A csehszlovák statisztikai hivatal által közzétett kiadványok a vegyes há-zasságokra vonatkozóan kétféle adatsort tartalmaznak. A legrészletesebb adatforrást a népmozgalmi adatokat éves bontásban feldolgozó - 1949-től folyamatosan megjelenő - kiadványok (Pohyb obyvatelstva v republice Čes-kosloven-ské v roce.....) jelentik. Ezekben a kötetekben megtalálhatók a házas-ságkötések és a válások száma nemzetiségi bontásban, valamint a születési adatsorok, a szülők nem-zetiségének feltüntetésével. A népmozgalmi adatokat közzétevő kiadványok struk-túrája 1991-ig többé-kevésbé változatlan. Csehszlovákia felbomlása óta a Szlo-vák Statisztikai Hivatal csak igen korlátozott mértékben hoz nyilvánosságra nem-zetiségi adatokat, így a vegyes házasságokkal kapcsolatos változá-sokról 1992-től napjainkig nincsenek információink.

A másik adatbázist a tízévenként megtartott népszámlálások nemzetiségi adatai jelentik. Az 1980. és az 1991. évi kötet a családok nemzetiségi összetételére vo-nat-kozó adatokat is közöl. A csehszlovák statisztikák az egyén nemzetiségét önbevallása alapján rögzítették, nem tudakozódtak senki anyanyelve iránt, csupán nem-zetiségi hovatartozására kérdeztek rá. A születési adatsorok a gyermekek nem-ze-tiségét az anya nemzetisége alapján rögzítik.
A vegyes házasságok vizsgálata során (1) több tényezőt is figyelembe kell vennünk: az ország nemzetiségi összetételét, az ott élő nemzetiségek etnikai térszerkezetét, valamint azt, hogy az egyes nemzetiségek "őshonosak"-e vagy bevándorlók a vizsgált területen.

Egy ország lakosságának nemzetiségi összetétele meghatározza a vegyes há-zas-ságok arányát, az egyes etnikumok térszerkezetének jellemzői (kompakt, vegyes vagy szórvány jellegű) pedig közvetlenül befolyásolják azt. A bevándorló etni-ku-moknál - a többi mutató hasonlósága mellett - a heterogámia mértéke magasabb, mint az őshonos nemzetiségeknél. További fontos mutatók, amelyekre itt most nincs módunkban részletesebben kitérni - a társadalmi és településszerkezetbeli sajátosságok, felekezeti megoszlás stb. -, szintén figyelmet érdemelnek.

A vegyes házasságok számának évenkénti alakulása 1949-1991 között

Ahhoz, hogy a vegyes házasságokról a jelzett időszakban megfelelő képet nyerjünk, négy nemzetiség - szlovák, cseh, magyar, ukrán (ez utóbbi évtizedeken át egy kategóriában szerepelt a rutén nemzetiséggel, olykor orosz vagy orosz és ukrán név alatt) - adatait kell részletesebben megvizsgálnunk (1. táblázat). A népszámlálási kimutatásokban szereplő többi etnikum vagy annyira kis lélekszámú, vagy oly rövid ideig szerepelt külön etnikumként, hogy részletes elemzésük lehetetlen. Közülük csupán a német és lengyel nemzetiség száma éri el a néhány ezer főt, de lélekszámuk az egyes népszámlálások között is oly mértékben ingadozott, hogy igen nehéz lenne ebből az adatsorból használható információkat nyerni. Másrészt az 1991-ben először feltüntetett roma etnikumról ilyen vonatkozásban ez az első és egyetlen információnk.

