Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 2. szám

JANKOVICH FERENC: ALVÓ SZERELMESEK

Te őrized átölelve
homlokomat, -
álom hull ránk, miként kertre
az alkonyat.

Csukódjatok, rámcsillanó
tekintetek,
ti gyöngyöző, ti pillanó
meleg szemek.

Fejünk alá lágy messzeség
karolt s amig
felettünk a csillagos ég
elillanik

Szived a kezemben dobog,
kis szád szögén
virágsziromnyi mosolyok
nyilnak felém -