Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 6. szám · / · SOMLYÓ ZOLTÁN: PAPOK

SOMLYÓ ZOLTÁN: PAPOK
II.

Hisz mind papok vagyunk mi, kiket sínek közé zár
az égi felelősség! A bűn, e víg-boros
szemébe nézve, egy lessz a koldus és a Cézár:
mind apró szerzetes lessz, vagy délceg bíboros.

A kicsi kis bűnökkel fertőzi a világot,
s évszázadok ködével a büszke Borgiák;
s mit meg nem tudott szülni az ő szívük: helyettük
mi sírjuk el a csöndes misericordiá-t...

És a Kereszten Függőt mi élesztjük erőben,
azt, aki ma is él még, aki vér, aki hús...
Ott hordja öntudatlan a vérben s a velőben
Őt a keresztény páter s a zsidó rabbinus...

Megáldjuk néma szájjal a bukdácsoló mankót
és fénylő ihletünkkel kenjük a rút fekélyt;
a táncolók hadd járják a kánkánt, meg a tangót -
mámoruk nem riasztja sötétebbre az éjt...

S ha nem is zengi ajkunk hangos szóval a zsoltárt
s ha nincs is, aki gyónjon előttünk szelíden:
a levegőnek selymén állítgatjuk az oltárt
s minden egy «nem»-re százszor bólintjuk, hogy «igen»...