A demográfiai adatszolgáltatás a második világháború utáni időszakban 1949-től közli a népmozgalmi adatokat. Mi a vegyes házasságra vonatkozó adatokat 10 éves bontásban vesszük szemügyre, s ehhez csatoljuk, viszonyítjuk majd megfelelő időeltolódással a válások adatait. A házasságkötések számának alakulása ("házasodási kedv") természetesen a vegyes házasságok számának alakulását is behatárolta, de jelentős csökkenés e téren csak a kilencvenes években következett be, de ebből az időszakból már nincsenek a vegyes házasságokra vonatkozó adataink. A házasságkötések száma az 1950-es igen magas értékről (39 082) 1953-ra több mint 10 ezerrel csökkent, s csak a hetvenes évek elején emelkedett tartósan 35 ezer, majd néhány évvel később 40 ezer fölé (2. táblázat). A nyolcvanas években számuk 35-40 ezer között mozgott, s a kilencvenes évek elejétől igen nagymértékű csökkenés állott be, 1995-ben 27 489 házasságot kötöttek, 13 ezerrel kevesebbet, mint 1990-ben. A vizsgált időszakban a vegyes házasságok számának fokozatos emelkedése figyelhető meg. Az 1950-ben megkötött 39 082 házasságból 35 993 volt homogén, a vegyes házasságok száma 3089 (7,9%) volt. A házasságkötések száma 1960-ra jelentős mértékben, közel 7 ezerrel csökkent (32 179-re), a vegyes házasságkötések száma ugyanakkor 3464-re emelkedett (10,8%). 1960-tól 1980-ig a házasságkötések száma mérsékelten emelkedik, a nyolcvanas években stagnál, a vegyes házasságkötések száma 1990-re ugyan eléri a 4600-at, de aránya 1990-ben (11,4%) az 1970-es érték (12%) alatt marad.

Mielőtt az egyes nemzetiségek közötti homogámia, illetve heterogámia egyes vonatkozásait szemügyre vennénk, szükséges a feltüntetett vegyes házasság-köté-sek statisztikai értelmezéséhez néhány megjegyzést fűznünk. A vegyes házasság-kötések oszlopában megadott értékek nem a valóban megkötött házasságok számát adják meg. A ténylegesen megkötött vegyes házasságok száma a megadott érték kétszerese. Mivel a házasságkötések nemzetiségek szerint kimutatott számának természetesen egyeznie kell a Szlovákiában megkötött házasságok számával, a homogén házasságkötések ténylegesen és statisztikailag kimutatott száma azonos, a vegyes házasságkötéseknél a helyzet ettől eltérő; a házasságra lépők számát nemzetiségenként osztják kettővel (ez az adott nemzetiségre jutó "rész"). Például az 1980-as évre vonatkozó adatok azt fejezik ki, hogy a 4253 magyar (statisztikai) házasságkötésre került sor, azaz kétszer ekkora, 8506 magyar nemzeti-ségű házasulandó lépett frigyre. A homogén házasságkötések száma 3176 volt. A 4253 - 3176 = 1077 kimutatott "magyar" vegyes házasság a valóságban 2154 megkötött házasságot jelent, de e házasságkötéseknek a fele jelenik meg a ma-gyar házasságkötések oszlopában, a másik fele pedig a másik fél nemzetisége sze-rinti oszlopokban prezentálódik. A jelzett időszakban eszerint ténylegesen 5330 (3176 + 2154) "magyar jellegű" (homogén és vegyes) házasság köttetett összesen, ebből 1077 házasságkötésnél volt az egyik fél nem magyar nemzetiségű. (A továbbiakban a vegyes házasságok taglalásánál ragaszkodunk a statisztikai kimutatásokban feltüntetett megközelítési módhoz, de tudatosítanunk kell a statisztikai értelemben vett vegyes házasságok száma és a vegyes házasságok valós száma közötti különbséget. Amennyiben az utóbbiról lesz szó, akkor ezt külön jelezzük.) A nemzetiségek szerinti bontásban nézzük először a szlovák nemzetiséget! 1950-ben 33 409 szlovák "statisztikai" házasságot kötöttek, ebből 1499 volt ve-gyes (4,5%). A megkötött szlovák vegyes házasságok száma a hatvanas években tovább emelkedett, a hetvenes éveket stagnálás, illetve lassú emelkedés jellemez-te. 1990-ben 2208 "statisztikai" értelemben vett vegyes házasságot kötöttek.

