Nagy-Várad.


Nagy-Várad.

Nagy-Várad egyike hazánk legrégibb városainak. Épitését némellyek sz. István, mások sz. László királynak tulajdonitják. Ez utolsó valószinübb; mert sz. László halála után, több király igen kedvelte e várost, többen temető helyüknek választották. Sz. Lászlón kivül itt vannak eltemetve II. István, II. András, IV. László, továbbá Beatrix, I. Károly király második felesége, végre Mária királyné és férje Zsigmond magyar király s német császár.

Sz. László itt 1080-ban püspöki széket állitott fel. 1130-ban pedig a prémontréi szerzetesek először itt telepedtek le hazánkban. A 13-ik században Nagy-Várad hazánk egyik legnevezetesebb városa volt; nevezetessé pedig leginkább a számos szerzetes és szent egyház által, mellyek számát némellyek 72-re teszik, továbbá azáltal lett, hogy az istenitéletek egyik széke itt volt felállitva. Ez istenitéletek abból álltak, hogy ha valamelly bünnel vádolt máskép nem tudta bebizonyitani ártatlanságát, kezébe tüzes vasat adtak, melly ha kezét megégeté, bünösnek, ha meg nem égeté, ártatlannak nyilvániták. Ez istenitéleti szék Nagy-Váradon 1214-től 1235-ig állott fenn.

Hogy illy fontossága mellett a város szép virágzásban is állhatott, magától értetődik; de e virágzását 1241-ben a tatárok semmivé tették, majd ismét III. András, Ottó s aztán I. Károly király alatti villongások akadályoztaták. Kedvezőbb idő derült azonban reá a következő királyok alatt. Nagy Lajos uralkodásának kezdetén a várat négy, veres rézből készült szobor ékesité. E szobrokat bizonyos Miklós, Kolosvárott lakott jeles festő fiai, Márton és György késziték, kik e korban hazánk legjelesebb szobrászai voltak. E szobrokról Horváth Mihály* igy ir: „Egyik ezek közül sz. Lászlót ábrázolja karddal, melly lánczon függ le nyakáról, kezében pedig harczbárddal; másik képezi sz. Istvánt, kezében a keresztes országalmát tartót s karddal, melly hüvelyében oldaláról lóg le; harmadik sz. Imrét fiatal, szakáltalan ajkkal, kezében országpálczával, oldalán karddal, gyilokkal s egy táblával, mellyen a kettős kereszt mutatkozik:  saruja mindhármuknak sarkantyuval fegyverzett. Az első szobor alatt ezen fölirás vala olvasható: „Anno d. MCCC40. Serenissiomo Principe regnate Domino Rege Hungariae XXX. veneribilis dominius Pater Demetrius Episcopus Varadiensis fieri fecit has sanctorum imagines per Martinum et Georgium filios Magistri Nicolai pictoris de Colosvár.” A negyedik egészen megaranyozott szobor sz. Lászlót lovon, kezében vivó kardját forgatva ábrázoló, ujabb, János nagy-váradi püspöktől készittetett.”

Illy mükincseket magában rejtő város a nagy Mátyás király tetszését is kinyerte, ki a sz. László által alapitott szent-egyházat gazdag adománynyal látta el, Biharmegye főispánságát pedig Vitéz váradi püspökre ruházta s ez időtől 1779-ig a bihari főispán mindig a váradi püspök vala. Nagy-Várad emelésére és szépitésére sokat tettek püspökei is, különösen Thurzó Zsigmond, a Mohácsnál elesett Perényi Ferencz, Czibak Imre stb.

I. Ferdinánd és Szapolyai (Zápolya) közt itt köttetett meg a béke 1538-ban, melly azért nagy-váradi békének is neveztetik, s mellyben egymást királynak kölcsönösen elismerték. 1556-ban ostromot szenvedett s Ferdinand Izabellának, Szapolyai János király özvegyének átengedte. Ezután a város csaknem szakadatlanul az erdélyi fejedelmek birtokában volt, kik gyakran laktak itt, sőt Petróczy és Bebek az ifju Szapolyai János Zsigmondot itten nevelték is. Mig Martinuzzi György élt, a reformatio ide be nem jöhetett. 1558-ban azonban már több követőre talált, kik itt azonnal főiskolát s könyvnyomdát állitottak. 1660-ki julius 14-én Ali basa a várat és várost 60,000 törökkel körülkeritette. Az ostromlottak nem egészen hat heti védelmezés után augusztus 27-én feladták azt. A vad török több pusztitásai közt a vár ékességét, a fönt leirt négy érczszobrot is összezuzá; sz. László aranyozott lovagszobrának egy töredéke, a ló egyik lábának patája, látható a nemzeti muzeumban. Ali basa a fegyverét lerakott őrsereget 200 kocsin Debreczenbe szállitotta. Ekkor költözött át a nagy-váradi tanuló ifjuságnak azon része, melly a vár védelme alatt el nem hullott, Mártonfalvy György tanár vezetése alatt Debreczenbe, s ez időtől kezdett a debreczeni iskola emelkedni, ugy hogy később kollegiummá leve.

