről megjegyzi, hogy "...azon vezérférfiak, akik a magyarság politikai állásfoglalását Pozsonyból mindezideig irányították,... a csehofil tót párt vezérférfiaihoz (Srobár, Ivánka, Zoch, etc.) olyan túlságosan barátságos viszonyt létesítettek, aminőt egy irredenta-vezér meg nem engedhet magának anélkül, hogy a benne összpontosuló bizalmat el ne veszítse."(118) Itt megjegyezte, hogy újabban a pozsonyiak bizalma Bittó Dénes felé fordul. Helytelennek tartja, hogy az anyaországi pártok fiókjaiknak tekintik az itteni pártokat, ez vonatkozik a keresztényszocialista és kisgazdapártra egyaránt. Az itteni pártok gyakran egymás ellen küzdenek, csupán a Magyar Népszövetség megalakulása "ébresztette fel az egységes öntudatot". Hosszasan foglalkozott "T. egyetemi tanár" (Tuka Béla) szerepével, aki nemrég "felutazott Pestre s innen mint a párt (keresztényszocialista A.B.) vezetője tért vissza, amit azonban a párt el nem ismert." Tuka azonban nem csak a politikai szervezkedést irányítja. "A katonai propaganda pozsonyi főmegbízottja ugyancsak T. tanár úr. Mi Pesten érdeklődtünk s innen nyert információ alapján tudtuk meg, hogy ő a hivatalosan támogatott propaganda vezetője, de amíg ezt megállapítottuk, sok baj és sok zavar származott."(119) Érdekes adatokat közöl Tuka munkamódszereiről: "Mikor áprilisban (1920-ban A. B.) a propaganda számos emberét, közöttük T. tanárt is letartóztatták,(120) az egész actio hetekre és hónapokra fennakadt. T. helyébe beugrott ugyan egy helyettes, miután azonban T. az egész ügyet egyedül irányította s a szervezet legapróbb részleteit minden feljegyzés nélkül a fejében hordta, a pénzutalványozást is minden ellenőrzés nélkül gyakorolta, a helyettes működése igen meg volt nehezítve. T.-nak szabadlábra történt helyezése után teljesen homályban maradt, hogy a helyettes, avagy T. a tulajdonképpeni vezető. E tekintetben torzsalkodások folynak még ma is."(121) Malcomes tulajdonképpen Tuka leváltását kérte a magyarországi vezetőktől. "Lehetetlen dolog, hogy hatalomra vágyó politikusok katonai ágenseik útján jelöljenek ki nálunk politikai vezetőket s épen olyan lehetetlenség, hogy félig tudós, félig üzletember tanárok cseh feleséggel és Károlyi-párti múlttal vezessenek nálunk katonai propagandát."(122) - utal Tuka üzleti tevékenységére és cseh feleségére. Az írásából kiderül az is, hogy "A felvidéki magyarság osztatlan bizalma összpontosul Kürthy báró ő exc.-jában, kit Budapesten a propaganda-ügyek élére állítottak" Azt kéri ezzel kapcsolatban, Kürthy báró tevékenységét vonják ki a katonai irányítás alól, az ő tevékenységét ne keresztezzék a katonai intézkedések. Van még egy figyelemre méltó javaslata. Mivel a Magyar Népszövetségnek, "Ennek az új szervezetnek központja Komárom és ez a körülmény, valamint sok más szempont a mellett szól, hogy az összes propaganda szlovenszkói központjául ne mint eddig Pozsony, hanem ezentúl Komárom szolgáljon."(123) Malcomes írásán kívül több dokumentum is utal arra, hogy Kürthy Lajos báró, aki ekkor Budapesten élt, a magyarországi hivatalos körök által megbízott vezető személy volt, aki a felvidéki ügyekkel foglalkozott. Lehetséges, hogy egy katonai visszafoglalás után a felszabadított területek ideiglenes kormányzását is őrá szándékoztak bízni. Erre utal Kürthy által készített tervezet a felvidéki országrészek ideiglenes közigazgatási berendezkedéséről. A remélt gyors katonai visszafoglalás után, a javaslata értelmében, a kormányzó által kinevezett elnök és két alelnök állt volna a közigazgatás élén. Rövid átmeneti időszak után, amely alatt konszolidálódott volna a nemzetiségek helyzete a visszacsatolt Felvidéken, az ideiglenes közigazgatás feloszlott volna és a magyar kormány vette volna át a hatalmat.(124) A Miniszterelnökség a báró feladatát a következőképpen fogalmazta meg: "A felvidék lakosságában az anyaországhoz való ragaszkodás ébrentartására és erősítésére irányuló társadalmi mozgalmak tekintetében Báró Kürthy Lajos bízatott meg azzal, hogy az említett célt szolgáló különféle társadalmi szervezetek és a kormány között a közvetítést eszközölje."(125) Befolyására utal az is, hogy véleményét kikérték a felvidéki szervezetek anyagi támogatása kérdésében. A Miniszterelnökség III. ügyosztálya 1920 nyarán levélben kérte véleményét a Felvidéki Liga javaslatáról, amely a keresztényszocialista párt három központja (Kassa, Komárom és Pozsony) részére két hónap időtartamra havi 15-15 ezer korona támogatást kért.(126) Kürthy megkapta Balkay ezredestől Tuka jelentéseit. Arról is van adatunk, hogy szervezetet próbáltak kialakítani a vezetése alatt, apparátus felállítására is sor került.(127) Egy számlát is kezelt, amely bizonyára a megbízatásával volt összefüggésben. Erről a pénzalapról sajnos csak egy adat áll rendelkezésünkre. 1921. májusában Kürthy levelet írt a külügyminisztériumba, amelyben közli, hogy a "Báró Kürthy Lajos közgazdasági alapszámla" felett ezután a külügyminisztérium rendelkezik. A mellékelt kimutatás alapján 1920 végén, a számlán több mint három és fél millió korona volt.(128) Kürthy báró a levél megírása után néhány hónappal, 1921. szeptemberében meghalt. A Magyar Népszövetséggel kapcsolatos nagyszabású tervek azonban nem váltak valóra, elsősorban a csehszlovák hatóságok közbelépése miatt. A MN ugyan kulturális szervezetként deklarálta magát, de a programjából és a vezetőség összetételéből nyilvánvaló, hogy egy nagy, átfogó kisebbségi érdekvédelmi szervezet kívánt lenni. Több szlovák sajtóorgánum is felhívta erre a figyelmet. A szlovákiai teljhatalmú minisztérium veszélyesnek ítélte meg a szervezkedést, ezért 1920. október 13-án kelt határozatában megtagadta az akkorra már több mint tízezer tagot számláló szervezet alapszabályának jóváhagyását. Az indoklás szerint "...azért is, mert ezen egyesülés folyó évi július hó 4-én megtartott alakuló gyűlése alkalmából, valamint az azt követő társas ebéd alatt az alapítók és egyesületi elöljárók részéről elhangzott beszédek egyáltalán semmiféle biztosítékot nem nyújtanak aziránt, hogy az egyesület valóban be fogja tartani működésének az alapszabályokban körvonalazott korlátait."(129) A MN ügye hosszú hónapokig megoldatlan maradt. Az alapítók újabb alapszabály kidolgozásával és benyújtásával kísérleteztek, a hivatalos elismerés azonban késett. Egy évvel az alakuló közgyűlés után újabb közgyűlést tartott a szervezet, ahol tisztújításra is sor került. A lemondott Kürthy István helyére Majláth István volt Barsmegyei főispánt választották. A vezetőség is átalakult, amelyben ezúttal már nem foglaltak helyet a magyar pártvezetők és a parlamenti képviselők. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy közben felmerült annak a kérdése is, szükség van-e erre a szervezetre. A pártok megerősödtek, létrehozták kulturális- és sajtó osztályaikat is, tehát mindazokat a feladatokat ellátták, amelyekkel hivatalosan a MN kívánt foglalkozni. Az új magyar párt elit is egyre inkább megerősödött a régi rendszert megtestesítő arisztokratákkal szemben. Fontos kérdés lehetett a színfalak mögött az is, ki kapja a Magyarországról érkező anyagi támogatást, a pártok, vagy egy kulturális szervezet, a MN. A Magyar Népszövetség alakítási kísérletéből világossá vált, hogy a csehszlovák állami szervek világnézeti alapokon szerveződő politikai pártok megalakulását elfogadják, de egy országos érdekvédelmi szervezetet már nem. A kisebbségi érdekvédelmet tehát a jövőben a magyar politikai pártoknak kell ellátniuk. Magyarországról és Szlovákiából is sürgették az egységes irányítás létrehozását, a politikai pártok tevékenységének összehangolását, az érdekvédelem erősítését, és nem utolsó sorban az anyaországból érkező anyagi segítség elosztásának átláthatóbbá tételét. Első konkrét javaslatot Tuka Béla fogalmazta meg 1920 őszén. "Jóvátételi bizottság előkészítési munkáinak során láttam, hogy ker. szoc. párt, kisgazdapárt és népszövetség között féltékenység, irigység és bizalmatlanság van, mely ker. szoc. párt mostani megerősödésével fokozódni fog. Múlhatatlan szükség volna Budapestről nyomást gyakorolni mind a háromra, hogy együttműködés biztosítására létesítsenek közös vezérlőbizottságot magyar kormány bizalmi emberének elnöklete alatt, ezt a subvenció elvesztésétől való félelemből meg is tennék. Ezúton magyar kormány elejét venné személyes ellentétekből kifejlődhető magyar betegségnek, pártvillongásnak, s összes politikai mozgalmakat egységesen irányíthatná."(130) Szent-Ivány József október 23-án a kisgazdapárt pöstyéni vezetőségi ülésén tett javaslatot egy magyar pártok közötti végrehajtó-bizottság alakítására.