"A demográfia az a történetileg kialakult tudomány, amely sajátos módszerekkel vizsgálja a népesség számát, összetételét, területi elhelyezkedését és állapotát, ezek változásait és tényezőit, valamint a népesség és a népesedés jelenségeihez fűződő társadalmi-gazdasági kölcsönhatásokat és következményeket, feltárja a népesség megújulásának, a népesedés jelenségeinek törvényszerűségeit."
(Vukovich, Gy.(1)

A demográfiai kutatás jelentősége

A népességre és a népesedésre vonatkozó ismeretek nélkülözhetetlenségét, társadalmi és gazdasági jelentőségét a múltban is, ma is az adja meg, hogy a népesség nem pusztán biológiai lények összessége, s a népesedés sem csupán biológiai tények és folyamatok mechanizmusa.

A népesség a legfontosabb termelőerő, s egyúttal a termelt javak elfogyasztója, tehát a gazdasági élet alanya és tárgya is. Száma, összetétele és reprodukciója pedig bizonyos mértékig meghatározója annak a társadalomnak, amelytől kölcsönhatások bonyolult rendszerén keresztül maga is függ.
Napjaink történetírása a népességfejlődést a központi kérdések közé sorolja. Ez abból a felismerésből fakad, hogy a népesség nagyságrendje a letűnt századokban valamennyi ország termelőerejét, védelmi képességét és kultúrateremtő adottságait alapvetően meghatározta. (2)

A gazdasági fejlődés is elválaszthatatlanul összefügg a népesség számának és összetételének változásaival. Kapcsolatban állnak egymással a demográfiai és a gazdasági jelenségek, de ezen összefüggések viszonya még nincs minden tekintetben tisztázva. Ezen kapcsolatoknak, összefüggéseknek tanulmányozása viszonylag elhanyagolt terület; felderítésüket megnehezíti, hogy jellegüket, módozataikat és szoros kapcsolatukat társadalmi és történeti tényezők befolyásolják. Így kevés figyelmet fordítanak a kölcsönösen egymásra ható tényezők elemzésére. Ezen összefüggések közül talán a legfontosabb a népesedési folyamatok és a munkaerő alakulása közötti kapcsolat. (3)

Az első világháború előtti Magyarország népességfejlődési viszonyainak kisebb területegységek szerint haladó vizsgálata népességtörténeti szempontból igen tanulságos volna; mivel a népesség vidékenként elég jelentős mértékben eltérő szaporasága, különösen pedig a fejlődés különböző adottságai (lehetőségei, akadályai) folytán a vízszintes népességmegoszlás további (törvényhatósági, járási stb.) részleteredményei lényegesen sokszínűbb, területi és időbeli tekintetben egyaránt változatosabb képet nyújtanak, és a népesség elhelyezkedést kialakító tényezők elütő hatását is élesebben megvilágítják. (4)

A népesség területileg elütő fejlődőképessége és fejlődéslehetősége az egyes megyéken belül is különböző erővel érvényesült. Az eltérés a tényleges népnövekedés mértékében például már járásonként is rendkívül nagy. Így például a legegykésebb vidékeken fekvő járásokban 1869 és 1949 között teljes népességi stagnálás mutatkozott. Hasonlóképpen nem fejlődött a népesség néhány más okból (hátrányos domborzati viszonyok, gyenge minőségű termőtalaj, egészségtelen birtokmegoszlás, az ipari központok hiánya, távolra esése stb.) a kedvezőtlenebb helyzetben levő területen. Ugyanakkor egyedül a nagyobb gyermekszám olyan vidékeken is a lélekszám megkétszereződésével járt, amelyeken a fejlődés leghatékonyabb rugói (nyersanyagok, ipar) teljesen hiányoztak.

A megyék egy része - így Zemplén vármegye is - földrajzilag és gazdaságilag meglehetősen elütő részekből tevődik össze. Ezen kisebb régiók (részek, területek) demográfiai vizsgálata képet adna egyes kutatott területek gazdasági, társadalmi összetételéről és fejletségéről, rámutatva a régió sajátos specifikumaira is.
Közismert dolog, hogy a demográfiai és gazdasági jelenségek kapcsolatban állnak egymással. Ezeknek a kapcsolatoknak az egymáshoz való viszonya még nincs minden tekintetben tisztázva. Felderítésüket megnehezíti, hogy jellegüket, módozataikat és szoros kapcsolatukat társadalmi és történeti tényezők befolyásolják, így tehát nem minősülhetnek "örök érvényűeknek". Ezért a vonatkozó megállapításokat óvatosan kell megfogalmazni, kifejezésre juttatva, hogy társadalmak mely fejlődési korszakára vonatkoznak.

