Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 3. szám · / · FIGYELŐ

Pável Ágoston dr.: "Az ember tragédiája" - szlovénul

A ljubljanai «Dom in Svet» című szépirodalmi folyóirat 1939. (51!) évfolyamának utolsó (10.) száma - amely több magyar vonatkozású cikkével valóságos magyar számnak tekinthető - megkezdte Madách Az ember tragédiája szlovén fordításának közlését. Egyelőre csak az I. szín jelent meg, de fordítójának levélbeli értesítéséből közölhetem, hogy hamarosan - még február folyamán - napvilágot lát a tragédia teljes szlovén szövege is és pedig valószínűleg néhány Zichy-képpel illusztrálva. Ez a fordítás újabb és mindennél beszédesebb bizonysága a délszlávság őszinte és meleg érdeklődésének a magyar világ iránt, hisz ne feledjük, hogy 1939-ben B. Jankulov-Klearh tollából egy újabb (immár második) szerb fordítása is megjelent Az ember tragédiájá-nak és hogy a délszláv folyóiratok és napilapok megértéssel hoznak cikkeket, tanulmányokat a magyar viszonyokról és fordításokat a magyar irodalom remekeiből.

Egy idő óta e tekintetben különös elismerés illeti a szlovénokat. A legkiválóbb szlovén napilapok és folyóiratok (Dom in Svet, Mladika, Luc, Prekmurski Glasnik, főleg pedig a Slovenec) Vilko Novak gondosságából szinte állandó rovatot nyitottak («Slovenica med Madzari»: Slovenica in Hungaria) a magyarországi szlovén szellemi kapcsolatok kutatására és ápolására. Nincsen olyan szlovénvonatkozású irodalmi esemény, amelyet az én derék szlovén írótársam, V. Novak azonnal ne regisztrálna abban a rovatban. De időről időre az új magyar irodalom egyéb eseményeit is ismerteti egy-egy összefoglaló cikkben.

Mikor a Nyugat 1937-ben kiadta Cankar-fordításomat (Jernej szolgalegény, - Mihaszna Marko és Mátyás király), V. Novak azt írt a Slovenec 1937 november 3.-i számában, hogy most a szlovéneken van a sor: egy értékes magyar szépirodalmi remekműnek szlovén átültetésével kell meghálálniok a magyar Cankar-regényt és tanulmányt. Így született meg a szlovén - Madách. Büszke boldogság tölti el szívemet annak tudatában, hogy e baráti és jószándékú eszmecserék és tanácskozások révén nekem is jutott némi szerep - a keresztszülő megtisztelő szerepe - ebben a nagyjelentőségű és ragyogó teljesítményben.

A fordítás készen van ugyan, de - miként említettem -, még csak az I. szín jelent meg nyomtatásban. Korai volna tehát a fordításról már is kimerítő szakvéleményt nyilvánítanom. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a kezdet a legszebb reményekre jogosít. A bemutatott részletből és az azt követő tanulmányból megállapítható, hogy a fordítók alapos előtanulmányok után fogtak a nehéz munkához; hogy jól ismerik a Madách-irodalmat, az eddigi fordításokat és hogy Madách művének értelmezésében helyes úton járnak. A fordítást nem másodkézből, nem a már kész szerb és német átültetésekből, hanem az eredeti magyar szövegből végzik és ehhez a munkához rendelkeznek is megfelelő nyelvismerettel. A csekély árnyalati tévedéseket könnyű lesz a végleges szövegezésben kiküszöbölni.

A fordítás nyelve tömör, erőteljes szép szlovén nyelv s az emelkedett, fenséges előadás mindvégig becsületes stílusmunkával és komoly költői eszközökkel igyekszik az eredetit megközelíteni vagy elérni, ami a legtöbbször sikerül is neki.

A fordítást Vilko Novak és Tine Debeljak végezték minden dícséretet megérdemlő és egyre fokozódó lendülettel. Vilko Novak bellatinci születésű, magyarul is pompásan beszélő tanárember, ezidőszerint a regényes fekvésű Kranj városkában. Magyar nyelvtudását nem a magyarság elleni aknamunkára, hanem a magyarság és szlávság szellemi közeledésének tudatos munkálására használta. Ami e tekintetben a háború utáni szlovén irodalomban történt, az elsősorban az ő érdeme. Sokat fordított magyar elbeszélésekből, «Slovenica med Madzari» című rovatában és egyéb kisebb-nagyobb cikkeiben és tanulmányaiban pedig állandóan felszínen tartotta az érdeklődést a magyar szellemi élet iránt. Több ízben járt Magyarországban; napokat töltött a Nemzeti Múzeum délszláv vonatkozású könyvtári anyagának tanulmányozásában Budapesten. Íróasztalán egész sereg magyar folyóirat fekszik állandóan. Nem törődik a kicsinyeskedők és rövidlátók gáncsoskodásával, hanem rendületlenül halad a maga útján az egymásra utalt szomszéd népek szellemi közeledésének érdekében. Dr. Tine Debeljak a Dom in Svet felelős szerkesztője, költő és kitűnő fordító. Különösen a cseh, lengyel és orosz irodalmakból fordít. Korábban ő is tanár volt, ma csak író és szerkesztő s a ljubljanai Slovenc c. napilap kulturális rovatának vezetője.

Szó van Az ember tragédiájá-nak ljubljanai szlovénnyelvű előadásáról is. E kérdésről a közelmultban már tárgyaltak is az illetékes ljubljanai tényezők dr. Németh Antallal, a Nemzeti Színház igazgatójával, aki az első szlovén dráma (Linhardt: Zupanova Micka) 150. évfordulójának emlékünnepén Ljubljanában tartózkodott.

Nem volna teljes beszámolóm, ha megfeledkezném a magyar irodalmi és művészeti törekvések nagy pártfogójáról, a bellatinci grófnőről, Zichy Máriáról, a nagynevű gr. Zichy Nándor unokájáról. Az ő nevéhez fűződik a magyar-délszláv művészcsere sikere. Az ember tragédiája teljesszövegű fordítását is az ő megértése és anyagi áldozata tette lehetővé. Először t. i. csak a színpad számára rövidített szövegkiadásról volt szó. Vilko Novak «okvetetlenkedése» és gróf Zichy Mária 4000 dináros adománya azonban nyeregbe segítette a maradéktalan és a nagy műhöz egyedül méltó megoldást.

A Dom in Svet ugyanazon száma hozza Vilko Novaknak «Madácheva Tragedija cloveka» c. tanulmányát, amely első ízben ismerteti szlovén földön Madách életét, munkásságát, a Tragédia gondolatmenetét, alapeszméjét és forrásait. Novak is hangsúlyozza, hogy Az ember tragédiája «edinstveno delo v svetovnem slovstvu» (egyedülálló mű a világirodalomban), «végzetes világválságokban pedig az emberiség lelkiismeretének kiáltó szava, tiltakozása az aljas ösztönök mindent megsemmisítő őrjöngése ellen».

Az évszázados szlovén népmondák jóslatai szerint egyszer majd elővágtat a Peca-planina méhéből diadalmas fekete seregének élén Mátyás király, ha megszólal a legendás zlata ptica (aranymadár) a hegy fölött. Akkor Mátyás király bizonyára megváltást és igazságot hoz nemcsak a szlovénség és délszlávság, hanem saját népe, a magyarság számára is, hogy testvéri kézfogásban örök időkre megbékéljenek a duzzogó szomszédok. Jószándékú emberek - a gránicon innen és túl - visszafojtott lélegzettel már régen várjuk a varázsoldó aranymadár megszólalását.