Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 3. szám

TASS JÓZSEF: UJ-ÉV

Mért örüljek néked - ujév? Aki ugy jössz,
Mint egy festett angyal, pezsgős palackkal a hónod
Alatt, aranyfélcipőben, sivító malac hátán, gyönyörüen,
Részegen és alávalóan? Micsoda boldog
Izgalommal köszöntselek? - Bár futnék előled, ha lehetne
Akárhova!... Ám viszel - és tapadsz a szivemhez,
Mint a félelem - és hajtasz előre,
Mint a vágy és - inni kell rád és koccintani kell rád,
Aljas ringyó és hinni kell benned, - azt a keserves
Szilveszterét neki! - és kivánni kell - boldog ujévet!
A sok pocsék-rossz év után végre - egy jó évet a magyarnak!
Hát forduljon mire jóra, mint a mesében,
Leljen aranyat a szegény ember az uton.
Füstöljön serényen a kémény, kolbász ropogjon a tüzön,
Menyecske álljon az ajtóban, kötényén nyiljon a rózsa...
Aj - legyen vége a csunya
Nincstelenségnek egyszer már! Uj mese szóljon,
Uj ember nőjjön! - És teremjen bővebben az áldott
Jó, magyar föld, hogy adhassunk nyavalyának,
virtusnak, bicskának eleget - s a tetejébe
Maradjon is egy pár gatyás paraszt
Verekedni az istennel meg a sorssal!