Az a gazdasági növekedés, amely a kiegyezés utáni időszakban a magyarországi gazdasági fejlettséghez mérten reményteljes fejlődésnek indult, kölcsönhatásban összefüggéseket eredményezett az ország demográfiai fejlődésében.
Miként (s hogyan) nyilvánulnak meg ezen kölcsönhatások? A demográfiai mozgatórugók miként befolyásolják a népesség összetételét és fejlődését egy régióban, egy meghatározott időszakban? Ezen kérdések megválaszolására - mintavétel jelleggel - Zemplén vármegye középső részét választottam.

A vizsgálat célja, módszerei

Célom a népességstatisztikai alapokon nyugvó demográfiai folyamatok településszintű vizsgálata, mely a régió jellegzetes fejlődését és változatos összetételét világítja meg. A kutatott terület ugyanis jellegzetes példája a vegyes etnicitásnak és vallási összetételnek. Itt találkoznak a magyar, a szlovák, a rutén etnikai határvonalak, s ebből a vegyes etnikai összetételekből adódó vallási sokrétűség is.

Ezen vegyes etnicitású régió demográfiai folyamatának elemzését az etnikai sajátosságokat figyelembevételével kívánom elvégezni.
A célkitűzések között nem szerepel a vegyes etnikumú települések interkulturális kommunikációja, a nemzetiség közötti szociális kapcsolatok alakulása, az etnikumok mindennapi érintkezéseinek problémái és demográfiai folyamatok következményeinek gazdasági-szociális lecsapódása. Kutatásaim elsődleges feladata: objektív kép alkotása a régió népességfejlődéséről és összetételéről - olyan régióról, mely nem homogén, melyet évszázadok során természeti csapások, járványok, háborúk, politikai és gazdasági viszonyok sokszor kedvezőtlenül befolyásoltak.

Dolgozatomban a 19. század elejétől a századfordulóig - pontosabban a Monarchia felbomlásáig (a történeti Magyarország megszűnéséig) követem nyomon ezen települések népességfejlődésének és összetételének változásait a népesség-összeírások, helységnévtárak, vallási kimutatások, népszámlálási adatok, kivándorlási statisztikák segítségével. Ezúttal a következő szempontokat emelem ki:
1.a lakosság összlétszámának változásait 10 évenkénti periódusokban;
2. a lakosság nem és kor szerinti megoszlását.

A kiválasztott terület körülhatárolása

A vizsgált régió a történeti Zemplén vármegye szerves részét képezte. A 6301,58 km2 nagyságú Zemplén vármegye Magyarország északi részének leghosszabb és legfeltűnőbb alakú vármegyéje. Hossza a galíciai határszéltől a Tisza és a Sajó egyesüléséig 175 km volt. Sáros, Abaúj, Borsod, Ung, Szabolcs vármegyék határolták.

A megye északi része egészen, de területének nagyobb része is hegyekkel borított. (5) Nagyobb síkságai csakis a déli és délkeleti részén vannak (Ondava, Tapoly és Laborc folyók környékén elterülő lapály, mely a nagy magyar Alföldnek legészakibb nyúlványa. Délkeleti síksága a Bodrogköz, a déli a Harangod és a Taktaköz.). (6)
A kutatott terület (régió) behatárolása, megnevezése kisebb gondot okozott, ugyanis a vizsgált régió térkerete nem az egész megye, hanem annak tulajdonképpen egy vegyes etnikumú része (magyar, szlovák, rutén), mely a megye közepén terül el, s magában foglalja a Bodrogköz nagyobbik részét. Az 1920-as határmódosítás területileg kettészelte Zemplén vármegyét, és az új államhatár két ország részévé tette a vármegye középső részén fekvő Bodrogközt.

Az 1920-ban bekövetkezett határváltozás után a Bodrogközi és a Sátoraljaújhelyi járás nagyobbik része, a Gálszécsi járás pedig teljes egészében a megalakult Csehszlovák Köztársasághoz került; ma ezen területek a Szlovák Köztársaság részét alkotják. Más megfogalmazásban: a vizsgált terület nagyobbik része nem más, mint az 1920-as trianoni és az 1938-as bécsi döntéssel kijelölt (kijelölhető) országhatárok közötti vegyes etnikumú megyerész (7), kibővítve az ezen sávtól északra fekvő településekkel. A kutatott régió magában foglalja az egész Felső-Bodrogközt. (8)

A régió legtöbbet mondó s egyben legtalálóbb elnevezése Viga Gyulának köszönhető "Hármas határon" címmel (9), melynek jelentése, tartalma utal e térség földrajzi fekvésére, etnikai és vallási összetételére.

