Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 6. szám · / · FIGYELŐ
E könyv fájdalmas megrendülést ébreszt az emberben: mintha egy jóbarátunk betegségének kifejlődését, majd haláltusájának leírását olvasnók. Látjuk, mint közelít a vég és tehetetlenül kell végignéznünk a tragédia lefolyását.
Hogy mi módon jutott uralomra a németek új istene, mikép terjedt el a fajtisztaság vallása, mily szomjasan fogadta be a legvakmerőbb ellentmondásokkal telített új tant a német nép, mily ujjongással hitte el, hogy egyetlen szál zsidó az oka szárharmincegy és fél árja szenvedésének (ez volt a zsidóság arányszáma a Harmadik Birodalom hajnalán): ezt mutatja meg kitünő regényében Glaeser.
Az önimádat vallása egyelőre titkos, földalatti utakon terjed, mint a szeretet vallása kétezer év előtt. Hirdetői fanatikusok, vagy talajukvesztett egzisztenciák, akik ismerik népüket. S a nép elhiszi mindazt, amit el akarnak hitetni vele. A vezérből mágikus fluidum árad. A fluidum alvezérek útján is osztódik a nép között, mely szabályszerű szavazás szabályszerű többségével segíti uralomra istenét.
Az író minden vaskos aláhúzás nélkül, cicomátlan és ravaszul bravuros egyszerűséggel mutatja be azokat az alakokat, a regény mozgatóit, akik kezdetben a pártot vezetik. E bemutatással áll, vagy bukik a regény, mert minden túlzás, erőszakoltság rontaná az író szavahihetőségét. De Glaeser néhány vonással annyira éreztetni tudja alakjainak lelkialkatát, annyira megértteti az embernek a maga jó és rossz hajlandóságaival vívott szüntelen küzdelmét és oly észrevétlenül siklatja át figuráit a könnyebben járható rossz útra, hogy az olvasó
A regény keretét egy gyermekkorában Amerikába került német állampolgár élettörténete adja meg, aki a weimari szabadságeszmék uralomrajutása után hazatér, de az új Németország láttán fájdalmas kiábrándulással utazik vissza mostohahazájába. Horváth Zoltán fordítása igen jó.