Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 3. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET

FARKAS ZOLTÁN: LOTZ KÁROLY ÉLETRAJZA

Ybl Ervin művészettörténetünk egyik legfeltűnőbb mulasztását pótolta, amikor a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megírt Lotz Károlynak életrajzát, még pedig úgyszólván kiterjedő gondos figyelemmel.

Ybl terjedelmes műve lépésről-lépésre követi Lotz élettörténetét és művészetének kialakulását. Érdeklődését túlnyomó részben magára Lotzra irányította, kortársainak és korának jellemzésével kevésbé foglalkozott. Viszont azonban annyi, Lotz életéhez fűződő adatot közölt, hogy azok mozaikjából az olvasó a kor képét is könnyen kialakíthatja.

Minthogy Lotz művei közül már eddig sok elpusztult, Ybl majdnem miden jelentősebb művének részletes leírását is adja, amit fényképekkel még eredményesebbé és biztosabbá lehetne tenni, sajnos azonban ilyen vállalkozásra ma nem akad mecénás. A leíráshoz Ybl részletes jellemzést fűz, amely sikerülten elemzi Lotz művészetének állandó gazdagodását. Ahol aztán szükségessé válik, esszészerűen foglalja össze a legfontosabb szempontokból Lotz művészetének jelentőségét.

Ybl könyvéből egy gyönyörű művészélet bontakozik ki. Az a hallatlan fellendülés, mely a hatvanas években kezdődött nálunk és a századfordulón túl tartott, Lotzot, aki kezdetben romantikus-realista tájakat, életképeket, méneseket festett, nagy feladatok elé állította. A polgári gazdagságnak felhalmozódása, a magyar közéletnek tüneményes kifejlődése művészeinket tömérdek munkaalkalommal ajándékozta meg. Egyre-másra épültek magánpaloták, középülete, amelyek falfelületei festői díszt kívántak. E feladatok egyik legszorgalmasabb és legtehetségesebb megoldója Lotz Károly volt. Falfestői tevékenysége kezdetben kissé iskolás, de mihamarabb megtalálja egyéni hangját, az Operaház méltán híres mennyezetfestményén már önmagateremtette formavilággal alkot.

Lotz fáradhatatlan munkaerő volt, se szeri, se száma falfestményeinek. De a nagystílű dekorációk, történelmi festmények nem merítették ki munkabírását, mellettük számos arcképet, idealizáló kompozíciót és aktot festett.

Gazdag, nyugodt és boldog korszak örömeinek gondtalan és lelkes megszólaltatója volt. Mindig az élet derűs hegytetőit látta maga előtt, ahol az örömök nem válnak szenvedéllyé, a lélek erős mértéktartása az örömök apoteózisában a teste is átszellemíti. Lotz örök Parnasszuson élt, melynek legfőbb boldogságát a fiatalság szépségében találja. Ez a fiatalság lágy, bájos és kecses, duzzadó ereje nincs, de annál több benne a gyöngédség. Legszívesebben és legszebben karcsú, magasra nőtt, hajlékony női testek nyugalmas helyzeteiben áll elénk, lágy tavaszi levegőben, ahol alig van szükség ruhára, hiszen csak elfödné az opálosan csillogó, halványan világító remek tagokat. A férfi izmos teste kevésbé érdekli, de annál inkább finom női alakok hullámosan lágy váltakozása, hamvas színeik, fátyolos álomvilággá halkult érzékiségük.

Lotz a keményebb, végzetesebb és komorabb Székely, a vaskosabb és zsírosabb Benczur, a drámaibb és szenvedélyesebb Munkácsy mellett is megőrizte üde fiatalosságát. Derűs, fényitatta művészetében nincsenek borús érzelmek, sötét, vagy harsogó színek, a súly és kiterjedés könnyed lebegéssé válik. Művészetében korának nem csekély érzékisége fölötte finoman szellemült át egy emberfeletti világ álmodozó, szinte szűzies testkultuszává. Lotz talán akkor érezhette legmélyebben és legszabadabban az alkotás boldogságát, ha gyöngyházszerűen fénylő, álmodozó boldogságban elterülő női aktokat festhetett. Kissé korlátozott festőiségének legszabadabb adományait ilyenkor kínálta, bennük különült el leghatározottabban kortársaitól. Az ifjúság szépségét eszményítő és típusokat láttató művészet közel jár az édeskésség veszedelméhez, mely a XIX. század második felének polgári művészetében állandó kísérője volt, de Lotz ezt a veszedelmet ki tudta kerülni. Érzelgősség helyett mély emberi érzést nyújtott, az emberi élet fiatalságának eszményítését ő alakította ki legszebben festészetünkben.

Ennek a nagyszerű művészpályának, amely külső eseményekben szegény és csak munkában volt gazdag, Ybl valóságban megértő és rátermett magyarázója. Kiterjedt művészettörténeti tudása és ítéletének biztossága könnyen segíti át a lépten-nyomon eléjetoluló formai kérdéseken.