A cseh etnikum meghatározó demográfiai és társadalomszerkezeti jelleg-ze-tességei eltérnek a szlovákokétól. A csehek a Csehszlovák Köztársaság létrejötté-vel jelentek meg Szlovákiában. Nagyrészt a közigazgatásban, a hadseregben, továbbá a gazdasági életben és értelmiségként vállaltak munkát. Kis részben - elsősorban morva - mezőgazdasági telepeket, telepesfalvakat is létrehoztak az 1920-as években a földreform keretében lefoglalt és felosztott magyar földesúri nagybirtokokon. A cseh etnikum lélekszáma Szlovákiában fokozatosan emelkedett, s a harmincas évek elején meghaladta a 120 ezer főt. A Tiso-féle szlovák állam idején a cseheket elűzték, majd az 1945-ben megújított Csehszlovák Köztársaság szlovákiai területeire újból magasan képzett cseh népesség érkezett, azonban jóval kisebb számú, mint a két háború közötti időszakban. Ebből adódóan a csehek Szlová-kiában bevándorló nemzetiségnek tekintendők (még akkor is, ha a közös államban az egyik meghatározó államalkotó nemzetet alkották), s ekképpen 1945 után a második generációs szlovákiai csehek aránya sem lehetett túl magas. A csehekre folyamatosan az igen magas arányú vegyes házasság a jellemző. 1950-ben 639 statisztikai cseh házasságot kötöttek, ebből mindössze 112 volt homogám, a statisztikai vegyes házasságok száma 527 volt (82,5%). (Valójában 1054 cseh kötött házasságot elsősorban szlovák féllel.) A cseh statisztikai házasságok száma folya-matosan emelkedett: 1960-ban 940, 1970-ben 993, 1990-ben 1262. Arányuk a hatvanas és a hetvenes évek elején tovább nőtt, 90% körül mozgott, a hetvenes évek második felére a vegyes házasságkötések száma és aránya is csökkent. A nyolcvanas években 70% körüli értékre esett vissza, feltehetően a már Szlová-kiá-ban élő magasabb számú másod-, illetve harmadgenerációs csehek házasodásá-ban bekövetkezett változások következtében.

Szlovákiában a magyarság aránya az 1961-es 12,4%-ról 1991-re 10,8%-ra csök-kent. Az 1950-es népszámlálási adatok, valamint a negyvenes évek végén, illetve az ötvenes évek elején rögzített népmozgalmi adatok nem tekinthetők a népesség nemzetiségi összetétele szempontjából megbízhatónak a negyvenes évek második felében a magyarságot ért megpróbáltatások következtében. A jelzett időszakban a magyar statisztikai házasságok és a homogám házasságok számát a ténylegesnél jóval kisebb, a vegyes házasságokét pedig magasabb értékkel mutatták ki. (Az ötvenes évek közepére e félelmek, görcsök nagyrészt feloldódtak, s ettől kezdve az adatok használhatóak.) 1950-ben 4125 magyar házasságot kötöttek, ebből a kimutatott vegyes házasságok száma 851 (20,6%). 1960-ban 4117 magyar házas-ság-kötésre került sor, a vegyes házasságok száma 721 (17,5%). A magyar házas-ságkötések száma 1976-ig emelkedett (5086), ettől kezdve fokozatosan csökkent; az országos trendekhez hasonló arányú apadás a kilencvenes években következett be, melyet adatok hiányában csak 1991-ig (3201) tudunk nyomon követni. A ve-gyes házasságkötések száma 1960-ban 721 (17,5%), 1970-ben 949 (23,7%), 1980-ban 1077 (25,3%), 1990-ben 1042 (27,7%). Amennyiben a homogén és a vegyes házasságok arányának tényleges alakulását vesszük szemügyre, akkor a követ-kezőket figyelhetjük meg: 100 homogén házasságkötésre 1950-ben 52, 1960-ban 43, 1970-ben 62, 1980-ban 68, 1990-ben 77 vegyes házasságkötés esik. A nyolc-va-nas években kötött magyar vegyes házasságok 93 százalékában a házastárs szlovák.

