Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 1. szám

ILLYÉS GYULA: BABÉR

Tudd meg, hogy nem csak a diadal jele:
a biztonságnak is jele volt, marad

Apolló fája, a borostyán.
Lombja közé nem ütött a villám.

Fejére fűzte mind, ki viharban ült
hajóra, lóra; tiszta időbe csak

költők hordták, - mily láthatatlan
mennykövek, ős veszedelmek ellen?

Pálcával csaptam orron a Szörnyet én,
a csűr-dézsmálót, - messze az árva nép

hátrálva, integetve nézte
mit mivelek, - mi kimélt meg engem?

Suhintást és fényt érzek. Az ég derült.
Tornyokban vadként ül, feszül izmosan

az omlás, - mily port rúg, ha ugrik!
Jelre fülel; vele én. De csend van.

Veszem babérom. Már nekem erre kell.
Szabadba ismét, hangosan, így megyek

bízva Uramban, Istenemben!
Óvni magam nem az én ügyem már.