Id. Mailáth György.

Hazánk alkotmányos szerkezetében az „ország zászlósai” sorában a nádori méltóság után nyomban az országbirói következett. Az ország birája, mint olyan, nemcsak tagja volt a főrendi táblának, hanem a nádor jelen nem létében, annak törvényes elnöke is. Hasonló esetben ő volt elnöke az ország legfőbb törvényszékének, a hétszemélyes táblának. E fényes és fontos álláson tisztelte Magyarország utóbbi alkotmányos nemzedéke azon férfiut, kinek arczvonásait itt közöljük. – Mig valaki azon magas polczot elérhette, országosan elismert érdemekkel kellett birnia. – Nemzeti életünk 1848. előtti nehány évtizedeit méltán nevezhetjük az eszmeharczok korszakának, különösen azon idő óta, midőn gr. Széchenyi István lánglelke a küzdtéren megjelent. Ez idő volt az, melyben mind a conservativ, mind az ellenzéki politikai táborokban számos politikai, törvényhozói és szónoki tehetségek tüntek ki, melyek mind a megyei gyülések előkészitő iskolájából kerültek az országos érdekek küzdterére. Az ország lelkesedéssel viszhangozá e szellemi vándorok neveit, kik között mindig növekedő számmal támadának olyanok, kiket bármely művelt nemzet parlamentje örömest vallott volna tagjaiul. Ama heves szellemi csatákban, sokszor kemény rohamokban, legnehezebb állása volt az elnöknek, kinek kettős feladata volt: a korona és nemzet jogai felett egyaránt őrködni, a tanácskozás folytán fölébredt szenvedélyeket korlátozni s azoknak a törvényes renddel megegyező irányt adni.

Bölcseség, higgadtság, tudomány és tapintat kelle hozzá, hogy az ily férfiu mindkét fél, a király és nemzet bizalmának örvendjen.

Örömmel jegyezzük fel azon emlékeinket, hogy valamint számos jeles szónokot birtunk, ugy államférfiu bölcsességgel biró elnökök hiányában sem valánk, kiket büszke önérzettel nevezhetünk magunkéinak.

Ez utóbbiak sorában első helyet foglal el a legutóbbi országbiró, Székhelyi Mailáth György, kit még az élők között tisztelhetünk s kinek emlékét e rövid sorokban most megujitjuk. Született Zavaron Pozsonymegyében 1786. april 22-én. Nem lehet itt kimeritő életrajzot adnunk, de lássuk legalább vázlatban a pályát, melyen az érdemdús férfiu az országos méltóságok legmagasb polczai egyikére jutott.

Atyja, szintén György, Magyarország legjelesebb kir. személynökei (personálisai) közé tartozott, s e kitünő állásában, nagyon természetes, hogy fiának korán kitünt jeles tehetségeit czélszerü gondos nevelés által iparkodott kifejleszteni. – A nyilvános pályára készitette el őt is, azon pályára, melyen maga oly köztiszteletben állott. Az ifju Mailáth György már 1811-ben, tehát 25 éves korában, Pozsony vármegye főjegyzője volt, mely törvénytudó készültséget okvetlen megkivánó hivatal mellett ugyanazon évben Pozsony vármegye közbizalma őt országgyülési követévé választotta. – 1814-ben első alispánja lett megyéjének és az is maradt 1822-ig.

Az ezután következő öt esztendő alatt mint királyi táblai ülnök, s később a magyar királyi udv. kanczelláriánál mint előadó tanácsos működött. Fáradhatlan munkásságának, s mindinkább szaporodó államférfiui gyakorlottságának köszönheté, hogy 1827-ben királyi személynökké neveztetett ki.

Hogy Mailáth György eszének, tudományának és jellemének évről évre több bizonyitékát adta, és pedig azon mértékben, amint hatásköre nagyobbodott, arról tanuságot tehet az is, miszerint egy esztendőben, ugymint 1830-ban, neveztetett ki belső titkos tanácsossá, a Szent-István-rend közép-keresztesévé, és Hontvármegye főispánjává. Ugyanazon évben elnökölt először mint királyi személynök a követek táblájánál, mind a kormány, mind a rendek teljes megelégedésére, ügyes tapintattal, s határozott, férfias szilárdsággal. – 1832-től 1839-ig államtanácsosi minőségben működött Bécsben, s gr. Cziráky miniszterré neveztetése következtében ő lett országbiróvá; mi nagy örömet s megnyugvást okozott az országban.

Mint országbiró, hervadhatlan koszorut érdemlett ki magának részrehajlatlan igazságszeretete s méltányossága, és más légkörökbe nyuló magas állása daczára, hazafiui kötelességeiről soah meg nem feledkező eljárása által az 18 39/40-iki, 18 43/44-iki s 18 47/48-diki országgyüléseken, melyeken a főrendi táblánál – sokszor elnökölve – vett részt, s a viták közben különösen mint törvénytudó tekintély tünt ki. – Az 1848-iki pesti országgyülés felsőháza elnökévé neveztetvén ki, ezen fontos állásáról önszántából lépett le, s azóta a közélet küzdelmeitől visszavonultan magánéletet él Zavaron, mely helység jelenleg Nyitravármegyéhez van beosztva.

Mailáth Györgyöt mint államférfiut jellemző becsületessége, férfias szilárdsága s tudományossága, – mint magyar jogtudós pedig döntő tekintéllyel biró nevezetesség volt. Mint magánember, köztiszteletben s szeretetben állott. – Hont vármegye büszke volt főispnájára, mindenkor ünnep volt az a hontiaknak, midőn Mailáth személyesen elnökölt a megyei gyüléseken, s a honti ellenzék kétszeresen sujtva érzé magát, midőn adminisztrátort kapott a megye, egyrészt azáltal, hogy a kedve elleni rendszert győzni látta, másrész, hogy szeretett főispánját kevés reménysége volt többé gyülésteremében láthatni az elnöki székben.

Az ő fia, ifj. Mailáth György, szintén még hazánk alkotmányos életében tekintélyes nevet vivott ki magának, s most ott küzd a magyar érdekek mellett a bécsi birodalmi tanácsban.

Id. MAILÁTH GYÖRGY.