Kalifornia aranybányászatával megismerkedni ohajtván, egy délután, a Pacific Warf nevü hidra mentem, melly előtt több hajó indulás készen horgonyzott. – Tarka lobogókkal valának feldiszitve s oldalaik óriási hirdetvényekkel lepve, mellyeken a vitelbér, az érkezés helye s indulási idő volt feljegyezve. – Fedélzetükön számos kikiáltó, csengetyűkkel, sipokkal s kürtökkel pokoli zajt ütött, illy módon akarván az utasok figyelmét ébreszteni; – s fáradozásaikat siker koronázta, mert a hajók csakhamar megteltek utasokkal.
Az általános sietés és hamarkodásnál a zaj, rendetlenség s tolongás képzelhetlen, – s az utas, ha ennek daczára magát s holmiát a hajóra baj nélkül hozni képes, – ezt csak egy ügyelő gondviselése és két ökle erejének köszönheti. – e két hathatós gyámolitó pártfogolásával végre nekem is sikerült „Antilope” gőzösre jutnom.
De milly társaság volt az, melly közé keveredém! Egy uj bárkába véltem magam helyezve vagy népismei gyüjteményében, mellyben minden faj szin, nép, tartomány élő példányokban vala képviselve; – e zsibongó tömkelegen keresztül vergődve, végre egy csapat zsibongó chinai közé telepedtem, s batyumat fejem alá helyezve, a fedélzeten elnyujtóztam.
Az öblön felfelé hajózva „Sacramento” folyamba értünk, – mellynek sziklás vadregényes partjai gyorsan repültek el mellettünk. Ballejo és Beniczia városok mellett elhaladva, reggeli három órakor Sacramento városába értünk, hol kiszállva a reggeli hüvös hat órát a város szemlélésére forditám.
Midőn Sloat 1846-ik évben az egyesült államok lobogóját első tüzte fel Kaliforniában, Sutter kapitány Uj-Helvetiának czimzett telepében királyként uralkodott. – Sutter a szomszéd indián törzseket részint kiirtotta, részint jobbágyokká tette s földmivelésre szoktatta, mi által a tartománynak jövőjévé lön. – Az időben renyhe, elfajult nép lakta e tartományt, melly juhtenyésztésben s pásztorkodáson kivül mit sem tett, s nyájai jövedelméből élvén, mi kedvet sem mutatott a dús föld mivelésére. Kevés gabona, dinnye s tök, szükségeiket fedezte s a kevés müipari czikkeket csere utján kapták a néha betekintő hajóktól. – Később nehány amerikai s más idegenek jöttek, letelepültek, s a felette áldott földet mivelve, viruló gyarmatokat kezdének alapitani.
E szép kezdetet egy váratlan esemény, varázs hatalomként megváltoztatá.
Sutter kapitány, néhány emberét a hegyes vidékekbe küldé fenyveseket keresni, kik is az északi Fork nevü folyam dereka táján terjedt fenyőerdőkre akadtak. – 1848-ik évi februárban Marschal Jakab egy deszkagyár felállitására kiküldetvén, midőn a viz lecsapolására árkot ásatott volna, annak fenekén csillogó sárga porszemeket vett észre, mik közelebb vizsgáltatván, kitünt hogy tiszta arany. – Nagy darabok találtattak s pár nap alatt csak a homok felületes turásánál 150 dollárnyi értékü arany nyeretett. – Bár e felfedezést titokban tartani igyekvének, hire olly gyorsan terjedett, hogy a legnagyobbszerü változás lön eredménye.
Orvosok, jogászok, papok, katonák felhagyva szokott foglalkozásaikkal, az aranytájakra tódultak, hol rövid idő alatt mesés mennyiségü arany ásatott. – A szomszéd falvak, városok néptelenekké váltak, vagy jobban mondva, mintegy büvös erő által az eddig ismeretlen rengetegbe költöztek; – s hol néhány nap előtt a medvén s vad indiánon kivül ki sem tanyázott, hegy völgy viszhangozni kezde a számos bevándorlott munkájától.