Az általunk elemzett négy nemzetiség közül a legheterogénebb (etnikai és statisztikai szempontból egyaránt) az ukrán, melyet az ötvenes években oroszként, később orosz és ukrán néven összevontan (vagy fordított sorrendben) tüntettek fel, majd külön szerepeltek, végül 1991-től a korábban ukránként elkönyvelt nemzetiség ukrán és rutén etnikumként elkülönítve került fel az adatlapra. Vagyis 1991-ig, több évtizeden át a különbözőképpen nevezett népcsoport az ukrán és a rutén nem-zeti-séget jelentette (az oroszok száma mindössze néhány százra tehető Szlovákiában, így e kategória csoportjegyeit érdemlegesen nem befolyásolta). Az 1991-es népszámlálás 13 ezer ukránt és 17 ezer rutént mutatott ki. Együttes lélekszámuk 1950-ben még megközelítette az 50 ezret. (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért csak ukránként említem őket.) Az ukránok is az őshonos nemzetiségek közé tartoznak, etnikai térszerkezetük szintén elég jól behatárolható, habár sokkal kevésbé kompakt, mint a magyarságé. A meglévő hasonlóságok ellenére a házasodási jellemzőik teljes mértékben eltérnek a magyarságétól. Az ötvenes évek elején ve-gyes házasság az ukránoknál sokkal ritkábban fordult elő, mint a magyaroknál: 543 házasságkötésből mindössze 73 (13,4%). Ez mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy az ország egyik legfejletlenebb térségében igen hátrányos társadalmi szer-kezetű és nagyrészt eltérő felekezeti megoszlású (görög katolikus és pravoszláv) népességről van szó. Másrészt a nyelvrokonság sokkal könnyebben lehetővé tette legalábbis a nyelvi azonosulást a szlováksággal, s mindezt a magyarnál egy sokkal kevésbé fejlett és igen gyorsan errudálódó ukrán anyanyelvű iskolahálózat sem volt képes hatékonyan feltartóztatni. 1960-ra már a vegyes házasságok aránya 40% körül mozgott (39,35%), s 1990-re megközelítette a 80%-ot (78,7%). Azaz 1990-ben 59 homogén ukrán házasságkötés mellett 435 vegyes házasságkötésre került sor.

Az elmúlt évtizedekben a családok etnikai szerkezetének alakulásáról az 1980-as és 1991-es népszámlálás adataiból szerezhetünk tudomást. (Az 1980-as és az 1991-es népszámlálások vegyes házasságokkal kapcsolatos adatai ismertek.) Az 1980-as népszámlálás Szlovákiában 1 171 976 házaspárt mutatott ki, ebből 87 101 (7,4%) élt vegyes házasságban (3. táblázat). A házasságok tényleges megoszlása nagyon jól egybevethető az éves bontásban ismertetett házasságkötések adataival. A legalacsonyabb heterogámia (a szlovák nemzetiségen kívül) a magyar etnikumra jellemző (15,5%), ettől jóval magasabb az ukrán (31,1%), az orosz (58,4%), a német (67,3%), a cseh (84,1%) és a lengyel (95,6%) vegyes házasságok aránya.

Az 1991-es népszámlálás szerint az 1 234 473 házaspárból 100 658 (8,2%) élt vegyes házasságban (4. táblázat). Lényegesebb eltolódások az 1980-as állapothoz viszonyítva nem következtek be, azonban az 1991-es adatfelvétel során jelentős mértékben bővült a nemzetiségek kategóriája (bővült a morva, sziléziai és roma kategóriával, továbbá a korábbi ukrán etnikum ukrán és rutén nemzetiségként elkülönülve jelent meg a statisztikákban), s ez a módosulás természetesen kihat az eredményekre is. A magyar, illetve szlovák házasságok adatait némileg módosította a roma népesség nemzetiségként történő kiemelése, a cseh népesség adatait pedig a morva és sziléziai etnikumnak a csehből történő leválasztása befolyásolta. Ugyanakkor a roma etnikum adatai nem túlságosan megbízhatóak, mivel a cigány népességnek csak kisebb része vallotta magát romának, a többség továbbra is elsősorban szlovák, illetve magyar identitást közölt. 1991-re a vegyes házasságok aránya 0,8 százalékponttal emelkedett. Kimutathatóan emelkedett a magyar vegyes házasságok aránya (17,8%), ugyanakkor a roma népesség még a szlovák lakos-ságénál (4,7%) is alacsonyabb heterogámiát mutatott (4,1%). Mint jeleztük, a roma adatok megbízhatóságának problematikus volta nem teszi lehetővé ezen adatok árnyaltabb értelmezését. Az alacsony heterogámiát a romák valamennyi nemzeti-ségtől eltérő kulturális hagyományai, gyökerei is alátámasztják. Másrészt felté-telez-hető, hogy a magyar, illetve szlovák identitással bíró romák zöme magyarnak, illetve szlováknak vallotta magát, s így a teljes roma közösségen belül a vegyes házasodás ennél az értéknél minden bizonnyal magasabb. A korábban együtt szereplő ukrán és rutén etnikum adatai nagymértékben eltérnek egymástól. A ruténeknél a hetero-gámia jóval ritkább (27,6%), mint az ukránoknál (60,4%). Mindez a társadalmi szerkezettel, az iskolai végzettségben megnyilvánuló eltérésekkel magyarázható. Az ukránok nagyobb mértékben "integrálódtak" a szlovák társadalmi és kulturális kere-tekbe, mint a rutének. A német (66%), cseh (89,7%) és lengyel (98,1%) hetero-gá-mia mértéke nem tér el jelentősebben a 10 évvel korábbitól. Ugyanakkor nagy való-színűséggel feltételezhető, hogy a lengyel etnikum teljes identitásváltása rövid időn belül bekövetkezik. A cseh népességről pedig akkor tudnánk pontosabb képet alkotni, ha ismernénk az ország felbomlása után végbement migrációs változásokat.

