Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 4. szám
így kegyesebb a szó: mint kötözött seb
Versem, te is ily pólyázón idézzed
az ifjan elment, régi épitésznek
betűivel indultam én világnak,
s fakultas fényük máig rámvetik, -
úgy hordom én e gránittömb irását
nevemben, hogy mint félbetört imádság
tervét: megannyi büszke régi vázlat, -
és perlekedve a bénult halállal,
itt minden él, mozog, magasba szárnyal;
friss hit feszíti a mestergerendát,
de terv, de terv csak! Nézem most ijedten:
terveztem én is, s mitsem épitettem,
a vadvizek, s tervem teherbirását
vagy léha oromdísszel bibelődtem,
mig káprázatba ködlött szét előttem
útját mi jelzi? tervek, törmelékek:
mert jaj, apám, már látnod kell, mi gyatra
reménnyel épitettél rám, fiadra,
utóda csak s a sorsa Ikarosz-sors
s ki hitte bár, nevednek templomot rak:
minden tervével hamarabb leroskadt,