Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 5. szám
távol egeken
egymagamba lennem.
Kis hangya-testtel
szétomló lelkem
morzsáit cipelnem.
a szobám falát,
nincs reggeli lárma,
csak egy gyárkémény
ásít vonítva
a nagy némaságba.
élek egyedül,
önmagamba zártan.
Testvérem nincsen
s távol van anyám,
én egyetlen társam.
mint kényes kígyók,
nyujtóznak a légbe.
Nincs senki párom,
az eget járom
s nem tudom, mivégre.