Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 12. szám · / · Cs. Szabó László: Őszi éjszakák

Cs. Szabó László: Őszi éjszakák
(Napló [+] )
Szeptember 26.

Megpróbálom rendezni a hónap történetét.

Thibaudet egy rapszódikus tanulmányában (Les Princes Lorrains) majdnem két évtizede bevallotta, hogy a háborúhoz volt Clémenceau, de a békéhez hiányzott Jaurčs. (A név csak jelkép, a francia emberiességet érti alatta.) Csak akkor eszméltek az elárvult helyre, amikor a "honvédő lotharingok": Poincaré, Barrčs és Lyautey marsall után neki kellett volna megszólalni. Lotharingia, a francia végvár jó katonákat ad, de a békéhez túláradó déli szív kell és Jaurés az volt. Clémenceau, a Tigris, Poincaré, a Makacs, Barrčs, az Uszító és Lyautey, a Lovag megmentette a győzelmet, de megbukott a békében; Barrčs siralmasan festett a Rajna jobbpartjára vitt békeággal s Poincaré "szakadatlan Versailles"-a szakadatlan ellenküzdelemre sarkallta a németeket.

A bosszúálló béke senkinek se tetszett. Foch kevesellte, emlékiratokkal ostromolta Clémenceaut, a zöld asztalhoz akart jutni, hogy katonai békét szabjon a "hunok"-ra. Lloyd George és Wilson sokallta, a francia-angolszáz szövetség már a tárgyalás elején bomlani kezdett. Nem csoda, ha a franciák az ingatag versaillesi parancsot s a kenetteljes népszövetségi okmányt hamarosan megtoldották egy szövetségi rendszerrel. Ezt a szövetségi hálózatot hívták "kollektív biztonság"-nak.

A kollektív biztonság alatt jó tíz esztendeig Franciaország rajnai biztonságát s Németország bekerítését értették. Nyugaton angol hátvéddel, belga és — 1922-ig —olasz szárnyfedezettel a francia birodalom, keleten a kisantant és Lengyelország őrizte a bukott óriást. Azt hittük, hogy ez a rendszer kisebb-nagyobb átrendezéssel ma is működik. Anglia keleti határa változatlanul a Maginot vonal, de a cseheknek is van egy ilyen vonaluk a német határon. A megbízhatatlan Lengyelország helyére pedig Szovjetoroszország lépett. Ha ebben a körben valahol rövidzárlat támad, lángbaborul Európa. Ausztria és Spanyolország félig kívül esett rajta (Spanyolország ugyan egy kicsit a francia katonai területhez, Ausztria a cseh hadterülethez tartozott), így aztán sem a polgárháború sem az Anschluss nem végződött világégéssel. De a cseh hidat már csak világháborúval lehet felrobbantani. Ezt a csehek is tudják, azért fenyegetőznek pisztollyal és puskaporos hordóval.

Először május huszonegyedikén (cseh mozgósítás), majd szeptember elejétől a berchtesgadeni útig a kollektív biztonságért készült világháború. De amikor a Chamberlain-Daladier ajánlat a cseh Maginot vonalat átengedte Németországnak, kiderült, hogy Franciaország titokban lemondott politikai főművéről. Vajon mikor? A belga semlegességgel a francia birodalom baloldali szárnyfedezete is letört, Románia és Jugoszlávia megrettent a francia-szovjet szerződéstől s a Szovjet fölfalta saját vezérkarát. A kör több helyen megszakadt vagy elmosódott. Lehet, hogy Franciaország hite már Philippe Berthelot halála után megrendült. Lehet, hogy csak az utolsó napokban, Daladier s Bonnet londoni tárgyalásain mondott le róla. A világ mindenesetre csak Berchtesgaden után tudta meg.

De ha Franciaország lemondott a kollektív biztonságról, a cseh híd már nem ér meg egy világháborút. Ezért kezdtek beszélni szeptember harmadik hetében (Berchtesgaden és Godesberg közt) egy elszigetelt középeurópai villámháborúról. Ha Csehország ragaszkodik a Szudétaföldhöz, védje magát egyedül. A francia szövetségi gyűrű egyszerre elvesztette rettegett hírét.

Godesberg után a világ váratlanul mégis a fegyverekhez nyúlt. Szeptember elején egy francia katonai gondolatért vérzett volna, most Anglia kormányozza a világháború felé. Mi történt közben?

