"Magyar Figyelő:
a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság irodalmi, kritikai és tudományos folyóirata. 1933 és 1935 között jelent meg Pozsonyban. Felelős szerkesztője Szerényi Ferdinánd, majd Surányi Géza; a szerkesztőbizottság tagjai: Antal Sándor, Szalatnai Rezső, Flórián Károly, Farkas Gyula, Jánoska Tivadar, Brogyányi Kálmán; az 1. szám főszerkesztője Maléter István. A negyedévesnek tervezett lapot nem tudták rendszeresen kiadni, gyakran késett, s főleg összevont számai voltak. Mivel kormánytámogatással jelent meg, nagy feltűnést keltett, hogy 1. számát Maléter Istvánnak a csehszlovákiai magyar kisebbség problémáit és Szalatnai Rezsőnek a szlovákiai magyar irodalmat tárgyaló tanulmányai miatt elkobozták, s azok másodszor már megcsonkítva jelentek meg. A lap számos színvonalas tanulmányt és szépirodalmi alkotást közölt, de nem tudott egységes koncepciót, profilt kialakítani. Kiváló tanulmányokat írt bele Sas Andor, Szalatnai Rezső, Krammer Jenő, Szerényi Ferdinánd, Flórián Károly, Peéry Rezső, a szépirodalmi részben kitűntek: Győry Dezső, Földes Sándor, Tamás Mihály, Egri Viktor, Palotai Boris, Antal Sándor, Neubauer Pál, Szombathy Viktor, Darkó István, Vozári Dezső. Minden számban közölte a CSMTIMT működésének krónikáját. A csehszlovákiai magyar tudományos és irodalmi élet megismeréséhez számos közleménye ma is forrásértékű, noha megjelenése idején a szélesebb olvasóközönséghez nem találta meg az utat, anyagi nehézségek miatt korán meg kellett szűnnie. Rendszeres könyvszemléjében megbízható értékelést nyújtott a szlovákiai magyar irodalom terméséről."
(Csanda Sándor)
In: A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-1995. Szerk. Fónod Zoltán. Pozsony, Madách-Posonium, 1997, 196-197. p.

"A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (Masaryk Akadémia) hivatalos lapját, a Magyar Figyelőt (1933-1935) létrehozói elsősorban tudományos folyóiratnak szánták és tartották. Ezt a nézetet jól mutatja Szalatnai Rezsőnek (a Társaság irodalmi osztálya titkárának) az a kijelentése, amellyel a Magyar Figyelő első számában (!) a Magyar Írást az 'egyetlen irodalmi lapunknak' nyilvánította; a vezető irodalmi orgánumnak elismert Magyar Írást a Társaság jelentős pénzadománnyal is segítette, amikor az irodalmi osztály 1933. évi költségvetéséből ötezer koronát szavaztatott meg számára.
A Magyar Figyelő öt száma közül négyben (I. évf., 1-2. sz.; II. évf., 3-4. sz.; III. évf., 1. sz. és III. évf., 2-4. sz.) a tudományos vonatkozású anyag van túlsúlyban. A II. évf. 1-2. száma viszont teljesen irodalmi jellegűnek mutatkozik, és az írók nagyszámú felvonultatásával szinte antológiaszámba megy. A rendszeres 'Könyvszemle' mellett kisebb-nagyobb mértékben mindegyik számban sor kerül az irodalom fontos fejlődési problémáinak taglalására, vagy a jelentősebb írói oeuvre-ök elemzésére. Az ilyen tárgyú nagyszabású és forrásértékű tanulmányok többnyire Szalatnai Rezső tollából kerültek ki. Ugyancsak ő a szerzője annak az úttörő tanulmánynak (A cseh-szlovák-magyar szellemi együttműködésről. II. évf., 1-2. sz.), amely a csehszlovák-magyar kapcsolatok tanulmányozásának addigi eredményeiről részletes képet és elemzést ad, és a kapcsolati kutatás elvi és módszertani kérdéseit imponáló erudícióval fejti ki."
Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között). Bratislava, Tatran Magyar Üzem, 1967, 180-181. p.

"A Magyar Figyelő kiadását az 1933. január 22-én megtartott rendkívüli közgyűlésén határozta el a Társaság vezetősége, s főszerkesztőül dr. Maléter István eperjesi jogakadémiai tanárt, a kisebbségi kérdés ismert szakemberét kérte fel. Maléter István nem tartozott a szlovákiai magyar közélet előtérben mozgó alakjaihoz, de azok közül a kevesek közül való volt, akik valóban európai nívójú komoly tudományos alappal rendelkeztek. Közvetlenül a háború kitörése előtt nevezték ki az eperjesi Jogakadémia tanárává, és az államfordulatig ott működött. Az államfordulat után nem ment a Jogakadémiával Miskolcra, hanem továbbra is Eperjesen, a 'Tarca-parti Athénban' maradt. Maléter már a magyarországi nemzetiségek háború előtti és alatti törekvéseit is figyelemmel kísérte, s az Eötvös-Deák-Jászi-féle elgondolás híve volt, a nemzetiségek törekvéseit is ebből a szempontból nézte és ítélte meg.