(131) Matuska Péter magyar diplomata, a külügyminisztérium megbízásából, 1920 novemberében Csehszlovákiába utazott, hogy tájékozódjon az ottani helyzetről és tárgyaljon a magyar pártok vezetőivel. A találkozóra Karlsbadban (Karlové Vary) került sor, ahol közösen részt vettek a Union of Democratic Control szervezet Csehszlovákiai részlegének alakuló ülésén. Az ülést a csehszlovák rendőrség feloszlatta. Ezután kerül sor Szilassy Béla szállodai szobájában a találkozóra a magyar pártvezetőkkel. Részt vettek a házigazdán kívül Petrogalli Oszkár besztercebányai ügyvéd, Rakovszky Iván és Szent-Ivány József. Matuska, megbízásához híven, felkérte "az urakat, hogy igyekezzenek az összes magyar (keresztény-szocialista) és magyar-barát tót pártokkal a legteljesebb egyetértésben működni, nehogy az esetleges testvérharcz a magyar hazához hű elemeket gyengítse és megbontsa, és végül nyomatékosan felkértem az urakat, hogy a békeszerződés ratifikálása folytán megváltozott alkotmányjogi helyzetből kifolyólag minden módon és téren a legaktívabb közszereplésbe vigyék bele elszakított véreinket, s igyekezzenek a helyzetet az osztrák Reicherathban követett cseh recept szerint felborítani"(132) A jelenlévő vezetők közölték Matuskával, hogy "december 7-ére Tátrafüredre szándékoznak összehívni egy gyűlést, amelyen ezen célra egy közös intézőbizottságot akarnak alakítani."(133) Szent-Ivány szerint az eddigi közös munkának az volt az akadálya, hogy az OKP elnöke, Lelley mindig kitért egy szorosabb magyar pártok közötti együttműködés elöl, . azzal az érvvel, hogy a keresztényszocialista pártban szlovák és német tagok is vannak. Szent-Ivány arra kérte a magyar kormányt, hasson oda, hogy "a keresztény szocialista párt magyar részét válassza el, már a legalsó egységtől kezdve fölfelé (falu, megye, ország) egészen a többi részétől a pártnak, mert különben az egységes működés a többi magyar pártokkal igen nehéz..."(134) Szóba került egy Prágában kiadandó magyar lap is, amelynek ötletét Matuska nem támogatta, mivel a hírszolgálatát és a Szlovákiai terjesztését nem tartotta megoldhatónak. A közös központi irányító szerv létrehozása tehát elkerülhetetlen volt. Első lépésként november 30-án Ungvárott a kárpátaljai magyar pártok megalakították a Ruszinszkói Magyar Pártszövetséget, majd december 7-én Ótátrafüreden létrejött a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága. Az alakuló ülésen Rakovszky Iván elnökölt. A közös bizottság elnökévé Szilassy Béla losonci földbirtokost választották. A Közös Bizottságnak 60 delegált tagja volt, amelyben az egyes pártok súlyuknak megfelelő számban vettek részt. Az arányok véglegesítésére a Közös Bizottság harmadik ülésen 1921. február 14-án Pöstyénben került sor. Az Országos Keresztényszocialista Párt 28, az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt 20, a Ruszinszkói Magyar Pártszövetség 12, a Szepesi Német Párt pedig 8 taggal képviseltette magát. Pöstyénben február 14-én megválasztottak egy szűkebb, nyolctagú ún. Vezérlő Bizottságot, amelynek elnökévé Körmendy-Ékes Lajost választották. A Vezérlő Bizottságban minden résztvevő párt két-két taggal vett részt. Elhatározták egy sajtóosztály létrehozását, amelynek elnöke Lelley Jenő, igazgatója Szent-Iványi József lett.(135) Az pöstyéni ülés előtt felmerült az a kérdés, ki legyen az új csúcsszerv, a Vezérlőbizottság elnöke, az egész magyar politikai tömörülés vezetője. A háttérben zajló egyezkedésekről Tuka Béla jelentéseiből értesülhetünk. 1921. január 17-én Budapestre küldött számjeltáviratában így ír: "A ker.-soc. párt magyar, és német része, továbbá tót része engem kért fel erre az egységes irányító szerepre. A forma az lenne, hogy a ker.-soc.ok javasolnák, hogy összes magyar pártok központi bizottságának legyek az elnöke. Mindezen ajánlatokra halasztó választ adtam. Tudnom kell a magyar kormány szlovenszkói politikai terveit, azt, hogy bírom-e a kormány bizalmát úgy, hogy a kormány mindent rajtam keresztül kíván intézni s mennyi pénzre számíthatnánk az összes pártok részére az új év első hat hónapjában? Tervem volna, összes, tehát magyar, tót és német ellenzéki pártok együttműködésének létesítése és a tavaszra biztosan várt felfordulásokra való előkészülés. Kérek kormány elnöktől és külügyminisztertől azonnali utasítást."(136) A további fejleményekről Tuka üzenetén kézzel a külügyminisztériumban, írt feljegyzésből értesülhetünk: "Időközben Kánya követ úr személyesen fogadta Tukát, és közölte vele, hogy döntés csak a f. hó 15-én Pöstyénben megtartandó értekezlet után fog történni."(137) A pöstyéni ülésen Tuka is jelen volt, erről a magyar szerveknek küldött pénzügyi elszámolása is tanúskodik: "Febr. 14-ki utam Pöstyénbe 200 K(orona)"(138) A Pöstyénben történtekről Tuka február 26-i jelentésében számolt be. "A magyar-német block ideiglenes politikai vezetője Körmendy lett, azzal a kötelezettséggel, hogy kívánságomra az elnökséget azonnal átengedi nekem. A Nagyméltóságoddal (Kánya? A. B.) történt megállapodás egyébként teljes érvényben marad, azaz a magyar kormányt az összes pártokkal szemben ezek kifejezett bizalma alapján én képviselem."(139) Arról is beszámol Tuka miért nem vállalta el a Vezérlőbizottság elnöki posztját. "Mellékelem Hlinka levelét, ez magyarázza meg, hogy az ellenzéki pártok bizottságának elnöksége elfogadását miért halasztottam el. Célom az, hogy a néppártot és az összes magyar és német polgári pártokat egyesíthessük egységes küzdelemre az autonómiáért, e célból előbb a néppártot kell magamnak megnyernem."(140) Erre az időre tehető Tuka és a néppárt, valamint annak vezetője, Hlinka közeledésének kezdete. Az idézett jelentéséhez mellékeli cikkét az autonómiáról, amely a szlovák néppárt lapjában a Slovákban jelent meg, valamint Hlinka hozzá írt levelét. "Nagyságos Tanár Úr! Köszönöm az autonómiáról szóló őszinte és férfias cikket. A tótság iránt való jóakarattal és forró szívvel volt írva. Csak ne hagyja félbe a munkásságát..." - áll Hlinka levelének magyar fordításában. Tuka a jogi felkészültségével elbűvölte Hlinkát és ez arra készteti, hogy "...a leghivatottabb jogtudóst arra kérjem, legyen kegyes és készítsen egy a tágabb autonómiáról szóló teljes és részletes törvényjavaslatot...".(141) Tuka felismerte a kecsegtető lehetőséget és nem kívánt nyíltan a színre lépni mint a magyar pártok vezetője és elkészítette a kért autonómiatervezetet.(142) 1922 elején belép a néppártba, a Slovák napilap főszerkesztője, nemsokára a párt alelnöke és parlamenti képviselője lesz. A magyar politikai élet a Vezérlőbizottság megalakulása után továbbra is mozgásban volt Szlovákiában. Újabb polgári párt szervezése kezdődött el 1921 elején, Magyar Jogpárt néven.(143) Hosszas előkészítés után, 1921 szeptember 18-án alakult meg Kassán a Magyar Jogpárt, amelynek elnöke Szalay László volt főispán lett. A párt liberális programjával elsősorban a városi polgárság, a magyar érzelmű zsidóság körében igyekezett befolyásra szert tenni. A párt néhány héttel később csatlakozott a az ellenzéki pártok Vezérlőbizottságához és a továbbiakban szorosan együttműködött a magyar pártokkal.(144) A párt maga ugyan kis taglétszámú volt, de alapító tagjai közül többen a későbbiek folyamán jelentős szerepet játszottak a magyar pártpolitikában. Vezető személyiségek voltak Tarjáni Ödön losonci gyáros, Dzurányi László a Prágai Magyar Hírlap későbbi főszerkesztője, valamint Blanár Béla volt kassai polgármester. A magyar pártok között a közös szervek létrehozása ellenére, továbbra is többször támadt feszültség, amelynek a sajtóban is hangot adtak. A szövetkezett pártok Vezérlőbizottságának október 16-i ülésén a szepességi németek javaslatára sor került pártközi döntőbíróság felállítására. A feladata a szövetkezett pártok között felmerülő súrlódások kiküszöbölése lett.(145) A pártok erőviszonyainak alakulásáról, szervezetségük terjedéséről, a politikai helyzetről, egy évvel a parlamenti választások után, Tuka Béla 1921. májusában jelentést küldött a külügyminisztériumba. Értékelése szerint: "A keresztényszocialista párt gyarapodott és a szlovák osztály felállításával sokat nyert. A kisgazdapárt terjed.... A szepesi német-párt jelentéktelen, 4-5 községben van megszervezve. A Szepesség német területein, valamint a Nyitra- és Bars megyei német területeken a hozzám érkezett jelentések szerint a ker. szoc. párt szervezkedik. A jogpárt eddig tényleg meg sem alakult."(146) Hosszasan foglalkozott az autonómia kérdésével, illetve a Hlinka párt megnyerésére szolgáló törekvésekkel. "A néppárttal való egyezkedés a ker. szoc. párt Szlovák-osztályának holtpontra jutott,(147) aminek okát abban látom, hogy a néppártnak mintegy 1/2 millió koronát kitevő adósságát rendezték. Minden valószínűség szerint a kormány részéről jött ez a támogatás. Ára az autonómia-alapról való eltávolodás... Az autonómia szempontjából felette kívánatosnak tartom a magyar-német-szlovák együttes legszorosabb munkát, amelyre szilárdan építeni lehet. Viszont e pártnak, a ker. szocialistáknak működési körüket, organizátióikat összehasonlítva a csak kizárólag magyar részeken működő kisgazdapárttal, aránytalanul kisebb támogatásban részesülnek. (A Magyarországról érkező anyagi támogatásról van szó A.B.) Ezt be kellett látnom, ismerve az egyes pártok erőviszonyait, de különösen figyelemmel kisérve a célt, amelynek irányában az egyes pártok részéről való munkálkodás megnyilvánul. Mert a míg a kisgazdapártnál azt látom, hogy a párt irányzata inkább a gazdasági részre terjed ki, addig a ker. szoc. párt a mai rendszernek gyökerében való megtámadására irányul,..."(148)

A magyarországi anyagi támogatás

