Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 6. szám · / · FIGYELŐ

KÁDÁR ERZSÉBET: KÉT ÍRÓNŐ, KÉT "ELSŐ REGÉNY"
Mezőssy Mária: Tűztánc; Székely Júlia: A repülő egér - Révai

Friss forróság csap meg Mezőssy Mária könyvéből: első regénye a Tűztánc, - hangja mintha helyenként fátyolos volna az elfogódottságtól, máshol meg éppen ez a piruló izgalom színesíti át. A nagy jelenetekben még halkít, elfullad, de ott, ahol egy szálon fut a történet, ahol nem feszülnek szembe egymással ellentétes indulatok: ereje szabadabban bontakozik ki. Állóképeiben csillog a regény, csendes derűvel, pasztelles mélységekkel.

Legteljesebb az első fejezet. Koratavaszi országúton, sárban egy szekér nyikorog az istenhátamögötti nógrádi falu felé; idő: a cseh-évek valamelyike. Fiatal özvegy, karján gyerekével didereg a rázós kocsin, öreg parasztkocsis ökreit biztatja... Csupa szürke szorongás: hideg, sár, szél, felsajgó régi fájdalmak, hófoltos csupasz földek... A kis gyerek keze az ökrök felé repdes, a paraszt pipára gyújt... Rajzos éllel válnak ki a figurák. A kocsi megáll útközben egy falusi tanítólaknál. Még nem értek célhoz, csak megpihennek. A kis szobában ketten melegszenek: a férfi, jóbarát és szomszéd, s az asszony, aki most vág neki a falusi sorsnak. A tanító, Nagy Péter biztatja vendégét, óvja, tanácsokat ad s szavai biztatására lassanként kiolvad az asszony fagyott tagjaiból a merevség. Alig beszélnek, néhány biztos vonás rögzíti a hangulatot; valami szövődik a két ember között...

Azután megereszkedik a történet. Az asszony falujába ér, beköltözik a düledező iskolaépületbe; őrhelye és menedéke ez a ház. Alatta rideg nagygazdaudvarok, irigy szegénységű zsúpfedelű házak, ott vannak még a papék, a félszlovák jegyző családja, s a láthatár szélén is visszatérő álmaiban a szomszéd falu, ahol Nagy Péter él. Bizalmatlan, fáradt és közönyös emberek és egy jóbarát - messze. A falu elnyeli a fiatal asszonyt, ki sem lát belőle; harcol a faluval és harcol a faluért, magárahagyottan küzd befogadtatásáért. A regény igazi hőse a falu. Ahogy a távolból jött tanítónő látja: idegenül és asszonyszemmel, - asszony módra próbál hozzásimulni. Sokszínű villanásokban tér vissza ugyanez a motívum: pletykázó vénasszonnyal gyűlik meg a baja; megijeszti a zavaros lelkű jegyző cigányos duhajkodása; elkeserítik a konyhakert gondjai; gyerekké válik a réten hancúrozó iskolás gyerekekkel. Egy műkedvelő előadás, a város felé sóhajtó lányok, tavaszi falu és falusi zápor, egy vasárnap bibliás áhítata, dohányföldért cseh listára iratkozó gazdák... - mint a csehek alatt bénuló magyar élet dokumentuma. Szelíden szomorú képek és gyerekes derű. Az író megszólaltatja hőseit kedves, lágy tájnyelvükön, ismételgeti különös mondásaikat, - mintha a szavakban, a hanglejtésben egy embert mutatna be: beszélteti a falut. Nem mélységükben feltáruló életek, inkább akvarell vázlatok ugyanarról a témáról más és más világításban. Egy-egy hangulatos zsáner képébe szinte belefeledkezik az író: népdalokkal és népmeseszerű refrénekkel cifrázza. Mezőssy Mária faluja szőttesre emlékeztet. Síkdíszítés: sűrűn tarka, néhol naiv, leegyszerűsített, helyenként szinte szkematizált motívumokkal. De őszinte és nagyon anyagszerű, sehol nem olcsó, sehol nem hamis...

A falu panorámája kissé felissza a regény főalakját. Románcszerűen csendül át ezen a hímes előtéren a népdalízű szerelem. A legszebb, leggazdagabb legény megszereti a tanítónőt, akinek szíve azonban Nagy Péterhez húz, - az ő kedvéért töri magát a legkeményebb munkába is. De Nagy Péter, a "sorsábabágyadt tanító" a módos parasztlányt választja. Csak így kötheti bele magát kibogozhatatlanul számkivetettségébe. A tanítónő távozó kocsijáról visszanéz az újonnan épült szlovák iskolára. Az idegen asszonyt nem fogadta be a falu; neki meg nem kellett a legkülönb legény; a falu sorsára hagyta a rogyadozó magyar iskolát, közönyből, fáradtan, önzőn; hősünknek is mennie kell.

