Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 3. szám · / · ŐRJÁRAT

Tolnai Gábor: Könyvek a «ponyván».

Nincsenek statisztikák és könyvkatalógusok a kezemben, de biztosan tudom, hogy keresve sem találnánk még egy művelt országot, ahol olyan drágák lennének a könyvek, mint Magyarországon. Nem a szemünk előtt alakuló modern irodalom legújabb termékeire gondolok. Hiszen egy új Giraudoux-regény Franciaországban, Huxley, vagy W. Woolf Angliában, semmivel sem olcsóbb, mint Babits, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula és Márai Sándor nálunk. Legyünk igazságosak; a külföldi új könyv nem egyszer magyar kartársait is túlszárnyalja megfizetetlenség dolgában. - De mondom, most nem ezekről van szó, hanem a könyvekről, a nemzeti műveltségek és az egyetemes kultúra oszlopairól, a klasszikusokról. A Balassa-kiadások árai járnak az eszemben és a Zrinyiek, a Mikesek, a Csokonaiak, a Kölcseyek, a Vörösmartyak, a Kemény Zsigmondok, az Arany Jánosok, a Jókaiak... Miért folytassam tovább? Aki szívén viseli a magyar közműveltség sorsát, jól ismeri könyvkiadásunk elszomorító rákfenéjét. Régi nagyjaink közül talán Petőfi az egyetlen, aki mindenki számára hozzáférhető áron van forgalomban. Kiadóvállalataink elfelejtették volna, hogy volt egyszer, igaz, a boldogult régmultban, igen-igen régen, egy Magyar Könyvtár nevű sorozat, mely magyar és külföldi remekműveket szórt szét széles e hazában, hasonlóan, mint tejtestvére, az Olcsó Könyvtár? Hát persze! Akkor még tejben-mézben fürdő kánaán voltunk, abban az időben még nem volt mellékes a tömegek, a nép szellemi jóléte; pedig mennyivel kevesebb szó esett akkortájt róla, mint manapság! És kiadói szempontból az sem mellékes, hogy az olcsó füzetek kitűnően fogytak. (A sorozatok sok ezres szériaszámai legalábbis erről tanuskodnak.)

A drága Arany Jánosok, a hozzá sem férhető Kemény Zsigmondok és a többiek kapcsán, eszembe jutnak külföldi rokonaik, nem bibliofil köntösben, hanem a másik és semmiesetre sem alsóbbrendű helyen, a ponyván. Boldog országok ezek, ahol a Shakespeare-ek, a Swift-ek, a Dickens-ek, a Niebelungenlied-ek, a Goethe-k, a Dante-k, a Villon-ok, a Flaubert-ek, a Balsac-ok és Baudelaire-ek fillérekért megvásárolhatók. Mondom, nincsenek könyvárjegyzékek a kezemben, személyes élményről szeretnék beszélni; az én szavaimat mindenki kiegészítheti saját tapasztalataival. Hadd mondjak el néhány idevágó szót a francia könyv életéről. Háromnegyed évvel ezelőtt, heteken keresztül, csaknem minden nap figyeltem, irígy szemekkel, valóban az életét; ott, ahol különféle rangú és műveltségű emberek vásárolják, a Szajna-parton. A keskeny folyó végeláthatatlanul hosszú partjai tömegével kinálják az arrajáróknak a becses, régi kiadásokat és az olcsó remekműveket. A kinálat óriási vásárlási igényre támaszkodik; egy párisi könyvtáros szerint - a Szajna-part a francia embernek szükségleti cikke mint az orosznak a votka - tanulmányokat lehetne írni - s írtak is - a Szajna-part lélektanáról épúgy, mint szociológiájáról. Ha fogalmad sincs a francia ember műveltségéről és műveltségi igényéről, menj végig néhányszor itt, ízelítőt kapsz belőle. Nyugdíjas öreg urakat, hivatalba siető férfiakat látsz a könyvesládák előtt, hosszan időzve, vagy egy pillanatra megállni, fiatal diákokat és diáklányokat, katonatiszteket, közlegényeket és munkásokat, a szellem demokráciájában, egymásközt elvegyülve. A francia demokráciának ez a legdemokratikusabb pontja; sehol sem láthatni Párisban annyi francia típust és társadalmi réteget egy csomóban, mint a Szajna mentén.

Ahogy ezeket a sorokat írom, felsorakoznak szajnaparti sétáim emlékei; sok mindenről szeretnék írni, de felvetett kérdésem gondolatköre kötelez. Semmi sem lehet tanulságosabb, mint megfigyelni: milyen könyveket vásárolnak a folyó partján járkáló emberek? Az Anatole France szakállas bibliofil nem sok tanulsággal szolgál. A könyvinyenc internacionális fajta; csekély változattal megtalálod hasonmásait Rómában, Berlinben és Londonban épúgy, mint Budapesten. A tudatos gyüjtőnél érdekesebb figyelni az átlagolvasót, azt a típust, amely nálunk 24-80 filléres ponyvát vásárol, vagy egy másik, tehetősebb fajképe a könyvkereskedő tanácsa szerint érdekes könyvet visz haza. A szajnaparti kispolgárban, a közlegényben és a munkásban vélem felfedezni ennek a típusnak francia változatát. Mindennél szebb és felemelőbb látvány. A francia átlagolvasó Diderot, Balsac és Flaubert kötetek között kotorász és nem a ponyvairodalom kupacában. - Persze, a francia közműveltség! - mondod és szomorúan gondolsz haza. Meséket hallottál erről valamikor, most megelevenedve áll előtted a valóságban. De, ha tovább gondolkozol, nem tudsz megnyugodni hirtelen támadt megállapításodnál. Bizonyos, hogy a francia átlagolvasó igényességében nagy része van a közműveltség kitűnő színvonalának, de hogy ez a közműveltség valóság lehessen, másnak is kell lenni és ez a más tanulsággal szolgálhat a mi számunkra is. Egy mondatban megfelelek a kérdésre: - a francia klasszikusok olcsók, a ponyvakönyvek és a detektívregények pedig drágák. - A Madame Bovary, vagy a Salammbô és más klasszikusok olcsó kiadásai kb. annyiba kerülnek (3-6 franc = 42-84 fillér), mint nálunk a selejtes ponyva. A francia detektívregények pedig egy áron szerepelnek Duhamel és Giraudoux legújabban megjelent munkáival. Azt hiszem ehhez nincs szükség további kommentárra. Csak még ennyi: Az olcsó klasszikus kiadványokat a francia vállalatok nem tekintik áldozatos, szellemi népjóléti cselekedetnek, egyszerűen így súgja nékik a kiadói erkölcs. Az élő írónak - legyen az magasrendű szellem, vagy alacsony ponyvaszerző - honorárium jár, viszont a régen meghalt klasszikusoknál a már nem létező szerzői jogdíj lehetővé teszi a filléres forgalmi árakat.

Mi akadálya volna annak, hogy nálunk is kialakuljon ilyen kiadói rendszer? Azt hiszem semmi. Könyvkiadóink kezdeményező lépése egyik napról a másikra megvalósíthatná, hiszen a feltételek ugyanúgy megvannak hozzá, mint Franciaországban. Vagy talán a klasszikusok olvasására nincsen nálunk igény? Érdemes volna ehhez a kérdéshez kiadóknak és íróknak, a városi és a falusi társadalom ismerőinek hozzászólni. Én úgy gondolom, nem az igény hiányzik, hanem a pénz, a drága klasszikusok megvásárlásához.