A levéltári iratanyagból kétségtelen, hogy Magyarországról jelentős anyagi támogatás érkezett a Felvidékre a különböző politikai, katonai, kulturális és társadalmi szervezetek, valamint a sajtó támogatására. Ahhoz, hogy megfelelőképen tudjuk értelmezni a történteket, feltétlenül meg kell ismerkednünk az anyagi támogatás rendszerével és méreteivel. Az első írásos adataink a Felvidékre irányuló anyagi támogatásról 1919 végéről vannak. A Tót Központi Iroda 1919. december 15-én levélben fordul Haller István közoktatási miniszterhez, aki korábban a Propaganda Minisztériumot irányította, és közli vele, hogy előző minisztersége alatt a győri kirendeltség vezetőjével a keresztényszocialista párt részére küldött 50 ezer koronát a cseh határőrök elvették. Tobler János a pozsonyi keresztényszocialisták titkára újabb összeg kiutalását kéri, mivel pénz nélkül nem folytatható a szervezkedés. Az tót iroda felajánlja, hogy az újabb összeget eljuttatja rendeltetési helyére.(149) Az esettel és a győri kirendeltség vezetőjének korábban viselt dolgaival a Miniszterelnökség III. ügyosztálya foglalkozott a továbbiakban, mivel, mint már korábban említettük, ez az osztály vette át a megszüntetett Propaganda Minisztériumtól az elcsatolt területek magyarságának gondozását. A ME kérte a pénzügyminisztertől a megszüntetett minisztérium fennmaradt 2 millió koronájának a részére történő átutalását, hogy új feladatait elláthassa.(150) A csehszlovákiai parlamenti választások előkészületeire Lelley Jenő keresztényszocialista pártelnök kapott nagyobb összeget a magyar kormánytól(151) és Kürthy István kezelt egy másik összeget Komáromban 1920 áprilisában.(152) A parlamenti választások után a politikai pártok, elsősorban az OKP támogatása, rendszeressé válik. A rendszeres havi juttatás megítéléséről 1920 nyarán levelezést folytatott a Felvidéki Liga, a miniszterelnök, a ME, Haller István és Kürthy Lajos báró. A Felvidéki Liga június 9-én levélben fordult Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnökhöz. "A csehek által megszállt felvidéken a keresztényszocialista párt van első sorban hivatva arra, hogy a szociál demokraták és a csehek által fizetett egyéb agitátorok magyarellenes propagandájával sikerrel vegye fel a harcot, s a magyarellenes agitáció hatását teljesen paralizálja. E párt szívvel-lélekkel küzd a felvidéki magyarság érdekeiért s a mint azt nehány e napokban itt járt tekintélyes vezető tagja kifejezésre jutatta, természetesen kész az ellenpropagandát szóval és írásban (napi sajtó, röpcédulák stb.) a legnagyobb eréllyel megindítani. Hogy e nagy munkájához sikerrel foghasson, megfelelő anyagi eszközökre volna szüksége, annál is inkább, mert eddig is nagy anyagi nehézségekkel küzdött e párt, támogatásért többször fordult hozzánk s sajnos anyagi eszközei elégtelenségén múlt, hogy a választásokból nem került ki nagyobb eredménnyel.(153) A kérést Haller István a vallás- és közoktatásügyi miniszter is megtámogatja Teleki Pálnak az újonnan kinevezett miniszterelnöknek írt levelében.(154) A ME III. ügyosztálya a miniszterelnökkel történt szóbeli megegyezés után a párt három központja (Pozsony, Komárom és Kassa) részére 15-15 ezer korona támogatást javasol a májusi és júniusi hónapokra, összesen tehát 90 000 koronát. Eredetileg csupán a pozsonyi és a kassai pártszervezeteket kívánták támogatni, Felvidéki Liga javaslatára később kiterjesztették a támogatást a komáromi szervezetre is. Az ügyben, mint már említettük, a ME III. ügyosztályának vezetője kikéri Kürthy Lajos báró véleményét is.(155) A keresztényszocialista párt támogatása azonban a további hónapokban is folytatódott és egyre rendszeresebbé vált. A pénzt Tuka kapta kézhez és ő osztotta el. Fennmaradt néhány Tuka Béla által készített elszámolás. Az egyik 1920. október 25-től 1921. március 31-ig terjedő időszakról ad képet, a címéből kiderül, hogy ez a 3. elszámolása. Tuka ez alatt az öt hónap alatt 669 571 cseh koronát kapott, a legnagyobb összeget, 370 ezer koronát futár útján, egy 40 000 koronás összeget "Kürthytől". Ez utóbbi esetben bizonyára Kürthy Lajos által kezelt már említett számláról kapta. A kiadások oldalán a három legjelentősebb tétel: "Tvrdi Jenő részére, tót mozgalom czéljaira, elszámolás később 85.341 K,... Szentiványi Józsefnek a kisgazdapárt, Szepesség és Ruszinszkó részére febr. márcz. 174.000,... Pozsonyi ker. szocz. pártnak adósság fizetésre 150.000"(156) Az elszámolásból kiderül, hogy a legnagyobb összegeket a pártok támogatására fordították. Az OKP-t illetően éves összegzés is a rendelkezésünkre áll az 1920-as évről. Ebben "adományok" címén 180 ezer korona szerepel(157). Feltételezésünk szerint ez a rovat rejti a magyar kormánytól kapott támogatást. Ezt a számot óvatosan kell fogadni az előző számok tükrében. Feltételezésünk szerint a választásokra kapott összeget az OKP hivatalos kimutatásában nem szerepeltették. A bevételi oldalon a legnagyobb tételek az adományokon kívül: Népakarat 186 ezer és párttagdíjak 128 ezer korona. Kiadási oldalon a legnagyobb összeget a személyi és adminisztratív kiadások (216 ezer), a Népakarat (290 ezer) és a választások költségei (148 ezer) tesznek ki. A Népakarat a párt hetilapjaként működött és a fenti számokból kiderül, hogy jelentős veszteséget halmozott fel. Ennek ellenére, agitációs célból, 1921 januárjától napilappá alakították. Elsősorban erre a tényre és a szlovák titkárság működésének kiszélesítésére hivatkozva az 1921 évi költségvetés előterjesztésben az adományok rovatban már 1 200 000 korona szerepelt, vagyis ennyit vártak támogatásként a magyar kormányköröktől.(158) A politikai pártok közül a kezdeti időszakban úgy tűnik a keresztényszocialista párt kapott elsősorban támogatást. A kisgazdapárt központi titkára, Lukovich Ferenc 1920 októberében levelet írt a magyar külügyminiszternek, amelyben évi 60 ezer csehszlovák korona támogatást kért pártja részére.(159) Néhány héttel később Matuska Péter Karlsbadban közölte Szent-Iványval a jó hírt. "Utasításaimhoz híven közöltem a bizalmas tanácskozáson megjelent urakkal, hogy a magyar kormány hajlandó a szlovenszkói országos magyar kisgazda, földműves és kisiparos pártot is anyagilag támogatni..."(160) Matuskával folytatott beszélgetés során megtárgyalták az anyagi támogatással kapcsolatos problémákat. "Panasz tárgyává tették a tanácskozásban résztvett urak azt, hogy a magyar kormány a maga anyagi támogatását, amelyikkel a felvidéki különféle mozgalmakat támogatja nagyon szétforgácsolja, szerintük nem is abban van a főbaj, hogy a kormány sokszor arra nem hivatott elemekkel komolyan szóba áll, mert hisz meghallgatni mindenkit lehet, hanem az is előfordul, hogy néha pénz is kerül olyanok kezébe, akikről a felvidéki irányadó tényezők nem is igen tudnak. Hasonló esetek elkerülésére abban állapodtunk meg, hogy az urak maguk köréből egy egészen szűk bizottságot jelölnek ki, amelynek létezéséről az esetleges egyéni ambíció és hiúság kímélése szempontjából még a december 7-iki intéző bizottság sem fog tudni, s amely a következő tagokból áll: Jabloniczky képviselő, Kürthy István, Petrogalli Oszkár, Rakovszky Iván, Szent-Ivány József és Szilassy Béla."(161) A megbeszélés pénzügyi tárgyú javaslatait a magyar kormány nem fogadta el. A pénz elosztásáról és kezelésről továbbra is Tuka döntött. Tuka Béla 1921 II. 26-án kelt jelentése ezt egyértelműen megerősíti. "A 370 000 sokolt megkaptam s részben már el is osztottam, amint megállapítottam a felosztási kulcsot Tátrafüreden, nem pártközileg állapítottam meg, hanem a párt szervezésében részt nem vevő Jabloniczky és Körmendy képviselők magán véleménye alapján"(162) Tuka többször kérte a maga által megállapított elosztási kulcs módosítását, illetve a támogatás emelését.(163) A pártokkal a támogatások összegében végül a Külügyminisztériumban Kánya Kálmán egyezett meg 1921 tavaszán. A megállapodás alapján a támogatások havi összege csehszlovák koronában a következő volt: Prága központ 10 000, losonci központ 2 000, rendelkezési alap Pozsony 5 000 és Losonc 5 000. A keresztényszocialista párt a támogatást három címen kapta - Pozsony 30 000, Kassa 30 000, "tót csoport" 15 000. A kisgazdapárt két központja Komárom és Gömör 15-15 000 koronát kapott. A szepességi németek (Zipser Deutsche Partei) havi 10 ezret. Ez együtt, Szlovákia részére, 137 ezer koronát tett ki. Ezen kívül Ruszinszkói szervezetek összesen kaptak 70 ezer koronát a következő elosztásban: ruszinszkói kisgazdapárt és ruszinszkói keresztényszocialista párt egyaránt 15 ezer, a ruszinszkói jogpárt 5 000, a ruszin párt (?) 20 000 és végül a jogpárt a Magyar Hírlapra 15 ezret.(164) A politikai célokra fordított összegeken kívül jelentős támogatást kaptak az elbocsátott tisztviselők. Erről kevesebb adatunk van. 1920-ban negyedévente az erre fordított összeg 400 ezer koronát tett ki és részben különböző magyarországi segélyszervezetektől, részben a kormánytól érkezett. A pénz elosztását Kiss Albert a pozsonyi egyetem dékánja végezte.(165) Sor került a tisztviselők rendszertelen támogatására is. Körmendy-Ékes Lajos 1921 nyarán 100 ezer koronát kapott Hegedűs Lóránt pénzügyminisztertől erre a célra. A pénz elosztására egy külön bizottság alakult Kassán Szalay László volt főispán elnöklete alatt.(166) A felsorolt támogatásokon kívül még a katonai szervezetek, a sajtó, az iskolák is kaptak a vizsgált időszakban rendszertelenül anyagi támogatást. Egyes egyházak, egyházi szervezetek is részesültek anyagi támogatásban. Erről azonban nincsenek számszerű írásos adataink.