Illy módon keletkezett Sacramento, a hasonnevü folyam partján; 1849-ben még csak néhány sátor állott helyén, most lakossága 40,000et felül halad. Alakja szabályos négyszög, a folyammal egyenközü utczák, amerikai divat szerint 1. 2. 3. stb. számokkal, az ezeket egyenes szögben átmetszők a. b. c. d. betükkel vannak czélszerüen jegyezve.
A Sacramento bal partján, ott hol az Amerikan river szakad bele, egy szép lapályon elterülve, fekténél fogva tetemes áradásoknak van kitéve. – 1852-iki márcziusban a hegyekben a hó rögtön olvadván, – a folyam partjait átlépte s az egész város csakhamar el lőn árasztva. – A hevenyészett házak iszonyuan szenvedtek, s töménytelen vagyon megromlott vagy elsodortatott. – Nálunk illy eseményről nemzedékek emlékeznének, de ez uj világban ki sem emlékezik már róla s egy héttel később hogy a viz elfolyt, pusztitásainak nyomára nem egy könnyen lehetett volna akadni.
Sacramento – San-Francisco hű másolata s mint ez egész Kaliforniának, ugy amaz a környék élénk forgalmának gyúpontja. Mig tehát az utczákon végig barangoltam, azok mindinkább élénkülének, az ablakok felnyiltak, a boltok feltárultak, körülöttünk vevők, naplopók a csapszékek körül kezdének gyülekezni, mig hatalmas szekerek nagy mennyiségü kenyeret, zöldséget s husnemüt szállitának, szóval az élet visszatért zajával s nyugtalanságával s a kereskedés ismét megragadta kormányát.
Sacramento terjedelmes és termékeny megye középpontja lévén, számos kocsi jön és megy innét a megye belsejében fekvő állomásokra. – Ezen gyorskocsi intézetek előtt mindinkább nagyobbuló zaj támadt, a hirdetők torokszakadtig hirdeték az indulás óráját, érkezés helyét, magasztalák a környék kellemeit, az utazás olcsóságát, a lovak gyorsaságát s a jármű kényelmességét stb. Hogy egymást letorkolják, sorba álltak s versenyt orditottak; s ha mind ez elégtelen volt, rothadt almával, tökkel, dinnyehulladékokkal hajgálták egymást, mig a győztes diadalmasan megállta a csatatért, vigyorgó arczczal jegyezve az utasok nevét könyvébe s megelégedetten rakva drága pénzüket zsebeibe.
Egy ideig két vállalkozó között habozva, végre a legtisztességesebbnek látszó társaságot választám s egy szép vörös selyemmel bélelt, kivül diszes jelvényekkel ékesitett hintóban foglaltam helyet. – Eleinte ugy tetszett, mintha zavartalanul élvezhetném mindazon kényelmeket, mik vetélytársától elcsaltak, de csakhamar észrevettem, hogy oroszlánbarlangba kerültem. – Mielőtt ugyanis e várost elhagynók, összejártuk minden utczáit s a legszörnyebb csapszékekből egyenkint csúfosnál csúfosabb utitársakat szedtünk fel. – Kocsink megtelt, s én végre nagy bajjal két keféletlen yankee (jenki, amerikai belföldi) közé beékelhetém magamat; – egyikök olly mélyen talált a boros kancsóba kacsintani, hogy minden öt perczben hátamon áthajolva, hosszúkat pökött ki a kocsi ablakán, –s nekem szakadatlanul kutgém gyanánt kelle fel alá mozognom.
Hosszu unalmas utunk majd homokos, minden zöldtől meg fosztott lapályon, majd kopár halmokon ment keresztül. – Tiz órai utazás után Sutter telepéhez értünk, hol az első arany találtatott s innen Colonna városához, kirándulásunk czéljához.
