Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 5. szám · / · WEÖRES SÁNDOR
Te megkötöd a kereket -
miattad vész, mi még el nem veszett -
kit messziről látsz: a kiéhezett
átkok közt köpi ki a nevedet -
Hogy jóhiszemü vagy: lehet
s ez fölment énelőttem tégedet,
de nem irígyeid s nem Istened
előtt. Jaj, ki tudatlan vétkezett!
Szánlak, hisz hozzád fűz a vér s az érdek,
de szánalmammal fabatkát sem érsz:
a Jelenések pokla vár terád.
Sírhatsz majd: «Tiszta szívem sose vétett!»
Nincs felelet. Körülfog a penész
s a förtelem lesz örökös arád.