Súlyos problémák kontúrjai villannak át a Tűztánc kissé lazúros könnyedsége mögött. Nem az író erején múlik, hogy a regény akváriumszerű lágy világításában nem domborodik ki szorongató teljességében a nógrádi dombok közé süppedt magyar közösség. Mezőssy Mária magából fejtette ki hangját, - tehetségének valahogy föld és fűszaga van, - tartózkodó és kényes: vigyáz hangjának tisztaságára, inkább halkít, semhogy hamis harsogásba tévedjen. A hangsúly eltolódik a könnyebben megoldható jelenetek felé, ezekben otthonos, az apróbb epizódok elszélesednek a drámai pillanatokon, képekre szakadozik a regény. A Tűztánc gyengéje ez a porhanyósság, de az író magatartása ebben is rokonszenves. Mezőssy Mária első regénye jóval értékesebb ígéret, mint eredmény. Egy író bemutatkozása: bizalomgerjesztő első kézfogás.

*

Milyen más indulás Székely Júliáé. Pesti története, a Repülő egér is - első regény. De mennyi fölény, határozottság, tudatosság, - legyünk egészen őszinték: hibátlansága sokszor egy áramvonalas autó legújabb típusát juttatja eszünkbe, vagy egy modern kocka-bérház végsőkig leegyszerűsített, gyakorlati vonalait. A Tűztánc némileg szétfolyó halmazállapota mellett a Repülő egér hűvös és feszes írás; egy ötleten épült fel. És az a szigorú következetesség, amellyel az író a merev vázba beletöri történetét, személytelen, szinte ránctalan eleganciát kölcsönöz a könyvnek. Lényege a forma, a könyv - írójától elszakadva - magának él.

Egy újsághírrel indul a Repülő egér. Balog András huszonkilenc éves, gondtalan, vagyonos fiatalember főbelőtte magát. Meghalt. Mit tud az öngyilkosságról a rikkancs, a sarki rendőr, a házmester, a családtagok, a barát, az orvos, a szerető, a pap?... Tizenkét monológból hámozzuk ki a regény halott hősét. Lassan megismerjük a szálakat, amelyek környezetébe bogozták. A rendszer mechanizmusa azonban ránehezedik az ábrázolásmódra: a monológok azokra a klisékre emlékeztetnek, amelyeket többszínnyomáshoz készítenek: ki kell egészíteniük egymást, hajszálra összeillők; valószínűtlen tévedésmentesek. Balog Andrást kizárólag szakképzett lélekelemzők vették körül. Visszaemlékezéseik olyan kerekek és logikus okfejtések, mint egy idegorvosi könyv kortörténetei. A regény érdekessége bizonyos pszichológiai detektívmunka. Balog András élete úgyszólván csak színpada a történetnek; a regény figurái lelkiismeretesen végzik feladatukat: úgy át- és átvilágítják ez a színpadot, mintha házkutatást tartanának Balog András életében. Schlumberger hasonló monológokat iktat a Saint Saturninbe. De ezek valószerűbbek: szaggatottak, fátyolosak, ellentmondók, helyenként érthetetlenek, a regény elbeszélő fejezeteik fejtik meg csak őket. Székely Júlia lekötötte magát a rendszerhez, tehát ki kellett csiszolnia hősei gondolatfuttatásait, és ez a csiszoltság lehűti hőfokukat. A Repülő egér írója is úgy emelhette volna fel túlfésült írását, ha hellyel-közzel ő is áttér az egyszerű elbeszélő hangra.

A regény kronológiája is az ötlethez kötött. Minden vallomás a múltba nyúlik vissza és ugyanott zárul: az öngyilkosságnál. A kettős hálózat végzetesen felaprózná a regényt, de Székely Júlia úgy fokozza a kompozíció érdekességét, hogy a látszólagos egyhelyben-mozgás ellenére is előbbre viszi a történetet; s a monológok egymásutánjukban mind messzebb és messzebb múltat bontanak ki.

Egy gazdag pesti gyáros villájában mozgunk... Székely Júlia különös érzékenységgel érezteti ezt a miliőt. Íróra vall fölényes tárgyilagossága: elfogulatlanul ábrázolja nagyon különböző figuráit. Kár, hogy alapanyaguk viasz, és jellegük a fodrászkirakatok fejeié. Az írónő férfias munkát végzett, teljesítménye bravúrízű.

Két elbeszélő indul: az egyik tehetségét rokonszenves kiforratlansága gyengíti a másikét a veszélyes rutin.