Kis zugó patak mellett épült ez ifju városka egy hosszu utczából áll, számos játéktermekkel, korcsmákkal s vendéglőkkel. – Ha az aranyásók körül levő sátraik, galyakból font kunyhóik, népességet nem gyanittatnának, alig lehetne elgondolni, mint bir itt ennyi müiparos s kereskedő megélni.
S bár még uj, körülötte már más még ifjabb csemete-városkák épülnek, mellyek egyike pár hét előtt porig égett, de már eltüntek a pusztulás nyomai s minden előbbi kerékvágásában mozog. – Itt a pusztulás és teremtés olly gyorsasággal váltják fel egymást, mintha mindez varázshatalom műve volna; – s mintha a kelet mesevilágnak teremtményei tünnének fel s le előttünk.
De mint foly itt a munka! – Az aranyásók szakadatlanul dolgoznak, akármerre nézünk, szemünk izmos, fáradt, izzadó munkásokon akad meg, köröskörül ásó- kapaütések hangzanak, homokot szitálnak, porolnak, – az egész környék csak csatasíkhoz hasonlit, hol untalan fris hantokba botlik a járókelő.
Érkezésem utáni napon benn a városban egy ház körül aranyerekre akadtak, az ásást azonnal megkezdték s pár nappal utánna 2 ¤ ölnyi darabka földért 6000 tallért igértek; – s midőn néhány nap mulva egy kirándulásból visszatértem, az egész városka ugy alá volt ásva alagokkal, hogy a kocsival nagy körutat kelle tennünk.
A nagy hőség miatt az egész táj sivar szint ölte, az egész környék növényzete el volt pörkölve s csak mély utak s patakok mellett volt némi élet látható; – de alig érkezik meg az esős évszak – az ottani tél – s e sivatagnak látszó porból a legdúsabb növényzet sarjad, – a kopár mező himzett virágszönyeggé változik, s bűbájos illattal árasztja el a levegőt.
Óriás fenyvesek, – hasznos orvosi növények, különös jó zamatu zöldség, roppant mennyiségben terem s illyenkor Kalifornia alakja olly viruló mint kevés tartományé e földön.
Nem kevésbé dús az állatvilág, szürke medve, nyest, görény s vidra pompás szőremet (prémzetet) nyújt, – mig jávor- s más szarvasok nyájai, nyulak, teknősbékák, és ehető evetkék izes eledellel szolgálnak. – Kevésbé sziveltetnek a hiúzok, s más macskafaju ragadozók, mellyek a nyájakat pusztitják, s a csörgő kigyók, mellyek gyakran az aranyásók fekhelyein a paplanok alá rejtőznek.
Illy áldott természet közepett egy svéd házaspárral találkozám, kiknél mint földi, felette szives fogadásban részesültem. – Ha minden, ki a nap fáradalmait kipihenve estve a sátor elé telepedett, mi a távol édes hazáról beszélgeténk. – Csak annak van igaz fogalma azon hő érzelmekről, mellyekkel az igaz hazafi messze távolban szokott megemlékezni odahagyott, habár szegényes honáról, ki a nagy tenger tulsó partjain találkozik édes hazája szülötteivel, honfitársakkal, – s ekkor érzi leginkább a kebel, hogy sem arany sem korlátlan szabadság nem képes a hon édesanyai kebelét kipótolni.
Reggel növények keresésével foglalkozám, délután az aranymosatoknál dolgoztam, s habár nem nyertem annyit, hogy becsületes napibért kerestem volna, lelkem még is örült, midőn serpenyőmben az első aranyszemek csillogtak.
A mit az aranymosatokról e helyütt közlök, legnagyobb részben saját tapasztalatomból van meritve, miért ott is, hol nagyitva látszanak, hitelre méltók.
Az arany eredete körül elágazók a vélemények. Többek között legvalószinűbb az, melly szerint az arany a föld olvadt belsejéből cseppekben felnyomulva, a tüzhányó hegyek által kilökött tömegekkel felszinre vettetvén, itt a viz hatalma által a kövekről lerágatik s elsodortatván kavics, görgeteg és homok között sulyánál fogva lassanként lerakodik s igy a telepeket képezi.