A Bethlen kormány intézkedései

1921 tavaszára nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországnak fel kell adnia rövidtávú terveit az ország területi integritásának helyreállítására. Károly exkirály márciusi magyarországi visszatérési kísérlete nyomán, a Habsburg restauráció megakadályozására, az utódállamok újabb lázas tevékenységbe kezdtek. Jugoszlávia és Csehszlovákia mozgósítást rendelt el. Április 23-án Románia megkötötte Csehszlovákiával a csehszlovák-jugoszláv egyezmény analógiájára megszövegezett szerződést. A 45 millió lakost számláló kisantant országok körülzárták a 9 milliós Magyarországot. A magyar kormány meggyőződött arról, hogy a szomszéd országok, érdekeik védelmében, készek háborút indítani ellene, amely Magyarország újabb vereségéhez vezetne.(167) Az ország külpolitikailag teljesen elszigetelődött és nagy nyomás nehezedett az országra a trianoni békeszerződés beiktatása érdekében. Magyarország 1921 elején közeledni próbált Csehszlovákiához. Hosszas egyeztetés után Bruckban március 14-15-én került sor tárgyalásra a két kormányküldöttség között. A tárgyalásokon Beneš csehszlovák külügyminiszter több alkalommal nyílt, vagy burkolt formában felvetette, hogy készek bizonyos területi engedményeket tenni Magyarországnak, cserébe a magyar-csehszlovák határ garantálását kérték.(168) A tárgyalások eredménytelenül végződtek, azonban megegyezés született azok folytatásáról és négy szakértői bizottság létrehozásáról, amelyek a rendezésre váró kérdéseket előkészítik a következő találkozóra. A további tárgyalások menetét megzavarta IV. Károly hazatérési kísérlete, amely az utolsó lökést adta a kisantant létrejöttéhez. A kisantant megalakulása Magyarország tárgyalási pozícióit rontotta, Csehszlovákiáét pedig lényegesen javította. A brucki tárgyalás nyomán létrehozott jogi bizottság, amely a kisebbségi kérdéssel is foglalkozott, csupán június elején kezdte meg tevékenységét Prágában.(169) A prágai tárgyalásokra a magyar külügyminisztérium által készített irányelvek a csehszlovákiai magyar kisebbség pozíciónak megőrzését helyezték előtérbe. A magyarlakta területeken a magyar nyelvű közigazgatás és hivatalnoki kar megtartása mellett, a teljes magyar iskolahálózat fenntartását követelték. A magyarság gazdasági helyzetének stabilizálása érdekében a magyar pénzintézetek és szövetkezetek felállításának és a földreform során a magyar igénylőkkel szembeni azonos elbánás szerződésbe foglalásával kívánták elérni. Ilyen megfogalmazások mint: "Teljes kulturális szabadság. Tehát: cenzúra eltörlése. Magyar irodalmi termékek és napilapok szabadon jöhetnek be Csehszlovákiába. Magyar kulturális célra felállított intézmények és alapítványok céljuktól nem vonhatók el. Magyar kisebbség kulturális célokra mint külön jogi személyiség szervezkedhetik" - a kulturális autonómia igényének a bejelentése volt a magyar kisebbség számára.(170) A magyar irányelvek a csehszlovák fél számára elfogadhatatlanok voltak. Bánffy külügyminiszter július 8-án utasítást küldött Prágába, miszerint a tárgyalópartner "agresszív magatartása" miatt a kisebbségi szerződéstervezet július 12-én esedékes megvitatása után a bizottság magyar tagjai szakítsák félbe a munkát. A kisebbségi kérdés megvitatása 1921 nyarán végleg elakadt. A többi bizottság tevékenysége bár vontatottan, de tovább folyt még a következő két évben.(171) Magyarországnak viszonya minden szomszédos országgal feszült maradt. Az áprilisban hivatalba lépett Bethlen István vezette kormány elkezdte az ország bel és külpolitikai stabilizálását. Változtatnia kellett az elcsatolt területek magyarságával kapcsolatos eddig követett politikán is.(172) Kormányalakítása után Bethlen István 1921 májusában erélyesen látott hozzá a megszállt területek magyarságának irányításában és finanszírozásában a rendteremtéshez. Egy 1921-es kormányzati kimutatás 55 olyan társadalmi egyesületet sorolt fel, amelyek külföldi propagandával foglalkoztak. Ezek közül 28 kifejezetten olyan "védőliga", egylet vagy szövetség volt, amely az elcsatolt területekkel, illetve az ottani magyarsággal foglalkozott.(173) A Miniszterelnökség III. ügyosztályának, ahol a Propaganda Minisztérium 1920 végén történt megszüntetése után az elcsatolt magyarok ügyeivel foglalkoztak, 1920 decemberében készült előterjesztése azt javasolta, hogy ezekkel az irredenta szervezetekkel a kormány szakítson meg minden összeköttetést. Hozzon létre azonban három-négy társadalmi szervezetet, amelyek a kormány titkos támogatásával, foglalkoznak a megszállt területek magyarságának gondozásával.(174) Bethlen István miniszterelnöknél május 11-én értekezletet tartottak az irredenta szervezetek megszüntetése, illetve korlátozása érdekében. Elhatározták, hogy megszűntetik a katonai szervezkedés a megszállt területek felszabadítására.(175) Elhatározták továbbá az egyes szervezetek felülvizsgálatát és a legveszedelmesebbek felszámolását. A megmaradó intézmények alapszabályaiból ki kellett iktatni a területi integritásra vonatkozó részeket, nem használhattak erre utaló szimbólumokat.(176) Az értekezletet követő hetekben kormánydöntések születtek, amelyek nyomán kialakult a határon túli magyarság ügyeivel foglalkozó intézmények új rendszere. Német mintára, úgy döntöttek, létrehoznak társadalmi szervezeteket, amelyek ezek után az állam titkos irányításával és pénzügyi támogatásával végzik a határokon túl, az egyes szomszédos országokban élő magyarság gondozását. Ennek érdekében a következő intézményeket hozták létre: Népies Irodalmi Társaság (Erdély), Szent Gellért Társaság (Délvidék) és a Rákóczi Szövetség (Felvidék), valamint ezek csúcsszerve a Teleki Pál vezetése alatt álló Társadalmi Egyesületek Szövetségének Központja (TESZK).(177) Július elején belügyminiszteri rendelettel feloszlattak több irredenta egyesületet, köztük a Felvidéki Ligát. A liga valójában nem szűnt meg. Jóval kisebb működési területtel és anyagi támogatással, a Magyar Nemzeti Szövetség II/A osztályaként működött tovább.(178) A kormány kisebbségi ügyekben illetékes szerve a Miniszterelnökségen létrehozott II. ügyosztály lett.(179) Bethlen utasítást adott ki, hogy a TESZK-hez tartozó egyesületek nem tarthatnak fenn közvetlen kapcsolatot a Miniszterelnökséggel és a minisztériumokkal, csupán a szervezetek központján keresztül érintkezhetnek a ME II. ügyosztályával. Bethlen ezzel érte el, hogy az információk az elcsatolt magyarság ügyeiről hozzá érkezzenek be és az egyesületek ügyeiben ő maga dönthessen.(180) A Rákóczi Szövetség, a felvidéki magyarság gondozására létrehozott társadalmi szervezet, kialakításával Rakovszky Ivánt(181) bízták meg, aki az év elején a Felvidékről Magyarországra települt. A szövetség részben átvette a megszüntetett Nemzetiségi Minisztérium Tót Főosztálya és a Tót Központi Iroda alkalmazottait és berendezését. Rakovszky májusban kidolgozta az egyesület szervezeti felépítését, működési rendjét és éves költségvetését.(182) 1921. júliusától már minden felvidéki szervezet kormánytámogatása a Rákóczi Szövetség költségvetésén keresztül történt. A nemzetgyűlés július 26-án becikkelyezte a trianoni békeszerződést. Ezzel lezárult egy rendkívül mozgalmas időszak, amelyre néhány évvel később Szüllő Géza így emlékezett vissza: "Az államfordulat után új emberek tűntek fel, úgyszintén a magyar politikában is. Egyik sem ismerte a másikat, s a legkalandosabb tervek burjánzottak fel, amikre bőségesen kaptak különböző orgánumoktól pénzt. Egy dzsungel támadt, amit szerencsésen megszűntetett később a mostani miniszterelnök úr (Bethlen István A.B.), aki kezébe vette a kisebbségi mozgalmak ügyét."(183)

Jegyzetek

1. A téma egyik legújabb monografikus feldolgozása Popély Gyula: Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban (1918-1925). Pozsony 1995. A korszak korábbi magyar kutatóinak, Turczel Lajosnak és Fogarassy Lászlónak a munkáiban sem találtunk utalásokat a korabeli magyar kisebbségi politika Magyarországhoz fűződő viszonyára.
2. A szlovákiai magyar politika és a magyarországi kormány szoros kapcsolatára a két világháború között elsőként Szarka László mutatott rá, sajnos a források megjelölése nélkül, áttekintő történelmi összefoglalójában. Szarka László: A (cseh)szlovákiai magyar közösség nyolc évtizede 1918-1998. Történeti vázlat. In: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998 I. Budapest 1998. 24-27.
3. Lipták Ľubomír: Slovensko v 20. storočí. Bratislava. 1998. 83-84.
4. A magyar kormány megbízásából 1918. november 13-án Linder Béla tárca nélküli miniszter Belgrádban aláírta a fegyverszüneti egyezményt. A belgrádi konvenció értelmében az antant által kijelölt demarkációs vonal a Nagy-Szamos felső folyásától Marosvásárhelyig, majd a Maros mentén Szegedig, innen a Szabadka-Baja-Pécs vonaltól északra a Dráváig húzódott. Északon a fegyverszüneti szerződés nem jelölt ki demarkációs vonalat. A polgári közigazgatás a magyar kormány kezében maradt, de a szövetségeseknek joguk volt a stratégiailag fontosabb helységek, így Budapest megszállására is. A konvenció demarkációs vonala etnikai szempontból több ponton sérelmes volt (pl. a Székelyföld esetében), de csak demarkációs vonalnak kellett tekinteni, és Budapesten sokan hittek abban, hogy a békekonferencián a magyar kormány majd hallathatja hangját és elmondhatja a maga érveit. Ormos Mária: Padovától Trianonig 1918-1920. Budapest. 1984. 59-74.
5. "Már november első napjaiban átiratot kapott Késmárk város a túroczszentmártoni nemzeti tanácstól, amelyben felszólította, hogy ismerje el fennhatóságát. A késmárki nemzeti tanács röviden azt választolta, hogy csak a magyar kormány fennhatóságát ismeri el." A szepességi németek megszervezésével foglalkozó keltezetlen és aláíratlan dokumentum. A prágai követség mellékelt levele alapján a Szepességi Német Párt egy tagja adta át a követség tanácsosának. Magyar Országos Levéltár (MOL). Külügyminisztérium. A Politikai osztály rezervált iratai K 64, (a továbbiakban MOL K 64), 27. csomó, 7. tétel, f. 73-88.
6. "December 14-én jöttek az első csehszlovák megszálló csapatok a Szepességre. Poprádra, Iglóra bevonultak, de Késmárkra nem, mert ide lengyel csapatok érkeztek. Csak többnapi tárgyalás után, december 18.-án vonultak innen ki a lengyelek és be a csehek, de a lengyelek még egy hónapig maradtak Késmárk mellett és 1919 márciusáig Podolinban. A lengyelek mindenáron rá akartak venni arra, hogy az ő oltalmuk alatt követeket küldjünk Párisba a hatalmak tanácsához és kérjük a Lengyelországhoz való csatoltatást. Kötelezték magukat, hogy visszaadják a Szepességet Magyarországnak, ha lehetséges lesz, és mi nem bíztunk ebben és főleg nem akartuk, hogy egy országhatár helyett kettő legyen köztünk és Magyarország között." Uo.
7. "1918. október 28. Túroczszentmártonban megalakult a tót Rada, mely Csehországhoz való csatlakozását kijelentette. A magyar vezérek visszavonultak. Mindenütt arra szólítottuk fel a népet, hogy ne Csehországhoz csatlakozzék, hanem Magyarországhoz. És a nép zöme 98 %-a ezen az alapon áll." Emlékezik vissza Dvortsák Győző a Területvédő Liga (TEVÉL) nemzetiségi bizottságának ülésén 1921-ben. MOL A Miniszterelnökség együtt kezelt aktái K 26 (továbbiakban MOL K 26), 1261. csomó, XXXVIII. tétel, 13. sz. f. 98-100. Lásd még Magyar Politikai Lexikon 1914-1929. Budapest én. 96. Milan S. Ďurica: Dejiny Slovenska a Slovákov v chronologickom prehľade. Košice. 1995. 120. Juraj Kramer: Iredenta a separatizmus v slovenskej politike. Bratislava. 1957. 18-19.
