Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 12. szám

MARCONNAY TIBOR: KISLÁNYOM...

Kislányom négy és fél esztendős. Édesanyja
játszik vele. Vidám. Tanitja szivesen.
Jól fog az esze és nem rossz a szíve sem.
Szorgalmas és ügyes. Kedvenc helye a konyha.

Kanalat, poharat törül fürgén a rongya.
De olykor idegen családokhoz viszem.
Kárálnak a nagyok. Egy vénleány: «...hiszen
a férfi mind kevély...» kesernyés daccal mondja:

«A férfi mind kevély s nősülni lusta mind.»
A feleségem meg csak messzire tekint.
És szól: - A háború tette: a bátra ritka.

S hazamenet, - fejünk fölött a csillagok -
kimondom: - nem Nagyur: magyar költő vagyok
és minden jövendő kudarcnak ez a titka.