Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 4. szám · / · FIGYELŐ

Kardos László: Lázadó angyal
Rónay György regénye - Révai

Egy kisvárosba rejtélyes idegen érkezik, egy ügyvéd, akinek jöttére hirtelen az egész város tótágast áll. Jóbarátok összemarakszanak, derék iparosok otthagyják műhelyüket, a hatalom járószalagján békén baktató helyi hírlap megbokrosodik és panamavádakkal ordítja tele az utcákat. Cudar társadalmi forgószél támad, ahol az ügyvéd megfordul, minden bomlik és recsegni-ropogni kezd. Csak egy asszony tisztességén nem fog a ragályos vihar. Ezen a ponton kudarcot vall az idegen, mire megszégyenülten sompolyog ki a fölbolygatott város falai közül. Eltűnik, s a következő percben a párbajra készülő jóbarátok összeölelkeznek, az iparos megdörzsöli a szemét és visszatér műhelyébe, a panamahírek, együgyű pletykaként, elülnek, - a város éli tovább a maga megszokott életét. A különös őrület áthúzott az utakon és tereken, néhány óra volt csak az egész. Az idegen után enyhe kénszag maradt.

Az ügyvéd-ördög alakját nem tartom egészen sikerültnek. Lazán kötött, bizonytalan figura. Lehetett volna emberibb: kevesebb rejtéllyel és kénszag nélkül, de több és meggyőzőbb «rádió-aktivitás»-sal, rontó, lázító erők szerteáramló hullámaival, mérgező gondolatokkal, mélyrefúró, továbbmaró szavakkal, az élet alapjait bontogató elvekkel. Vagy lehetett volna ördögibb: mithikus és álorcás, szellemes és iszonyú, galád és impozáns. De csak tétova, lógós, olykor közhelyesen szavaló papirosalak lett, aki az olvasóban egyetlen percre sem gerjeszt izgalmat vagy félelmet.

Sajátosképpen ennek a figurának erőtlen, puha rajza alig árt valamit a regénynek. Rónay Györgynek sok olyan jeles képessége van, amely így is zavartalanul érvényesül a Lázadó angyal-ban. Első helyen mértéktartó, gondos és művelt prózáját kell dicsérni, amely gyakran Kosztolányit juttatja eszünkbe. Ugyancsak Kosztolányi novelláira emlékeztet néhány mellékalakjának szatirikusan elemző, játékos túlzásokkal kacérkodó, tudatosan torzzá fejlesztett rajza is. (Főleg dobos Ábrahámra gondolok, a csodálatos kopaszra.) Tudatos és fegyelmezett íróra mutat a szoros terv szerint alakított kompozíció, amelyet a közeledő, készülő, kibomló és tomboló, majd elhaló és megszűnő válság-vihar egyes fázisai tagolnak élesen. S végül egész sereg jól megfigyelt apróság tanusítja, hogy az író friss szemmel lát és hűségesen ábrázol.