Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 10. szám · / · Illyés Gyula: Ozorai füzet I.

Illyés Gyula: Ozorai füzet I.
FÖLKÉL A SZÉL...

Fölkél a szél. Nyugatról óriási
fekete táblákat emel az ég -
elnézem rajtuk a hamar Jövendő:
a villámok vad gyorsirás-jelét.
Mi fenyegethet? Se barmom kint, se búzám.
Egykedvün nézem, bárhogy zeng s vakit,
a Viharoknak, minden vak Erőnek
tábláit és parancsolatait...

Eszelősen, a harmincon is túl már
képzelt világban élek hallgatag.
Férfi vagyok s a szeszes könnyü lázat,
nem hevertem ki ifjuságomat.

A munka vár, a gond szorit, - kitartón,
mint ki dolgában eljár emberül,
kószálok... és ha kérdeznek, sötéten
huzódom el a polgárok elől.

Micsoda szekta tagja vagy, tünődöm,
milyen istennek, szörnynek áldozol
miket jártodban is mormolsz, a szókkal,
cserélve görcsös fintort és mosolyt -
a rögeszmével, hogy mint a madárjós,
mindenből, ami elébed tünik
kifejtsd egy sose-volt, sosem-lesz létnek
szépségeit és jelentéseit?

Alkonyodik; a hegytetőn megállt
a véres nap egy vén jegenye hegyén:
a láthatárról mintha egy levágott,
karóbaszúrt fő meredne felém.
Mért véres fő, mért nem béke pecsétje?
Vagy rózsa, mely szirmát sírva konyul?
A lélek hallgat s mint a büszke bíró
elnéz; vállát sem rántja válaszul.