Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 9. szám
A tökéletes sejt:
«Móricz Zsigmond rátalált Joó Györgyben a tökéletes sejtre, mely morzsákból táplálkozva s magára hagyva vadvirágként élt, de mégis ragyogón és vidáman csinálta az életnek, emberi életünknek alapmozdulatait».
Ami a szakácskönyvekből kimaradt, avagy hogyan kell habot keverni:
«Már nevetett is. Aztán ráhajolt az üstre és verte, csapta ide az istenhátamögé szorított szebbrevágyó életének minden elfojtott keserűségével a habot.»
A társadalmi rang az ajtó magasságával is mérhető:
«Szép és gazdag vagyok, irígyelt és előkelő, minden ajtó nyitva előttem,
Ugyanennek a mondatnak a második fele a női hidegségről szól, bár kissé körülményesen:
«...van mindenem, választékos holmim (fehérneműm),
A vezércikkíró szintén állja a versenyt. Az egyik lapban azt írja, őszibarack-termésünkről zengvén himnuszt, hogy «
«De ebben az arasznyi létben
Összetett szavak a magyarban:
«...anyjával a
«...úgy érzi magát, mint a macska, melyet
«...te szegény