Nyugat · / · 1935 · / ·
szikrázó szédület,
már minden éjjelem
remegő rémület.
a Nap, mint béka ül,
zöld kígyó tekereg
a holdtányér körül.
a csók szúr, nem ragyog
és túlsokan vagyunk,
ha egymagam vagyok.
alig-alig merek:
borostás képemen
zavaros szem mered
veletek nevetek
s tudom: egy szép napon
mindent elfeledek.
az alkony, az van itt,
a szoba lázasan
vetkőzi szineit.