Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 7. szám · / · KÜLFÖLD

Németh Andor: Théophile Gautier

Fernand Gregh a XIX. század francia költőit értékeli újra Nouvelles Littéraires-beli cikksorozatában. Utolsó közleményében Théophile Gautier-vel foglalkozik. Gautier nem volt zseni, csak tehetség, főképpen pedig szellem és erjesztő-erő. Sokáig élt és turbulens pályája során mindvégig vezető szerepet játszott, a romantika kezdeteitől a parnasszista, sőt szimbolista költészet kiteljesedéséig. Tizenkilenc éves volt, mikor igen nagy feltünést keltett első verseskötete megjelent. Mikor Victor Hugo Hernani-ja előadásra került, híressé lett piros mellényében vezényelte az ifjú titán mellett tüntető verekedőket. Nem lévén vagyona, az irodalomnak élt s az irodalomból; ujságot írt, minden műfajjal megpróbálkozott s minden téren ragyogóan másodrendű. Egy-két regényét - különösen a Mumia regényét - kritikáit, utirajzait ma is olvassák. Verseit kevésbé.

Gautier tipikus irodalmár volt, az esztetikai ideálok alázatos kulija, aki öregen, betegen és szerényen is fiatalos lelkendezéssel állt ki az új tehetségekért. Kortársai «le bon Théo»-nak nevezték. Baudelaire tanítványának vallotta magát s neki ajánlotta a Les fleurs du mal-t. «Au poete impeccable, au parfait magicien és lettres françaises, á mon tres-chér et tres-vénéré maitre et ami Théophile Gautier, avec les sentiments de la plus profonde humilité, je dédie ces fleurs maladives.» (A hibátlan költőnek, a francia irodalom felülmulhatatlan mágusának, igen szeretett és igen tisztelt mesteremnek és barátomnak, Théophile Gautier-nek ajánlom a legmélyebb alázattal ezeket a beteg virágokat.)

Baudelaire hódolata túlélte a Les Emaux et Camées költeményeit. Azaz hogy csak látszólag. Gautier valóban erős hatással volt fiatalabb kortársaira, amint azt Gregh néhány példán ki is mutatja. Elsősorban Baudelaire-re:

Niobé sans enfants, mére des sept douleurs,
Assise sur l'Athos ou bien sur le Calvaire,
Quel fleuve d'Amérique est plus grand que tes pleurs!

A Colombes e sora:

Sur le coteau, la-bas ou sont les tombes...

zengésében Valéry Le cimetiére marin megnyitó sorának testvére.

Mallarmé-ra szintén erősen hatott:

A l'air qui jase d'un ton bouffe
Et secoue au vent ses grelots
Un regret, ramier qu'on étouffe,
Par instants méle ses sanglots.

(Valószínüleg Ady is lapozgatott a Lex Emaux et Camées-ben, hisz rajongott Baudelaire-ért s a gyönyörű dedikáció felkelthette érdeklődését Gautier iránt. Nem lehetetlen, hogy a Tenébres alábbi strófája:

S'il éclot quelque chose au milieu de leur vie,
Une petite fleur sur leur pale gazon,
Le sabot du vacher l'aura bientot flétrie.

kísértett az emlékezetében, mikor A Hortobágy poétájá-t írta. (De ha virág nőtt a szívében, A csorda népek lelegelték.) A «vacher» szót aligha tette francia poéta versbe Gautier előtt s talán éppen ez az «antipoétikus», honi képzeteket ébresztő szó ragadta meg Ady fantáziáját. Mindez persze puszta feltevés...)