Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 8. szám · / · FIGYELŐ
A
Vannak kritikusok, akik azt állítják, hogy a pusztuló vidékeknek és lelkeknek nincs különb írója Amerikában, mint John Steinbeck. Nem pacsirták repülnek alakjai sorsa felett, hanem keselyűk és varjúk. Olyik kritikus szerint Amerikában ennél nagyszerűbb regény nem jelent meg. Mások irodalmi érték szempontjából a
Az író
Persze a regénnyel értékeiért kell foglalkozni. Tárgya egy bizonyos társadalmi rétegnek, az oklahomai farmerosztálynak lelki és gazdasági bomlása. A nagy szárazság, a szaharai bosszú tönkretette az oklahomai farmok egy részét, s a Joad családnak, tipikus farmerfamíliának, a nyugatról a még messzibb nyugatra kell vándorolnia. Ez a messzibb nyugat a "napsugaras Kalifornia". A család jellegzetesen amerikai, azaz angolszász eredetű. A hatszáz oldalas munkában lépésről lépésre követhetjük a Joad család szörnyű odüsszeiáját. A nyomor kurjongat ebben a regényben, az elrongyolódott emberi sors, a gazdasági jólét környezetében a nélkülözés végzetes iróniája. Az író tollát a részvét, düh és megértés érzése vezette. Steinbecknek sikerült az amerikai szegénység méreteiről olyan megrázó képet festeni, amiért emberi és esztétikai szempontból elismerést érdemel. A narancsvilágban, a gazdag gyümölcsglóbuszon, a mesebeli színek és szépségek kaliforniai levegőjében milyen megalázó lehet az ember útja; mennyire zsákmánya lehet az önző érdekek közönyének és zsarolásának! Meghökkenünk attól a nyomortól, és megdöbbenünk azon a lelketlenségen, amelyet az író tolla elénk varázsol. Mintha a lekaszált jóságba botlanánk, a lendület nélküli szomorúságba, az iránytű nélküli reménytelenségbe!... Moslékon él a végzet, s ezt adja táplálékul az embernek is. Megjegyzendő, hogy Steinbeck nem Kodak-pedantériával dolgozik. Ennél felelősségteljesebb íróművész. A "Tendenz Roman"-on át keresztülüt az az élő valóság, amely a jó regény egyik elengedhetetlen feltétele: a lélektani következetesség. A Joad család különböző tagjai nem azért nyomorognak, mert az író őket használja fel fegyverül az amerikai gazdasági és társadalmi élet ellen; érezzük sorsuk tragikus mivoltát, s tudjuk, hogy ez a tragédia nem kizárólag az író szánalmat sugárzó lelkének terméke, hanem kísérője annak a helyzetnek, amelyért a Joad család tagjai dehogy is okolhatók.
Steinbeck jellemteremtő ereje kivételes. Főként az anyának, s egy volt prédikátornak, aki kiábrándult a hitből és a teológiából, jellemét rajzolja meg félelmetes hűséggel. A többi szereplő is logikusan beletartozik abba az örvénybe, amelyet az író rettentőnek és felháborítónak tart, s amelyből, noha Amerika a világ leggazdagabb országa, úgy látszik, nincsen menekülés. A megpofozott emberi méltóság dokumentuma ez a regény, a borzasztó híreket igazoló élményé, a perverzül röhögő közönyé, amely az élet bonyolult fordulóin sem törődik a lélek tisztaságával és tisztességével. Egy-egy jelenet rendkívül eleven; például a volt prédikátornak meggyilkolása, Tomnak, a család legidősebb fiának viselkedése, egy gyermekszülés ábrázolása, vagy pedig az anyai szeretetnek az a törvényszerű költészete, amely az érdekmentes odaadás lelki mámorában és józanságában nem ismer megalkuvást. A regény légköre igaz, s hamuszínű bánatban meggyőző.
És mégis, amint említettem, formátlan mű. A hatszáz oldalból legalább százat lehetne kiradírozni; a piszkos élet lucskaiból túl sokat kapunk. Viszont a párbeszédek nyelve élethű; olykor torzrajza lesz az élethűségnek, mert annyira vetülete. John Steinbeck nem tökéletes művész, de művében sok a tökéletes részlet.
(Cleveland, Ohio)