Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · ŐRJÁRAT

NAGY LAJOS: A KÖNYV ÉS A CÍME

A könyvet Paul de Kruif amerikai író írta. Paul de Kruif orvos, műveinek témája mindig orvosi vonatkozású. Abban a könyvben, amelyről most szólok, a gyermekekről ír. Arról, hogy hogyan bánik a társadalom a gyermekekkel, hogyan látja el, illetve hogyan nem látja el őket táplálékkal, hogyan védi, illetve hogyan nem védi meg őket a betegségektől. A könyv tartalmáról tájékoztat a fordító által írt előszó, melyből idézek egy-két kis részt:

«Mikor azonban beköszöntött a válság hét szűk esztendeje (az Egyesült Államokban), lassanként felrémlett a népszerű orvos-íróban a valóság szörnyű képe. Keserves tapasztalatok után rájött, hogy a tudományos munka eredményei manapság keveset számítanak, mert csak a gazdagok és jómódúak kis csoportja engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy az egészségtan követelményeinek megfelelő életmódot folytathasson... A betegségek kipusztításához szükséges gyógyeszközöket pénzért osztogatják és az igazságtalan gazdasági berendezkedés megfosztja a nép széles rétegeit az élet lehetőségeitől és az élet jogától.»

Továbbá:

«Paul de Kruif és felesége, Rhea, beutazták az Egyesült Államokat és saját szemükkel győződtek meg arról, hogy a szegényes életkörülmények és a rosszultápláltság következményei ezerszer annyi embert pusztítanak el, mint az ismeretlen bacillusok hadserege; egyébként pedig nemcsak a járványok, hanem a többi betegségek is elsősorban a nyomorgókat tizedelik meg.»

«Semmi kétség: a legpusztítóbb népbetegség a nyomor!»

«És szomorú - vagy talán vigasztaló - tény, hogy ezen a kórságon nem segíthet a tudomány, csak a javak igazságosabb elosztása, vagyis egy új gazdasági rend.»

Végül:

«Kruif legújabb könyve vádirat. Vádirat a politikusok ellen, akik dobálják a milliókat, ha egy csatahajó építéséről van szó, de garasoskodnak, amikor egy kórházat kellene építeni. Vádirat a gazdasági élet vezetői ellen, akik előbbrevalónak találják a termékek árszínvonalát, mint a tömegek életszínvonalát.»

Most már lehet némi fogalmunk a Kruif könyvéről. És természetesnek találjuk, ha a könyv eredeti címe, melyet bizonyára az író adott neki, így szól:

«Why keep them alive?»

Magyarul, még a könyv borítéklapján olvasható ismertetés szerint is:

«Miért hagyjátok őket életben?»

Mit csinál azonban a kiadó? A kiadó nem fordíttat, hanem magyaríttat. Azaz valamit a mai magyar viszonyok közé átplántál. Így magyarázkodik a borítéklapi ismertetésben:

«Amikor a könyv eredeti címével szemben(!) a könyv magyar kiadásának a... címet adtuk, akkor úgy éreztük, hogy valójában a szerző szíve szerint járunk el.

Mi tehát a könyvnek, egy ilyen könyvnek, ennek a komor vádiratnak, a magyar címe?

«Legdrágább kincsünk.»

És a borítéklapon egy édes, nevető kis baba arcképe. Valóban idilli. Képescsaládi.

«Az olvasó azonban ne nyugtalankodjék - írja a kiadó -, mert Kruif optimista és bízik abban, hogy előbb-utóbb mindenki hajlandó lesz nemcsak önmagával, hanem embertársaival is törődni.»

Hát ez bizony vicc. Csak valami kitalált példával lehet szemléltetni, hogy milyen jó vicc. Mintha a Bűn és bűnhődés-t ma fordítanák le először magyarra s ezt a címet adnák neki: Nyugalmas napok. Mert hogy Raszkolnyikov, majd ha kitölti szibériai rabságát, egy kis boltot nyit és megszedi magát s pihenő óráiban egy karosszékben üldögélve csendesen elmereng a multakon.