A második világháború utáni határmódosítások következtében a Felső-Bodrogköz Csehszlovákia keleti csücskévé vált a csehszlovák-szovjet-magyar határ érintkezésénél. (10)

A "hármas határ" másik jelentéstartalma a három etnikum (magyar, szlovák, rutén) érintkezéseire, együttélésére, műveltségük kölcsönhatásaira utal. S ezen etnikai összetételből adódik a harmadik jelentéstartalom, mely a vallási tagozódásra utal, ugyanis az évszázadok során ezen térségben együtt élt (él) a református, római katolikus és görög katolikus felekezetű népcsoport, s a települések nagy többségének vallási megoszlása mindhárom felekezet együttélését, meglétét tükrözi.

Ma ezen etnikailag, vallásilag sokrétű terület (a vizsgált régió) a Szlovák Köztársaság 1998-tól érvényben levő közigazgatási beosztásával esik egybe, a Szlovák Köztársaság keleti részén fekvő Tőketerebesi járást alkotja. E terület 88 települése vált a demográfiai vizsgálat alanyává.

A régió településeinek népességfejlődése

Közismert dolog, hogy a demográfiai és gazdasági jelenségek kapcsolatban állnak egymással. Ezeknek a kapcsolata, egymáshoz való viszonya még nincs minden tekintetben tisztázva. Felderítésüket megnehezíti, hogy jellegüket, módozataikat és szoros kapcsolatukat társadalmi és történeti tényezők befolyásolják, így tehát nem minősülhetnek "örök érvényűeknek". Ezért a vonatkozó megállapításokat óvatosan kell megfogalmazni, kifejezésre juttatva, hogy a társadalmak mely fejlődési korszakára vonatkoznak.

Miként már említettem, a gazdasági növekedés a kiegyezés utáni időszakban a magyarországi viszonyokhoz mérten fejlődésnek indult, így kölcsönhatásban összefüggéseket eredményezett az ország demográfiai fejlődésében.
Miként (s hogyan) nyilvánulnak meg ezen kölcsönhatások? A demográfiai mozgatórugók miként befolyásolják a népesség összetételét és fejlődését egy régióban, egy meghatározott időszakban?

A régió lakossága az elmúlt évszázadok során sok viszontagságon ment keresztül. Természeti csapások, járványok, háborúk, éhínségek, vándorlások sújtották, olyan tényezők, melyek e terület demográfiai fejlődésére is kihatással voltak.
A terület népességszámának nagyságáról a 18. századtól állnak rendelkezésünkre, pontosabb adatok. A II. József által elrendelt, a maga korában modern koncepción alapuló első népszámlálási összeírás a régióban 39 359 (11) lakost mutatott ki. Ez a szám az elkövetkező 82 év során, azaz 1787-1869 között 64 573 főre emelkedett. Ez a 164%-os növekedés a 19. század első felének országos viszonyaihoz hasonlítva gyengébb, de nem elmaradt ütemű. (12)

Az időrendi fejlődés vizsgálatából kitűnik, hogy a 82 évnyi időszak élesen, két nem egyforma fejlődési szakaszra osztható. Az első szakaszban a népesség számának gyarapodása lassú ütemű, a második szakaszban viszont erőteljesebb növekedés bontakozik ki. 1787-1851 között - vagyis 64 év alatt - a lakosság száma 15 229 fővel növekedett, tehát az összlakosság száma (Fényes Elek geográfiai szótára alapján kigyűjtött adatok szerint) 1851-ben 54 588 fő. A második szakasz - mely időben 18 évet ölel át - egy erőteljes népességgyarapodást mutat fel. Ezen időszak alatt a lakosság száma 54 588 főről 64 573 főre (13) növekedett, ez 9985 fős gyarapodást jelentett.

Térjünk vissza egy pillanatra az első szakaszhoz, melyet lassú ütemű népességszám-gyarapodás jellemez! Ha megvizsgáljuk az összlakosság számát, akkor 1828-ban az 54 963 fős (14) számot kapjuk, s ha ezt összevetjük az 1851-es adattal, vagyis az 54 588 fővel, akkor a népesség összlétszámának a visszaesését figyelhetjük meg. Ezen számadatsorok hátterében negatív demográfiai hatású erőket kell keresnünk, melyek ebben az időszakban befolyásolták a régió lakosságának a fejlődését. Többek között elsősorban az 1831-es kolerajárványra, a járvány előtti 1830-as árvízre és rossz termésre s az 1840-es években jelentkező éhínségekre utalhatunk.