Ugyanaz, ami az abesszín válságban. Baldwin — (Hoare neve alatt) — és Laval engedett Olaszországnak, az angol közvélemény nem. Ha egy szabad nép a kormány békepolitikája helyett a harc mellett dönt, a hatalmat is átadja a háborús pártnak. De melyik ez? A munkáspárt? Vagy a liberálisok? Sem egyik, sem másik, hanem a konzervatív párt harcias szárnya, az "arisztokraták". Baldwin és Neville Chamberlain, a két polgári plutokrata nem akar harcolni a diktátorokkal, Churchill, Duff-Cooper, Eden a túlsó szárnyon azt tartja, hogy a harc történelmi örökségük. A konzervatív párt a toryk leszármazottja s a szárazföldi háborúk az örökségben vannak. Amíg tory pártnak hívták, nem tűrt egyeduralkodót a szemközti szárazföldön. XIV. Lajosra küldte Marlborought s Napóleonra Pittet; mind a kettő a "kontinentális hatalmi egyensúly"-ért, vagyis Franciaország európai túlsúlya ellen harcolt. Churchillék "tory" szemében a szárazföldi diktátor új XIV. Lajos, új Napóleon s a franciák által kitalált "kollektív biztonság" a "szárazföldi hatalmi egyensúly" új neve. Hajdan a franciák, ma a Róma—Berlin-tengely, tehát mindig a túlerősek ellen ragaszkodnak hozzá s a francia szövetség igazi tory észjárással éppen a francia ártalmatlanság jele. "Anglia nélkül tehetetlenül dideregnének a Pireneusok alatt" mondta nekem egy angol. Baldwin és Chamberlain az egykori whigek tory-ellenes békepolitikáját oltotta a pártba, Churchill, Duff-Cooper, Eden azonban kitart a régi jelszónál: harc a végkimerülésig s nyilván új Blenheimot, Oudenardeot s Watterloot akar. Ha Eden vagy Duff-Cooper volna a miniszterelnök, Pitt beszédei zúgnának az alsóházban. De Chamberlain talán háború nélkül is megköti az — amiensi békét.

Két angol imperializmus viaskodik a konzervatív pártban. Chamberlain szemet huny a "Drang nach Osten"-nek, hogy elodázza a gyarmati vitát és kikerülje az orosz segítséget. Churchill, Duff-Cooper, Eden viszont a francia Rajnát Anglia keleti határának tartja s habozás nélkül társul az orosszal. Egy megvert Németországban Sztálin keze Kölnig érne, gondolja Chamberlain, a polgár; egy megvert Németországban Sztálint is meg lehet verni, ahogy Kolcsakkal Lenint is megvertük volna, ha hagynak, gondolja Churchill, a mágnás. Soha olyan pártot! Jobbszárnya német- és olaszbarát, balszárnya harciasabb, mint a Bastille-téren tüntető Népfront s az egészet konzervatívnek hívják.

Kormány és nép az abesszín válságban félúton kiegyezett s a harci kedv egy tengeri háború helyett kitombolta magát a szankciókban. Churchill és Eden akkor Baldwinnak engedett, de már Neville Chamberlain (pénzügyminiszter) közvetített köztük.

Hitler állítólag Godesbergben többet kért, mint Berchtesgadenben s ez a hír Churchilléket igazolta. Egy háborús közvélemény s egy részleges pártlázadás várt a másodszor viszatérő miniszterelnökre. Eden ismét nemzeti hős, Churchill Párizsba repült. Úgy látszik, ezúttal nem egyeznek ki félúton: szankciókban vagy "spanyol semlegesség"-ben.

Csakhogy a franciák immel-ámmal rikkantják az angolok után a csatakiáltást. Ha már úgyis oda a híd, elhiszi-e a francia paraszt, hogy ismét új "szent háború"-ba megy? Az angol közvélemény nagyon harcias, de csak Franciaországban van sorkötelezettség. 1789 és 1815 közt, 1914-től 1918-ig valódi "levée en masse"-szal világnézeti háborúkban vérzett, most szeretne még egy kicsit heverészni a Maginot vonal árnyékában. Szüretről, foglyászatról rántották be a föld alá.