A folyóirat I. évfolyamának 1-2. száma (összevont szám) 1933 októberében jelent meg. Felelős szerkesztője dr. Szerényi Ferdinánd, a szerkesztőbizottság tagjai dr. Flórián Károly, Farkas Gyula, Antal Sándor, Szalatnai Rezső, Jánoska Tivadar és Brogyányi Kálmán voltak. A szerkesztőség és a kiadóhivatal a Társaság Káptalan utcai székházában volt.

A Magyar Figyelőt negyedévenként megjelenő folyóiratnak szánták, de nagyon rendszertelenül jelent meg; rendszerint két, de egy ízben három számot vontak össze. Az I. évfolyam 1-2. száma vegyes érzelmeket váltott ki, sőt a Társaság tagjai is különbözőképpen fogadták. Voltak, akik csak az Akadémia életképtelenségének bizonyítékát látták e folyóirat megjelenésében. A Magyar Napló például a lehető legkönyörtelenebbül lecsap az 'újszülött' Magyar Figyelőre: 'Annyi évvel a megalakulás után, annyi tanácskozás, előkészület, teljes állami támogatás és főleg költséges, javarészt fölösleges adminisztráció után ily keveset teremteni: szomorú, kicsinyes, méltatlan, megalázó.' Kovács Endre egyik nyilatkozatában azt rója fel a Magyar Figyelőnek, hogy 'nincs benne eszmei harmónia', s így nem elégítheti ki az igényesebb olvasót. Az 'eszmei harmónia' hiányának tudható be - Kovács Ferenc szerint -, hogy a folyóiratban 'ötletszerűen kerülnek egymás mellé cikkek a középkor gazdasági életéről, az abszolút véletlenről és a munkácsi barokkról'.
Győry Dezső védelmébe veszi a Magyar Figyelőt, és így ír róla a Magyar Újságban: 'Ez a folyóirat olyan, mint maga az Akadémia. Egy csomó ki nem aknázott kultúralehetőség. Tatarozásra szoruló, de talán egyetlen bástyalehetősége ma a szlovenszkói magyar tudósnak, írónak, művésznek.'

A Társaság és a közvélemény nagy meglepetésére a Magyar Figyelő I. évfolyamának 1-2. számát a cenzúra elkobozta, s így az 'elkobzás utáni második kiadás' került az olvasók kezébe. A Masaryk Akadémia a köztársasági elnök által alapított és a kormány támogatását élvező kulturális intézmény volt, érthető hát, hogy a cenzúra közbelépése valóban nagy megrökönyödést keltett. Az elkobzásra Maléter István A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban című tanulmánya, valamint Szalatnai Rezső az Irodalmi menetrend Szlovenszkón című írása adott okot. E tanulmányok a Magyar Figyelő elkobzása utáni második kiadásban a cenzúra által alaposan megcsonkított formában jelentek meg. Maléter István tanulmányából 13 helyen törölt a cenzor, Szalatnaiéból 2 helyen. A Maléter-tanulmány cenzúrázási módjának érdekessége, hogy néhány helyütt még Emanuel Rádl professzor Válka Čechu s Němci (A csehek harca a németek ellen) című, 1928-ban Prágában kiadott művéből vett idézeteket is törlik. Maléter és Szalatnai kifogásolt írásai képezik - még így megcsonkítva is - a Magyar Figyelő I. évfolyama 1-2. számának - amelyben a tudományos vonatkozású anyag van túlsúlyban - legértékesebb tanulmányait... (...)
Az inkriminált és megcenzúrázott két tanulmány mellett az I. évfolyam 1-2. számából említést érdemel még Flórián Károly: Adalékok a középkori gazdasági élet jellemzéséhez és Sas Andor: Munkácsi barokk című írása. Sas Andor Munkácsi barokk című tanulmánya lényegében az 1746-1747-ben Schönborn Frigyes Károly herceg által építtetett munkácsi barokk kastély építésének története. Színvonalas, a szerzőre jellemző pozitivista alapossággal kidolgozott történelmi tanulmány. (...)
A II. évfolyam 1-2. száma, amely 1934 márciusában jelent meg (az I. évfolyam 3. és 4. számával adós maradt a szerkesztőség, s ezért a II. évfolyam 1-2. száma öt ívvel nagyobb terjedelmű volt), teljesen irodalmi jellegű, s 'az írók nagyszámú felvonultatásával szinte antológia-számba megy'. (...)