Vegyes házasságok és válások 1949-1991 között

A népmozgalmi statisztika a házasságok felbomlását szintén 1949-től kíséri figye-lem-mel, azonban teljes nemzetiségi bontásban csak az 1950-es évek második felé-től jelentet meg erre vonatkozó adatokat. Az 1949-es szlovákiai adatok pontatlan-ságát maga a statisztikai hivatal is elismeri, ezért csupán az 1950-es évtől kezdő-dően dolgozzuk fel a válási adatokat. 1950-ig visszamenőleg a válással végződő szlovákiai házasságok időtartama eléggé stabilnak tekinthető, 10 és 11 év között ingadozik. Ezért a következőkben a vegyes házasságkötési trendeket a 10 évvel későbbi válási adatokkal vetjük össze. Míg a házasságkötési trendek elemzé-sénél csak minden tizedik év adatait emeltük ki, mivel az egymást követő évek adatai között elhanyagolható volt a szóródás, a válások esetében az egyes évjáratok között ez már sokkal nagyobb, hiszen sokkal kisebb részsokaságról van szó, ezért az egyes vizsgálandó éveket 3 év adatainak átlagával helyettesítettük (5. táblázat). A válási adatokat már csak három nemzetiségnél vizsgálhattuk, mert az ukrán nemzetiség adatai olyan kis részsokaságot képviselnek, hogy statisztikailag nem értékelhetők. (A 12 feldolgozott évben a kimutatott legtöbb válás 41 volt.) A válások száma a vizsgált időszakban fokozatosan emelkedett, a vegyes házasságok esetében ez a tendencia nem teljesen egyértelmű. Jelentősebben nőtt a vegyes házasságok felbomlásának aránya 1960 és 1970 között 11,6%-ról 13,1%-ra, 1980-ban 12%-ra esett vissza, s 1990-re alig észrevehetően 12,2%-ra emelkedett. Hason-ló tendenciák figyelhetők meg a vizsgált nemzetiségek többségénél.

A szlovák vegyes házasságok felbomlási rátájának ingadozása csak igen kis mértékben tér el az országos értékektől. Az 1960-as 6,5% 1991-re - az 1970-es jelentős emelkedés után - 6,6%-ra esett vissza. A cseh populáción belül is egy enyhe hullámzás figyelhető meg, az 1960-as 68,8%-os érték egy évtizeddel később 1,5 százalékponttal emelkedett, majd 1980-ban újból csökkent, s 1990-ben alig volt magasabb az 1960-as értéknél (70,3%). (A cseh adatoknál azonban figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy itt nem túl nagy részsokaságokkal van dolgunk, s már az adatrögzítés során bekövetkező igen kis statisztikai pontatlanság is hibás következtetésekhez vezethet.) Az eddigiektől eltérő jellegű a magyar népességen belüli vegyes házasságok felbomlása. A négy vizsgált időpontban a felbomló magyar vegyes házasságok aránya csaknem folyamatosan emelkedett, az 1960-as 22,6%-ról az 1990-es 27,7%-ra. 1980 és 1991 között volt kimutatható némi csökkenés, amely azonban a vegyes házasságok trendjének jellegét lényegében nem befolyásolta. Mint korábban már jeleztük, a vegyes házasságkötések adatait célszerű a 10 évvel későbbi válási adatokkal összevetni, tekintettel arra, hogy a válással végződő házasságok átlagos tartama 10-11 év (6. táblázat). (Természetesen e megközelítési módnál abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy a válással végződő vegyes házasságok és a többi házasság tartóssága nem tér el jelentős mértékben egymástól. Erre vonatkozólag csak feltételezéssel élhettünk, mivel erre vonatkozó részletes adataink nincsenek.)

