Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 7. szám · / · Figyelő · / · Színház
E könyv szerzője az 1936 őszén rendezett moszkvai ünnepi játékok alkalmából s a francia közoktatásügyi minisztérium megbízásából járta be Oroszországot. A könyv 1937 végén jelent meg. 1938 nyarán visszapillantva reá: elavult helyzetkép.
Midőn a szerző künn járt, a Meyerhold-színház épülőfélben volt; félig készen állt a világ legmodernebb rendszerű színházi épülete. A könyv megjelenésének idején az építkezést abbahagyták. Ma már tudjuk, hogy Meyerhold teljes kikapcsolása az orosz színházi életből befejezett tény.
1936 őszén Tairov és színháza még a szovjetorosz színházi kultúra mértékadói közt szerepelnek. Azóta a Tairov-színház háttérbe szorult, Tairov elhagyta rendezői stílusát, amely világszerte fogalom volt; most látványosságokat játszik, ha a jelek nem csalnak, valahogy olyan stílusban, mint a párizsi Châtelet.
Meyerhod és Tairov kikapcsolásával az orosz színjátszásnak tizenötéves szakasza zárult le. Ezt a szakaszt sokáig csak ők ketten jelentették.
A későbbiek közül egyedül Aklopkov, a moszkvai Realista Színház megalapítója vetekedett velük jelentőségben. A harmincas évek elején szervezte meg Natália Satz világhírű gyermekszínházát, amely sokak szerint a legeredetibb s legmeghatóbb elágazása volt hosszú-hosszú idők óta az egyetemes színházi kultúrának. Ők ketten még az 1937 őszén megtartott moszkvai ünnepi játékokon is különös nyomatékkal szerepeltek. Azóta kelt hírek szerint mindkettőjük színházát feloszlatták.
Gsell könyvéből három olyan következtetést lehet levonni, ami talán ma is érvényes: a színházi építkezés, amely egyébként tökéletesen decentralizálódott s apró vidéki városokra is kiterjed, olyan pontra jutott, ahonnan végre valóban túl lehet jutni az örökölt sablonon s az épületek új formái talán visszahatnak a színjátszás művészi formáira is. Másodszor: a szovjetorosz színházpolitika lebontja a határokat hivatásos színjátszás és műkedvelés között, zárt színház és teátrális ünnepségek, felvonulások, demonstrációk között. Harmadszor: véglegesnek tűnnek az orosz színészképzés reformjának alapelvei.
De ki tudja, hogy az irányított orosz színház képe mennyire változik még az 1938 őszére hirdetett moszkvai ünnepi játékokig...