Mindamellett az arany nem hever ugy a földön mintha égből hullott volna alá. – Az aranykeresőknek hosszu téreket kell átfürkésznie, dombokat, homok, fövenyterületeket átfurnia, ha munkájának gyümölcsét elérni kivánja.
Négyfélekép nyerik az aranyat.
Az első s legjutalmazóbb a folyamcsapolás (river-digging) mi abból áll, hogy egy folyamágnak lecsapolására hatalmas árok ásatik, mellybe a viz lefolyván a fenék egy része száraz marad. Miután a kisebb mélyedésekből a hátramaradt viz szivattyuk által kiszivatott, – az ásáshoz fognak, nagy lyukak ásatnak, mikből a föveny és apróbb görgeteg (dirt) kivétetvén, csatorna lejtős s a alant – hol tágul – rosta alaku lyukas érczlapba végződik. ha most felső végére vizsugár ejtetik, ez a homokot lesodorja, mellynek finom aranyporral vegyült része, a lyukakon keresztül az alatta álló teknőbe esik, – honnan az arany majd delejtüvel majd más módon kiválasztatik. – Az illy csatornák épitése képzelhetlen fáradságba és pénzbe kerül s nem ritkán sikertelen, a folyó medre épen ott, hol szárazzá tétetett, kevés aranyat tartalmazván.
Más eljárás az ugynevezett száraz ásás, midőn az arany, fövenybuczkák, zátonyok vagy barlangok szélén kerestetik. – Az aranybányász itt ásójával 40, sőt 100 lábnyira is leássa magát, hol végre a talált fövenyt serpenyőjébe veszi s kimossa, – ha a munka jutalmazó, az ásást folytatja, ha nem, tovább vándorol, s ujból kezdi munkáját.
Alig van boldogtalanabb lét mint e vándorélet. – Gyakran majd kétségbeesik, mig a szikla alapra lefurja magát, – s habár csak néhány arasznyira van már a teleptől, oda hagyja; – utódja folytatja munkáját, néhány araszszal mélyebbre hat, s sok aranyt talál; – a találás hire terjed, az aranyásók oda sietnek s pár óra mulva a gazdag telepet mint kimeritettet s használatlant ismét elhagyják. – E szakadatlan kóborlásoknak tetemes készpénz és jó egészség lesz gyakran áldozata.
Ha végre olly helyre jutott, melly huzamosb időn át mivelésre érdemesnek tetszik, egy tizenkét lábnyi hosszu tért mér ki magának s kiczövekelvén, egy rudra kihirdeti: hogy a helyet, birtokába vette s elfoglalta. – Ha ezt minden harmadnap nem munkálja, bárki fel van jogositva birtokát megtámadni. – Ide hozza kevés holmijét, sátort üt, s azt mondja, hogy itthon vagyok. – Ki jó helyre akadt, ahoz rövid időn társak csatlakoznak, kikkel egyesülvén a fentebb emlitett módon nagyobb tért foglalnak – azt felosztják s néha tetemes áron eladják.
Az illy társulat azonnal kapitányt, titkárt, pénztárnokot, választ magának; a alaptörvényeket hoz, mellyeknek fentartására mindenki ügyel; majd több társulat egyesül, a sátrak helyébe faházak épülnek, miket kőházak követnek s mint a gomba eső után ugy terem ház ház mellett, egyszerre kész egy kis város, virágzik kereskedés és ipar, de gyakran rendetlenség s romlottság dulja fel a szép kezdetet.
A kajot-ásást (ciaoting-digging) csak abban különbözik az előbbitől, hogy nem függölyes aknaszerü, hanem vizirányos alagszerü üregek ásatnak a homokba.
Még a legjobb s legbiztosabb aranynyerési mód az aranytartalmu kovany-menetek bányászatából áll, melly huzamosb egy helybeni tartózkodást tesz lehetségessé.
