Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 7. szám · / · KÜLFÖLD

Brachfeld Olivér: Maimonides: Mai tévelygők kalauza

Nyolcszáz esztendőnek előtte, a távoli Jemenből karaván indult Nyugat felé. A karaván a távoli Al' Andalus felé igyekezett és főcélja nem az volt, hogy a kalmárok tárházát gazdagítsa: lelki kétségekre keresett gyógyító irt a cordobai kalifátus legokosabb és legmélyebb gondolkodójánál, Abu Imran Musa ben Maimun ibn Adb Allah, másként Moise ben Maimonnál, akit röviden Rambam és Maimonides néven ismer a bölcselet története. A mai ember csak elcsodálkozik, ha az arab Spanyolország zsidó bölcselőinek levelezéséről olvas: Kölntől Jemenig és más keleti judaizáló királyságokig terjedt ki ez az érintkezési háló akkor, amikor a mai közlekedés gyorsaságáról talán álmodni sem mertek volna.

Spanyolország az idén a legfényesebb külsőségek mellett igyekezett megülni Maimonides születésének nyolcszázadik évfordulóját; ha a centenárium nem volt elég népszerű, annak okát inkább abban kell keresnünk, hogy Maimonidest legfeljebb féltucat specialista tanulmányozta az ibériai félszigeten, és hogy a politikai helyzet a szokottnál is inkább lefoglalta a bölcselet problémái iránt amúgysem igen érdeklődő közönség figyelmét.

A hírlapi cikkek felszínességét csupán egyetlen hosszabb lélekzetű és egészen magasszárnyalású tanulmány múlta felül: José Gaos, a madridi egyetem filozófiatanára a cordobai Akadémián előadást tartott Maimonides bölcseletéről; az előadás tudományos formában még nem jelent meg, de népszerűbb alakjában a Revista de Occidente két folytatólagos számában látott napvilágot.

Néhány esztendővel ezelőtt egy bécsi szerző, Kaminka jelölte meg Maimonidesben azt a bölcselőt, akire éppen a mi korunk emberének hallgatnia kellene. Gaos, aki nem hivatkozik osztrák kollégájára, ugyanerre a következtetésre jut. Maimonides számára életbevágóan fontos kérdés volt, hogy a zsidó vallás kinyilatkoztatott tanait összeegyeztesse kora bölcseletével. Zsidó, mohamedán, keresztény szellem ütközött itt össze a görög tudás Alexandrián és az arabokon keresztül átmentett eredményeivel; csoda-e hát, hogy Maimonides megírta A tévelygők kalauzát? Csoda-e hát, ha e nagy szellem bölcselete éppen Spanyolország oekumenikus talaján virágzott ki, amelybe mesterségesen és északról vitték be a türelmetlenség szellemét? Gaos finom elmeéllel elemzi a Moréh Nebukhim európai címeit: a perplexitas és Unschlüssigkeit felelnek meg a legjobban a Maimonides szellemének, ha e címet a mi fogalmainkhoz akarjuk hasonlítani: Guide des indécis lenne franciául a címe és magyarul talán A tévelygők kalauza néven kellene a művet emlegetnünk. Mi is ilyen eltévelyedettek vagyunk, mai emberek; mi is hit és különböző elméletek útvesztőjében tévelygünk. «A modern ember a Középkor emberének történelmi meghosszabbítása csupán; ez utóbbi tovább él a modern ember lelke legmélyén. Életünk a középkori élet második hatványa. Ebben az értelemben mi is a Maimonides «kisszámú» tévelygői lehetnénk. Közülünk is nem egy érezte már, és fogja még érezni, hogy szelleme hogyan homályosodik el valamely hit és valamely meggyőződés között a válaszúton, olyan hit és meggyőződés között, amelyeket bizvást azokhoz lehetne hasonlítani, amelyek között a Maimonides megszomorodottjai (t. i. ez is egyik értelme a perplex szónak) ingadoztak.»