Vizsgáljuk meg, miként alakul a lakosság lélekszáma a dualizmus időszakában! Alapkérdésként fogalmazhatjuk meg: Beszélhetünk-e ezen régióban olyan mértékű népességnövekedésről, melyet a történetírás kimondottan "demográfiai forradalomként" értékel?

A régió lakosságának összlétszáma a dualizmus időszakában a tízéves népszámlálásonként a következőképpen alakult:

1869	64 573
1870	59 942
1871	61 401
1872	66 003
1873	66 370

1869-1880	csökkent	7,20%
1880-1890	nőtt	2,40%
1890-1900	nőtt	7,50%
1890-1900	nőtt	0,60%

1869-1880	64	településen csökkent	24	településen nőtt
1880-1890	34	csökkent	54	nőtt
1890-1900	25	csökkent	63	nőtt
1900-1910	46	csökkent	41	nőtt

Ebből az a következtetés vonható le, hogy a vizsgált időszakban nem mutatható ki ugrásszerű népességnövekedés, sőt az még kiegyensúlyozottnak sem mondható, s ez újból hátrányos demográfiai tényezők meglétére utal.
Láthatjuk, hogy 1869-től 1880-ig a lakosság száma 7,2%-kal csökkent, ez a csökkenés 64 települést érintett, vagyis a települések 56,32%-át. Ezt az erőteljes népességcsökkenést az 1869-1880 között az utolsó, ún. "középkori demográfiai katasztrófa" váltotta ki. Zemplén vármegye ugyanis azon tizenöt keleti vármegye közé tartozott, melyet a kolerajárvány a legsúlyosabban érintette, s így a régió lakosságának is jelentős része esett ennek áldozatául.
A járvány által érintett települések a következőek voltak (a zárójelben lévő számok az egyes települések lakosságának a csökkenését fejezik ki %-ban 1869 és 1880 között):

Ágcsernyő (-23,9%), Bodrogszerdahely (-4,9%), Bodrogmező (-11,2%), Szentmária (-7,7%), Bodrogszentes (-20,2%), Bodrogvécs (-5,6%), Kisdobra (-5%), Kisgéres (-5,2%), Kistárkány (-1,1%), Kisújlak (-18,2%), Lelesz (-4,3%), Nagygéres (-42,8%), Nagykövesd (-15%), Őrös (-1,8%), Perbenyik (-4,3%), Rad (-20,6%), Szinyér (-11,6%), Szolnocska (-2,5%), Zétény (-10,9%), Bacskó (-27,3%), Dargó (-15,7%), Gálszécs (-7,9%), Gerenda (-19,4%), Zemplénkelecsény (-21,8%), Kereplye (-16,1%), Kisruszka (-16,6%), Nagyazar (-13 %), Nagyruszka (-0,3%), Parnó (-10,1%), Pelejte (-2,3%), Szécskeresztúr (-10,5%), Szilvásújfalu (-4,6%), Sztankóc (-31,8%), Tarnóka (-39,7%), Szécsudvar (-22,1%), Upor (-5,6%), Vécse (-19,8%), Zebegnyő (-1,9%), Barancs (-6,4%), Biste (-16,5%), Bodzásújlak (-4,1%), Borsi (-6,8%), Csarnahó (-21,7%), Céke (-6 %), Garany (-8,8%), Gercsely (-15,2%), Imreg (-25,5%), Kásó (-29,8), Kisbári (-0,6%), Kiskázmér (-16,4%), Kistoronya (-6,3%), Kiszte (-14,5%), Kolbása (-16%), Ladmóc (-17,2%), Legenye (-20,3%), Magyarjesztreb (-4,1%), Nagybári (-4,6%), Nagykázmér (-15,7%), Nagytoronya (-21,8%), Szőllőske (-16,4%), Szürnyeg (-21,6%), Zemplén (-24%).

A leginkább sújtott falvak a következők, itt a népességveszteség 20% fölötti volt 1869-hez viszonyítva:

Ágcsernyő (-23,9%), Nagygéres (-42,8%), Rad (-20,6%), Bacskó (-27,3%), Zemplénkelecseny (-21,8%), Sztankóc (-31,8%), Tarnóka (-39,7%), Szécsudvar (-22,1%), Csarnahó (-21,7%), Imreg (-25,5%), Kásó (-29,8), Legenye (-20,3%), Nagytoronya (-21,8%), Szürnyeg (-21,6%), Zemplén (-24%).

