Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 2. szám · / · ŐRJÁRAT

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: HÁZASSÁG VAGY HŰBÉRJOG?

Minden kor másra érzékeny. Ma azon sértődnek meg leghamarább, hogy a magyarnak nincs gazdasági érzéke. Tavaly olvastam egy tanulmányt Árpád vezérről, a lángeszű kalmárról. Mi akart ez lenni? Hűségnyilatkozat?

A magyarnak mindenesetre van gazdasági véleménye. Nem tudom azonban, hogy a gazdasági vélemény azonos-e a gazdasági érzékkel? Vilmos császárnak is volt művészi véleménye. (Rögtönítélő.) Ebből a korabeli német művészet a felséges érzékszervek bénulására következtetett.

Egyelőre ilyen bénulásra vall a magyar középosztály gazdasági véleménye is. Kérdezz meg egy reformer önjelöltet, mit tenne huszonnégy órás teljhatalommal? Tíz körül legalább nyolc huszonnégy órán keresztül tiltana. Reformálni annyi, mint tiltani. A magyar gazdasági vélemény legtöbbször a mezőrendőri szabályokhoz hasonlít.

A humor jogán szabadjon személyes példával többrendbeli irodalmi kivégzésemre hivatkoznom. A gyűlölet mindig a "szakismeret"-emet tűzte diadalmas tollára: az íróban világcsúfjára leleplezte a közgazdát.

Eleinte nem is eszméltem a megszégyenítésre. Mások oktattak ki, hogy haragosom a kiteregetett közgazdasági tudással (pedig nagyon elemi) kellő törpe méretemre kívánt leszállítani. Az ösztön a közgazdát csúfolta, így ütött az írón. Ami el is keserítette nem az írót, még csak nem is a közgazdát, hanem a magyart. A magam bőrén tapasztalhattam, hogy politikai jogot tartunk a gazdaságra, de rangérzékünk éppen olyan zavaros, hűbéri, mint Széchenyi előtt.

Egyetértünk: legyen miénk a leányzó, csak a miénk. De nem a ius primae noctis alapján. Egy életre szóló friggyel és angolszász nőtisztelettel. S ti haragosaim, bocsássátok meg az írónak a közgazdát. Akkor elhiszem, hogy a magyarnak gazdasági ösztöne is van, nemcsak véleménye.