Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 12. szám · / · FIGYELŐ

Hevesi András: A HALÁSZÓ MACSKA UCCÁJA
Földes Jolán regénye

Földes Jolán regényének leitmotivja, rögeszméje az emigráció, ebben a könyvben minden az emigrációt suttogja, gügyögi és harsogja. Az emigráns-sors, amely a valóságban egyenletesen oszlik meg a magánélet ezer tényezője között, ebben a könyvben egyeduralomra tör. De ez a rögeszme egyáltalában nem sívár és kietlen, hanem csupa aranyos derű, csupa megindító ellentét. Ez mindjárt az elején kiderül, mikor a Barabás-család Párisba érkezik, a Halászó macska uccájába. A rozoga munkásszállóban, amely mindvégig az emigráció jelképe marad, nyomban két aranyos bácsiba ütköznek. Az egyik Bardichinov bácsi, az egykori dúsgazdag bankár, aki a kommunizmus elől menekült Párisba, a másik Liiv bácsi, a litván matematikatanár, aki kommunista és a diktatúra elől menekült Litvániából. Nem bájos, nem megható, hogy a két ellenkező világnézetű hajótörött ugyanabban a szállodában köt ki és testi lelki barátságba kerül egymással? Néha nemzetgazdasági és filozófiai vitákat folytatnak, de ezekre nem kell odafigyelni, csak arra valók, hogy a barátságukat hangsúlyozzák. Bardichinov bácsi választékos úriember, fínom, kissé kényeskedő szalontársalgó, mindig azt mondja: még három hónap, aztán mindenkit vendégül látok pétervári palotámban! Liiv bácsi ügyetlen, élhetetlen tudós. A végén, húszszor három hónap múlva Liiv bácsi fényesen kereső biztosító társasági matematikus lesz és ő tartja el az elöregedett Bardichinov bácsit. Aztán itt van még két orosz, Vaszja meg Fedor. Vaszja aranyos, Fedor nagyon rátarti, mert otthon gárdatiszt volt. Meg is bünteti a jóisten! Alkoholista csavargó lesz belőle. Itt van Maura herceg, a spanyol monarchista emigráns, aki elválaszthatatlan Cathrinától, a finn kommunistanőtől. Nem volna a világon semmi baj, ha az emberek megismernék egymást és kibeszélnék magukat egymással! Egyáltalán, rengeteg szereplője van ennek a regénynek, majdnem mind más nemzetiségű és mind derék ember, még a szélhámosnak is arany szíve van.

De legfontosabb a Barabás-család. Az öreg Barabás szűcsmester volt, most órabérért dolgozik, felesége mosónő. Idősebb lányuk, Annus ruhaszalonban dolgozik, Klári francia lesz és orvosnő, Jani, miután Párisban elvégezte a középiskolát, beiratkozik az Ecole Polytechnique-re, azt is elvégzi és némi keresés után állást kap Afrikában. (Zárójelben jegyzem meg, hogy aki párizsi regényt ír, annak illik tudni, mi a l'Ecole Polytechnique. Zárt számú főiskola, ahová minden huszadik pályázót vesznek fel és annak a kevés diáknak, akit felvesznek, nem kell állás után nézni, mert jövőjükről az állam gondoskodik.) Barabásné beteg lesz, de meggyógyul. Barabás Argentinában próbál szerencsét, egy légy megcsípi, de meggyógyul és visszatér a Halászó macska uccájába. A frankügy és a marseillei merénylet után minden magyart szélnek eresztenek, de később mindenki visszamehet a munkahelyére. Valami sajátos párisi szegényszag árad a könyvből, amelyet persze enyhít a szerencsésen adagolt nagyvilágiság és itt-ott megcsillan valami a szegények szomorkás humorából és rezignációjából. Ez a könyv érdeme.