Más baj is van. A törvényhozás többsége baloldali, de a kormány mindinkább jobbra sodródik. Régi tüzet ez a francia parlamentben. A választáson a baloldal győz s a ciklus vége felé az utolsó kormányok mégis a jobboldali koalíciókra támaszkodnak. A jobboldal azonban nem akar összekapni a diktatúrákkal. Egy új háború első áldozata, "új Jaurés"-e ezúttal jobboldali közíró vagy politikus volna, talán maga Maurras. Franciaország mozgósít, de a háborúról most már Anglia dönt. Szerdán összeül a parlament, Churchill állítólag beszél.

Az ember hamar elfelejti a saját írását. Valaki figyelmeztetett, hogy olvassam el a Doveri Átkelésből a "szerző" s egy londoni szerkesztő beszélgetését. Ma este átfutottam rajta, csakugyan keveset változott a két év előtti helyzetkép. Apróbb ceruzajavítások után erre a válságra is illik.

A mandzsu megszállás és az Anschluss között Japán, Itália és Németország elszigetelt háborúkban vagy vértelen foglalásokkal alámosta a három jóllakott demokrácia: Franciaország, Anglia és Amerika világháborús győzelmét. A legtöbb nyersanyag ma is ezeké, egy nyílt világháborúban valószínűleg emberrel is, anyaggal is tovább bírnák, mint a három "proletárnemzet". (A szó Mussolinié.) Csakhogy a világháborút apró, periferikus háborúkra lehet darabolni. Mandzsuria, Kína, Abesszínia, Spanyolország, Palesztina, Ausztria, Csehszlovákia, holnap talán Tinisz és Egyiptom mind ilyen elszigetelt hadszíntér az amerikai, angol és francia birodalom határán. Egymásután beomlanak a három birodalom hídfői s aknafolyosói. Egyelőre népszövetségi feddés, diplomáciai rosszallás és szankció a felelet rá.

De a sok parázsló háborút egyszer mégis csak egyesítik. Minél később, annál több vesztett lokális háború után kell megvívni a gyarmatokért, vagyis: a nyersanyagokért és a tengerentúli telepítésért. Egyesítsük tehát a háborúkat a cseh hadszíntéren! sürgeti a konzervatív párt háborús szárnya. Úgy látszik Godesberg óta Chamberlain fölé kerekedtek, alapjában ők is imperialisták, de a harcot a birodalomért átkeresztelhetik szent háborúvá a fegyveres erőszak ellen. Ha Chamberlain vonakodik egy cseh háborútól, egy vallásháború elől éppen ő, a "clergymen" nem térhet ki. Anglia vallásháborúra készül, ez változtatta meg a hangulatot Godesberg óta. De a francia asszonyok megsíratják a mozgósítási plakátot. Két nap múlva lejár a német ultimátum s ugyanaznap Chamberlain beszámol a parlamentnek a két útról. Ki győz? Chamberlain vagy Churchill?

Egykedvűen nézném a színjátékot, ha szülőföldem e pillanatban a Marquesas szigeteken volna. De a Dunavölgyben huzatos helyre feküdtünk. Sok fölemelőt írtunk s olvastunk dunai küldetésünkről, én gyűlölöm. Istenem, adj csöndesebb beosztást a magyarnak, kisebb kockázattal! Az ember nézi a felhőt az ég alján, nagy jégverés lehet ott, gondolja. Az a jégfelhő mindig hazám fölött van. Szeretném felgöngyölni, mint az ördög Schlemil árnyékát, meg se állnék vele a Csendes óceánig.

De nem vagyok ördöngös s a hazám sem árnyék. Itt kell maradni. De akkor töltsön el minket Bethlen Gábor lassú haragja s Rákóczy György ravasz ereje! Nehezen ütöttek, de nagyot.

 

[+] Ezt a naplót valamivel pongyolább formában napról-napra írtam. A könnyebb érthetőség kedvéért felfrissítek néhány dátumot.Szeptember 13: ostromállapot Csehszlovákiában, Henlein-ultimátum; szept. 15: Chamberlain Berchtesgadenben; szept. 18: Mussolini trieszti beszéde; szept. 22. Chamberlain Godesbergben; szept. 23: csehszlovák mozgósítás; szept. 24: részleges angol és francia mozgósítás; szept. 26: Hitler berlini beszéde; szept. 28: parlamenti ülés Angliában; szept. 29: Müncheni találkozó.