Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 4. szám

Jankovich Ferenc: Régi kép

Halovány taréjjal
ég alján tollászkodott -
majd elejtette a hajnal
véres tojását, a napot.

Rá derűs kotkodács-
hangokra vidult az ég magasa
és fölébredt a ház,
zengett a tojók kórusa.

Egy lány szaladt vizért,
felhördült a kut is,
torkából fehér
szalagban csordult a víz.

Nyikorogva rítt,
sirt-rítt a kerék,
mint őrült, aki
feltépi erét. -

Didergő szirom,
fagyos lepkeszárny:
Jóreggelt, hugom,
kis fecskemadár!

Utánad a nyár
nyujtja már kezét, -
röppenj, - jön a nyáj,
bika búg feléd...

Igy csendült a szó -
s kergettem tovább
ajkam illanó
villanó szavát.

Egy tünő mosolyt
mint szellő a port -
nem tudom,
talán e nóta volt.