Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 3. szám

ÁRKÁDIA

A kritikus egészen beleéli magát a műbe:

«Waugh úgy írja le az expediciót, hogy szinte halljuk a szunyogok zümmögését és minden csipésnél vele vakaródzunk a hőssel.»

Az ember nem is hinné, hogy milyen durva finomságok lehetnek egy műben:

«S mindvégig leitmotívszerűen visszatérő velőtrázó angol finomságok, modorosságok, mikor életről-halálról-mindenről van szó.»

(Toll, Krika Evelyn Waughnak Egy marék por című regényéről.)

«...hangjátékot ad elő a rádió. Címe: Karácsony, műfaja: drámai mese három részben. A drámát eredetileg Dickens «Karácsonyi ének» című elbeszéléséből Boz írta.»

(Magyarország, rádió-hír).

A mű kiválósága magával ragadja és inspirálja a kritikust:

«G. B. Shaw közelebb járt hetvenedik, mint hatvanadik évéhez, mikor «Szent Johannát» megírta s drámája mégis duzzad az érettalma-életíztől, oly üde és természetes zamattól, hogy elámulva s be nem telve ízleljük s kortyoljuk ezt a felénk nyujtott üdülést. Neve annak, ami itt ezer kellemet fakaszt finnyás szájpadlásunkra? Neve az, hogy tehetség. A tehetségnek van egyedül és páratlanul ez az elsodró s kótyagossá hevítő, kristályos jóíze, csak az ropog úgy belékapó fogunk alatt, mint az áldott naptól mákonyos-fanyarra érlelt s borok titkos mámorát nedvében rejtő alma, csak ezzel nem lehet betelni... Túl az előadáson van itt egy főszereplő, egy megsokasodott sexappeallel rendelkező primadonna, egy első hang, amelyet szomjasan kell figyelni: G. B. Shaw, a pátriárkakorú égigmeszelő, a fintoros, szikkadt arc, a drótszerű szakáll és udvariatlan dörmögésű medve.»

(Ünnep, Shaw Szent Johannájáról írott kritika.)

«A férfi elpirult. Olyan furcsa volt ez a barna arc ilyenkor. Nem lett pirosabb, csak még fehérebb

(Szinházi Élet, Mérgespuszta c. regényből).

Természeti csodák az ujságírásban. A Reggel színházi kritikusa Hatvany Lili és Hunyady Sándor ujdonságáról írva, a közreműködők közül kiemeli Kabost, «aki az előadás férfioroszlánjaként egyszerűen azt csinál a közönséggel, amit akar, úgy nevetteti és rikatja meg őket, másodpercenként felváltva, mint az áprilisi időjárás az eget.» Majd így folytatja: «Szép sikere volt a kis Tolnay Klárinak, aki édes bociszerűségében üdítő mókuskája volt az előadásnak.» - A 8 Órai Ujság irodalmi kritikusa viszont Peterdi Andor új verseskönyvét dícséri meg azzal, hogy szerzője «igazi poéta, aki száll, száll a mélységek felett, mint őszi szélben rabmadár!...»