Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 8. szám · / · Figyelő

Kardos László: Keresztjáró szerelem
Berde Mária regénye - Athenaeum

Romuald keresztes lovag elindul a Szentföldre, hogy megküzdjön a pogánnyal. Otthon hagyja titkos jegyesét, az égi szépségű, liliomlelkű Andriánát. Romuald lelke tele van szeplőtlen, magas lovagi elszánással. A legszentebb harcban akarja magát méltóvá küzdeni az angyali jegyeshez, s a nagy útról tisztán akarja visszahozni fiatal szívét, fiatal testét. Gyönyörű kalandok és vezeklő kínok közt hullámzanak napjai, vitézi dicsőség, idegen asszonyok szerelme váltogatja bűnbánata nehéz óráit. Diadalmas életét titokzatos erők óvják a halálos veszedelmekben. Csak mikor visszatér Andriánához, akkor tudja meg, hogy a boldogtalan leánykának az életét tékozolta el a kalandos Keleten. Minden idegen csókban az Andriána vére patakzott el, minden ölelés a csodálatos mátkát hervasztotta. Egyetlen csóknyi élet maradt még a boldogtalan arában, - azt elcsókolják, és Andriána holtan omlik el hűtlen-hűséges vőlegénye karján. Romuald vezekel mindhalálig.

Berde Mária új története - talán ebből a mesevázból is kitűnik - többfajta írói vállalkozó kedvnek is szerencsés alkalmat kínál. A középkori lovagi élet rajzát csak futtában említve, izgathatja az írói becsvágyat a tüzes Romuald harca önnön tisztaságáért, vergődése lélek és vér, bűn és hit között, új meg új elbukása, új meg új fölemelkedése. Szítója lehet az írói kedvnek az otthonmaradt mátka figurája, a szentéletű leányé, aki imák és ábrándok közt tartogatja magát az egyetlennek, és aki - maga se érti, hogyan - rejtelmes, bár valóságos sebekből vérzik és titokzatos kórokban hervad. S írói izgalom lehet a két távolba-szakadt élet misztikus kapcsolatának a rajza, a varázsos korrespondenciák bűvészi szövevénye, ahogy az egyik élet virágzik, duzzad és izzik a másikból, a másik elvérzik, elomlik, elhal az egyikért, - hír nélkül, tudatlanul, ezer mérföldek távolában.

Sajnos, a jeles írónő a dolgok könnyebb végét fogta meg. Romuald belső harca inkább csak szórakoztatóan hatásos, mintsem megrendítő, Andriána alakja, bármily aprólékos gond formálta is, fölöttébb külsőleges, és a két élet csodálatos kapcsolatát meglehetősen primitív eszközök érzékeltetik. Az írói érettség és tehetség nem a munka mélyéből, hanem csak becsvágyó mondatok ékes faragványaiból sugárzik elő. Mert az ékesen csendülő szavaknak, fínoman fénylő, gyöngéden búgó mondatoknak, a büszke és szép barokk előadásnak az írónő valóban mestere. Csakhogy mentül ékesebb nyelvi köntös takarja a tartalom hibáit, annál rosszabb. A testihibások hangsúlyos elegánciája bánt így.