Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 1. szám · / · WEÖRES SÁNDOR: HAT VERS

WEÖRES SÁNDOR: HAT VERS
PANASZDAL

Már minden nappalom
szikrázó szédület,
már minden éjjelem
remegő rémület.

Az ég két melle közt
a Nap, mint béka ül,
zöld kígyó tekereg
a holdtányér körül.

A társ terhemre van,
a csók szúr, nem ragyog
és túlsokan vagyunk,
ha egymagam vagyok.

Tükörbe nézni már
alig-alig merek:
borostás képemen
zavaros szem mered

Még járok köztetek,
veletek nevetek
s tudom: egy szép napon
mindent elfeledek.

Fejem fáj, szédülök,
az alkony, az van itt,
a szoba lázasan
vetkőzi szineit.