8. Hronský Marián: Szlovákia elfoglalása a csehszlovák katonaság által 1918. novemberétől 1919. januárjáig. Budapest 1993. Ormos M.: i.m. 103-111. Popély Gy.: Ellenszélben. 13-29.
9. Hronský M.: i.m., Komáromi Lapok (a továbbiakban KL) 1919. január 11. 1-2. Komárom megszállása. 1919. január 10. "A cseh-szlovák köztársaság csapatai ma reggel kilenc órakor bevonultak Komáromba s megszállták városunkat. A megszálló csapat Csallóköz felől jött s példás rendben érkezett ide..."
10. KL 1919. január 11. 1-2.
11. Uo.
12. Nariadenie ministra-plnomocníka vlády Československej republiky pre správu Slovenska zo dňa 11. prosinca 1918. č. 1/1918. Úradné noviny, 1919. január 1.
13. Pálesch Ervin: Cseh-szlovák Törvények és rendeletek Gyűjteménye I. kötet 1918-19. Prešov (Eperjes). 49.
14. Jamnitzky Ottokár a Győr, Komárom és Esztergom vármegyék zsupánja, aki 1919. február 21-én érkezett állomáshelyére Komáromba "Hangsúlyozta, hogy óhaja az, hogy minden tisztviselő helyén maradjon és tovább teljesítse kötelességét. Lelki ismereti kényszer elé állítani nem akarja őket és hűségi fogadalmat nem kíván tőlük és megelégszik annak kijelentésével, hogy a tisztviselők teljesítik kötelességüket és a cseh-szlovák köztársaság ellen működést nem fejtenek ki." KL 1919. március 1. 1.
15. KL 1919. március 1. 1. A csehszlovákiaitól eltérő helyzet volt Erdélyben, ahol a magyar kormány nem járult hozzá a hivatalnoki kar hűségesküjének letételéhez, holott ezt a román hatóságok megkövetelték. A hivatalnoki kar fogadalom tételére itt is hajlandó lett volna a hűségeskü letételét azonban megtagadták, mivel ezzel a román fél pozícióit erősítették volna a béketárgyalásokon. Hónapokon keresztül folyt a hivatalnoki kar passzív ellenállása. Lásd Bárdi Nándor: "A Keleti Akció". A romániai magyar intézmények anyaországi támogatása az 1920-as években. In: Magyarságkutatás 1995-96. Budapest 1996. 144-146.
16. "Megtartottuk összes tanítóinkat, tanárainkat, amennyire lehetett rábírtunk minden állami és közigazgatási tisztviselőnket, hogy maradjon meg az állásában, mert minden egyes helyért kár, amit átengedünk. És ezt annyira sikerült keresztülvinnünk, hogy pl. a késmárki járásban mint egyetlenegyben a Felvidéken ma is a régi főszolgabíró és a legtöbb községben a régi jegyző van hivatalban." - vázolja a szepességi zipserek (németek) által követett taktikát az 1928-ban készült visszaemlékezés. MOL K 64, 27. csomó, 7. tétel, f. 73-88.
17. Lipták Ľ.: Slovensko... 86.
18. Plichtová Jana: Československo ako viackultúrny štát v kontexte histórie regiónu od 1918-1992. In: Menšiny v strednej a východnej Európe. 8-9.
19. Lipták Ľ.: Slovensko... 103.
20. Popély Gy.: Ellenszélben. 34-35. Peéry Rezső: Reqiem egy országrészért. Pozsony. 1993. 35. KL 1919. február 22. 1-2.
21. Ormos M.: i.m. 197-205.
22. Popély Gy.: Ellenszélben. 70.
23. KL 1919. május 17. 1-2. és 1919. június 28. 3.
24. KL 1919. május 17. 1-2.
25. KL 1919. augusztus 23. 1-3. A másik komáromi hetilap, a polgári értékrendet közvetítő Komáromi Hírlap (továbbiakban KH) így számol be a vármegye közgyűléséről: "...Kürthy Lajos báró emelkedett szólásra, hogy a törvényhatósági bizottság deklarációját előterjessze. Meg kell állapítanunk, hogy erre a szerepre ő volt a legalkalmatlanabb. Ez az osztrák-magyar örökös főispán egyik legszerencsétlenebb tényezője volt a felsőmagyarországi nemzetiségi kérdés elmérgesítésének, legkevésbé alkalmas tehát arra, hogy a tótokkal való kölcsönös megértés munkájának előharcosa legyen. Ha ilyen múltú politikusokat szerepeltetünk megint, a tótok joggal fognak kételkedni szándékaink őszinteségében." KH 1919. augusztus 24. 1.
26. Noszkay Ödön: A magyar katolicizmus. In: Vagyunk és leszünk. A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918-1945. Pozsony. 1993. 160-067.
27. Az utólagosan véglegesített adatok szerint Szlovákia lakossága 1919 augusztusában 2 923 214 fő volt. Ebből 1 954 446 fő (66, 9 %) csehszlovák, 689 565 (23,6 %) magyar, 143 466 (4,9 %) német, 81 332 (2,8 %) rutén, 54 405 (1,86 %) más nemzetiségűnek vallotta magát. Popély Gyula: Népfogyatkozás. Budapest. 1991. 31.
28. Juraj Kramer: Slovenské autonomistické hnutie v rokoch 1918-1929. Bratislava. 1962. 21-34.
29. A memorandum Sérelmeink címmel később Galántán nyomtatásban is megjelent. Erre válaszképpen Medveczky A. Károly egyházügyi kormánytanácsos megírta Szlovákhon magyar papságához című válasziratát. (Megtalálható az Országos Szécheny Könyvtárban, jelzete 186.053, én.) A válaszirat egyes megállapításai miatt Palkovich Viktor becsületsértésért beperelte Medveczkyt és a pert megnyerte. Lásd: KL 1921. június 8. 1-2.
30. "Mi nem vagyunk az állam alkalmazottai. Mi a szent vallás szolgái vagyunk. Mi esküt tettünk főpásztorunknak, hogy kötelességünket híven és lelkiismeretesen fogjuk teljesíteni. Ezt az esküt eddig megtartottuk, ezentúl is meg fogjuk tartani. Mi nem vagyunk lázadók, sem lázítók. Mi a törvényes rendnek és törvényes tekintélynek tisztelői vagyunk, ily irányban vezetjük a reánk bízott híveket is. Azt azonban megköveteljük, hogy vallási meggyőződésünkben és nemzeti érzelmeinkben ne háborgattassunk. Ezekért minden áldozatokra készek vagyunk." - állt a komáromi esperesi kerület papságának állásfoglalásában. KL 1919. szeptember 6. 2.
31. KL 1920. október 23. 2., KL 1921. február 19. 1., KL 1921. október 15. 2.
32. Vö.: Kövy Árpád: A reformátusok és Baráth László: Az evangélikusok In: Vagyunk....168-177.
33. Munkánk egyik forrása a pozsonyi rendőr-igazgatóságnak a magyar pártokkal kapcsolatos fennmaradt iratanyaga. Slovenský národný archív Bratislava, fond Policajné riaditeľstvo v Bratislave 1921-1945. (A továbbiakban SNA BA, fond PR BA). A rendőr-igazgatóság első vezetője a cseh Karel Křikav volt és a kezdeti években tevékenysége az egész országrészre kiterjedt. 1921-ben létrehozzák a Kassai Rendőr-igazgatóságot.
34. A rendőrség évekig figyelte a püspök és környezetének tevékenységét. 1921-ben a püspök kapcsolatban állt a lengyelországi szlovák emigráns körökkel, államellenes röplapokat foglaltak le nála. Ugyanebben az évben találkozott Csernoch bíborossal, akitől nagyobb mennyiségű pénzt kapott a magyar propagandára. A jelentések megtalálhatók SNA BA fond Ministerstvo s plnou mocou pre správu Slovenska 1919-1927. (A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium iratai) 871. doboz, f. 7-19.
35. A magyar keresztényszocialista mozgalom Csehszlovákiai kezdeteiről lásd Jelentés a stlovenszkói országos Keresztény Szoc. Központ 1920 évi működéséről MOL K 64, 5. csomó. 7 II. tétel, 105/res/1921, valamint Keresztényszocialista életünk Nyugatszlovenszkóban In: Keresztény szocialista naptár az 1926. közönséges évre. Kiadta a Szlovenszkói Keresztény Szocialista Központ. Bratislava-Pozsony. 71-74.
36. A Csehszlovákiához csatolt területekről Magyarországra érkező menekültek száma a következőképpen alakult az első években: 1918-ban 12 373, 1919-ben 57 783, 1920-ban 31 606, 1921-ben 1 722 személy. Dr. Petrichevich Horváth Emil: Jelentés az Országos Menekültügyi Hivatal négyévi működéséről, Budapest 1924. 37.
37. Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás. Bécs. 1921. 63.
38. Bárdi N.: i.m. 146.
39. Kun Béla a "Slovenski irodának" 8 millió koronát folyósított, de a felhasználására már nem került sor. A külügyminisztérium levele a pénzügyminiszterhez, 1919. X. 10. MOL K 64, 1. csomag, 7. tétel. 4/res/1920
40. A szöveg arra utal, hogy a történelmi Magyarország határain kívül élő magyarság ügyeivel ez az osztály foglalkozott századunk elejétől. A Miniszterelnökség III. ügyosztályának előterjesztése a minisztertanácsnak. 1919. XII. 23. MOL K 26 1204. csomó, I. tétel, 6460 szám.
41. A Felvidéki Liga vezetőinek levele a miniszterelnökhöz. 1920. szeptember 14. MOL K 64, 1. csomag, 7. tétel 343/res/1920.
42. Petrichevich H. E.: i.m. 5.
43. Az szlovák autonomista mozgalom társadalmi okairól és fejlődéséről lásd Kramer J.: Slovenské...
44. Bethlen István miniszterelnök 1930-ban a Newyork Times riporterének arra a kérdésére, milyen terjedelmű határkiigazítással elégedne meg, a következőt válaszolta. "Mi, a magyar nemzetiséghez tartozó testvéreinket akarjuk visszanyerni és népszavazásra törekszünk, mely megállapítja, vajjon bizonyos más nemzetiségűek is vissza akarnak-e térni hozzánk, igen, vagy nem. Én magam azt hiszem, hogy Csehszlovákia szlovák lakossága gazdasági okokból talán arra az elhatározásra jutna, hogy mellettünk döntsön. De ha szabad választással a visszatérés ellen foglalnak állást, úgy abba bele kell nyugodnunk." Idézi a Prágai Magyar Hírlap 1930. november 19. 3.
