Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 4. szám · / · Figyelő · / · Rejtelmes irodalom · / · Farkas Zoltán: Képzőművészeti szemle

Farkas Zoltán: Képzőművészeti szemle
Hagyományok a máglyán

Vámos Ferenc, aki évek óta kutatja képzőművészetünk magyarságának ismertető jeleit és mint Feszl Frigyes, valamint Lechner Ödön lelkes propagálója ismeretes, terjedelmes tanulmányt írt, mely tulajdonképpen a mult századbeli magyar képzőművészet értékelésével és művészetünk jövő alakulásának alapfeltételeivel foglalkozik. Gazdag olvasottsággal, amely az irodalomra, annak történetére, nemkülönben az általános történetírásra is kiterjed, a romantika álláspontját képviseli a klasszicizmussal szemben és a népi álláspontot a fáradt középosztálybeli ellenében. Lelkesen ír Feszlről, Lechnerről, kevesebb megértéssel a mult század elejének klasszicizmusáról. Lelkesedik Bartók és Kodály módszeréért, az ő törekvéseik és Lechner iparkodása között sok megegyezést talál. Végső következtetése az, hogy a magyar művelődésnek nincsen más útja, mint a Bartóké, vagy Lechner Ödöné. A magyar paraszti kultúrának és az európai kultúra különböző összetevőinek keresztezése ez az út.

Ezt a konklúziót éppen úgy nem boncolgatom, mint a hozzá vezető részleteket. Eldönthetetlen kérdésekről van itt szó, a klasszicizmus és a romantika küzdelméről, mely jó száz év óta tart, a középosztályon át beáramlott idegen hatások és a magyar népiség szembeállításáról, amelynek kérdései jórészt még tisztázatlanok, hiszen a népiség vitalitása számos nagy feladat tekintetében még nem igazolt. Vámos könyve a most annyira hajszolt «mi a magyar» témának egyik képzőművészettörténeti változata. Fejtegetései elevenek, érdekesek, bár néha elkalandozók. De akármennyire le is tudják kötni az olvasó figyelmét, végül mégis odajuttatják, hogy az állandóan hánytorgatott fajiság kérdéseitől szívesen visszamenekülnénk abba a világba, melynek az egyszerű és tiszta ember áll középpontjában és nem hajszolja a fajiságot, hanem önkénytelenül, öntudatlanul szolgáltatja.