A Magyar Figyelő II. évfolyama 1-2. számában említést érdemel még Tabéry Géza és Sas Andor tanulmánya. Tabéry az erdélyi irodalom helyzetéről tájékoztatja az olvasót, Sas Andor pedig Kempelen Farkasról, a XVIII. század Edisonjáról, a híres pozsonyi magyar feltalálóról emlékezik meg születésének kétszázadik évfordulóján.
Maléter István, a folyóirat főszerkesztője 1933. december 13-án váratlanul meghalt. Halála egyaránt érzékenyen érintette a Társaság vezetőségét, valamint a Magyar Figyelő szerkesztőgárdáját. A Társaság vezetősége és a folyóirat szerkesztősége nevében a II. évfolyam 1-2. számában Szalatnai Rezső búcsúztatta az elhunytat. A folyóirat főszerkesztői posztja Maléter halála után mindvégig betöltetlen maradt. A szerkesztőgárda összetételében más változás is történt: 1934-től Surányi Géza lett a felelős szerkesztő dr. Szerényi Ferdinánd helyett.

A II. évfolyam 3-4., valamint a III. évfolyam 1. és 2-4. számában már újra a tudományos jellegű anyag került túlsúlyba. (Ezekben a számokban a sok szaktanulmány mellett mindössze négy elbeszélés és 5-6 vers látott napvilágot.) A Magyar Figyelő e három számából említést érdemel Fokos Dávid tanár Finnugor-török mondattani egyeztetések című tanulmánya, valamint Kuttanen Lauri finn tudós rövidebb ismeretterjesztő tanulmánya a lív nyelvről. A II. évfolyam 3-4. számában Sas Andor ismét egy történeti tanulmánnyal jelentkezik: Pozsony múltjából, amelynek első részében a Mária Terézia korabeli pozsonyi udvari életet és rokokó műveltséget mutatja be, míg a másodikban a Napóleon-kori városi életről és az 1808-as országgyűlésről mond el néhány érdekességet.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a Magyar Figyelő III. évfolyama 1. és 2-4. számában megjelent Comenius-mű magyar fordítását. Comenius Gentis felicitas című munkája, melyet a cseh nemzet nagy fia sárospataki tartózkodása idején írt, s pártfogójának, Rákóczi Györgynek, Erdély fejedelmének ajánlott, itt látott először magyar nyelven - Orbán Gábor fordításában, A nemzet szerencséje címen - napvilágot. Comenius e műve 1659-ben jelent meg latinul, s 'teljes egészében a magyarságról szól, valóságos magyar társadalomrajz, és kemény, igazságos publicisztika nemzeti és társadalmi kérdéseinkről'.

A Társaság belső életéről, üléseiről, pályázatairól, terveiről a Magyar Figyelő rendszeresen tájékoztatta a közönséget. Egyetlen számából sem hiányzott 'A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság krónikája'. Érdemes megemlíteni a folyóirat rendszeres könyv- és folyóiratszemléjét is.
A Magyar Figyelőben - ahogy azt Kovács Endre már az I. évfolyam 1-2. számának megjelenése után megállapította - valóban nem volt meg 'az eszmei harmónia'. A folyóirat nem tudott maga körül kialakítani állandó olvasógárdát. Ezt rendszertelen megjelenése is akadályozta, valamint az, hogy a lapban sok, kimondottan szakfolyóiratba való tanulmány jelent meg, amelyek 3-4 szakemberen kívül az átlagolvasókat egyáltalán nem érdekelték. Ilyen volt pl. Fokos Dávid Finnugor-török mondattani egyezések című - kétségkívül tudományos szintet képviselő - nagyobb lélegzetű tanulmánya is, amelyet a Magyar Figyelő szerkesztősége folytatásokban közölt. De mivel nyelvészeti, történettudományi, irodalomtörténeti, kisebbségtudományi stb. szakfolyóiratok nem álltak a kisebbségi magyarság tudósai rendelkezésére, és publikálási lehetőséget csak egy tudományos folyóirat, a Magyar Figyelő nyújtott számukra, a folyóirat mozaikszerűségén talán azzal lehetett volna változtatni, ha a szerkesztőbizottság tematikai egységbe gyűjti a beküldött tanulmányokat és cikkeket, s így egyszer például nyelvészeti, másszor történeti, irodalomtörténeti, aztán szépirodalmi, kisebbségtudományi stb. jellegű számokat bocsát az olvasó elé. Ehhez persze szükség lett volna arra is, hogy a szerkesztőbizottság nagyobb súlyt helyezzen a folyóirat rendszeres és pontos megjelenésére.