45. A tót főosztály 1920 évi működése. MOL K 64, 1. csomag 7. tétel, 505/res/1920
46. Bleyer Jakab nemzetiségi miniszter levele a külügyminiszterhez. MOL K 64, 1. csomag, 7. tétel 34/res/1920.
47. Uo.
48. MOL K 64, 1. csomag, 7. tétel, f. 9-20. Bulissa tevékenységéről lásd még Kramer J.: Iredenta... 11-18.
49. A Kassai Munkás volt az első lap, amely leleplező írást közölt 1920. május 6-án Horthyék ochranája Szlovenszkóban címmel. MOL K 64, 1. csomó 7. tétel, f. 59-60. Bodor Pál és Diószegy Tibor újságírók részletes vallomást tettek a csehszlovák hatóságoknak. Ők ketten később a bécsi magyar emigráns újságoknál dolgoztak. Kramer J.: Iredenta... 13-14.
50. A tót autonómia alapelvei. MOL K 64, 2. csomó, 41. tétel, f. 31-34.
51. Lásd Kramer J.: Iredenta... 34-36. A Felvidék autonómiájával kapcsolatban számos levélváltásra került sor a Lengyelországban tartózkodó szlovák csoport vezetője Jehlicska Ferenc és Csernoch János bíboros, esztergomi érsek között. Jehlicska a széleskörű autonómia magyar kormány általi ígéretét szerette volna megkapni és közvetítésre kérte a szlovák származású főpapot. Csernoch a kérést továbbította Teleki Pál külügyminiszterhez és a kormány felé. Lásd Jehlicska levele Csernoch bíboroshoz. Kelt, Varsó, 1920. június 12. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, 4057/res/1920. Csernoch levele Teleki Pál külügyminiszterhez. Kelt 1920. június 23. MOL K 64, 2. csomó, 41. tétel, 179/res/1920.
52. Clair Vilmos (1858-?) újságíró 1899-től az államfordulatig a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület főtitkára volt. Pechány Adolf (1859-1942) Illaván született. Újságíró, ő adta ki az első magyar-szlovák, szlovák magyar szótárt 1906-ban. Több magyar orientációjú szlovák nyelvű újságot szerkesztett az államfordulat előtt. 1908-tól a miniszterelnökségi sajtóirodában dolgozott. 1921-től a magyarországi "tótajkúak" kormánybiztosa lett. Steier Lajos (1885-1938) Liptószentmiklóson született, publicista, történész. Főleg a szlovák-magyar viszonnyal, az 1848-49-es évekkel foglalkozott. Janovetz Lajosról nincsenek pontos életrajzi adataink, csupán annyit tudunk róla, hogy 1924-ben, mikor nyugdíjba ment, úgy mutatták be mint aki korábban "munkatársa volt a kormány által megindított hazafias tót lapnak is... A tót közművelődési társulatnak választmányi tagja, jegyzője, majd 1919 évben ügyvezető alelnöke lett." MOL K 437, 4. csomó, K 437-1924-11. 143-144.
53. A TEVÉL levele Nyíregyházára Tass Jánosnak, 1920. V. 19. MOL K 26, 1261. csomó, XXXVIII. tétel, 13, sz. 2., 32. Dvortsák Győző volt az, aki a trianoni békeszerződés becikkelyezése alkalmával a nemzetgyűlésben "az elszakított területek tótságának tiltakozását" bejelentette. Magyar Politikai Lexikon 1914-1929. Budapest én. 96.
54. A tót főosztály 1920 évi működése. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, 505/res/1920
55. Erre utal gróf Csekonics Ivánnak, a magyar kormány varsói kiküldöttének 1919. augusztus 19-én kelt Bethlen Istvánhoz írt levele. Beszámol arról, hogy Pilsudski fogadta a tót kiküldötteket, aki támogatja Párizsba menetelüket. Hlinkáék lengyel útlevelet kapnak. MOL K 64, l csomag, 7. tétel, f. 5-6.
56. Jehlicska külföldi tevékenységéről jelentős mennyiségű iratanyag áll rendelkezésünkre (pl. MOL K 64, 22. csomó 7/b tétel Jehlicska akció I, 23. csomó, 7/b tétel Jehlicska akció II), de számos csehszlovákiai rendőrségi jelentés is beszámol (SNA BA, fond PR BA). A párizsi úttal kapcsolatban lásd még Dejiny Slovenska V. (1918-1945). Bratislava. 1985. 24-25.
57. Cím, aláírás és keltezés nélküli, sokszorosított lapon lévő gépelt szöveg. Kézzel tüntették fel rajta az érkezés dátumát (1920.) IV. 26. MOL K 64. 5. csomó 7 II. tétel, 60/res/1920.
58. Kramer J.: Iredenta... 56-57.
59. A felvidéki Comité munkaterve. A külügyminisztériumban 1920. IV. 26-án iktatták. MOL K 64, 5. csomó, 7 II. tétel, 61/res/1920.
60. Uo.
61. Kramer J.: Iredenta... 57-58.
62. A Felvidéki Comité levele a miniszterelnöknek. Kelt 1920. augusztus 7. MOL K 64, 5. csomó, 7 II. tétel, 258/res/1920.
63. Dejiny Slovenska V. 24-25.
64. "Hangulat: megszállt területen: Nap nap után nyomottabb. Testvéreink bár biztosra veszik a fölszabadulást, de ha sokáig késünk, belefáradnak a hosszú és hiábavaló várakozásba, és kénytelenek beletörődni a lehetetlen helyzetbe. Gyakran mondják a Felvidékről jött testvéreink, hogy csak a demarkációs vonalat lépjük át, a "többit" ők elintézik. Vannak máris sokan, akik megalkudtak a jelenlegi helyzettel, sajnos ezek főleg "magyar" anyanyelvűek! A tótok jobb magyaroknak bizonyultak, mint a született magyarok." Vegyes Információk és hangulatjelentések a Felvidékről. In: Magyarok kisebbségben és szórványban A Magyar Miniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Osztályának válogatott iratai, 1919-1944. Budapest 1995. 26.
65. A Felvidéki Liga vezetőinek levele a miniszterelnökhöz. 1920. szeptember 14. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel 343/res/1920.
66. Csekonics Iván varsói levele, kelt 1919. XII. 30. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, f. 143-146.
67. Kánya számjeltávirata Csekonicsnak 1920. III. 23. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, 28/res/1920. f. 83.
68. Csekonics Varsóból küldött számjeltávirata a külügyminisztériumnak. 1920. III. 23. MOL K 64, 1. csomó 7. tétel, f. 86. A Csekonics által említett "tót nemzeti tanács" 1920. májusában alakult meg. Elnöke Jehlicska Ferenc, első alelnöke Dvortsák Győző, második alelnöke Unger Ferenc volt. Kramer J.: Iredenta... 46-49.
69. Kramer J.: Iredenta... 51-52.
70. Godó Ágnes: A Horthy-rendszer kalandor háborús tervei. Hadtörténeti Közlemények. 19611 sz. 127.
71. Godó Á.: i.m. 130-131.
72. Ádám Magda: Magyarország és a kisantant a harmincas években. Budapest. 1968. 16-22.
73. Godó Á.: i.m. 138-139.
74. Tuka Béla (Vojtech Tuka) (1880-1946) a Selmecbánya melletti Hegybányán (szlov. Piarg, Štiavnické Bane) született szlovák családban, de kezdettől magyar nevelést kapott. Jogi tanulmányokat végzett, majd az államrendőrség bűnügyi osztályán dolgozott. Előbb a pécsi jogakadémián, majd 1914-től a pozsonyi egyetemen a nemzetközi jog tanára. A hatalomváltás után 1921-ben a pozsonyi egyetemet Pécsre költöztetik, ő azonban Csehszlovákiában marad. A kezdetektől részt vesz a titkos magyar katonai szervezkedésekben és a magyar politikai pártok megalakításában. A magyar kormány megbízásából belép a Hlinka-féle szlovák néppártba és annak alelnöke, 1925-től parlamenti képviselője lesz. Ő dolgozta ki a párt első autonómia tervezetét. 1929-ben mint magyar kémet a csehszlovák hatóságok letartóztatják és 15 évi fegyházra ítélik. Részleges amnesztiával szabadul 1937-ben. Az önálló Tiso-féle Szlovák Köztársaság megalakulása után miniszter, majd miniszterelnök lesz. 1946-ban mint háborús bűnöst kivégzik.
75. Tuka Béla valós szerepét a magyar irredenta és a szlovák autonómista mozgalmakban a szlovák történettudomány már az ötvenes években feltárta, elsősorban az általunk is vizsgált külügyminisztériumi iratanyag (Politikai osztály rezervált iratai K 64) alapján. Lásd Kramer J.: Iredenta... és Kramer J.: Slovenské...
76. A legtöbb előkerült jelentését Lukinich Imre a neves történetíró, az Országos Széchenyi Könyvtár későbbi igazgatója, hitelesítette aláírásával, aki ebben az időben a pozsonyi egyetem tanára volt. Lukinich részt vett Tuka és a pozsonyi egyetem tanárai körül kialakult titkos katonai szervezkedésben. Többször futárszolgálatot teljesített Budapest és Pozsony között. Tuka másik bizalmas munkatársa Beke Lajos a pozsonyi katolikus főgimnázium tanára volt, akinek neve szintén többször előfordul az iratanyagban. Ő szintén teljesített futárszolgálatot Pozsony és Budapest között.
77. Balkay levele Kürthy Lajos bárónak. MOL K 64, 13. csomó, 7/a tétel, 45/res/1921
78. Jelentés a felsővidéki magyar és magyarbarát tót pártok cseh ellenes politikai szervezkedéséről és kívánalmairól. 1920. június 20. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, 168/res/1920. Tukának ezt az eddig előkerült legkorábbi jelentését Jehlicska Ferenc foglalta írásba és küldte Budapestre. Jehlicskát Teleki Pál külügyminiszter számjeltávirat útján Varsóból Bécsbe rendelte, ahol találkozott Tuka Bélával. Teleki számjeltávirata, kelt 1920. VI. 19. MOL K 64, 7. tétel, 15/res/1920.
79. "T. egyébként még a Károlyi-kormánynak volt az embere..." Memorandum a felvidéki propaganda tárgyában MOL K 64, 2. csomó, 41. tétel, 272/res/1920
80. Jelentés a felsővidéki magyar és magyarbarát tót pártok cseh ellenes politikai szervezkedéséről és kívánalmairól. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, 168/res/1920
81. Uo.
82. Uo.
83. Balkay ezredes levele Kánya Kálmánnak. "Van szerencsém Tuka Béla pozsonyi egyetemi tanárnak chiffre útján hozzám juttatott alábbi jelentését átküldeni:...". Kelt 1920. október 7. MOL K 64, 7. tétel, f. 370.
84. Sbírka zákonů a nařízení státu československého. Ročník 1920.
85. A nyelvtörvényként emlegetett alkotmánytörvény a 122/1920 számmal került be a törvénytárba. Sbírka zákonů a nařízení státu československého. Ročník 1920.
86. A szlovák többségű választókerületekben már 18-20 ezer szavazat is elegendő volt egy képviselői mandátum elnyeréséhez, addig a magyar többségű Érsekújvár és Kassa székhelyű választókerületekben ehhez már több mint 27 ezer szavazatra volt szükség. Hasonló volt a helyzet a szenátusi választásoknál is. Popély Gy.: Ellenszélben. 79.