A 6. táblázatból kiolvasható, hogy az országos adatok szerint valamennyi vizsgált időpontban több vegyes házasság bomlik fel, mint ahány köttetik (egyedül az 1970-es házasságkötési adat nem tér el a nyolcvanas évre számított 3 év átlagától). Ugyanakkor megfigyelhető a vegyes és homogén házasságoknál megmutatkozó különbségek fokozatos csökkenése is. Az egyes nemzetiségek vonatkozásában már igen jelentős eltérések mutatkoznak, melyek mélyrehatóbb értékelése túllép a demográfiai megközelítés által behatárolt lehetőségeken.
A cseh vegyes házasságok tartósabbnak tűnnek, mint a cseh homogén házasságok. A négy vizsgált időpontban - az 1990-es adatokat kivéve - a felbomlott vegyes házasságok aránya jóval alacsonyabb a vegyes házasságkötésekénél. S bár nin-csenek adataink e házasságban élők társadalmi stb. szerkezetéről, így az e szempontból lényeges meghatározó tényezőknek jelentős részére sem következtet-hetünk, de egy más vonatkozású adat rendelkezésünkre áll, nevezetesen az, hogy a cseh házasságok - Szlovákiában is - folyamatosan mintegy háromszor akkora válá-si gyakoriságot mutatnak ki, mint a szlovák házasságok. Azaz a cseh homogén házasságokban eleve magasabb a válási gyakoriság, mint a szlovák házasságokban, így a szlovák-cseh vegyes házasságok mérséklőleg hatnak a cseh válási gyakoriságra.

A szlovák vegyesházasság-kötések és -felbomlások követik az országos trendeket, az 1970-es házasságkötések adatait kivéve a többi időpontban mindenütt magasabb a vegyes házasságok felbomlásának aránya, mint a házasságkötéseké. Mindenesetre a szlovák vegyes és homogén házasságoknál meglevő különbségek fokozatos csökkenése tapasztalható. Az, amit a cseh házasságkötésekkel kapcsolatban elmondtunk, itt fordítottan érvényes: a cseh-szlovák vegyes házasságok felbomlása növeli a szlovák válási rátát.
A három nemzetiség közül a magyar vegyes házasságok esetében mutatható ki legegyértelműbben összefüggés a házaspárok különböző nemzetisége és a válások gyakorisága között. Az 1950-ben kötött házasságok közel 2 százalékponttal, az 1960-asok 5,5 százalékponttal, az 1970-esek 4, az 1980-asok 2,4 százalékponttal nagyobb mértékben végződtek válással, mint a homogén házasságok. Arányukat tekintve a magyar vegyes házasságok az elmúlt négy évtizedben 10-30%-kal gyak-rabban végződtek válással, mint a homogám magyar házasságok. Mivel a szlovák és a magyar házasságok válási aránya hosszabb távon nem tér el lényegesebben egymástól, ilyen vonatkozású eltérésekkel a vegyes házasságok magasabb arányú felbomlása nem magyarázható. Mind a családszociológiai felmérések, mind a válások okait rögzítő statisztikák a házasságok megromlásában meghatározónak az érték-, érdeklődés- és jellembeli különbségeket tekintik. Feltehetően a vegyes há-zas-ságok esetében az eltérő nemzetiségi háttérből származó különbségek tovább erősítik az amúgy is meglévő, egyéb forrásból származó konfliktushordozó véle-mény-, értékrend-, attitűdkülönbségeket, ezért e házasságok magasabb válási ará-nyában közvetett szerepe van az eltérő nemzetiségi háttérnek. E hipotézis bizo-nyítása azonban konkrét megközelítést igényelne.