A török kezéből csak 1692-ban foglalta vissza négy évi hosszu ostrom után Häusler cs. tábornok. A Rákóczyak kétszer keriték körül 1703-ban és 1706-ban. Ez utolsó alkalommal olly sanyaruan szorongattatott, hogy Bekker várparancsnok kifogyván a pénzből, mindenféle összeszedett rézedényből veretett pénzt illy felirással: „In necessitate Varadiensi.” 1777-ben Mária Terézia Nagváradon egyesült óhitü püspökséget és káptalant állitott. 1836-ban nagy tűz volt, melly a város déli részét a várral, sóházzal, kapuczinus-zárdával s az oláh-egyházakkal együtt elpusztitá. Végre 1849-ben augusztus elején Paszkievics orosz tábornagy vonult a városon keresztül 120,000 emberével. Megjegyzendő még, hogy itt született 1570-ben Pázmán Miklós és Mossai Margit szülőktől Pázmán Péter, a nagyhirü bibornok és esztergomi érsek.

Nagyvárad jelenleg püspöki város, Dél-Biharmegyében, s székhelye a róla nevezett cs. kir. helytartósági osztálynak, kerületi fő-, országos és megyei törvényszéknek s egyéb cs. k. magas tiszthatóságoknak és a latin s görög szertartásu püspököknek és káptalanaiknak; van továbbá vára, papnöveldéje, cs. kir. jogakadémiája, róm. kath. teljes gymnasiuma, képezdéje, több képző és jótékony intézete és gyára, élénk kereskedelme s műipara, igen látogatott két meleg fürdője s 21,221 lakosa.

Nagyvárad kies termékeny térségen, a Sebes-Körös mellett fekszik, mellynek jobb partján szőlőhegyek emelkednek. Hajdan egy város volt, de a török kiüzetése után négy részre szakadt és jelenleg is négy részből vagyis ugyanannyi városból áll, mellyek: a tulajdonképi Nagy-Várad, Várad-Olaszi, Várad-Velencze és Várad-Váralja. A négy várost a Sebes-Körös vágja keresztül, mellyen a közlekedést 2 erős fahid tartja fenn. A lakosság annyira magyar, hogy a helyben lakó oláhok, zsidók és németek közt igen kevés van, ki e nyelvet ne beszélné.

A város ipara most is jelentékeny, de az még sokkal jelentékenyebb lehetne a város kedvező fekvésénél fogva, melly kereskedését élénkké teszi. A Körös talpakra hajózható s tömérdek fenyüdeszka, gerenda stb. szállittatik rajta. Megbecsülhetlen természetajándok a Pecze vize is, melly csak rendkivüli hidegben fagy be s több kallót, malmot s egy olajgyárt hajt. Forrásainál Nagy-Váradtól két órányira Pecze-Szt.-Márton és Hajó faluk határában vannak a meleg fürdők, Felix és Sz. László nevűek, mellyek távolsága egymástól csak negyedóra; mind a nagyváradiak, mind az idegenek sürün látogatják. Mulató kertje egy van a városnak, az ugynevezett Rhédey-kert, mellyet Rhédey Lajos egykori bihari főispánhelyettes, ajándékozott a városnak.

Jelesb épületei a nagyszerü városház, a római és görög kath., és nem-egyesült óhitü, továbbá az uj ref. és ágostai egyházak; a kath. püspök nagyszerü kastélya, e mellett áll a roppant székesfőegyház két toronynyal; a kanonokok szép kertekkel ellátott emeletes házai, a megyeház stb. Végül emlitjük a várt, melly erős bástyákkal és széles sánczokkal van körülvéve; hajdan sokkal nagyobb kiterjedésű volt, mint ma.

Nagyvárad olly gazdag jótékony intézetekben, hogy e tekintetben hazánk városai közt a legelsők közé sorozandó. Van itt szegényház, szülőintézet, árvaház, vakok gyógyintézete, több szegény s tanulókat segítő alapitvány, királyi konviktus s prémontréi szerzet kanonokainak felügyelete alatt, katonai nevelőház; továbbá a megye-, az irgalmasok kórháza, koldusápoló intézet, apostolok alapitványa 12 szegény számára stb.

Nem messze van Nagy-Várad uj korszakának kezdete, melly a munkában levő vasut megnyitásával fog felderülni s melly közelebb hozandja a fővároshoz s szorosabban összeköti a nagy világgal!