87. Jelentés a felsővidéki magyar és magyarbarát tót pártok cseh ellenes politikai szervezkedéséről és kívánalmairól MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, 168/res/1920
88. Keresztényszocialista életünk Nyugatszlovenszkóban In: Keresztény szocialista naptár az 1926. közönséges évre. Kiadta a Szlovenszkói Keresztény Szocialista Központ. Bratislava-Pozsony. 71-74.
89. KL 1920. január 24. 7.
90. KL. 1920. február 11. 1., Popély Gy.: Ellenszélben. 71-73., Lipták Ľ.: Politické... 158-159.
91. KL 1920. január 24. 6.
92. KL 1920. február 25. 1-2., és KL 1920. március 3. 1-2.
93. KL 1920. március 24. 1.
94. Popély Gy.: Ellenszélben 73.
95. A kisgazdapárt bejegyzésével kapcsolatban a keresztényszocialisták éltek a gyanúval, hogy a csehszlovák kormány tudatosan tette lehetővé a kisgazdapárt indulását a választásokon és ezzel elérte a magyarság megosztását. Ilyen értelemben számoltak be az eseményekről a keresztényszocialisták vezetői a magyar külügyminisztériumba küldött jelentésükben, amely átfogó képet nyújt az 1920 évi tevékenységükről. MOL K 64, 5. csomó, 7 II. tétel, 105/res/1921 Lásd még a 100. sz. jegyzetben Szüllő Géza ezzel kapcsolatos véleményét.
96. KL 1920. március 27. 1.
97. KL 1920. április 17. 1.
98. Popély Gy.: Ellenszélben 81., Lipták Ľ.: Politické... 303., Darvas János: Politikai életünk húsz éve. In: Vagyunk... 111. KL 1920. április 21. 1-2., KL 1920. április 29. 1.
99. KL 1920. április 21. 1.
100. Popély Gy.: Ellenszélben. 80. Darvas J.: i.m. 111.
101. Tíz évvel később Szüllő Géza, az OKP elnöke, egy a magyar kormánykörök számára írt levelében a következőképpen értékelte a kialakult helyzetet (természetesen keresztényszocialista szemszögből): "A keresztényszocialista párt meg volt az államfordulat előtt Szlovenszkon. Itt nyugaton beszervezte azt Giesswein győri kanonok, keleten pedig Fischer-Colbrie püspök. Amikor az államfordulat beállta után kitűzték az országgyűlési választást, ebben a két keretben helyezkedett el a magyarság és a németeknek és tótoknak az a része, amely a cseh uralommal nem volt megelégedve. Már akkor ügyeskedett Hodzsa és megcsinált egy kisgazda és iparos pártot, amelynek vezetői Mohácsy, Füssy és Lukovics: ügyvéd, kisgazda és iparos voltak. (Nem bizonyított, hogy a kisgazdapárt megalakításában a Hodzsa-féle agrárpárt is részt vett volna. A. B.) Keleten pedig egy olyan quasi Szabó István féle kisgazda alakulatot csinált Szent-Ivány József, aki Károlyi híve volt... A képviselőválasztásnál Szent-Ivány József ki tudta venni Füssyéket Hodzsa kezéből és az első parlamentben Füssy mandátumot is kapott, mint kisgazda. Szent-Ivány József azonban csak úgy kapott mandátumot, hogy a keresztényszocialista pártban jelöltette magát. És ettől kezdve azután, mint a Nibelungeni sorstragédia végighúzódik az a törekvés, hogy melyik párt nyelje el a másikat és ennek a forgatagába kerültem bele én." Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár, Szüllő hagyaték fond X, X/15 (A továbbiakban OSZK KT, fond X.)
102. Jelentés a felsővidéki magyar és magyarbarát tót pártok cseh ellenes politikai szervezkedéséről és kívánalmairól. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, 168/res/1920
103. Jelentés a szlovenszkói országos Keresztény Szoc. Központ 1920 évi működéséről. MOL K 64 5. csomó, 7 II. tétel, 105/res/1921
104. Az új és a régi, közhatalomváltás előtti, politikusok közötti ellentét felmerült 1926-ban is, mikor rendkívül kiéleződött a viszony az OKP és a Magyar nemzeti Párt között (ez utóbbi a kisgazdapártból és a Magyar Jogpártból alakult 1925-ben). Az ellentét elsősorban abból fakadt, hogy a keresztényszocialista párt a kemény ellenzéki magatartást szorgalmazta, a Szent-Ivány vezette nemzeti párt pedig a kormánytöbbséggel együtt megszavazott néhány gazdasági törvényt, így a vámtörvényt. Az OKP elnöke ekkor Szüllő Géza volt, aki már 1901-ben a budapesti parlamentben ült. "...Szüllő Géza mondotta, hogy mi vármegyei politikát csinálunk (ti. a nemzeti párt A. B.)... Ezenkívül megállapítja minden alkalommal, hogy a régi politikai iskolában nőtt fel s így ő mindegyikünknél sokkal jobban tudja, mit kell tenni és hogyan kell tenni." A nemzeti párti új magyar politikai elit válasza erre a következő volt: "Távol áll tőlünk a régi politikai iskolát támadni, vagy lekicsinyelni, távol áll tőlünk Szüllő politikai készségét kétségbe vonni, meg kell azonban állapítanunk, hogy a korlátolt és általános választói jog alapján választott parlamentek összetétele, politikai módszerei, között óriási különbségek vannak. - Különösen áll ez a régi magyar és a mostani parlamentekre... a régi budapesti képviselőházban mi az uralkodó nemzethez, itt pedig az uraltakhoz tartozunk." A Magyar Nemzeti Párt törvényhozóinak beszámolója a párt vezetősége előtt. MOL K 64, 17. csomó, 7. tétel, 346/res/1926.
105. Az 1925-ben megtartott képviselőházi választás alkalmával a CSKP az érsekújvári választókerületben 20-, a kassaiban 21 százaléknyi szavazatot ért el. Vladimír Krivý - Viera Feglová - Daniel Balko: Slovensko a jeho regióny. Bratislava l996. 367.
106. KL 1920. május 26. 2.
107. Rimaszombatban július 25-én került sor ilyen nagygyűlésre a Gömör-Nógrádi Gazdasági Egyesület szervezésében, amelyen a tudósítás szerint tízezren vettek részt. Gömöri Egyetértés 1920. augusztus 1. 2-3.
108. KL 1921. április 27. 1-2.
109. Barázda 1920. november 7. 1-2. Popély Gy.: Ellenszélben 96-97, Lipták Ľ.: Politické... 160-161.
110. Ebben meghatározták a fizetéseket, a munkaidőt, beteg és balesetbiztosítás fizetését írták elő stb. Štátny oblastný archív Nitra, fond Župa rábska, komarňanská, ostrihomská. (Állami Területi Levéltár Nyitra, fond Győr-Komárom-Eszetrgom megye. A továbbiakban ŠOBA NI, fond ŽRKO) adm. 1921. 28. doboz
111. KL 1920. június 9. 1.
112. KL 1921. június 1. 1-2.
113. Lipták Ľ.: Politické...150-153.
114. Jelentés az Országos Keresztény Szoc. Párt 1921 évi első negyedévi működéséről. MOL K 64, 13. csomó, 7/b tétel, 165/res/1921
115. KL 1920. június 5. 1.
116. KL 1920. július 7. 1-3. A Magyar Népszövetség Alapszabályát megküldték a magyar külügyminisztériumba, ahol ceruzával feljegyezték a hátuljára vezetőinek a nevét. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, f. 314-319.
117. A propaganda szót ebben az esetben, de több más korabeli dokumentumban is, nem csak a hagyományosan vett eszme terjesztése értelemben, hanem szervezkedés, mozgalom értelemben is használták.
118. Memorandum a felvidéki propaganda tárgyában MOL K 64, 2. csomó, 41. tétel, 272/res/1920.
119. Uo
120. Tukát két ízben is letartóztatták, mint államellenes egyént. 1920 áprilisában Illavára internálták, majd rövid idő után, bírósági tárgyalás nélkül, szabadon bocsátották. 1921-ben, a Magyarország elleni katonai mozgósítás ideje alatt, Aranyosmarótra vitték. A csehszlovák rendőrség mint veszélyes, magyarérzelmű egyént tartotta számon, ezért is meglepő, hogy 1922-től már mint szlovák nacionalista tudott befutni meglepő karriert a Szlovák Néppártban. Kramer J.: Slovenské... 173-174.
121. MOL K 64, 2. csomó, 41. tétel, 272/res/1920.
122. Uo.
123. Uo.
124. Itt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a tervezetben nincs szó a magyar kormány részéről korábban beígért szlovák területi autonómiáról, de még a Felvidéki Comité által tervezett ideiglenes területi különállásról sem. A felvidéki országrészek ideiglenes közigazgatási tervezete. Kelt 1920. VIII. 19. MOL K 64, 1. csomó 7. tétel, 274/res/1920. f. 302-313
125. MOL K 26, 1268. csomó, IV. biz. tétel, II. rész, 6492. sz.
126. Felvidéki Liga a csehek által megszállt Felvidéken lévő keresztényszocialistanak (?) a magyar érdekek szolgálatában kifejtendő munkásságának anyagi támogatása ügyében. 1920. VI. 16. Benne Pataky Tibor Kürthy Lajoshoz írt levelének kézzel írt fogalmazványa. , 1920. VIII. 5. MOL K 26, 1268. csomó, IV. biz. tétel, II. rész, 4798. sz.
127. Janovetz Lajos, aki korábban Tót Központi Irodában is dolgozott, végül a Rákóczi Szövetség osztályvezetője lett, 1924-ben nyugdíjba készült. A nyugdíjával kapcsolatos levelezés során említi Szinyei Merse István a Rákóczi Szövetség akkori elnöke, hogy Janovetz "Boldogult Báró Kürthy Lajos vezetése alatti szervezetben fontos missiót töltött be s onnan jött át a Rákóczi Szövetséghez." . MOL Társadalmi Egyesületek Szövetsége Központjának iratanyaga K 437 (továbbiakban MOL K 437), 4. csomó, K 437-1924-11. f. 143-144.
128. Báró Kürthy Lajos elszámolása. MOL K 64, 3. csomó, 41. tétel, 311/res/1921.
129. KL 1920. október 20. 1.
130. Balkay ezredes levele Kánya Kálmánnak, amelyben továbbítja Tuka számjetáviratát. 1920. október 7. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, f. 370.
131. KL 1920. november 3. 1.
132. Matuska Péter beszámolója külügyminiszternek. Kelt 1920. november 25. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, 478/res/1920.