A vegyes házasságból született gyermekek arányának alakulása 1949-1991 között

A cseh demográfusok már a hatvanas évektől felfigyeltek arra a jelenségre, hogy a ve-gyes házasságokban kevesebb gyermek születik, mint amennyi várható lenne az adott évben megkötött vegyes házasságok aránya szerint (7. táblázat). Ugyan-akkor a két tényező között kirívóan magas különbség egyre jobban csökken. (2) A termé-kenység alakulásában az egyes etnikumok között bizonyos mértékű eltérések természetesen kimutathatók, ám ezek az eltérések elsősorban az eltérő település- és társadalomszerkezeti, gazdasági, kulturális és felekezeti különbségekre vezet-hetők vissza, nem pedig a nemzeti specifikumokra. 1950-ben a vegyes házas-ságkötések aránya 7,9%-ot tett ki, a vegyes házasságokból született gyermekeké viszont mind-össze 1,8%-ot. A későbbi évtizedekben is igen nagy eltérések mutat-hatók ki a vegyes házasságkötések és a vegyes házasságokból született gyermekek aránya között, igaz, a különbség egyre csökken. 1990-ben a vegyes házasságok aránya elérte a 10,4%-ot, miközben a vegyes házasságokból született gyermekek aránya 8,1%-ot tett ki. Ha ezeket az adatokat összevetjük a termékenységi érté-kek-kel, akkor azt tapasztaljuk, hogy 1950-ben a vegyes házasságokból született gyermekek aránya az országos értékek egynegyedét (22,3%), 1990-ben a háromnegyedét (71,3%) sem érte el.

Ha nem tételezünk fel jelentősebb eltérést a különböző nemzetiségű nők termékenységében, és elhanyagoljuk a házasságkötések és a gyermekek meg-szüle-tése között eltelt időszak esetleges torzításait, akkor nagy valószínűséggel fel-tételezhető, hogy a vegyes házasságok egy részében a házasfelek egyike már a házasságkötés és a gyermekek megszületése közötti időszakban - legalábbis formálisan - nemzetiséget váltott. Azaz a házasságkötés és a gyermek megszületése közötti időszakban a család nemzetiségi orientációja megszilárdul, s ezt az egyik házastárs egyelőre még csak formális nemzetiségváltása kíséri. A született gyermek nemzetiségét a család nemzetiségi orientációjának megfelelően jegyzik be, tehát a vegyes házasságokban bekövetkező generációváltás már nemzetiségenként tény-leges asszimilációs nyereséget, illetve veszteséget jelent.

Visszatérve az egyes nemzetiségek vegyes házasságaihoz, a négy vizsgált etni-kum első megközelítésben két markánsan elkülöníthető csoportra osztható. Önálló kategóriát képeznek a cseh vegyes házasságok, a többi etnikumé pedig egy másik csoportba sorolható. Egyedül a cseh nemzetiségen belül közelíti, illetve haladja meg az egyes időpontokban a vegyes házasságokból született gyermekek aránya az or-szágos értékeket. A többi nemzetiség vegyes házasságbani termékeny-sége ki-sebb-nagyobb mértékben a szlovákiai vegyes házasságbani termékenységi érték alatt mozog. A magyar vegyes házasságok termékenysége 1950-ben 25%-át, 1990-ben 85%-át jelentette a teljes magyar termékenységnek.

A vizsgált kérdéskör másik vetülete, hogy az identitásváltás melyik etnikum lé-lek-számát gazdagítja, illetve csökkenti. A nemzetiségváltás ugyanis elméletileg két-irányú lehet, s kisebb-nagyobb mértékben mindkét irányban előfordul, de statisztikai adatokkal is alátámasztható tényleges asszimilációs nyereség csak a többségi nemzetnél mutatható ki. Ez a megközelítés azonban már nem a vegyes házasságokra vonatkozó statisztikai adatrögzítések, hanem a népmozgalmi és a népszámlálási adatok összevetése alapján lehetséges. (3)

