Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 8. szám · / · FIGYELŐ

Forgács Antal: FÉRFIKOR
Kelen László versei

Kelen László verseskötetének jó és rossz versei szándékukban, elgondolásukban oly ellentétesek, mintha csak nem is egy költő írta volna valamennyit. Az ember elcsodálkozik, aki oly szép verset ír, mint a kötet címverse vagy az Ima, vagy az Intermezzo az ablakból, hogyan is adhat közre olyan írásokat, mint a Prédikációk vagy a Pont. Az előbbieket ökonómia, céltudatosság és mértéktartó ízlés jellemzi, az utóbbiak pedig minden ökonómia nélkül valók, s oly szélesen hömpölygő, lassú lefolyású folyóhoz hasonlíthatók, amely nagy területeket önt el ugyan, de nem ragad magával, s azt sodorja a felszínén, ami ép utjába akadt. Ilyen sorokra lelhetünk nem is ritkán a versekben: «Úgy ülök, mint a rossz mondat végén ül a pont, - csak pont maradt s mi mögötte volt, elosont.»

Ezekről talán ennyi is elég. A rossz versek lehetnek az egész oeuvrera jellemzőek, de a képességek a csúcsteljesítményekről mérhetők le igazán.

A könyv fődarabja a részleteiben igen szerencsés, s egészében is megkapó Férfikor. A költő élete delén rendezi emlékeit, leszámol múltjával, s illúzió nélkül néz a jövő elébe. Neki sem jutott osztályrészül egyéb, mint a magány.

«...A magány kemény,
mint ég felé villantott kard hegye.
Maradj kemény. Alattad piszkos
zűrzavar
hiába hív, - csak magányod tiéd...»

S mintha ezzel a fájó eredménnyel meg is vigasztalódna. «Elvesztél te, de más el nem veszett - csak nézz a mozdulatlan csillagokra.»

Illuziótlansága már majdnem programszerű:

«Szőke nőhaj nem zuhatag,
csak kócos ondolált valóság.»

Vagy:

«Már a felhőt sem hajszolom,
ó jaj, soha el nem felejtem,
hogy köd és pára.»

Kelen nem akar nagyképűen s kihívóan fájdalmas lenni. Szavait, noha állandóan férfi-magányról és férfi-szomorúságról beszél, valami kamaszos szemérem fátyolozza. De nem is az ember itt a fontos, aki a versek mögött rejtőzik, hanem az a költői magatartás, amely mindent feláldoz a képek puha árnyalásáért, s a hang tisztaságáért. Erre a kesernyés-édes hangra még sokáig emlékszünk a könyv elolvasása után is. Amikor már versei annyira áttüzesednek, hogy a sorok alól elővillan az elfojtott szenvedély, akkor sem feledkezik meg arról a küzdelemről, amelyet a forma meghódításáért folytat.

Ötödik könyve a Férfikor Kelen Lászlónak, s a nyilván reprezentánsnak szánt kötet már nem csak igéretet, hanem eredményt is tartalmaz