133. Uo.
134. Uo.
135. Popély Gy.: Ellenszélben 99-101.
136. Balkay levele Kürthy Lajos bárónak. MOL K 64, 13. csomó, 7/a tétel, 45/res/1921.
137. Az pöstyéni tanácskozás dátuma helyesen február 14. Uo.
138. Tuka Béla elszámolása 1920. okt. 25-től 1921. márcz. 31-ig. MOL K 64, 13. csomó, 7/b tétel, f. 177-178.
139. Jelentés február 26.-áról. MOL K 64, 5. csomó, 7II. tétel, 105/res/1921
140. Uo.
141. Uo. A jelentéshez mellékelve van Hlinka levelének magyar fordítása és Tuka cikkének a kefelevonata, amely a Slovák 1921. február 5-i számában jelent meg Autonómia Slovenska címmel. Tuka politikai éleslátására utal, hogy ebben a jelentésében felhívja a figyelmet arra is: "A magyar sajtó a tót autonómia kérdésével ne foglalkozzék, mert kedvező méltatás a tótokat, kedvezőtlen pedig a magyarokat tenné bizalmatlanokká az autonómiai mozgalom iránt."
142. Tuka az 1921. április 12-i külügyminisztériumnak küldött jelentésében számol be arról, hogy elkészült az autonómia tervezettel és mellékeli azt jelentéséhez. MOL K 64, 13. csomó, 7b. tétel, 165/res/1921.
143. Megalakul a szlovenszkói magyar jogpárt. Hiradó 1921. január 21. 2.
144. KL 1921. október 19. 1.
145. KL 1921. október 19. 1.
146. Tuka Béla jelentése. Aláíratlan és keltezetlen szöveg. Az első lapon ceruzával ráírva az érkezés időpontja V. 25., valamint a név "Tuka". A szöveg összefüggéseiből is kétségtelen, hogy Tuka Béla beszámolójáról van szó. MOL K 64, 13. csomó, 7/b tétel, 220/res/1921.
147. 1921. májusában Hlinka kezdeményezésére tárgyalások kezdődtek a Szlovák Néppárt és a keresztényszocialista párt Petrásek Ágoston és Tvrdy Jenő vezette szlovák csoportja között. Lásd Jegyzőkönyv az OKP elnöki tanácsának 1921. április 28-án tartott üléséről. MOL K 64, 13. csomó, 7/b. tétel, f. 180-181. A tárgyalásokra Zsolnán került sor, 1921 májusában, ahol ülésezett a néppárt vezetősége. A Petrásek vezette keresztényszocialista delegáció felajánlotta a néppártnak az egyesülést, de ezt a néppárt vezetői egyhangúlag elutasították. Kramer J.: Slovenské... 164-165.
148. MOL K 64, 13. csomó, 7/b tétel, 220/res/1921.
149. A Tót Központi Iroda levele Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszternek, 1919. december 15. MOL K 26, 1261. csomó, XXXVIII. tétel, 1045. Sz. f. 93. A pénzösszeg valós értékének megítéléséhez némi fogódzót adhat az, hogy a Teljhatalmú Minisztérium által 1920 májusában kiadott rendelet szerint a mezőgazdaságban dolgozó felnőtt munkás havi bére 350 cseh korona volt, ezenkívül 600 négyszögöl földet használhatott.
150. A ME III. ügyosztályának levele a pénzügyminiszterhez, 1919. XII. 23. MOL K 26, 1239. csomó, XXXVIII. tétel, 6784. sz. A ME nem csak a határontúli nagyar szervezeteket támogatta ezután anyagilag, hanem a magyarországi társadalmi szervezeteket is, amelyek a szomszédos országok magyarságával foglalkoztak. A Felvidéki Liga 1920-ban havi 100 ezer korona támogatást kapott. MOL K 26, 1268. csomó, IV. biz. tétel II. rész, 2786 és 6492. sz.
151. Lelley 150 ezer cseh koronát kapott április elején Budapesten választási célokra, amely azonban jóval elmaradt az ígért 8 milliótól. Jelentés a felsővidéki magyar és magyarbarát tót pártok cseh ellenes politikai szervezkedéséről és kívánalmairól. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, 168/res/1920
152. Erről Malcomes Béla memorandumából tudunk. A pénz kezelőjét csupán monogramjával jelöli K. I., mivel komáromiról van szó, minden bizonnyal Kürthy István a felelős személy. Memorandum a felvidéki propaganda tárgyában. MOL K 64, 2. csomó, 41. tétel, 272/res/1920
153. A FL levele a miniszterelnökhöz. 1920. június 9. MOL K 26, 1268. csomó, IV. biz. tétel II. rész, 4798. sz.
154. Haller István levele Teleki Pál miniszterelnökhöz. MOL K 26, 1268. csomó, IV. biz. tétel II. rész, f. 50.
155. Felvidéki Liga a csehek által megszállt Felvidéken lévő keresztényszocialistanak (?) a magyar érdekek szolgálatában kifejtendő munkásságának anyagi támogatása ügyében. 1920. VI. 16. Benne Pataky Tibor Kürthy Lajoshoz írt levelének kézzel írt fogalmazványa. 1920. VIII. 5. MOL K 26, 1268. csomó, IV. biz. tétel II. rész, 4798. sz.
156. MOL K 64, 13. csomó, 7/b tétel, f. 177-178.
157. Kimutatás az Országos Keresztényszocialista Központ 1920 évi bevételeiről és kiadásairól a címe a dokumentumnak. A táblázatos kimutatást Lelley továbbá még néhány pártvezető írta alá és "Keresztény Szocialisták Országos Központja Pozsony" pecséttel van ellátva. A külső lapján ceruzával ráríva "Tuka Béla elszámolása" MOL K 64, 13. csomó, 7/b tétel 75/res/1921/
158. Az 1920-as évben 13 titkárt és 8 kezelőszemélyzet dolgozott az OKP-ban. 1921-ben további 10 magyar, 20 szlovák és 5 német titkárt kívántak felvenni és kiképezni. Uo.
159. MOL K 64, 2. csomó, 41. tétel, 406/res/1920
160. Matuska Péter beszámolója külügyminiszternek. Kelt 1920. november 25. MOL K 64, 1. csomó, 7. tétel, 478/res/1920.
161. Uo.
162. MOL K 64, 5. csomó, 7II. tétel, 105/res/1921.
163. "Több ízben jelentette már (Tuka A. B.), hogy a felvidéki pártok subvenciója helytelen információk alapján lett megállapítva. Kéri mindenesetre legalább 200.000 (kettőszázezer) koronára azt felemelni (havonta A. B.),..." Áll Tuka 1921. május 5-i jelentésében. MOL K 64, 13. csomó, 7b. tétel, 202/res/1921.
164. A felvidéki politikai mozgalomra eddig lekötött havi összegek. Aláírás és keltezés nélkül. MOL K437, 11. csomó, Amerikai segélyalap, f. 76.
165. Memorandum a felvidéki propaganda tárgyában. MOL K 64, 2. csomó, 41. tétel, 272/res/1920.
166. Körmendy-Ékes Lajos levele Hegedűs Lóránt pénzügyminiszternek. MOL Bethlen István iratai K 468, 9. csomó, 618/1926.
167. Ádám M.: i.m. 23-25.
168. Ádám M.: i.m. 33-34. Szarka László szerint a csehszlovák fél a területi engedményekért a magyarországi szlovák nyelvszigetek autonómiáját kérte. Szarka László: Kisebbségvédelem, reciprocitás, revízió. In: Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből. Pozsony. 1993. 91.
169. Szarka L.: Kisebbségvédelem... 91.
170. Irányelvek az 1921. évi prágai tárgyalásokra. MOL K 64, 7I. tétel f. 18-21.
171. Szarka L.: Kisebbségvédelem... 91.
172. B. Bernát István: TESZK a revíziós propaganda egységéért. (TESZK iratanyaga 1920-1928). Kézirat, Teleki László Alapítvány Közép-Európa Intézet Könyvtára 591/1987/I. 3-5.
173. Ezek közé tartozott a már említett Felvidéki Liga is, amely mint már említettük, menekültgondozással, a megszállt területeken folytatott propagandával és hírszerzéssel foglalkozott. Az utóbbira példa, hogy a Felvidéki Liga képviselője 1920-ban levélben kérte az ME-t, járjon közbe, hogy a határrendőrség két tagja megmaradjon állásában. A nevezettek Budapest és Bécs között végeznek hajóellenőrzést. Az említett személyek, munkájukon túl hasznos propaganda, valamint hírszerző tevékenységet folytatnak. Tevékenységük közt említi, hogy röplapokat terjesztenek a Duna mellett. MOL K 26, 1239. Csomó, XXXVIII. tétel, 2102. sz.
174. Romsics Ignác: Előszó. In: Magyarok kisebbségben... 2-3.
175. A megszállt területeken folyó meggondolatlan propaganda megszüntetését a Felvidéki Liga is kérte, mivel a magyar lakosságot zaklatták miatta a csehszlovák hatóságok. Olyan röplapokról ad hírt a liga, amely lázadásra szólít fel a megszállt területeken, egyes röplapokon azt terjesztette, hogy az állami liszt mérgezett. MOL K 26, 1239. csomó, XXXVIII. tétel 7074. sz.
176. Jellemzi az elhatározás komolyságát a következő eset. 1920 júniusában a Szepesi Szövetség azzal a kéréssel fordult a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, hogy rendeljen ki egy tanárt a számára munkaerőnek. Ebben az időben ugyanis több tisztviselő volt kirendelve az egyes szervezetekhez, akik különböző minisztériumok állományában voltak. A kérés több szinten történ történt megtárgyalása után azt a választ kapták a Miniszterelnökségtől, hogy előbb váltóztassák meg alapszabályukat, amely szerint az ország területi épségéért küzdenek. A kérésük csak az új alapszabály benyújtása után teljesíthető. MOL K 26, 1261. Csomó, XXXVIII. tétel, 2022 szám.
177. Bárdi N.: i.m. 148-149., Romsics I: i.m. 2-3.
178. Erről tanúskodik Perényi Zsigmondnak, a Magyar Nemzeti Szövetség elnökének levele Papp Antalhoz a TESZK helyettes vezetőjéhez. MOL K 437, 2. csomó, K 437-1922-10.
179. A létrehozás pontos körülményeit nem ismerjük. 1921 márciusáig kisebbségi ügyekben a III. ügyosztály levelezett, áprilistól már az ME II. ügyosztálya. Ez a változás nyomon követhető a MOL K 26, 1268. csomó IV. biz tétel iratanyagán.
180. Bárdi N.: i.m. 151.
181. Rakovszky Iván (1885-1960). Budapesten született, a középiskolái elvégzése után jogi doktorárust szerzett. 1907-től Túróc megye aljegyzője, majd főjegyzője. 1910-től országgyűlési képviselő. A háború alatt a túrócmegyei vöröskereszt elnöke, majd a Kárpátok védelmére rendelt német csapatok mellett polgári biztos. A Tanácsköztársaság alatt részt vett Bethlen István ellenforradalmi mozgalmában. Az elfogatása elől a Felvidékre menekül. A kezdeti években a felvidéki magyar politikai mozgalom egyik vezetője. 1921-ben Magyarországra repatriál. 1922-től 1926-ig belügyminiszter Bethlen kormányában. 1928-tól a fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke. 1951-ben kitelepítik és kényszerlakhelyén hal meg.
182. MOL K 437, 11. csomó, Amerikai segélyalap.
183. OSZK KT, fond X. X/15