Hogy Kaliforniában roppant mennyiségü arany találtatik kétségtelen, egyszerü Claim-ben (kitüzött földben) egy hét alatt 10 uncia arany ásatott, minek értéke körülbelül 35,000 tallérra rugott, hogy 20,000 tallér értékü aranydarabok találtattak, nem ritka eset; – mind a mellett, ha a rendesen nem igen nagy jövedelem, a mindennapi életszükségletek drágaságával összevettetik, az eredmény nem igen kedvező. – Egy tyuk hat tallér, egy kalapács ugyanannyiba kerül s igy minden: csak a ruházat nem sokkal drágább mint nálunk.
Csalók nagy sereggel lepik az országot, a gazság minden cseleit felhasználva, hogy a kalandorok fáradságának véres veritékkel szerzett diját könnyü szerrel elnyerhessék. – S itt, hol a munkás a lehető legroszabb társadalmi légkörben élni kénytelen, hol szokatlan éghajlat és rendes életmód számos betegséget szül s nincs orvos, nincs barát ki a szenvedő kinjait enyhitené, ki a beteghez csak jó szót is szólna, – s pusztulás és nyomor őt, csillogó arany között, száz alakban üldözi: hány van, ki vissza vágyik a szegény, megvetve elhagyott hazába, – mellyben mesés vagyont napok alatt ásni nem lehet ugyan, de olly boldogtalanná sem válhat egy könnyen.
A bányákban mint képzelhető, mindenféle emberek találtatnak s a világ valamennyi nyelve ugyszólván honos; – mégis az angol bir tetemes túlsúlylyal, ezt követi… a chinaiaké, – kik itt daczára annak, hogy nyers gúny s gyakran üldözések tárgyai, mind a mellett már 49,000re szaporodtak. – Eledelük leginkább rizs, – erkölcseikre nézve munkásak, takarékosak, rendszeretők, – s az itt honos nyugtalanság, zavar s könnyelmüséggel, dicséretes ellentétet képeznek.
Kalifornia vagy inkább azon része, melly felső Kaliforniának neveztetik s melly most az éjszakamerikai államok egyikét képezi, több mint 4000 négyszög mérföldnyire terjed, s a legváltozóbb éghajlattal bir; – éjszaki része hegyes és erdős, közepe puszta, mig partvidékei a nedves lég miatt, igen termékenyek; a már emlitett terményeken kivül van számos sós tava s gazdag réz, vas, ólom és ezüst bányája.
Méltán irhatá Wilkes az egyesült államoknak felfedezési utjáról tett jelentésben: „Valószinü, hogy Kalifornia Oregonnal egyesülend, s ezzel egyetemben olly államot alkotand, mellynek rendeltetése a Csendestenger partján létező országok fölött uralkodni. E leendő állam, ritka fekvésénél fogva jelentékeny tengeri hatalommá válhat, s minden föltét megvan, hogy közte s a szigetvilág, China, Kelet-India és Ujhollandia között óriás forgalom létesüljön, – ez ország, melly változó éghajlatánál fogva sokféle termények előállitására képes, az anglonormanni törzs birtokában olly erőre fog emelkedni, – miszerint befolyása a világtörténet jövőjére nem csekély leend.”
Az arany feltalálása előtt hat évvel irattak e sorok s részint máris teljesedtek, részint teljesedő félben vannak.
Az időben midőn az első aranyfelfedezés történt, egész Kalifornia lakossága alig 15,000re rugott, kereskedése a tenger partokra szoritkozván, belsejében vad indiánok kóboroltak; most már közel fél milliom lakossal bir, – kereskedése terjedelmes, s minden hegye a kalapács ütésektől s az aranymosatok locsogásától viszhangzik.
A politicai élet tisztán amerikai lévén, semmi ujat nem mondhatok róla. – Augusztus tizedikén hagyók el San-Francisco révét, könnyült kebellel – mert a hajó orra nyugatnak tartott – haza felé vitorláztunk.
(Folytatjuk.)