A magyar és a szlovák nyelvű településeket a vizsgált régiókban egyaránt sújtotta a járvány. A járvány által okozott veszteségeket az érintett települések csak az 1880-as évek végére heverték ki, amikor is lassú népességnövekedés indult meg, de a lakosság száma még így sem érte el a korábbi, 1869-es összlétszámot. Az 1872/73-as járványon kívül a kedvezőtlen demográfiai folyamatban nem elhanyagolható tényezőként közrejátszott a belső migráció és a meginduló kivándorlás is.
1890 és 1900 között a népességszám alakulásában már dinamikus fejlődési ütem figyelhető meg: 10 év alatt 7,5 %-os növekedés érzékelhető, de a lakosság száma még így is csak az 1869-es összlétszámot érte el, ám ez a növekedés újból megtörik, elsősorban az 1900-1910 között fellépő tömeges kivándorlás következtében.

A vizsgált 88 településből 1910-re (1900-hoz viszonyítva) 46 községben csökkent a lakosság száma, amely azt mutatja, hogy a népesedési veszteség erőteljesebb volt, mint a növekedés (annak ellenére, hogy 41 községben növekedés mutatható ki, 1 községben a lakosság száma stagnált).

Népesedési csökkenés a következő településeknél mutatható ki (1900-1910 között):

Ágcsernyő (-2,0%), Bacska (-1,6%), Battyán (-6,2%), Bodrogszög (-1,8%), Bodrogmező (-5,6%), Szentmária (-30,5%), Boly (-1,2%), Kaponya (-16,8%), Kisgéres (-8,1%), Lelesz (-5,2%), Nagykövesd (-11,4%), Pálfölde (-17,4%), Rad (-12,9%), Szolnocska (-12,4%), Véke (-6,9%), Bacskó (-4,0%), Cselej (-5,3%), Dargó (-1,2%), Gerenda (-1,0%), Isztáncs (-0,4%), Kazsu (-13,5%), Kereplye (-19,6%), Kisazar (-4,8%), Kisruszka (-13,2%), Nagyazar (-4,4%), Nagyruszka (-2,4%), Pelejte (-18,1%), Szécskeresztúr (-5,6%), Sztankóc (-5,7%), Szécsudvar (-4,2%), Visnyó (-13,2%), Zebegnyő (-4,2%), Barancs (-3,6%), Bodzásújlak (-13,8%), Csarnahó (-7,4%), Csörgő (-24,3 %), Imreg (-6,4%), Kiskázmér (-16,4%), Kistoronya (-6,3%), Kiszte (-14,5%), Ladmóc (-13,1%), Legenye (-3,9%), Magyarjesztreb (-2,8 %), Szürnyeg (-3,5%), Velejte (-10,3%), Zemplén (-4,1%).

A magyarországi kivándorlás intenzitása ekkortájt érte el a csúcspontját. Zemplén a legtöbb kivándorlót kibocsátó vármegyék közé tartozott. Ennek ellenére a kivándorlás nem emésztette fel a teljes ismert szaporodást, de a jelentősebb növekedést fékezte, s ez azt eredményezte, hogy a népesség számának növekedése kisebb volt, mint az előző két évtizedben. Zemplén vármegyében ez a növekedés 4,6%-os, míg a vizsgált régióban 0,6%-os.

Zemplén vármegye népességszámának az adatai ekképpen alakultak:

			Népszámlálás éve:	Lakosság összlétszáma:
1869-1880	csökkent	7,00%	1869	298 319
1880-1890	nőtt	7,80%	1880	277 575
1890-1900	nőtt	9,60%	1890	299 197
1900-1910	nőtt	4,60%	1900	327 993
			1910	343 194

Év	Férfi	Nő	Ezer férfira jutó nő
1869	49,50%	50,50%	1020
1880	49,10%	50,90%	1035
1890	49,30%	50,70%	1027
1900	49,90%	50,10%	1005
1910	49,80%	50,20%	1007

Év	Összlakosság	Férfi	Nő
1900	66 003	30 526	35 477
1910	66 370	30 776	35 594

Év	Összlakosság	Férfi	Nő
1900	327 993	154 468	173 525
1910	343 194	161 188	182 006

A régió összlakossága	Férfi	Nő
38 906	19 782	19 124