Kitekintés

Már utaltunk rá, hogy a vegyes házasságokkal kapcsolatos "legfrissebb" adatokat az 1991-es népmozgalmi statisztikákból merítettük. Így az azóta eltelt időszakban be-következett változásokkal kapcsolatban mindössze feltevésekre hagyatkoz-ha-tunk. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a korábbi vegyes házasodási trendek jelentősebb változások nélkül tovább folytatódnak, s feltehetőleg ezt különösebb mértékben eddig nem befolyásolta a kisebbségekkel szembeni igen magas mértékű into-lerancia. Szlovákiában a társadalmi légkör változása mellett a "házasodási piac" egyéb interetnikus jellemzői - az "interetnikus kapcsolatok térszerkezete" - ilyen rö-vid idő alatt lényegében nem módosulhattak.
Ugyanakkor a nemzetiségek statisztikai adatainak tanulmányozása során né-hány alapvető problémával szembesülünk, s ezek figyelmen kívül hagyása kutatásaink értékét megkérdőjelezheti. Az egyik a statisztikai adatok hitelességének a kérdése. Ha nem adunk helyt kételyeinknek, s nem kérdezünk rá arra, hogy egy-egy adatsor mit is takar valójában, a valóság a számsorok feldolgozásának folyamatá-ban valahol elveszhet. A másik tulajdonképpen annak a továbbgondolása, hogy a nemzetiségek demográfiai jellemzőinek kutatója jelentős mértékben ki van szolgáltatva a hivatalos statisztikai adatszolgálatnak. Ha valamilyen oknál fogva a demo-g-ráfiai adatszolgáltatás a nemzetiségi jellemzőket nem rögzíti, nem dolgozza fel, ill. nem teszi közzé, akkor a nemzetiségdemográfia művelése a korábbi formájában lehetetlenné válik. Ezért is válik egyre időszerűbbé, hogy a demográfia által az utóbbi években növekvő mértékben megválaszolatlan és megválaszolhatatlan kér-dé-sekre más társadalomtudományi diszciplínák bevonásával keressük a választ.

Jegyzetek

1. Ez a tanulmány a Sasakawa Foundation JREX programjának keretében készült 1996-1997-ben. A kutatás címe: Ethnic Co-Existence in Mixed Marriages. A kutatás vezetője: Kovács Éva.
2. Konečná, Alena: Národnostní homogamie a heterogamie v ČSSR. Demografie, 1977. 1. sz. 1-10. p. - Ziegenfuss, Vladimír: Národnostní smíšenost manželství v ČSSR. Demografie, 1966. 1. sz. 28-35. p.
3. Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság a népszámlálási adatok tükrében. Regio, 1993. 4. sz. 71. p.

Irodalom

Demografická příručka. FŠÚ, Praha, 1982.
Demografický vývoj obyvateľstva Československej socialistickej republiky podľa výsledkov sčítania ľudu s prihliadnitím na jeho národnostné zloženie. Sekretariát rady vlády SSR pre národnosti. Bratislava, 1983, č. 951/1983.
Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság a népszámlálási adatok tükrében. Regio, 1993. 4. sz.
Konečná, Alena: Národnostní homogamie a heterogamie v ČSSR. Demografie, 1977. 1. sz. 1-10. p.
Obyvateľstvo Slovenskej republiky podľa národnosti v rokoch 1980-1989. SŠÚ, Bra-tislava, 1990.
Pohyb obyvateľstva v SSR v roku... [Az 1974-1984 közötti kötetek.]
Pohyb obyvateľstva v ČSSR v roce.... [Az 1949-1991 közötti kötetek.]
Sčítania ľudu, domov a bytov k 3. marcu 1991 v Českej a Slovenskej Federatívnej Republike. FŠÚ, Praha, 1991.
Sčítanie ľudu domov a bytov 1991 (Predbežné výsledky). Bratislava, 1991.
Sčítanie ľudu domov a bytov k 3. 3. 1991. Podrobné údaje za obyvateľstvo Republika Slovenská. FŠÚ-SŠÚ, 1992.
Sekera, Václav: Národnost a mateřský jazyk Demografie, 1976. 3. sz. 215-309. p.; 1977. 1. sz. 21-31. p.
Sociálna štatistika 1990. SŠÚ, Bratislava, 1993.
Sokolová, Gabriela a kol: Sudobé tendence vývoje národností v ČSSR. Praha, 1987.
Ziegenfuss, Vladimír: Národnostní smíšenost manželství v ČSSR. Demografie, 1966. 1. sz. 28-35. p