Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 9. szám

ÁRKÁDIA

A tökéletes sejt:

«Móricz Zsigmond rátalált Joó Györgyben a tökéletes sejtre, mely morzsákból táplálkozva s magára hagyva vadvirágként élt, de mégis ragyogón és vidáman csinálta az életnek, emberi életünknek alapmozdulatait».

(Válasz, Féja Géza cikke «A boldog ember»-ről).

Ami a szakácskönyvekből kimaradt, avagy hogyan kell habot keverni:

«Már nevetett is. Aztán ráhajolt az üstre és verte, csapta ide az istenhátamögé szorított szebbrevágyó életének minden elfojtott keserűségével a habot.»

(Ujság, Asszony a városból című novella).

A társadalmi rang az ajtó magasságával is mérhető:

«Szép és gazdag vagyok, irígyelt és előkelő, minden ajtó nyitva előttem, a legmagasabbak is...»

Ugyanennek a mondatnak a második fele a női hidegségről szól, bár kissé körülményesen:

«...van mindenem, választékos holmim (fehérneműm), ez tartozik őhozzá (a férjhez) belőlem, ami azon túl van, nem érzem szükségét, hogy vele közöljem.»

(Ujság, Virágos fák című novella).

A vezércikkíró szintén állja a versenyt. Az egyik lapban azt írja, őszibarack-termésünkről zengvén himnuszt, hogy «a magyar barack kétvállra fektette a francia barackot», a másikban így örvend a békének:

«De ebben az arasznyi létben elemi lendülettel tör előre, mint egyik legfontosabb befolyás: az életösztön». «Mennyire szeret nyugodtan dolgozni (az életösztön). Úgy, hogy holnapját ne fenyegesse állandó tengerrengés.»

(Magyar Hirlap, Béke című vezércikk).

Összetett szavak a magyarban:

«...anyjával a kávétrécselésre menni...» (12. old.)

«...úgy érzi magát, mint a macska, melyet szőrmente ellenében simogatnak...» (56. oldal).

«...te szegény munkaállat». (65. oldal).

(Gilgi, Irmgard Keun regénye, fordította Bozzay Margit).