Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 10. szám · / · Illyés Gyula: Ozorai füzet I.

Illyés Gyula: Ozorai füzet I.
HANGSZERELÉS; PRÓBAFUTAMOK

Pour André Malraux en le remerciant

Járhatnám Párist, - mostoha
ifjuságom szép labirintod,
mely bátran tévedni tanított -
s itt ülök
megint Gyánt s Ozora
közt egy vén kőasztal előtt -
az apró kávéházak terraszára
a friss, szikvizként pezsgő uccalárma
helyett vadméhek zsivajával
forog köröttem, zsong a nyári délelőtt -
és kinál könnyü italával...

*

Rigó füttyöng, harkály kopácsol;
kakuk ismétli bölcs szavát.
Tanulom a zöld iskolát.
Kikoptam megint a világból.

Megbuktam? - Mint vakáción rég
két, évnyi kaloda között
lelkem fölnyult, kapkodva nőtt:
rab életem, nagyot nyujtóznék...

*

Nem a szabadság, a hires,
mit én is annyit énekeltem:
egy kis szabadság, négy hetes,
biztatja dalra csak a nyelvem.

A négyből már kettő letelt,
karanténje lemosta rólam
- - -
- - - mi eddig voltam.

*

Nem a békét keresem itt sem.
Nem a lágy vizet, de az örvényt.
A zavart mindig, nem a törvényt.
Nem lelt meg engem még az Isten...

S ha a csönd hivott, ha az álom,
mit e föld föld korától alszik,
legyek lidérc, kisértő arc itt;
legalább álmában kiáltson...

*

Habjával, szennyvizeivel
ott a falu végén megállt,
hiába csap e hegyre fel
utánam a világ...

*

Mennyi fény, - egy-egy boldog kiáltásra
rebenő nyelv a millió levél -
Némán is milyen lelkes, büszke kórus
a körtefa, ha rálehel a szél!
Hangtalanul is milyen zengő kardal
vagyok én is, mert nyitva a szemem.
Boldog vagyok? Elnémulok. A szó is
különc a dalnak, mely indul velem.

Jó mégis élni, angyalom... Gyerünk be,
ne nevess úgy, a házban hüvösebb...