A Magyar Figyelő utolsó száma 1935 decemberében jelent meg. Sajnos, anyagi nehézségek miatt be kellett szüntetni."
Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság. Bratislava, Madách, 1973, 66-75. p.

"Az aktivista politikát támogató kisebbségi csoportok fő kulturális bázisa a harmincas években a Masaryk elnök milliós adományából létesített Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (közkeletű nevén: Masaryk Akadémia) lett. Ez a társaság nem tudta teljesíteni a hozzá fűzött reményeket, s végül csődbe jutott, de a harmincas évek első felében a könyv- és lapkiadás terén jelentős eredményeket ért el, s Magyar Figyelő néven negyedévi folyóiratot is kiadott.
A Pozsonyban 1933-1935 között Maléter István, Szerényi Ferdinánd és Surányi Géza szerkesztésében megjelenő lap az irodalmi és kritikai anyagon kívül tudományos értekezéseket is közölt. Irodalmi és tudományos anyagát a lehetőségekhez képest elég jól válogatta meg, de megszerkesztésükkel, elrendezésükkel keveset törődött. Szabálytalan időközökben megjelenő, többnyire összevont testes számmal a heterogén anyagot ömlesztve hozták. Munkatársai gárdája - a kommunisták és keresztényszocialisták kivételével - az összes színvonalasabb írót felölelte. A szép számú kritika, esszé és recenzió közül a legtöbb és legjelentősebb Szalatnai Rezsőtől származott (így a Győryről és Vozáriról készült átfogó portrék), a tudományos értékű dolgozatok javát pedig Sas Andor írta (Munkácsi barokk, Comenius és a Rákócziak, Pozsony múltjából stb.). Sas mellett Orbán Gábor, Krammer Jenő, Szalatnai, Szerényi, Peéry Rezső, Maléter István és Flórián Károly szerepelt még tudományos jellegű vagy esszéisztikus írásokkal (nyelvészeti, irodalomtörténeti, kisebbségpolitikai, pedagógiai, jogi tanulmányokkal). A lap a csehszlovák-magyar kapcsolatok rendszeres ápolását is feladatának tekintette, és ebben a kérdésben alapvető elméleti-módszertani útmutatást közölt Szalatnairól (Jegyzetek a cseh-szlovák-magyar szellemi együttműködésről). A szlovák és a cseh irodalomból több fordítás jelent meg, s Szalatnai és Sas rendszeresen írtak a jelentősebb irodalmi és tudományos kiadványokról. A lapnak állandó rovata volt a Krónika, mely a Társaságnak és osztályainak tevékenységéről részletes tájékoztatást nyújtott."

Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek (Tanulmányok a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalomról és sajtóról). Bratislava, Madách, 1982, 106-107. p.

REPERTÓRIUM

I. évf., 1933. október, 1-2. szám (Elkobzás után második kiadás.)

MAGYAR FIGYELŐ - a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság folyóirata
Főszerkesztő: Maléter István dr.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szerényi Ferdinánd dr.
A szerkesztő-bizottság tagjai:
Flórián Károly dr., Farkas Gyula, Antal Sándor, Szalatnai Rezső, Jánoska Tivadar, Brogyányi Kálmán.
A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Bratislava-Pozsony, Káptalan ucca 13a.
Megjelenik negyedévenként egyszer. Előfizetési ára egy évre: 40 Kč, külföldre ennek megfelelő pénzérték és a postatöbblet. Egyes szám ára: 10 Kč.
A Magyar Figyelő minden közleményéért írója felel.
Kéziratokat csak a póstaköltség megtérítésével küldünk vissza.
A borítéklapot Jánoska Tivadar tervezte
első, belső borító

Beköszöntő 2. lap
Jelen számunk munkatársai 3-4. lap

KÖNYVSZEMLE

Képek Sas Andor és Szőnyi Endre cikkeihez
Fotomelléklet
A munkácsi Schönborn-kastély
1. kép : A munkácsi uradalmi kastély főfrontja. A középső traktus és a keleti oldalszárny.
2. kép: A kastély nyugati szárnya, a régi Fehérház.
3. kép: Bolthajtásos terem a földszinten a würzburgi tervek szerint épült kastélyrészben.
4. kép: Lépcsőre nyíló ajtó az első emeleten kagylódísszel.
Szőnyi Endre és Wimmer Ferenc: A Madách-síremlék tervezete.

II. évf., 1934. március, 1-2. szám

Felelős szerkesztő és kiadó Surányi Géza

A Csehszlovákiai Magyar Tudományos és Művészeti Társaság pályadíjai első, belső borítón